Az abortált gyermekek és a keresztség nélkül meghalt kisgyermekek

         Köszönöm a Lelki adoptálás bejegyzéshez érkezett névtelen hozzászólásokat, és válaszként álljon itt néhány gondolat (magán kinyilatkoztatások megemlítése nélkül):

• a bűntudatról, az abortusz okozta seb gyógyulásáról,
• az abortált gyermekek és a keresztség nélkül meghalt kisgyermekek üdvözüléséről.

         Sajnos sok nő úgy dönt, hogy nem akarja megszülni gyermekét több megfontolásból; és ma már egyre fiatalabb lányok abortálják elsőszülött gyermeküket.
        A zsidó hagyományban az elsőszülött gyermeket „méhmegnyitónak” is nevezik, abortusz után a nő sajnos meddő maradhat. Telnek az évek, ezek a lányok családot alapítanak, és nincs gyermekáldás, vagy egyszerre csak gyász és súlyos bűntudat kezdi gyötörni őket, a szentgyónás után sem lelik meg a lelki békét.
         Van rá gyakorlati megoldás (különösen a magyarországiaknak):

• Az Emmánuel közösségben a Kovács házaspár rendszeresen tart „Ne félj, nem ítéllek el!” címen lelkigyakorlatot az abortusz miatt gyászolóknak: 

http://www.emmanuel.hu/index/magzatvesztok_abortusz.html

•  A „Ráhel szőlőskertje” lelki hétvégén is részt lehet venni, melyet Puskás Antal pálos atya patronál:

http://rahelszoloskertje.hu/
       
         Minden magán-kinyilatkoztatástól függetlenül jó, ha a bűnbánó szülő nevet ad az abortált (vagy vétlenül, spontán abortált) gyermekének, ezzel elismeri, hogy a gyermek az övé, mintegy kiengesztelődik vele és emlékével. Ezt lehet „keresztelésnek” hívni, de nyilván nem a keresztég szentsége, ez sokat segít az abortusz okozta seb gyógyulásában.
          A lelki adoptálás is gyógyító hatású, hiszen lehetőséget ad a jóvátételre, hogy legalább más ne kövesse el azt a bűnt, amit elkövetett az illető anya.
         Az ima és a bűnbánat lényeges a lelki gyógyulásban, a mi Urunk Jézus Krisztus minden bűnt felvitt a keresztfára, minden bűnre van bocsánat.
       
         És van egy egy imádság (akathisztosz) a bűnbánó anyák számára, mellyel könnyíthetnek lelkiismeret-furdalásukon.


         Jó lenne foglalkozni nem csak a szülőkkel, hanem a többi családtaggal is, akiket szintén megsebez az abortusz, kezdve azokon, akik az abortuszt ajánlották – vagy kényszerítették rá az anyukát.
         Az orvosoknak, nővéreknek a képzésük folyamán általában tanulniuk kell ezt a gyilkolási módot, ez súlyosan sérti a lelkiismereti szabadságot – itt is lenne tennivaló.

          A gyermekáldás elleni védekezés legtöbb módja bűn. A legegyszerűbb formája a tiszta élet és az önmegtartóztatás. Gloria Polo tanúságtételéből idézek:

• Spirállal védekeztem a gyermekáldás ellen. Minden nőnek szeretném elmondani, hogy a spirál abortuszt okoz. A megtermékenyített pete nem tud beágyazódni, és elhal. (...) Tudják, mi ez? Ez egy mikro-abortusz. (...) A megtermékenyített petesejtek már emberek, van már tökéletes lelkük, és nem engedik meg nekik, hogy éljenek. (...) És ezeknek a magzatoknak a kiáltása megrengeti a mennyet (...) és az a nő, akinek van ilyen (spirál), nem járulhat szentáldozáshoz. (...) Hány magzatot öltem meg ily módon? A méhem az élet forrása helyett temetővé vált, és kivégző hellyé züllött. 

      Gloria Polo „Akit villámcsapás ért” című könyve letölthető ingyen és regisztráció nélkül az Emmausz közösség honlapjáról:

http://emmausz.hu/index.php/hu/letoltheto-konyvek

          A gyászoló szülők sokszor felteszik magukban a kérdést, hogy mi lesz az abortált és a keresztség nélkül meghalt kisgyerekek sorsa, hiszen az áteredő bűn állapotában haltak meg. Egyházunk megfontolosát minderről a Vatikán honlapján olvasható  ezen a linken:

(dokumentum). 

         A bűn kétféle. Van áteredő bűn és van tényleges bűn. Minden ember az áteredő bűnnel születik a világra; az emberiség bűnös állapota az első embernek, Ádámnak a bűnéhez kötődik.

• „A halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak” (Bölcs 2,24); „Asszonytól jött a bűnnek kezdete, és miatta halunk meg mindnyájan” (Sir 25,24).

         Az áteredő beleegyezésünk nélkül is megvan, a tényleges bűn az, amit beleegyezéssel követünk el. A kisgyerekeknek nincs lehetőségük ténylegesen vétkezni!
         A bűn egyetemes és a megváltásunk is egyetemes, a keresztség eltörli az áteredő bűnt:

• „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és Szentlélekből születik, az nem megy be az Isten országába. Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. (Jn 3,5-7) 

         Isten nem a régit teremtést foltozza- kijavítja, hanem Új teremtés leszünk:

•  „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Kor 5,17) 

Idézet a Vatikáni dokumentumból (2007):

• A kulturális relativizmus és a vallási pluralizmus jelen összefüggésében a meg nem keresztelt gyermekek száma jelentősen megnövekedett, és ezért sürgetővé vált az üdvözülés lehetőségének az ilyen kisgyermekek számára való végiggondolása. Az Egyház tudatában van annak, hogy ez az üdvösség egyedül csak Krisztuson keresztül, a Szentlélek által érhető el. De az Egyház, mint anya és tanító, nem utasíthatja el, hogy ne gondolja meg minden, Isten képére teremtett ember sorsát, és még részletesebben az emberi család leggyöngébb tagjainak a sorsát, és azokét, akik még nincsenek birtokában értelmük és szabad akaratuk használatának. 
• 103. Ami ki lett nekünk nyilatkoztatva, az az, hogy az üdvözülés rendes útja a keresztség szentségén át vezet. A föntebb előtárt megfontolások egyikét sem szabad a keresztség szükségességének minősítésére használni, sem pedig a szentség kiszolgáltatása késleltetésének igazolására. Inkább, amint itt a végkövetkeztetésben újra meg akarjuk erősíteni, erős érvek léteznek arra a reményre, hogy Isten üdvözíteni fogja ezeket a kisgyermekeket, miután nekünk nem sikerült megtenni velük azt, ami kívánatos lett volna számukra, hogy megtegyük, azaz megkeresztelni őket az Egyház hitére és életére. 

         Felnőtt több nemzedék vallás és hit nélkül, elhagyták az Egyházat, tanítását nem ismerik. „Népem elpusztul, mert nincs benne érteni tudás.” (Oz 4,6)

• 2271 Az Egyház az első századtól kezdve hangsúlyozta minden szándékos abortusz erkölcsi rosszaságát. Ez a tanítás nem változott és változatlan marad. A közvetlen, azaz akár célként, akár eszközként szándékolt abortusz súlyosan ellenkezik az erkölcsi törvénnyel: „Ne öld meg a magzatot abortusszal, és ne pusztítsd el a születése után.” „Isten ugyanis, az élet Ura, az élet megőrzésének magasztos szolgálatát az emberekre bízta, és ezt emberhez méltó módon kell teljesíteni. Az életet tehát a fogantatástól kezdve a legnagyobb gonddal oltalmazni kell: az abortusz és a csecsemőgyilkosság szégyenletes gaztett.” 
• 2272 A formális együttműködés az abortuszban súlyos bűn. Az Egyház ezt az emberi élet ellen elkövetett bűntényt egyházjogi büntetésként kiközösítéssel sújtja. „Aki abortuszt végez, ha valóban megtörténik, latae sententiae, önmagától beálló kiközösítésbe esik” „magának a büntetendő cselekmény elkövetésének tényénél fogva”, a jogban meghatározott föltételek mellett. Az Egyház ezzel nem beszűkíteni akarja az irgalmasság terét, hanem kifejezésre juttatja az elkövetett bűn súlyosságát, a megölt csecsemőnek, szüleinek és az egész társadalomnak okozott jóvátehetetlen kárt. 

(Idézet a Katolikus Egyház Katekizmusából) 

         A sátán elhitette a világgal, hogy nem is létezik, mintha csak valami rossz dolog lenne, és nem egy személy, „aki kezdettől fogva gyilkos” és „a hazugság atyja” (Jn 8,44). A személyes Istent az ezotérikus tanítások elnevezték univerzumnak, mintha nem lenne ítélet és örökélet, mintha nem létezne bűn, megváltás, még a mennyország sem.

         Ima és áldozat nélkül nem segíthetünk az abortuszra készülődőkön, sem hogy a fiatalok megőrizzék tisztaságukat, a házastársak a hűségesküjüket, ez a harc láthatatlan.

• „Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.” (Ef 6,12) 
• „Aki bűnt követ el, az ördögtől való, hiszen az ördög kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög művét romba döntse.” (1Jn 3,18)

         Az abortusz az ördögnek, a létező személyes gonosznak bemutatott véráldozat.

         Szent Mirjam Abellini (1846-1878) a kis arab kármelita testén, Isten megmutatta, hogy igenis létezik a pokol, létezik a démonok kilenc kara, a bukott angyalok utánozzák a szent angyalok hierachiáját.
         Mivel a lelkek ellensége „a kezdettől fogva gyilkos”, azt akarja, hogy mi emberek is gyilkosokká váljunk. Fel sem fogják az abortusz-pártiak mit tesznek, annyira elhomályosította már az értelmüket, megkeményítette a szívüket a gonosz. Az alábbi írásból kiderül, kire is hallgatnak valójában az abortuszt elkövető anyák:

•          1867. július 27-én Mirjamot beöltöztették kármelita noviciának, a Keresztrefeszített Jézusról nevezett Mária nővér néven. Erős démoni támadások ellen kellett küzdenie. Még novícia volt, amikor a Szűzanya előre jelezte neki: Jézus megengedi, hogy a Gonosz megszállja. Csak Mirjam testére fog kiterjedni a hatalma, lelke el lesz rejtve előle. Mirjam még azt is megtudta, melyik nap delén kezdődnek a megszállások. 1868. július 26-án délelőtt kilenc órakor elragadtatásban így szólt: „Harcolnom kell kilenc király és kilenc nemzet ellen, mielőtt eljuthatnék a hegycsúcsra, ahol Jézus áll.” A kilenc király az egyes szinteken uralkodó legfőbb démon. Az első „démon-légió”, amely Mirjamot megszállta, ezt mondta magáról a nővér nyelvével: „Mi még nem is vagyunk annyira gonoszak. Jelentéktelen fecsegők vagyunk. Utánunk sokkal rosszabbak jönnek.” És ez így is volt: egyre vadabb „légiók” gyötörték. 

         A teljes írás itt olvasható:
http://hagiosz.net/?q=ordongosszent

         Betlehemi Szent Mirjam rövid életrajza pedig itt:
https://www.karmelita.hu/betlehemi-szent-mirjam/

         Többféle módon apostolkodhatunk a megfogant életek megmentésén: szeretet, együttérzés az áldozatok és a bűnbánók iránt; és a harcban az igazán  erős fegyvereink pedig kézügyben vannak: ima, böjt és áldozat.

Szűz Mária, Isten Anyja, könyörögj Jézusnál érettünk!

Víz-, vágy- és vérkeresztség

         Urunk  megkeresztelkedésének ünnepén hálát adok Istennek, hogy a keresztség által Isten gyermeke, katolikus keresztény lettem. Ma hálával, szeretettel és imádságos lelkülettel gondolok szüleimre, keresztszüleimre, és a papra, aki megkeresztelt, lehetővé tették számomra ennek a nagy kegyelemnek az elnyerését.

Szentháromságos esemény:

Az ikon magyarázata itt:
https://tiszta-szivvel.blogspot.com/2013/01/urunk-megkeresztelkedesenek-az-ikonja.html

• Ekkor történt, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett és Jézus is fölvette a keresztséget, és amikor imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” (Lk 3, 21-22)

         A keresztény szavunk nem a kereszt szóból származik, hanem a görög krisztusi szóból khrisztianosz, a khrisztosz, „fölkent” szóból; latinul Christianus, Krisztus halála után kb. 7 évvel, Antiochiában nevezték először khrisztianoinak a föltámadott Krisztus követőit, így különböztetve meg őket a zsidóktól. (ApCsel 11,26)

         Mikor megkeresztelnek minket, Krisztusba öltözünk, Krisztusban vagyunk, mint új teremtmények, a keresztény szavunk többet jelent, mint egyszerű Krisztus-követés.
       

Vízkeresztség: a beavató szentség 

         Nikodémus, egy szidó tanácsos, farizeus, éjnek idején titokban fölkereste Jézust, Aki azt mondta neki:

• „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát. Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és Szentlélekből születik, az nem megy be az Isten országába.” (vö. Jn 3,1-62) 

         Jézus a vízkeresztég és a bérmálás szentségét magyarázza el Nikodémusnak. A szentségek Krisztus megváltói tevékenységén nyugszanak és annak kegyelmeit közvetítik, s végső forrásuk a megdicsőült Krisztus. Krisztus kegyelmei az Egyház közvetítésével vannak jelen maradandóan a világban.
         A vízkeresztség (latinul baptismus): beavató szentség, az első és legfontosabb szentség, mely megnyitja az utat a többi szentségek felé, általa az ember megszabadul a bűnöktől, Isten gyermekévé születik újjá, és eltörölhetetlen jeggyel Krisztushoz hasonlóvá válva az Egyház tagja lesz.

         Erről az újjászületésről mondja Szent Pál:

Jézus és Nikodémus

•  Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. (2Kor 5,17) 
•  Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény. (Ef 4, 23-24) 

         Ahogy az ősszüleink lelkében eltörölhetetlen nyomot hagyott a bűn, ezért el kellett hagyniuk a paradicsomot, úgy a vízkeresztség is eltörölhetetlen jelet hagy a lélelekben, új (más!) teremtmények leszünk, a régi megszűnik.
         Voltak misztikusok, akiknek az Úr megmutatta a mennyet, a purgatóriumot és a poklot, és ott is látszik a jel lelkeken, ki van megkeresztelve és ki nincs.

         Neoprotestáns testvéreink kifogásolják, hogy az Egyház csecsemőket és kisgyerekeket keresztel, nem várja meg, amíg meg lehet őket kérdezni és dönteni tudnak. Amikor az ember megszületik, senki nem kérdezi meg, hogy kik legyenek a szülei, városi vagy falusi legyen, milyen nemzethez, országhoz, stb. tartozzék. Természetszerűleg beleszületik egy családba, idővel belenő egy nagyobb családba, ez a környezete, nemzete, hazája.
         De van egy másik család is, egy természetfeletti, amely Isten Országa. Az Anyaszentegyházban hagyomány, hogy csecsemőket és kisgyerekeket is megkeresztelnek, mert ez olyan, mint az elvetett mag, amely által a gyerekek belenőnek Isten Országába, majd a bérmálás szentsége által küldetést is kapnak.
         Egyes megkeresztelt emberek mégis úgy élnek, mintha pogányok lennének, mert akik vállalták – a szülők és keresztszülők -, hogy a gyermeknek biztosítják a lelki növekedést, hogy „belenőjön” Isten Országába, nem teljesítették feladatukat – ezt majd számon kéri tőlük Isten. Ezért van az a hagyomány, hogy csak akkor keresztelik meg a csecsemőt, a kisgyereket, ha elkötelezik magukat a hozzátartozók, hogy biztosítják a gyermek „természetfeletti” növekedését Isten Országában. A házasság által egy hitehagyott házastárs tévútra vezetheti a az egész családot, sőt a rokonságot is, a gyerekeit egyház- és istenellenes magatartásra nevelheti.
         A vízkeresztség eltörli az áteredő bűnt, de meghagyja rosszra való hajlamunkat. Az élet a próbatétel ideje, Ádám és Éva is próbára voltak téve.
      A földi élet az örökkévalósághoz képest rövid, melyet nem mindegy hol fogunk tölteni; Avilai Szent Teréz hasonlata szerint „Az egész élet nem egyéb, mint egy rossz fogadóban töltött éjjel.” (A tökéletesség útja, 40. fej.).

Vágykeresztség

         Latinul baptismus flaminis, szeretetből fakadó vágy a keresztség fölvételére, a keresztség szentsége utáni vágy, (votum sacramenti = a szentség vágya).
         A trienti zsinat (trentói, 1545-1563) szerint pótolhatja a vízkeresztséget.
         Krisztus a Megváltónk, a megváltás hatása az egész emberiségre kiterjed. ìgy lehetséges, hogy a szentség konkrét kiszolgáltatása nélkül is létrejöjjön a kegyelmi hatás olyanokban, akik egyébként megteszik, ami tőlük telik. Aki ilyen lelkülettel él, abban van valamilyen burkolt hit Isten kegyelméből, egy lelki beállítottság, hogy elfogadná a kinyilatkoztatást, ha ismerné, illetve ha fölajánlanák neki.
         Ilyen értelemben lehetséges a megigazulás szentségen kívül is.

Vérkeresztség

         Vagyis vértanúságban beteljesedő vágykeresztség. Az Egyház a kezdettől fogva szilárdan meg van győződve arról, hogy azok az emberek, akik vágyódnak a keresztségre vagy készülnek rá, és a hitért halnak meg, mielőtt megkeresztelkedhettek volna, a haláluk által Krisztusért és Krisztussal megkeresztelkednek.

Aprószentek 

         A vérkeresztség tehát a keresztség hatásait hozza létre anélkül, hogy szentség lenne. Ezért az Egyház kezdettől a vérkeresztségben meghalt vértanúkat ugyanúgy tiszteli, mint a megkeresztelteket. Különleges esete a vérkeresztségnek az Aprószentek.

Megjegyzés:
A Katolikus Egyházban hét szentség van, melyet Krisztus rábízott, amelyet meg is őrzőtt a világ számára: keresztség, bérmálás, Eucharisztia, bűnbánat szentsége, betegek kenete, egyházi rend, házasság.