Szent József tisztelete: Isten Szolgája, Márton Áron püspök körlevele 1955

Előszó 

         Bevezetőben csak azt szeretném elmondani, hogy ez a füzet hogyan keletkezett. Újmisés koromban reám bízták Szatmáron az állomás-negyedi Szent József templomot. Egy évig működtem benne. A búcsúra mindig kilenceddel, triduummal készültek. Volt, aki nem tudta elképzelni, hogy Szent Józsefről mit lehet mondani kilenc szerdán keresztül. Az akkor született kilencedet dolgoztam át. 

         Mellékelem a legelterjedtebb hivatalos és nem hivatalos Szent József imákat és énekeket is, hogy lehessen a füzetet magán imakönyvként is használni. Ma már hatalmas irodalma van Szent József tiszteletének. Ennek a tiszteletnek a történetét is összefoglaltam. Magyarul is több Szent József imakönyv van forgalomban. Nem ezek számát akartam szaporítani, hanem szereteném szerényen leróni hálámat Szent József iránt. 

         A nagy 2000. jubileumot előkészítő harmadik esztendőben vagyunk, amelyet a Szentháromság Személyei közül az Atyának szentelünk. Az Úr Jézus számára első emberi tapasztalata Édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária mellett nevelőapja, Szent József volt. Ő éreztette meg vele a mennyei Atya végtelen jóságát emberi síkon. Ezért írt könyvet Szent Józsefről az egyetemi tanár, lourdes-i André Doze atya József, az Atya árnyéka címen (André Doze, Joseph, ombre du Pére, Paris 1989). "Jézus valójában József közvetítésével ismerte meg az emberi atyaságot. Az Evangélium tanúja és visszhangja annak a fiúi viszonynak, amely Jézust a Szentháromság Első Személyéhez fűzte, az Abba, Atya, sőt Apuka megszólításban, amelyet végső halálküzdelmében is még elrebegett a szerető Fiú." (Pierre Moléres püspök előszavából). 

         Kérem Szent Józsefet, hogy továbbra is vezessen mindenkit nevelt Fiához, az Üdvözítőhöz, mert ő "az Anyaszentegyház Védőszentje". 

Gyulafehérvár, 1999. március 19-én, 

Szent József ünnepén 

Jakubinyi György 

Isten Szolgája, Márton Áron püspök 

börtönéből szabadulva 1955. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére ért haza Gyulafehérvárra. 1955. április 21.-én kelt körlevelében így buzdít Szent József tiszteletére: 

D. a J. Kr.! 

1746-1955. szám. 

TISZTELENDŐ TESTVÉREIM lelkipásztori figyelmébe ajánlom szent József oltalmának ünnepét, mely az idén április 27-re esik. Március 19-én ünnepeltük szent József szentségét és erényeit. Ezen a második ünnepen úgy áll előttünk szent József, mint az Anyaszentegyház oltalmazója. Hálaadás napja ez az Egyház hatalmas védelmezőéért; hitünk elmélyülésének és megújulásának napja; a bizalom és a reménység napja a nagy szent segítségéért és pártfogásáért; az imádság és a könyörgés napja a jelen idők nagy feladatai között további védelemért és oltalomért. 1870-ben, az Egyház nehéz napjaiban, nevezte IX. Pius pápa szent Józsefet az Egyház oltalmazójának: a názáreti család a világegyház nagy családjává nőtt. Amit József egykor Jézus- és Máriával tett, azt teszi most is hasonló szeretettel, hűséggel és hatalommal az Anyaszentegyházzal, az Egyház gyermekeivel, velünk is. Tisztelendő Testvéreim az ünnep előtti vasárnap hívják fel a hívek figyelmét szent József oltalmának jelentőségére. Az ünnepen pedig ünnepélyes szentmisével és szent József litánia elmondásával kérjék szent József közbenjárását egyházmegyénk számára. "Menjetek Józsefhez!" -szól az ünnep papokhoz és hívekhez egyaránt. 

Alba Iulia-Gyulafehérvár 

1955. április 21-én. 

Márton Áron püspök

Forrás:

A szerzője dr. Jakubinyi György érsek atyánk, 

1999 Gyulafehérvár.

További bejegyzések Szent Józsefről ezen a linken!

Nem mi választjuk szentjeinket

Múzeum Isten szolgája Márton Áron emlékére

Csíkszentdomokos immár nem csupán arra lehet büszke, hogy Isten szolgája Márton Áron ott született, hanem az éppen harminc éve elhunyt püspök emlékére hazai és külföldi segédlettel korszerű és a legmagasabb igényeknek is megfelelő múzeumot hoztak létre.

Október 16-án szemerkélő esőben gyülekeztek a helység lakói, a falu temploma zsúfolásig megtelt. Az ünnepi szentmisét Jakubinyi György érsek celebrálta közelebbről vagy távolabbról érkezett paptestvérei és helybeli, illetve zarándokként érkezett hívek közösségében.

A főpásztor homíliájában röviden szólt elődje életéről, a megpróbáltatásairól, mindezt a Szent Domokos legendájából ismert mondással – a nagy püspök jelmondatával – vonta párhuzamba: Non recuso laborem. Ezt általában úgy fordítják: nem utasítom vissza a munkát. Azonban a labor szó másik jelentése a szenvedés – emelte ki az érsek. A nagy püspök életében mindkét jelentés megtalálható: nem utasította el sem a szenvedést, sem a munkát. Így maradt keresztény, katolikus és igaz magyar.

A közösségi szentmise után az ünneplő közösség átvonult a Márton Áron emlékműhöz, ahol az emlékezés koszorúit helyezték el a Hargita megyei, illetve külföldi egyházi és közjogi méltóságok. Ezt megelőzően Kövér László, a magyar országgyűlés elnöke, illetve Kelemen Hunor miniszter mondott beszédet. A szemerkélő eső ellenére kitartók a községházára vonultak, ott a tanácsteremben hangoztak el az Isten szolgáját méltató beszédek. Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke, Soós Károly, a budapesti Márton Áron Egyesület elnöke, Tamás József segédpüspök és Tánczos Barna államtitkár „rajzolták” a hallgatóság elé Márton Áron alakját. Jóllehet mindannyian más és más nézőpontból, személyes gondolataikat is megosztva tették ezt, a hallgatóságban megerősítették a gondolatot: a kereszténység és magyarság nem elválasztandó kérdések, de más nemzetek tisztelete és elfogadása is épp oly fontos kell legyen az utódoknak, nekünk, mint Márton Áronnak volt. Az emberkatedrálisnak, ahogy Illyés Gyula nevezte őt, méltó emlékhelye a múzeum, amelyet összefogással és támogatással nyithattak meg. 

A Márton Áron iskola templom melletti kis épületében, néhány terem átalakításával és korszerűsítésével hozták létre a tárlatot, amely Erdély püspökének életútját hivatott feleleveníteni – mind vizuális, mind auditív eszközökkel. A tárlat megnyitóján a helybeli iskolások kórusa örvendeztette meg a  hallgatóságot énekével, majd Jakubinyi György érsek áldotta meg a múzeumot, amelynek virtuális hozzáférhetősége is van: www.martonaronmuzeum.ro.

Ahogy Bajor Andor a nagy püspökre emlékezve megfogalmazta: nem mi választjuk szentjeinket. Márton Áronra szentként gondolnak határon innen és túl. A kitartás, keresés és a megtalált igazság melletti elköteleződés jellemezte. Világító jel és követendő példa mindannyiunk számára.

Forrás: Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség.

Márton Áron püspök halálának a harmincadik évfordulója

      Isten Szolgája, megboldogult Márton Áron püspök halálának a harmincadik évfordulóját üljük  szeptember 29–én, a gyulafehérvári székesegyház búcsúünnepén, főegyházmegyénk Védőszentje főünnepén.

      Mindenki, aki kapcsolatba kerülhetett Isten Szolgája, Márton Áron püspökkel, nagy élménnyel távozott. Közéleti személyiségek, írók, politikusok méltató jelzőkkel látták el, Illyés Gyula „emberkatedrális”-nak nevezte, s folytathatnám...

      Visszagondolva harminc évvel ezelőtti halálára, hadd emlékezzem meg az utolsó találkozásunkról. (...)
      Számomra az is sokatmondó volt, hogy Isten Szolgája, Márton Áron egyházmegyéje és székesegyháza védőszentje, Szent Mihály főünnepén halt meg, szeptember 29-én. Temetése pedig Szent Ferenc napjára, október 4-ére esett. Őt, aki csíkszeredai diákként lépett a Ferences Harmadik Rendbe, az Assisi Szegénykéje napján temették. De nemcsak ennek a rendnek vált tagjává, hanem 1973. október 8-án beiratkozott a Lisieux-i Papi Egyesületbe is. Ezért nem lepődtem meg, amikor egyik kispapunk boldogan mutatta, hogy a Püspök úr kiosztott ruhái közül neki egy reverenda jutott, melynek zsebében azt a Kis Szent Teréz másodlagos ereklyét találta, amelyet én hoztam neki Lisieux-ből. (...)

      A romániai tizenkét katolikus egyházmegyéből tíz egyházmegye tizennégy pert indított be és ebből tizenhárom vértanú. Csak a Márton püspök úr pere hitvalló. Az idén februárban Püspöki karunk az ötévenként esedékes „ad limina” látogatáson volt a Szentatyánál. A Szenttéavatási Kongregáció ekkor kivételt tett Márton Áron Isten Szolgája hitvalló perével. Nem várta meg a megkívánt csodát, hanem júniusban kiadta véleményezésre a hittudós bizottságnak a Positiot. Ennek alapján a Kongregáció szakemberei megvitatják, hogy Isten Szolgája Márton Áron valóban hősi fokban gyakorolta az isteni erényeket – a hit, remény és szeretet – erényeit. Döntésüket a Szentatya hagyja jóvá. Decemberre várhatjuk az ítéletet. Ha a Szentatya elismeri, hogy Isten Szolgája, Márton Áron hősi fokban gyakorolta az isteni erényeket, akkor Tiszteletreméltóvá (Venerabilis) nyilvánítja. Ám ettől függetlenül, a csoda továbbra is szükséges a boldoggá avatáshoz.

A teljes cikk:

30 éve hunyt el Isten Szolgája, Márton Áron hitvalló püspökünk.

Szent Mihály arkangyal, Főegyházmegyénk Védőszentje.

Istenünk, te Áron püspököt arra választottad ki...

      2009 augusztus 27.-én megrendült Csíkszereda: kispapunk, egy baleset folytán élet-halál között volt, „menthetetlen”, mondták az orvosok, és ha túléli, nem lesz ép sem testileg, sem szellemileg. És csoda megtörtént boldogemlékű Márton Áron püspökünk közbenjárására, áldott legyen az Isten! Most már csak a hivatalos útját kell eljárni Rómában. Vajon milyen érzés lehet egy csoda alanyaként élni, szeretni, szolgálni Istent?!...

Ma reggeli fotók:

„Istenünk, te Áron püspököt arra választottad ki, hogy igazságodnak őre, az üldözötteknek védelmezője és népednek jó pásztora legyen.

Add, hogy mielőbb szentjeid között tisztelhessük, tanítása és példája világító jel legyen mindannyiunk számára. Ámen.”

„Szigorúan bizalmas!" – Az elvtársak a Csíksomlyói Búcsúról

Márton Áron gyulafehérvári katolikus püspök beszéde

a csíksomlyói búcsún

Csíksomlyó, 1949. június. 4.

Kedves keresztény testvéreim!

      Ma egy éve gyűltetek itt össze ezen a helyen és tettetek fogadalmat a boldogságos Szűz Mária előtt, hogy buzgón kitartatok katolikus hitetek mellett, amit meg is tettetek, mert kedves keresztény testvéreim, az elmúlt esztendőben nem volt könnyű katolikus kereszténynek lenni, annyi megpróbáltatással szemben, annyi kísértéssel szemben, ami bennünket ért. Erő kellett ahhoz, hogy egy katolikus felemelt fővel tudjon járni. Most egy éve a háromszázezret számláló keresztény katolikusokból hetvenötezer jött el a boldogságos Szűzanyához, hogy megerősítse magát a hitében. Ma pedig százezer lelket számlálunk, ami bizonyítja, hogy dacára annak a sok akadálynak, amit elénk gördítettek, bebizonyítottátok, hogy minden körülmények között megtartottátok fogadalmatokat, amit most egy éve a boldogságos Szűzanya lábainál tettetek. Keresztény testvéreim, mint Erdély püspöke kötelességemnek tartom, hogy beszámoljak ennek a nehéz évnek a leteltével, de azt hosszadalmas lenne elébetek terjeszteni. Így hát csak az utóbbi eseményeket ismertetem veletek.

      Május 12-én indultam főpásztori utamra, rendesen megszervezett munkaprogrammal, amelyet a világ minden püspöke megtesz, és kötelessége, hogy megtegye. Ezért előbb kérvényt nyújtottam be a közoktatásügyi minisztériumhoz, amelyben kértem, hogy a felcsíki körutam alkalmával az iskolás gyermekeket mentsék fel az iskolalátogatás alól. Erre azt a választ kaptam, hogy még szigorúbban adtak utasítást a tanulóknak, hogy ne vehessenek részt a templomokban, ahol megjelentem, és még kísérletet tettek, hogy abban az időben a felnőtteket is eltérítsék a templomoktól. Ez a vallásszabadság megsértése. Vajjon kit feszélyez az isteni törvény, és mi a célja ezzel, hogy akadályozza az egyház püspökét abban, hogy azt a jogát, amelyet semmikor senki sem akadályozott évszázadok óta, korlátozzák. Amikor elkészítettük a búcsú programját, hasonló intézkedéseket tettek, hogy ezt ne lehessen a katolikus[ok] jogaihoz méltóan véghez vinni. Megfékezték azokat a jogainkat, amelyeket senkinek sincs joga a világon megfékezni, mert mi csak az igazságot, erkölcsösséget, testvéri szeretetet gyakoroljuk. Arra, amit mondok, százezer katolikus magyar dolgozó a tanú. Tudomásom van arról, hogy intézményesen, felsőbb szervek, éppen a búcsú idején, június 1–5. között különböző rendezvényeket állítottak be, hogy eltereljék a nép figyelmét [a búcsú] megtartásáról és legszentebb kötelességéről.

      Tanúi vagytok ezeknek, és annak, hogy pár nappal ezelőtt főpapjainkat kitámadták, hogy ezzel is megakadályozzák a csíksomlyói búcsúnkat. Kérdem én tőletek: mi történt ezen a Csíksomlyón valaha olyan, hogy ezt meg kelljen akadályozni? Azért akadályozzák, mert az emberi méltóságot és erkölcsöt gyakoroljuk? Hát annyira lebecsülnek bennünket, a hitet! Mit akarnak? Be akarják nektek bizonyítani, hogy az ember az állattól származik, és hogy csak egy felsőbbrendű állat, hogy nincsen lelki élete, és hogy ne higgyetek a túlvilágban. Kinek fáj, hogy ha valakinek hite van, és ragaszkodik legszentebb jogához? Hogy lelke van és hiszi a túlvilági hivatást. (A tömeg ezeknél a szavaknál morajlott, és sokan sírtak!)

      Mindezekre ezúttal is a nép megfelelt. Százezren gyűltetek össze, katolikus keresztények, hogy tanújelét adjátok hiteteknek, és a boldogságos Szűzanya által megerősödve, továbbra is kitartsatok, minden megpróbáltatásotok ellenére a katolikus anyaszentegyházba vetetett hitetekben.

      Tavaly felajánlottuk boldogságunkat a Szűzanyának. Ezt tesszük ma is, de még többen. Tavaly óta nehéz, és veszedelmes körülmények közzé kerültünk. Nincs más, ki védelmet adjon, csak az Isten. Ő mindenkor, és mindenki ellen megvéd. Azok, akik halottaknak hittek, és a mi temetésünkre jöttek, az ellenkezőjéről győződhettek meg. Túlerővel, aránytalan erővel állunk szemben, ostromlott vár vagyunk, de van, aki megvédelmezzen. Ez a mi Erősségünk.

      [Itt a beszéd lejegyzőjének megjegyzése olvasható:] Befejezésül [Márton Áron] kijelentette, hogy feloldozást nyernek mindazok, akiknek nem volt idejük a szentgyónáshoz, és szentáldozáshoz járulni, ha nyolc napon belül ezt teljesítik, és mindazok, akiket a Pápa Őszentsége feloldozott.

      Keresztény testvéreim, a hitetekben való megerősítést az jelenti főképpen, hogy gyakran járuljatok a szentgyónáshoz és áldozáshoz.

Magyar Országos Levéltár,

Bányai László-iratok, XIX-J-1-l, 1. doboz, 3/a tétel, 

egykorú lejegyzés fénymásolata.

Forrás: A teljes cikk a kommunista jelentgetésekkel, az egész veszedelmes helyzetről, a püspökünk és a hívek helytállásáról az erdely.ma honlapon olvasható. Igazi szikla volt a mi boldog emlékű Márton Áron püspökünk, akire nem csak támaszkodni, de belekapaszkodni is lehetett.