Az orosz ortodox irodalomban gyakran felemlegetik: Nagy Szent Antalnak egy látomásban megmutatta egy angyal, hogy a kézimunka eszközül szolgálhat a szétszórság ellen, és amikor az elme már belefárad az imába, akkor valami mechanikusan végezhető kézimunkát végezzenek a pusztai remeték, például csotki-, kosár-, kötél- papucsfonást. A fonni szó imádkozást jelent náluk, a Jézus-imát. Ha ebbe is belefáradnak, akkor leborulásokat végeznek, a lényeg: megmaradni Isten jelenlétében. Csak az a csotki az igazi, amit csendben, imádkozva fontak.
Egy másik legenda szerint egy szerzetes csomókat kötött egy kötélre, melyet arra használt, hogy a kánon szerint előírt napi imáit pontosan elvégezze. De a szegény szerzetes erőfeszítése hiábavaló volt, mert az ördög a csomókat rendszeresen kioldotta. Ekkor segítségére sietett egy szent angyal, és megtanította a szerzetest arra, hogy a csomókat egymásra tevődő kereszt formájában kösse, így az ördög ezt már nem tudta kioldani.
Régebb vettem az ortodox apácáktól egy csotkit, 33 csomós, de van még 50 és 100 csomós is. Újkorában kisebb volt és egységes zsinórnak nézett ki, de a használattól megnyúlt és most már jól látszanak a csomók (lásd a fotót) – amelyek valóban keresztformákból állanak. A vastag egyenlőszárú feszület egyik felén a Pantokrátor, a másik felén görög betűk vannak.
Akinek van türelme és ideje, megtanulhatja a hagyományos csotki készítését, ebben a videóban igen lassan és nagyszerűen van bemutatva, a keresztet is ugyanabból a fonalból készítik: