 |
| http://www.mariabambina.org/ |
Marcell atyának a Kármelben volt egy neki szóló személyes karizmája: főként úgy tisztelte Máriát, mint a „Kis Szűzanyát”. A Szépszeretetet c. önéletrajzában gyakran említi a Kis Jézust és a Kis Szűzanyát. A Kisded Mária különös tisztelete az Egyházban nem új keletű, sőt Olaszországban van szerzetesi nővérkongregáció, amelyet a „Kis Szűzanya Nővérek” néven ismernek. 1984. február 6-án a milánói Általános Káptalanjuk alkalmával II. János Pál pápa többek között a következő szavakkal buzdította őket a Kis Szűzanya tiszteletére: „Az Úr azt mondta, hogy legyünk olyanok, mint a gyermekek, mert a gyermekeké a mennyek országa, és ezek között is mindenekelőtt egy gyermeké: a kis Máriáé”
Az illusztrációk a honlapjukról vannak!
Az illusztrációk a honlapjukról vannak!
Marcell atya a Naplójában erről a tiszteletről egyedül csak Jean-Jacques Olier-t idézi:
- „Ó, mily ismeretlen Mária gyermeksége, mily kevéssé szeretik, s mégis mennyire megérdemli világok és boldog lelkek millióinak csodálatát és tiszteletét! Az igazi szeretet az elhagyott dolgok felé fordul, s az igazi jámborság az elfeledett misztériumok tiszteletére irányul: szenteljük hát életünket Mária gyermeksége tiszteletére és szeretetére, melyet oly kevéssé ismer, s még kevésbé tisztel a világ; s bizonyos, hogy a Szépszeretet Anyja bőségesen megjutalmaz érte.”
(Útmutató csillag – Marcell atyával végig az éven, Szent Gellért Kiadó, 1993)
Marcell atya teljesen átadta magát a Kisded Máriának, szívet cserélt vele. A Kis Szűzanya tisztelete mély lelki tapasztalat volt számára, misztérium, amit mi nem tudunk úgy átélni, mint ahogy ő, csak követhetjük, mert ez is a lelki gyermekség útja, akárcsak Kis Szent Terézé, de sajátos módon. Marcell atya a Kis Szűzanyára irányítja figyelmünket, hogy mi is egyre kisebbé válva megtapasztalhassuk a Mindenható Isten szeretetének hatalmas erejét, aki fölemeli azokat, akik kicsinyek – akik nagy dolgokra képtelennek érezvén magukat – nagy művek helyett önmagukat kínálják fel neki.
„Ó kicsi Jézus, legédesebb Fiúcska! Bennem és helyettem a Kis Mária, a titkos értelmű Rózsa, a Legszebb köszönt és imád téged. Ne az én szívemet, megromlott és vigasztalan testemet fogadd el, hanem az Ő Szeplőtelen Szívét. Fogadd el az Ő nagyon szeretett lelkét. Ne tekints az én gonoszságomra, szemed a kicsi, a legédesebb Máriát lássa, a legodaadóbb Máriát! Ó kicsi Jézus, legédesebb Fiúcska!”
(Napló, 1959 június)
Marcell atya azt kérte első szentmiséjében, hogy olyan legyen a lelke mint egy 2 éves gyermeké:
„30 éve pap vagyok. Sis benedictus! Ideál: O beata Trinitas! (Ó boldog Szentháromság!) Olyan legyen lelkem, mint egy 2 éves ártatlan gyermeké, mint a Kis Szűzanyáé. Szívet cseréltem a múltkor Vele egy Szentmisém lépcsőimáján.”
(Napló, 1960. jún13. - 1960. jún. 15.)
„Minél jobban látom saját nyomorúságomat, annál inkább tapadok az Úrhoz!
A Szeretet tengeréből, Istenből merült fel a Nubecula Parva - Kis Felhőcske, s nőtt mind magasabbra s lett Földet megöntöző-megújító Zápor. A nagy kegyelemközvetítő!
Akarsz-e sok lelket megmenteni? Légy igen kicsiny, gyermekileg alázatos, s kisarjadsz a Szeretet végtelen tengeréből. Légy akkora, mint egy emberi lábnyom! Hogyan ?! - Szemléld csak a Parvulát! A Kisded Máriát.
A lélekmentés igazi módja:
Kicsinek lenni, mint a gyermek, s leszel mint az égbolt, mely esőfelhőktől terhes. Mert Isten az alázatosaknak adja kegyelmét. Nézd az alázatos embert: Jézust és Anyját. Híd, közvetítő Ég és Föld között. Jézus pedagógiája: akiket szeret, azokat alázatossá, kicsinnyé teszi. Ó, áldott nyomorúság! O felix culpa! Ó, boldog vétek!
A pünkösd utáni 5. vasárnap könyörgése: In omnibus et... - Mindenben és mindenekfelett szeretve Istent, elnyerhessük ígéreteidet, melyek minden vágyat felülmúlnak.
Készítsétek szíveiteket egyedül Istennek és dobjátok ki az idegen isteneket sziveitekből.
Soli Deo! - Egyedül Istennek!
Szemléld a Két Kicsit.”
(Napló, 1960. júl. 9.)
„Megérteni a jó Istent. Miért ünnepelteti a kis Jézust, a kis Szűzanyát. Nem elég csak - Jézus! Szűzanya! De Kis Jézus! Kis Szűzanya kell! Megértjük az Evangéliumot, beleéljük magunkat szellemébe.
Isten gyermekei vagyunk: filii Excelsi sumus - a Magasságbeli fiai vagyunk. Nem felnőttjei! Nem tudósai. Nem szónokai, tényezői. Előtte nem apák, anyák, vezérigazgatók - hanem az Ő gyermekei.
Ezt a gyermekséget el kell sajátítani. Kis Jézus, Kis Mária ehhez adja a példát! Hogy kövessem a példát!
Szemlélet! Ez: ami átalakít.
A kis csecsemő a családban átalakítja a goromba apát, a türelmetlen anyát. Rájuk se ismerünk.
A bölcsős Kis Szűz szépsége, bájossága lebilincsel, leköt, lenyűgöz, visszatart a bűntől, a test cselekedeteitől, és határozottan érezhetően meggazdagít.
Megismerve Őt, meglátjuk, hogy Ő:
- Hajnal. Világosság. Melegít, mint a Nap.
- Virág: Jézus a gyümölcse.
- Út! - A lelkiéletnek csak Ő a módja.
Ez a szemlélet - átalakít. És legyen a szemlélet - gyermeki! Kedveskedés: Mindent Neki! és Ave Maria! Legyen megajánlkozás: teljes szívből. Mert az ő gyermekeiben fejlődik naggyá a finomság. Homlokukra ez lesz írva: Mariae nascenti - Az újszülött Máriának. A Rosa Mystica! - A titokzatos Rózsáról. Mert Ő - Vadócba rózsát olt... - Megszépíti az életet...
*
Ave Maria! Biztosság a bizonytalanságban. Sis benedictus!”
(Napló, 1962. aug. 24)
„Álmomban a kis Szűzanya megmutatta az ő gyönyörű két szép szemét. Ilyen a Macassy-festményen is, s mégis mennyivel más! Csak a két szemet láttam egészen közelről. De ebben a két szemben minden volt: anyai gondosság, roppant figyelem, mely vizsgál, utasít, s végtelenül szeret.
Oly kifejező volt, hogy gondossága páratlan valósággal hatolt belém. Mintha mondta volna: Látod, én szüntelen veled vagyok, vigyázó szemeim mindig rajtad vannak.
S most eszembe jut: nem ezt tette-e az én földi Anyám? Tekintete mindig kísért, s megmentett, mikor jött a veszedelem!
Ó két gyönyörű édesanyai szeme a Kicsikének. Élesen megmutattad, hogy vigyázol, szemed belém hatol, átjárja bensőmet, Tied vagyok, s az is maradok. Ily módon adta meg anyai intelmét, hogy különös gondja van rám. S hogy ez a gondosság nem valami múló érzelgősség, hanem az Ő elszánt akarata, az Ő szilárd Szépszeretete!... Mihi nata, mihi data! - Nekem született, nekem adatott!”
(Napló, 1966. febr. 3, alig néhány hónappal a halála előtt)
- Kusztódia nővér, aki Marcell atya gondját viselte életének utolsó három évében, így ír a visszaemlékezésében: „Egyszer elmondta Marcell atya azt, hogy Pécs-Bányatelepen tartott lelkigyakorlatot a bányászoknak. Szabadidejében az erdőben sétált, s egyszer csak a karjaiban találta a Kis Szűzanyát. Kérdeztem: «Beszélgettek?» Azt mondta: «Nem, csak mosolyogtunk egymásra.» Arra az újabb kérdésemre, hogy mennyi ideig tartott, azt válaszolta, hogy fogalma sincs.”
Könyörögjünk: Kérünk, Istenünk, add meg nekünk, házad népének mennyei kegyelmed ajándékát, hogy akik számára a Boldogságos Szűz istenanyaságában felvirradt az üdvösség hajnala, azokat békével áldja meg az ő születésének ünnepe. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen.
