Vágyaink és bűneink, a világ és a sátán megakadályoznak abban, hogy Isten által nekünk szánt úton haladjunk és szentté váljunk.
- Ha tehát, jámbor lélek, Istennek tetszeni, s e földön megelégedett életet akarsz élni, egyesülj mindig és mindenben az isteni akarattal. Gondold meg, hogy rendetlen és keserű életed minden bűne onnan származott, mert eltávoztál Isten akaratától. Mostantól kezdve tehát karold át Istennek tetszését és mondd mindabban, ami veled történik: Úgy van, Atyám! Mert így tetszett neked (Mt 11,26). Így történjék, Uram, mert ez a te tetszésed. Midőn érzed, hogy valamely kedvezőtlen esemény megzavar, gondolj arra, hogy az Úrtól jött és mondd: Így akarja Isten és aztán légy nyugodt. Elnémultam és nem nyitottam föl számat, mert te cselekedted (Zsolt 38) Uram, minthogy te cselekedted, én nem szólok, hanem elfogadom. Erre a szándékra kell irányítanod minden gondolatodat és imádságodat, vagyis légy rajta, az elmélkedésben, szentáldozáskor s az Oltáriszentség látogatásakor mindig kérd Istent, hogy adja meg a kegyelmet, hogy az ő akaratát teljesíthesd. És ajánld föl magadat folyvást, mondván: Íme itt vagyok. Istenem, tedd velem és mindenemmel azt, amit akarsz. Ez volt Szent Terézia állandó gyakorlata; napjában legalább ötvenszer fölajánlotta magát Istennek, hogy rendelkezzék vele úgy, amint neki tetszik.
Liguori Szent Alfonz: Megegyezés Isten akaratával, Jel Kiadó 2011.
- A lelkek olyanok, mint a viasz, amely pecsétre vár. Önmagukban nincs sajátos azonosságuk. Rendeltetésük az, hogy az élet Isten akaratából meglágyítsa és előkészítse őket arra, hogy halálukkor felvegyék a fokozatuknak megfelelő, Istenhez hasonlósági lenyomatot Krisztusban. Többek között ez az azt jelenti, hogy Krisztus ítél. A viasz, amely meglágyult Isten akaratában, könnyen veszi fel azonosságának lenyomatát, az igazságot, amelyre szánva volt. A kemény, száraz, merev és szeretetlen viasz nem veszi fel a lenyomatot és a ránehezedő pecsét porrá fogja zúzni.
Thomas Merton: Találkozás Istennel, A kontempláció, Márton Áron Kiadó 2000
- Legvégül szereteted foka alapján ítélnek meg. Tanulj meg szeretni úgy, amint Isten akarja, hogy szeressük, s úgy, amennyire tőled telik.
Isten akarata rólunk írott szó,
van egy könyvünk a mennyben
A mennyben mindenkinek van egy könyve, Isten akarata rólunk írott szó, az angyalok is olvashatják, ez megrendítő:
- Szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük. (Zsolt 139,16)
- Odamentem az angyalhoz, hogy adja át nekem a könyvecskét. Így szólt hozzám: „Nesze, nyeld le! Keserű lesz tőle a gyomrod, de a szád olyan édes, mint a méz.” Elvettem az angyal kezéből a könyvecskét és lenyeltem. A szám édes lett tőle, mint a méz. De amikor lenyeltem, a gyomrom keserű lett. Ekkor ezt mondták nekem: „Ismét jövendölnöd kell sok népről, nemzetről, nyelvről és királyról.” (Jelenések 10,9-11)
- Így beszéltek egymás között azok, akik az Urat félik. De az Úr figyelt rájuk és meghallotta őket: Színe előtt egy könyvet írtak emlékeztetőül azokról, akik félik őt és az ő nevében keresnek menedéket. (Mal 3,16)
- Láttam, hogy trónja előtt állnak a halottak, kicsinyek és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítélkeztek, ahogy a könyvekben fel volt jegyezve, a tetteik szerint. (Jel 20,12)
- Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. (1Pét 5,8)
- Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. (Lk 22,31)
Jézust és Máriát úgy mutatja be a Szentírás, mint akik teljesen „Istenbe”, az Ő fényébe, világosságába, szépségébe öltöztek.
Tekintsünk most Jézusunkra „Aki felment a Hegyre imádkozni, s miközben az Atyával beszélgetett, arcának színe elváltozott, ruházata fehér lett és fényben sugárzó...” (vö.: Mt 17,2; Mk 9,3; Lk 9,29)
Majd nézzünk Máriára:bensőleg Jézus lényébe öltöztetett minket az Úr.
Ne csodálkozzunk azon, hogy üldöztetésben, szenvedésben van részünk, a lelkek ellensége kétszeresen is gyűlöl minket: Isten gyermekei és a Kármelhegyi Boldogasszony gyermekei vagyunk.„Aki nagy jel az égen, egy Asszony, akinek öltözete a Nap, lába alatt a hold, s a fején 12 csillagból korona...” (vö.: Jel 12,1) Krisztus Jézust követjük, felvettük a Napbaöltözött Asszony vállruháját, a kármelita skapulárét, Krisztust öltöttük magunkra.
Az ellenség támad minket, és mi gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy a vele való harcra irányítjuk figyelmünket, akkor már Isten akarata sem tud igazából kiteljesedni az életünkben.
Amikor egyik családtagunkat támadja – mert ez is az egyik stratégiája, ezzel is szenvedést akar okozni nekünk, akkor az illető személyért járuljunk a mennyei Atya trónusa elé. A családi kötelék szent és erős, Istentől ered, mint a Szent Családnál, jogunk van hozzá.
Kövessük az evangéliumi özvegyasszony példáját (Lk 18,1-8):
- Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, Istentől nem félt, emberektől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá, s kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Igaz, Istentől nem félek, embertől nem tartok, de annyira terhemre van ez az özvegy, hogy igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül nekem jöjjön és arcul üssön.” Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró? Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”
Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. (Lk 18,3)
Ezt kéri Istentől, ez az állandó imája az özvegyasszonynak.
Jézus korában a zsidó özvegyeknek és árváknak nem volt semmi joguk; ha a rokonság befogadta őket, csak akkor volt reményük az életben maradáshoz.
Az özvegyasszony nem vitatkozik az ellenfelével, nem akarja meggyőzni az igazáról, nem követel kártérítést, nem akar bosszút állni - a Bíróhoz fordul. Éva is ott követte el a hibát az Édenkertben, hogy vitatkozni kezdett a kígyóval.
Az özvegyasszony nem vádolja az ellenséget, mert a vádló maga a sátán:
- Ekkor harsány hangot hallottam az égben: „Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt. De legyőzték a Bárány vérével és tanúságuk szavával, s nem kímélték életüket mindhalálig. (Jel 12,10-11)
Vádolhat minket, mert joga van hozzá bűneink miatt, és a sorsunkba is beleszólhat.
1. Megtérünk és bűnbánatot tartunk
Most mi is Isten trónja elé állunk, de a Szent Isten trónusához nem járulhatunk, ha mi is meg nem szentelődünk: MEGTÉRÉS ÉS A BŰNBÁNAT a kulcs. Enélkül imáink nem hatolnak fel Isten trónnusához.
Megtérünk és bűnbánatot tartunk a magunk, az ősök, sőt az élő családtagjaink nevében is, akiért imádkozunk. Ha szükséges, szentgyónásban letesszük bűneink terhét.
- Vessétek alá magatokat Istennek, szálljatok szembe a sátánnal, és elfut előletek. Közeledjetek Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok. Mossátok tisztára kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, megosztott lelkűek. Ismerjétek el nyomorúságtokat, bánkódjatok és sírjatok. Nevetés helyett gyászoljatok, örömötök változzék szomorúsággá. Alázkodjatok meg az Úr előtt, és akkor megdicsőít benneteket. (Jak 4, 7-10)
- Megbocsátunk mindenkinek, önmagunknak is.
- Minden megkötöző szóért (ítélkezés, rossz jellemzés, sértegetés, stb.) bűnbánatot tartunk:
- Amit mi mondtunk önmagunkra vagy a családtagunkra, akiért imádkozunk.
- Amit hatalommal bírók mondtak ki ránk: szülők, család, tanárok, főnökök, papok, barátok…
- Amit az illető családtagunk, akiért imádkozunk, mondott ki saját magára.
- Áldást mondunk mindazokra, akik szavaikkal megkötöztek, megbántottak, kárt okoztak, üldöztek.
- Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok. Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek” – mondja az Úr. Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval. (Róm 12, 14.19-21)
2. Az özvegyasszony elment a Bíróhoz.
Most mi is Isten trónja elé állunk, a mennyei seregekkel körülvéve.
A mi Bírónk az Isten, akinek trónja megközelíthetetlen fényességben van (1Tim 6,16).
Lélekben most álljunk a trón elé Jézus Krisztus által, aki a mi védőügyvédünk, és tekintetünket fordítsuk a trónra.
Velünk van a szent őrzőangyalunk és a Szűzanya, kerubok, szeráfkarok, angyalok... és a megdicsőült szentek megszámlálhatatlan serege. És roppant nagy kegyelem, hogy élhetünk a bűnbánat szentségével, és magunkhoz vehetjük az Legméltóságosabb Oltáriszentséget, ezért legjobb rögtön a szentmise után a trón elé járulni, amikor is az Úr Jézus még a bensőnkben van a szent színek alatt; vagy szentségimádás alatt.
Ha egyszer mindezt ezt végigelmélkedtük, és „látjuk a tróntermet”, másodszor már néhány perc alatt a trón elé tudunk állni (mert a kísértések nem maradnak el, míg csak e földön élünk):
- Amint néztem, egyszer csak trónokat állítottak fel, és az Ősöreg leült. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj tiszta, mint a gyapjú. Trónja lobogó lángból volt, kerekei meg izzó parázsból. Tűzfolyó eredt belőle és folyt tovább. Ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren álltak előtte. Ítéletet tartottak, és felnyitották a könyveket. (Dán 7,9-10)
- Az ott ülő tekintete jáspishoz és karneolhoz hasonlított, és smaragdhoz hasonló szivárvány a trónja körül. A trón körül huszonnégy szék, a székeken huszonnégy vén ült, fehér ruhába öltözve, a fejükön aranykoszorú. A trónból zengő, mennydörgő villámok csapkodtak. A trón előtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét szelleme. A trón előtt kristályként csillogó üvegtenger. A trón közepén a trón körül négy élőlény, elöl, hátul tele szemekkel. Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második fiatal bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig repülő sashoz hasonlított. Mind a négy élőlénynek hat-hat szárnya volt körös-körül és belül is, tele szemekkel. Éjjel-nappal folyvást ezt zengték: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van és aki eljő!” (Jel 4,3-8)
Isten trónja előtt jogaink vannak
Isten gyermekei vagyunk és Krisztus társörökösei, már most a mennyeiek közé helyezett minket az Úr, jogaink és kiváltságaink vannak:
- Feltámasztott minket, és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett minket, hogy az eljövendő korokban Jézus Krisztusban kinyilvánítsa kegyelmének túláradó bőségét, hozzánk való jóságából. (Ef 2, 6-7)
- Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. (1Pt 2,9)
- Mire következtethetünk ebből? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt MINDENT? Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adta? Ki ítél el? Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk? Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? Amint meg van írva: Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak. De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. (Róm 8,31-37)
A szent angyalok szolgatársaink, küzdenek velünk és értünk
A harcban nem vagyunk egyedül, a szent angyalok társaink a harcban, és Isten trónja előtt állnak szüntelenül, látják Szent Arcát:
- Lába elé borultam, hogy imádjam, de ő így szólt: „Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, akik tanúságot tesznek Jézusról. Az Istent imádd!” Mert Jézus tanúsága a prófétaság lelke. (Jel 19,10-11)
- Amikor körülnéztem, egyszerre egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. Derekát színarany övezte. Teste ragyogott, mint a drágakő, arca, mint a villám, szeme, mint a lobogó tűz, karja és lába, mint a csiszolt érc felülete, szavának hangja meg, mint a tömeg zúgása. (Dán 10,6)
- Ezért adom át nektek az országot, mint ahogy Atyám, nekem átadta, hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött. (Lk 22,29-30)
- Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták. (Jel 20,4)
3. Kérjük Istentől az igazságszolgáltatást vádlónkkal szemben
És most kérjük, hogy a Háromszorosan Szent Isten igazságot szolgáltasson nekünk; hamarosan, sőt egyes esetekben tüstént meg is teszi, a védőügyvédünk Jézus Krisztus, a vádló elnémul:
- Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. (Lk 18,07-8)
- Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és méltányosan szegényeidet. (Zsolt 72,2)
4. Adjunk hálát Istennek Jézus Krisztus által
Adjunk hálát Istennek, hogy fogadott minket, és meghallgatott, dicsérjük, áldjuk, magasztaljuk, imádjuk Istent - Jézus Krisztus által. A vádló eltakarodott ezúttal. Tartsunk ki ezen hitünkben.
Ahogy Avilai Szent Teréz állandó gyakorlata volt, mi is napjában legalább ötvenszer ajánljuk fel önmagunkat Istennek, hogy rendelkezzék velünk úgy, amint Neki tetszik, a többit bízzuk Rá.
Kérjük Jézust, a Jó Pásztort, hogy nevünkön szólítson minket (vagy azt, akiért Isten trónja elé járultunk), és vezessen minket Isten akaratának teljesítésében:
- „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. Aki a kapun megy be, az a juhok pásztora. Az őr kinyit neki, a juhok pedig megismerik a hangját. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Amikor mindegyiket kivezeti, elindul előttük, s a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek nem ismerik a hangját.” (Jn 10,3-5)
Isten mikor igazságot szolgáltat nekünk, akkor akaratát és ígéreteit közli velünk, egyúttal elkergeti a tisztátalan szellemeket.
Isten azt akarja (néhány igerész, a sort lehet folytatni konkrét célokért is):
- hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. (1Tim 2,4)
- hogy egészségesek legyünk testileg és lelkileg: „Vétkeinket a saját testében fölvitte a (kereszt)fára, hogy meghaljunk a bűnöknek, s az igazságnak éljünk. Sebei szereztek számotokra gyógyulást.” (1Pét 2,24)
- hogy szabadok legyünk mások rosszindulatú ítéleteitől, istentelen manipulálástól, megkötözöttségektől: „Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,36)
- hogy életünk legyen és bőségben legyen: „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” (Jn 10, 10)
- hogy bátrak legyünk a nekünk adományozott Szentlélekben: „Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya!” (Róm 8,15) „Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk. (2Tim 1,7)
- hogy szeressünk, legyünk irgalmasok és önzetlenek: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Ezeknél nincs nagyobb parancs.” (Mk 12, 29-31)
- hogy hamatoztassuk talentumainkat (Mt 25, 14-30)
- hogy közösségben éljünk, nem csak családi, hanem jézusi közösségben is: „Mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által.” (1Pét 2,5)
- „Kerestem köztük olyan embert, aki falat építene, és odaállna a résbe elém az országért, nehogy elpusztítsam, de nem találtam. Akkor rájuk zúdítottam haragomat, megemésztettem őket haragom tüzével. Tetteik visszaszálltak fejükre – mondja az Úr, az Isten.” (Ez 22,30-31)
Isten nem bottal ver, hanem aratással. Ki mit vetett, azt aratja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése