Keresztelő Szent János-ereklyét kapott a marosvásárhelyi templom

       

Az ereklye leleplezésének pillanata.
Fotó: Molnár Miklós Csaba

 Rendhagyó eseménnyel egybekötve ünnepelte a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-plébánia közössége az idei templombúcsúját: a névadó szent csontereklyéjének leleplezésével. Eddig ugyanis nem őriztek a templomban Keresztelő Szent János-ereklyét. 

          Oláh Dénes főesperes elmesélte az ereklye ideérkezésének gondviselésszerű előzményeit. 2019 decemberében házszentelés alkalmával találkozott az egyik családnál az ott vendégeskedő budapesti dr. Tóthpál Tamással, a Szent György Lovagrend lovagjával, aki érdeklődött a templomról és az itteni közösségről. Az is érdekelte, hogy van-e a templomnak Keresztelő Szent János vértanútól ereklyéje, majd felajánlotta szolgálatát egy csontereklye ideszállításában. 

          A templomnak adományozott ereklye eredetét Varga Lajos váci segédpüspök hitelesíti: Keresztelő Szent János vértanú csontjaiból vett hiteles ereklyéből választották le ezt a részecskét, majd aranyozott fémtokba helyezték, üveggel lezárták, pecséttel megjelöltek. Az ereklyét a templom délkeleti mellékkápolnájának falán helyezték el, a latin nyelvű hitelesítő irat, valamint annak magyar fordítása kíséretében. 

         A búcsús szentmise szónoka, György István szőkefalvi plébános Keresztelő Szent Jánost mint igazi világító embert ajánlotta a hívek számára példaképnek. A keresztelő mindvégig tudta és érezte, hogy ő Isten által kiválasztott ember, ez pedig lelkesítette, erősítette és sürgette arra, hogy utat készítsen az eljövendő Krisztusnak. Nekünk, mai keresztényeknek is ezt a sürgetést kell éreznünk. Sürgetést arra, hogy tanúságot tegyünk a hitünkről, és hogy bármily kicsiny fényforrásként is, de világítsunk a környezetünkben. 

          A szentmise végén Oláh Dénes főesperes a plébánia egykori káplánjai közül a legidősebbet és a legfiatalabbat kérte fel az ünnepélyes leleplezésre. Így Csíki Dénes kanonok, jelenlegi nyárádköszvényei plébános és Balla Imre helybeli segédlelkész fedték fel a kihelyezett ereklyét. A hívek a szentmise végén a csontereklye felnagyított fényképét tartalmazó emlékképet vihettek magukkal. 

Molnár Izabella 

Fotók: Molnár Miklós Csaba

Forrás: ROMKAT.RO

Keresztelő Szent János vértanúsága

• Akkoriban Heródes negyedes fejedelem hallotta Jézus hírét. „Ez Keresztelő János - mondta szolgáinak -, feltámadt, innen van benne a csodatévő erő.” Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vetette fivére, Fülöp felesége, Heródiás miatt. János ugyanis figyelmeztette: „Nem lehet a tiéd!” Meg is akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották. Heródes születése napján történt, hogy Heródiás lánya táncolt a vendégeknek. Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki. Az - minthogy anyja előre kitanította - így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda. Lefejeztette hát Jánost a börtönben. Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, az meg elvitte az anyjának. Akkor eljöttek tanítványai, elvitték és eltemették a holttestet, aztán elmentek, és hírül adták Jézusnak.  (Mt 14,1-12)

      Sevastiában temették el, és Szent Lukács evangélista Antióchiába viszi a Szentnek jobb kezét. Iulianus császár (a Hitehagyott) idejében elrejtették egy falban, majd állítólag Athoszba került, Szent Dénes kolostorban őrzik, és vele áldják meg a vizet. A teste egészen 632-ig Sevastiában maradt eltemetve, amikor is Iulianus császár el akarta égetni más szent ereklyékkel együtt. Ekkor a keresztények kiásták – teste épen maradt az eltelt évszázadok alatt – helyébe egy másik holttestet fektettek, amit a császár elégetett. A Szent testének további sorsáról nem sokat tudunk. 

      A Szent fejének is különös sorsa volt: sikerült megszerezni Heródes palotájából, nagy tisztelettel hordozták-rejtegették Mezopotámiába, Szíriában, Egyiptomban, ma Damaszkuszban található, itt a keresztények Nagy Konstantin idejében építettek Keresztelő Szent János tiszteletére egy székesegyházat és itt tarották a Szent fejét, de az arabok lerombolták, és a romok fölé 634-ben mecsetet építettek: Umayya al-Kabir mecsetet, ismertebb nevén a Damaszkuszi Nagy Mecset. 

Umayya al-Kabir mecset (Wikipedia)

      Mivel a muzulmánok is nagy prófétának tartják Keresztelő Szent Jánost, a mecset  ma is az ő tiszteletére van, a feje egy koporsóban van, díszes kupola alatt. Szüntelenül tele van térdeplő vagy ülő betegekkel, főleg vakokkal. Megható a lehunyt vagy a sok üresbe meredő tekintet, imádkoznak, várnak, reménykednek, mert már sok csoda történt a Szent fejének ereklyéi előtt. A hagyomány szerint néhány muzulmán fejszével támadt erre a koporsóra, mondván: „Mit keres itt ez a gyaur?” Abban a pillanatban vér, mint a szökőkútból, úgy tört elő koporsóból, a márványból, a mecset megtelt vérrel, és nem akart megszűnni. Erre a támadók ijedten keresztény papokat hívtak, hogy állítsák meg a vérömlést, a papok imádkoztak, a vér többet nem ömlött, azóta a muzulmánok körében nagy tiszteletnek örvend.

Keresztelő Szent János, könyörögj érettünk!

Umayya al-Kabir mecset a kupolával (Wikipedia)

    

      A magyar hagyomány szerint a mohácsi vész napjával összekapcsolva emlékezünk „Nyakavágó János” ünnepére - 1526 Augusztus 29.

Mohácsi csata, Than Mór 1856