“Ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.” (1Kor 13,2)

(„Isten jelenlétében” - 15.

Lelkigyakorlat a Feltámadásról nev. Lőrinc testvérrel,

befejező rész)

Negyedik beszélgetés

1667. november 25.

      42. Lőrinc testvér nagy buzgalommal és igen nyíltan beszélt nekem arról, hogyan közeledik Istenhez, amiről már feljegyeztem egyes dolgokat. Azt mondta, abból áll az egész, hogy jó néhányszor megtagadjunk minden olyasmit, amiről belátjuk, hogy nem Isten felé vezet, s ezzel hozzászoktassuk magunkat a vele való folytonos beszélgetéshez, minden titokzatosság és furfang nélkül. Csak fel kell ismernünk magunkban Isten benső jelenlétét, minden percben hozzá fordulnunk, segítségét kérve, hogy akaratát felismerjük minden kétes dologban, és jól tegyük meg, amit már világosan látunk. Ajánljuk neki előre cselekedeteinket, s miután elvégeztük őket, adjunk hálát, amiért neki tehettük őket. Ebben a folytonos beszélgetésben dicsérettel, imádással és szüntelen szeretettel is adózunk Istennek végtelen jóságáért és tökéletességéért.

      43. Nem tekintve saját gondolatainkra, hanem a mi Urunk végtelen érdemeire, teljes bizalommal kell kérnünk kegyelmét. Isten egyetlen cselekedetünknél sem vonja azt meg tőlünk, amint ezt kézzel foghatóan tapasztalja, kivéve azon eseteket, amikor a gondolatai elterelődnek Istentől, vagy megfeledkezik arról, hogy segítségét kérje. Ha nincs más célunk, mint neki tetszeni és iránta való szeretetből cselekedni, Isten mindig eligazít kételyeinkben.

      44. Nem attól szentelődünk meg, hogy mást teszünk, mint korábban, hanem hogy amit rendesen magunkért teszünk, azt ezentúl Istenért tesszük. Szánalomra méltó látni, hányan ragaszkodnak bizonyos cselekedetekhez, amelyeket csak meglehetősen tökéletlenül, több szempontból is pusztán emberi megfontolás szerint végeznek, s egyre csak az eszközöket tekintik célnak.

      45. Istenhez törekedtében nem talált kiválóbb utat azoknál a közönséges feladatoknál, melyeket az engedelmesség ró rá, ha ezeket amennyire tőle telik, megtisztítja minden emberi tekintettől, és Isten iránti szeretetből végzi.

      46. Nagy tévedés azt hinni, hogy az imádság idejének különböznie kell a többitől: éppen olyan szigorúan kötelesek vagyunk a cselekvés által egyesülni Istennel annak idejében, mint az imádság által a maga idején.

      47. Azt mondta, hogy imája már csupán Isten jelenléte, mivel ott lelke a szereteten kívül semmiről sem vesz tudomást; de a fennmaradó időben sem igen talál különbséget, mivel mindig Isten közelében tartózkodik, hogy dicsérje és áldja őt minden erejéből, és szüntelen örömben tölti életét. Közben mégis reméli, hogy valami szenvedni valót is küld majd neki, ha erősebb lesz.

      48. Egyszer s mindenkorra Istenre kell bíznunk magunkat, és egyedül őrá hagyatkoznunk: nem fog becsapni minket!

      49. Tegyük az apró dolgokat fáradhatatlanul Isten szeretetéért, aki nem a művek nagyságát nézi, hanem a szeretetet. Nem kell azon csodálkozni, hogy eleinte gyakran hibázunk: végül kialakul a szokás, az majd odafigyelés nélkül is jó irányba vezeti tetteinket, és csodálatra méltó kedvet ad hozzájuk.

      50. Ahhoz, hogy kizárólag Isten akaratához ragaszkodjunk, csak a hitet, a reményt és a felebaráti szeretetet kell művelnünk: minden más mellékes, és nem szabad azoknál megállapodni, hanem híd gyanánt menjünk át gyorsan rajtuk. Siessünk egyetlen célunk felé, hogy a bizalom és szeretet által elveszítsük benne magunkat!

      51. Minden lehetséges annak, aki hisz, még inkább annak, aki remél, még inkább annak, aki szeret, és még annál is inkább annak, aki e három erényt gyakorolja, és bennük kitart.

      52. Azt a célt kell magunk elé tűznünk, hogy már ebben az életben Istennek a tőlünk telhető legtökéletesebb imádói leszünk, amint ezt reméljük az egész örökkévalóságra is.

      53. Amikor a lelki életbe belekezdünk, alaposan meg kell fontolnunk, kik vagyunk; minden megvetésre méltónak és a keresztény névre méltatlannak fogjuk találni magunkat, és minden fajta nyomorúság alávetettjének, melyek változékonnyá teszik egészségünket, kedélyünket, külső és belső állapotunkat; tehát olyannak, akit Isten végtelen sok küszködéssel és munkával akar megalázni, mind külsőleg, mind belsőleg. Ezek után kell-e csodálkozni azon, ha fájdalmakkal, kísértésekkel, akadályokkal, felebarátaink részéről pedig ellentmondásokkal találjuk szembe magunkat? Nem kell-e inkább alávetnünk magunkat ezeknek, és hordoznunk őket, ameddig csak Istennek tetszik, éppen úgy, mint a kedvező dolgokat?

      54. Minél jobban törekszik a lélek nagyobb tökéletességre, annál inkább függ a kegyelemtől.

      Mintha Kis Szent Teréz visszhangja lenne: „Csak a szeretet számít”.... 

      Jézusom, áldozatul adtad magad értem, Te vagy a Szeretet, lábaidhoz borulva kérlek, segíts úgy szeretni, ahogyan megparancsoltad. Mert gondolataim nehezebb kordában tartani, mint a szavaimat, tetteimet. Uram, irgalmas Istenem, ezután nem törődöm rakoncátlan gondolataimmal, hanem bizalommal emelem tekintetem Rád, naponta ötvenszer, százszor... így terelem  szelíden vissza tehozzád kósza gondolataimat, amíg meg nem könyörülsz rajtam, a te egyetlen Fiad, Jézus Krisztus által.

      Keresztes Szent János tanítása szerint Istennek nem annyira a műveinkre, mint inkább a szeretetünkre van szüksége, s életünk végén majd a szeretet alapján ítéltetünk meg.

      2.Meg kell jegyeznünk, hogy mindaddig, amíg a lélek el nem jut a szerető egyesülés ezen állapotába, illik, hogy gyakorolja a szeretetet úgy a tevékenység, mint a szemlélődő élet terén. Ellenben, mikor már elérte azt, nem hasznos reá nézve, hogy olyan külső munkákkal és gyakorlatokkal foglalkozzék, amelyek, ha még annyira Isten dicsőségére szolgálnak is, bármi csekély tekintetben akadályozhatnák annak az istenszeretetben való létezésének állapotát. Mert egy kevés ebből nagyobb érték Isten és a lélek szemében, mint azokból akármennyi sok, sőt az Anyaszentegyházra is hasznosabb az ilyen látszólag semmit sem tevő ember, mint azok a többi dolgok mind összevéve. Éppen ezért Mária Magdolna, habár prédikálásával sok jót tehetett volna, s később is, tekintve, hogy mennyire óhajtott Jegyesének kedvében járni és az Egyháznak hasznára lenni, igen sok lelket téríthetett volna meg, mégis félrevonult, harminc esztendőt töltött a pusztában és teljesen ennek a szeretetnek szentelte magát. Úgy fogta fel ugyanis a dolgot, hogy ily módon minden tekintetben többet ér el, mert az Egyháznak rendkívüli hasznára szolgál csak egy csepp is az ilyen szeretetből.

(Keresztes Szent János művei, II. Kötet, A szellemi páros ének, XVIII.versszak., 341 o.)

      32. Az embernek egyetlen gondolata többet ér, mint az egész világ, s éppen azért csupán az Úristen méltó tárgya annak. (Keresztes Szent János, Lobogó istenszeretet 32)

      56. Legvégül szereteted foka alapján ítélnek meg. Tanulj meg szeretni úgy, amint Isten akarja, hogy szeressük s úgy, amennyire tőled telik. (Keresztes Szent János, Lobogó istenszeretet 56)

„Az Úr nem annyira a tettek nagyságát nézi, mint azt a szeretetet, amellyel azokat végrehajtjuk. Ha tehát megtesszük azt, amit tehetünk, az Úr meg fog bennünket segíteni, hogy napról-napra többre legyünk képesek.” (Avilai Szent Teréz, A belső várkastély, hetedik lakás, IV. fejezet)

Ima

      Atyja az egyetlen Fiúnak, aki jósággal és irgalommal telten szereted az embereket... te minden hozzád fordulót elhalmozol áldással... Hallgasd meg imánkat, add meg nekünk a tudást, a hitet, a jámborságot és a szentséget... Térden állva könyörgünk előtted, ó teremtetlen Atya, egyetlen Fiad által: helyesbítsd értelmünket, tedd készségessé szolgálatodra. Add, hogy keressünk és szeressünk Téged, hogy tanulmányozzuk és elmélyítsük isteni szavaidat, nyújtsd ki kezed, állíts minket talpra. Emelj fel minket, ó irgalmas Isten, segíts, hogy felemeljük tekintetünket, nyisd meg szemünket, nyugtass meg minket, add, hogy többé ne piruljunk, ne szégyenkezzünk és ne gyötrődjünk. Semmisítsd meg az ellenünk szerkesztett vádiratot, írd nevünket az élet könyvébe, sorozz minket prófétáid és apostolaid seregébe, egyetlen Fiad, Jézus Krisztus által.

Szent Szerapion (in Preghiere dei primi cristiani 190)

________________________________

Itt: - ki volt a Feltámadásról nevezett Lőrinc testvér,

és nemzetközi kisugárzása a lelki életre.

_________________________________

Lőrinc testvér műveinek forrása:

Conrad de Meester: Isten jelenlétében, Magyarszék, 2005

„Add nekem, fiam, a szívedet.” (Péld 23,26)

(„Isten jelenlétében” - 14.

Lelkigyakorlat a Feltámadásról nev. Lőrinc testvérrel)

Harmadik beszélgetés

1666. november 22.

      32. Azt mondta, hogy lelki életének alapja Isten nagyra értékelése és megbecsülése a hitben. Miután ez meggyökeresedett a lelkében, már csak arra volt gondja, hogy hűségesen elutasítson minden más gondolatot, és minden tettét Isten iránti szeretetből tegye. Amikor néha hosszabb ideig nem gondolt rá, nem bánkódott emiatt, hanem bevallotta Istennek nyomorúságát, s azután minél hitványabbnak találta magát, annál nagyobb bizalommal tért vissza hozzá.

      33. Azt mondta, Istent igen megtiszteli bizalmunk, és nagy kegyelmeket von le hozzánk. Nemcsak az lehetetlen, hogy Isten megtévessze, de még az is, hogy sokáig hagyja szenvedni az olyan lelket, aki egészen ráhagyatkozik, és föltette magában, hogy mindent elvisel érte.

      34. Odáig jutott, hogy Istenen kívül nincs egyéb gondolata, amikor pedig valami más készül fölmerülni benne, vagy valamilyen kísértés közeledik, megérzi. Mivel Isten gyors segítségét tapasztalatból ismeri, olykor hagyja, hogy ezek előretörjenek, és amikor itt az ideje, Istenhez fordul, azok pedig nyomban eltűnnek. E tapasztalata miatt, amikor külső ügye adódik, nem gondolkodik rajta előre, hanem amikor a cselekvésre sor kerül, tiszta tükörként meglátja Istenben, amit éppen tennie kell. Bizonyos idő óta így jár el, minden előzetes aggodalom nélkül; mielőtt Istennek e gyors segítségét megtapasztalta volna az ügyeiben, előrelátással élt.

      35. Nem tartja emlékezetében azokat a dolgokat, amelyekkel előzőleg foglalkozott, sőt még akkor is alig tud róluk, amikor éppen végzi őket: az asztaltól fölkelve, azt sem tudja, mit evett! De mindent egyszerű látásmódja szerint, Isten iránti szeretetből tesz, hálát ad neki, amiért igazgatja ügyeit, és számtalan más dolgot cselekszik érte. Mindezt nagyon egyszerűen, úgy, hogy Isten szerető jelenlétében állandóan megmaradjon.

      36. Amikor külső elfoglaltságai kissé elterelik gondolatait Istentől, Ő küld neki valamilyen emlékeztetőt, amitől Istennek erőteljes érzete keríti hatalmába a lelkét, áttüzesíti, és néha oly nagy lángra lobbantja, hogy felkiált, és úgy elragadják az érzelmek, hogy félnótás módjára énekel és ugrándozik.

      37. Közönséges elfoglaltságai közepette sokkal inkább egyesül Istennel, mint amikor ezeket elhagyja a lelkigyakorlat kedvéért, amelyből rendszerint kiadós szárazsággal kerül ki.

      38. Azt mondta, nagy testi vagy lelki szenvedésekre számít, de a legrosszabb az volna neki, ha Istent érezhetően elveszítené, hiszen már olyan régóta vele van. Isten jósága azonban biztosítja afelől, hogy nem hagyja egészen magára, és megadja neki az erőt annak a rossznak az elviseléséhez, amit megtörténni enged: ezért aztán nem fél semmitől, és nem érzi szükségét, hogy bárkivel is a lelkéről értekezzék. Amikor ezt megkísérelte, mindig csak nagyobb zavara származott belőle. Meg akar halni, el akarja veszíteni magát Isten szeretetéért, és ebben semmilyen megértésre nem talál: a teljes Istenre hagyatkozás az a biztos út, amelyen mindig megvan a kellő világosság lépteink előtt.

      39. Hűségesen kell cselekedni, és magunkat megtagadni kezdetben; azután már csak kimondhatatlan megelégedés vár. A nehézségekben nincs más dolgunk, mint Jézus Krisztushoz folyamodni és kegyelmét kérni, amellyel minden könnyű lesz.

      40. Megállunk a vezeklésnél és mindenféle gyakorlatoknál, s elfeledkezünk a szeretetről, amely a cél; ez pedig fölismerhető a műveinken, s ezért van az, hogy oly kevés szilárd erényt lehet látni.

41. Nem kell sem éleselméjűség, sem tudomány ahhoz, hogy Istenhez menjünk, hanem csupán olyan szív, amely elszántan csakis neki vagy érte akar dolgozni és egyedül őt szeretni.

      Uram, Jézus, a te végtelen jótéteményeidért adósnak érzem magam, sokszor elfeledkezem a célról, mintha a te ingyenes szereteted ki akarnám, vagy ki tudnám érdemelni pusztán gyakorlatokkal , szenvedéssel és okoskodással! „Csak egy a szükséges.” (Lk 10,42) Uram, te a szívemet akarod! Vonj magadhoz Jézusom, alakítsd szívem pusztaságát és szakadékait , a remény völgyeivé és kapuivá. Elég csak egy szó Tőled, és énekelhetek Uramról, Jegyesemről, és érezhetem, hogy egyedül Hozzád tartozom, békében minden emberrel, minden élő és élettelen teremtménnyel.

      „Mert végre is meg kell osztanunk vele úgy a dicsőséget, mint a gyalázatot. Micsoda esztelenség volna, ha valaki csak arra volna hajlandó, hogy majd az uralkodásban osztozik vele, de a gyalázatból és szenvedésből nem akarná magára venni az őt megillető részt. Ne engedje Isten, hogy így gondolkozzunk, hanem ellenkezőleg, az érezze magát a legboldogabbnak, akit valamennyinél kevesebbre becsülnek. S ez valóban így is van, mert ha úgy viseli el ezt a bánásmódot, amint illik elviselnie, kijut neki a dicsőségből úgy ebben, mint az örök életben. Higgyétek ezt el nekem. Azaz hogy mit is beszélek: ne nekem higgyék el, mert hiszen maga az örök Bölcsesség mondja ezt. Édes leányaim, igyekezzünk annyira amennyire utánozni a Boldogságos Szűznek nagy alázatosságát; hiszen az Ő ruháját viseljük s pirulnunk kellene azon, hogy az Ő leányainak merjük magunkat vallani; mert bármennyire megalázzuk is magunkat, a mi fogalmaink szerint: nagyon is messze maradunk attól, ami egy ilyen Anya gyermekeihez és egy ilyen Jegyes aráihoz illenék.” (Avilai Szent Teréz, A tökéletesség útja, XIII. Fejezet)

Ima

      „Ó, én irgalmas Istenem! Mit tegyek, hogy le ne rontsam azokat a csodadolgokat, amelyeket lelkemben művelsz? A Te műveid szentek, igazak, végtelen értékűek és mérhetetlenül bölcsek, mert hiszen maga vagy a Bölcsesség, Ha értelmem Veled foglalkozik, akaratom panaszra fakad, mert azt óhajtaná, hogy Téged egészen zavartalanul szerethessen. Az értelem pedig ezen csodadolgok között nem képes felfogni, hogy ki az ő Istene. Szeretné élvezni Őt, de nem látja módját, tekintve, hogy e halandó test kínos börtönében ül! Minden zavarja, annak ellenére, hogy valamikor az elmélkedésben éppen a Te csodadolgaid támogatták. Azok mellett annál feketébben tűnt elő az én számtalan hitványságom.” (Avilai Szent Teréz, A lélek fohászai Istenhez, I.2.)

________________________________

Itt: - ki volt a Feltámadásról nevezett Lőrinc testvér,

és nemzetközi kisugárzása a lelki életre.

_________________________________

Lőrinc testvér műveinek forrása:

Conrad de Meester: Isten jelenlétében, Magyarszék, 2005

Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. (Mt 5,3)

(„Isten jelenlétében” - 13.

Lelkigyakorlat a Feltámadásról nev. Lőrinc testvérrel)

Második beszélgetés

1666. szeptember 28

      8. Azt mondta, hogy mindig a szeretet irányítja, minden egyéb érdek nélkül, és nem törődik azzal, hogy lekárhozik-e vagy üdvözül, hanem mivel minden cselekedete céljául az Isten iránti szeretetet tűzte ki, nagy megelégedettségnek örvend. Örült, ha csak egy szalmaszálat vehetett is föl a földről Isten szeretetéért, mert csakis őt kereste és nem mást, még az adományait sem.

      9. Azt mondta, hogy a léleknek ez a magatartása arra készteti Istent, hogy végtelen kegyelmekkel tüntesse ki. E kegyelmek gyümölcsét azonban – vagyis a belőlük születő szeretetet – úgy kell fogadni, hogy közben az ízét elutasítjuk: mindez egyáltalán nem Isten, hiszen a hitből tudjuk, hogy Ő ezeknél végtelenül nagyobb, és egészen más, mint amit érzünk. Amikor ekképpen cselekszünk, Isten és a lélek között csodálatos küzdelem folyik: Isten ajándékoz, a lélek pedig egyre tagadja, hogy amit kap, az Isten lenne. Ebben a küzdelemben a hit a által a lélek olyan erős, sőt erősebb, mint Ura, aki soha nem adhat annyit, amire a lélek azt ne mondhatná, hogy az ajándékozó nem azonos azzal, amit ad.

      10. Azt mondta, hogy az extázis és az elragadtatás csak az olyan léleknek sajátossága, amelyik megállapodik az ajándéknál ahelyett, hogy elutasítaná, és ajándékán túl magához Istenhez sietne! A meglepetés után, ne hagyjuk magunkat elsodortatni! Mindazonáltal Isten a mester...

      11. Lőrinc testvér mondta, hogy Isten oly hamar és oly csodálatosan jutalmaz meg mindent, amit érte teszünk, hogy néha azt kívánja, bárcsak elrejthetné Isten előtt, amit szeretetből tett neki, hogy jutalom híján az az öröme lehessen, hogy tisztán csak Istenért tett valamit!

      12. Igen nagy lelki fájdalma volt, amikor bizonyosra vette, hogy elkárhozik: a világ összes embere sem tudta volna ezt a véleményét megingatni! De így gondolkodott: „Csakis Isten szeretetéért léptem a rendbe, azon voltam, hogy egyedül érte tegyek mindent. Akár elkárhozom, akár üdvözülök, továbbra is mindig tisztán Isten iránti szeretetből akarok munkálkodni; legalább annyi jó lesz bennem, hogy halálomig tőlem telhetően szeretni fogom...” Ez a gyötrelem négy évig tartott, mialatt sokat szenvedett. Azóta nem gondol sem a paradicsommal, sem a pokollal. Egész élete belső szabadság és folytonos élvezet. Isten és saját maga közé helyezi bűneit, azt akarván kifejezni, hogy nem érdemli meg kegyelmeit, de ez mit sem akadályozza Istent, aki továbbra is elhalmozza azokkal. Isten olykor szinte kézen fogja, és az egész mennyei udvar elé vezeti, hogy lássák azt a nyomorultat, akit oly szívesen részeltet kegyelmeiben.

      13. Azt mondta: kezdetben kell egy kevés szorgalom ahhoz, hogy az Istennel folytatott szüntelen párbeszéd szokását kialakítsuk, és beszámoljunk neki mindenről, amit teszünk; de csekély igyekezet után érezzük, hogy szeretete éberen tart a fáradságunk nélkül is.

      14. Számít rá, hogy a szép időszak után, melyet Isten adott, majd a fájdalmakból és szenvedésekből is kiveszi a részét. De nem aggódik emiatt, hiszen tudja jól, hogy Isten nem mulasztja el megadni az elviselésükhöz szükséges erőt annak, aki magától semmire sem képes.

      15. Amikor valamely erény gyakorlására kínálkozik alkalom, mindannyiszor Istenhez fordul e szavakkal: „Istenem, nem tudom megtenni, ha Te meg nem téteted velem”; és nyomban megkapja az erőt bőségesen.

      16. Amikor elvét valamit, nem tesz mást, mint hogy bevallja hibáját, és azt mondja Istennek: „Ha hagyod, hogy így tegyek, sohasem fogok másként tenni; neked kell megakadályoznod, hogy elbukjam, és helyrehoznod, ami nem jó.” Ezután többet egyáltalán nem aggódik hibája miatt.

      17. Azt mondta, nagyon egyszerűen kell érintkezni Istennel, és egészen egyenesen kell vele beszélni. Kérjük a segítségét a dolgainkhoz sorra, amint jönnek; mindig megadja, ahogy azt maga sokszor tapasztalta. Néhány napja azt kérték tőle, hogy menjen el Burgundiába, s szerezze be a szükséges bort, ami neki igen nehezére esett: azon kívül, semmi ügyessége adás-vétel dolgában, egyik lába nyomorék, így nem tud a hajón járni-kelni anélkül, hogy a hordók közé ne esnék. De egyáltalán nem keseredett el emiatt, sem pedig az egész borvásárlás miatt! Azt mondta Istennek, hogy ez az Ő dolga; ezután azt találta, hogy minden meglett, és minden jól lett! Az előző évben Auvergne-be küldték hasonló célzattal: nem tudja megmondani, hogyan történt, nem ő volt, aki a dolgot végezte, de igen jól alakult.

      18. Így a konyhában is, amelytől természete szerint igencsak óckodott, miután megszokta, hogy mindent Isten szeretetéért végezzen, és minden adandó alkalommal kegyelmét kérte a munkához, nagyon könnyűnek találta azt mind a tizenöt év alatt, míg ezzel foglalkozott.

      19. Azóta cipészkedik, amiben gyönyörűségét találta, de ezt a helyet is éppúgy kész otthagyni, mint bármelyik másikat, hiszen egyebet se csinál, mint örül mindenhol, mert apróságokat tehet Istenért.

      20. Azt mondta, hogy az elmélkedés ideje számára egyáltalán nem különbözik a többi időtől: amikor a perjel atya mondja, elvégzi lelkigyakorlatát, de nem vágyik utána, és nem is kéri, mivel a legnagyobb munka sem fordítja el hajszálnyira sem Istentől.

      21. Mivel tudja, hogy minden dologban Istent kell szeretni, és igyekszik a kötelességét teljesíteni, nincs szüksége lelkivezetőre, hanem csak gyóntatóra, hogy hibái alól feloldozást kaphasson. Rajtakapja magát hibákon, és csöppet sem csodálkozik rajtuk: bevallja őket Istennek, és egyáltalán nem érvel előtte, hogy bocsássa meg őket; ezután békében vissza tér szokásos gyakorlatához, a szerető imádathoz.

      22. Azt mondta, nehézségei közepette nem fordul senkihez sem segítségért, hanem, a hit fényében s abban az egyedüli bizonyosságban, hogy Isten vele van, beéri azzal, hogy bármi történjék is, érte cselekszik, és szívesen elveszíti így magát Isten szeretetéért. Ettől azután máris jól érzi magát.

      23. Azt mondta, a gondolatok mindent elrontanak: ott kezdődik a rossz! Ha olyan gondolatokon kapjuk magunkat, amelyek egyáltalán nem szükségesek jelen elfoglaltságunkhoz vagy lelki üdvünkhöz, éberen vissza kell őket utasítani, hogy újrakezdjük a beszélgetést Istennel, amelyben jól vagyunk.

      24. Eleinte gyakran egész elmélkedését azzal töltötte, hogy újra meg újra elűzte a gondolatokat, s azok újra meg újra visszatértek. Soha nem tudott szabályszerűen elmélkedni, mint a többiek; noha kezdetben bizonyos ideig egy-egy tárgy alapos átgondolásával próbálkozott. De azután nem tudja, hogyan folytatódott, és képtelen lenne számot adni róla...

     25. Kérte, hogy örökös novícius maradhasson, mert nem hitte, hogy fogadalomra bocsátják, és nem is tudta elképzelni, hogy a két éve már letelt volna...

     26. Azt mondta, nem elég bátor ahhoz, hogy penitenciát kérjen Istentől, és nem is vágyik rá, de tudja, hogy nagyon is rászolgált, és majd ha Istene küld neki, megadja hozzá kegyelmét is. Mivel minden vezeklés és egyéb gyakorlat csak arra szolgál, hogy eljussunk az Istennel való egyesülésre a szeretetben, jól meggondolva a dolgot, arra jutott, hogy még rövidebb az út, ha egyenesen, állandó szeretet-gyakorlattal haladunk előre, és mindent Isten iránti szeretetből teszünk!

      27. Azt mondta, élesen meg kell különböztetni az értelem cselekedeteit az akaratéitól; az előbbiek csak keveset érnek, az utóbbiak mindent: csak szeretni kell és örülni Istennel.

      28. Ha minden lehetséges vezeklést elvégeznénk is, de nem szeretetben, egyetlen bűnt sem törölnének el! Ezek eltörlését - aggodalom nélkül - Jézus Krisztus vérétől kell remélnünk, s egyedül azon kell igyekeznünk, hogy őt szeressük teljes szívünkből. Úgy látszik, Isten a legnagyobb bűnösökre árasztja legnagyobb kegyelmeit, s kevésbé választja azokat, akik megőrizték eredeti ártatlanságukat, mert ez világosabban mutatja jóságát.

      29. Azt mondta, nem gondol sem a halálra, sem bűneire, sem a Paradicsomra, sem a pokolra, hanem csak arra, hogy az apró dolgokat Isten iránti szeretetből tegye, mivel nagyokra nem képes; ezek után történjék vele bármi, ami csak tetszik Istennek, egyáltalán nem aggódik.

      30. Azt mondta, ha elevenen nyúzták volna meg, az is semmiség lett volna a belső gyötrelmekhez képest, amelyeket elszenvedett, de azokhoz az örömökhöz képest is, amelyekben gyakran volt része; így hát nem aggódott semmiért, nem félt semmitől, és mindenben csak azt kérte Istentől, hogy őt meg ne bántsa.

      31. Azt mondta nekem, hogy nemigen vannak aggályai: „Amikor rájövök, hogy hibáztam, elismerem, és azt mondom: ilyen vagyok, nem telik más tőlem, csak ez! Ha pedig nem hibáztam, hálát adok érte Istennek, és megvallom, hogy ez tőle van.”

      Uram Jézus, mindnyájunkat hívsz, mert mindnyájan vétkeztünk, de nem vagy erőszakos, nem nyomsz el, nem taszítasz el. A te Szíved szelíd és alázatos. Ne engedd, Uram, hogy szívem kapuján bejusson ennek az őrült világnak a hangja, amely el akar szakítani Tőled, csak a Te hívó szavadat akarom hallani. Bizalommal jövök Hozzád, szeretsz engem, Te vagy a Szeretet. Mindent nekem ajándékozol, amid van és ami vagy. Köszönöm Uram Jézus.

      Sokszor gondolok álmélkodva Isten nagy jóságára, s lelkem ujjongva szemléli, hogy mily végtelenül bőkezű és irgalmas. Legyen áldott mindezekért! Mert hiszen világosan láttam, hogy nem ébredt bennem egyetlen jó vágy sem, a nélkül, hogy már földi éltem folyamán meg ne jutalmazott volna érte; s akármennyire rosszak és gyarlók voltak is tetteim, az én jó Uram javítgatta, tökéletesítette és értékesekké tette őket; ellenben rossz tetteimet és bűneimet azonnal elrejtette. Sőt még ha valaki nyílt szemmel látja is ez utóbbiakat, Ő Szent Felsége vakságot bocsát reá s kitörli azokat emlékezetéből. Megaranyozza bűneimet; erényt ragyogtat bennem, amelyet Ő maga kényszerít reám, s nem engedi, hogy azt elvessem magamtól. (Avilai Szent Teréz, Önéletrajz, IV. Fejezet.)

Ima 

      Mivel Isten kereséséhez szükséges, hogy a szív lemondó, erős és szabad legyen minden rossztól..., azért ehhez a kereséshez erőre és szabadságra van szükség. Nem szakítja le a virágokat, amelyeket útján fog találni, vagyis az örömöket, gyönyörűségeket és élvezeteket, amelyek, ha letépné őket, akadályoznák útjában... Mintha azt mondaná a lélek: nem fogom szívemet hozzákötni a kincsekhez és javakhoz, amelyeket a világ kínál. Nem fogok testemnek élvezeteket és gyönyörűségeket engedni. Nem akarok szellememnek örömeibe és édességeibe belemerülni, nehogy mindezek visszatartsanak attól, hogy Kedvesemet az erényeknek és szenvedéseknek magas hegyein keressem.

      Ó Uram, adj nekem szeretettől lángoló lelket, amely többre becsül téged, Kedvesét, mint az összes többi dolgot, hadd bízzak szeretetedben és jóakaró segítségedben.

(Vö. Keresztes Szent János, A szellemi páros ének 3,5.8.)

________________________________

Az Első beszélgetés Lőrinc testvérrel: itt olvasható.

________________________________

Itt pedig: - ki volt a Feltámadásról nevezett Lőrinc testvér,

és nemzetközi kisugárzása a lelki életre.

_________________________________

Lőrinc testvér műveinek forrása:

Conrad de Meester: Isten jelenlétében, Magyarszék, 2005

„Igen, szerelmed édesebb a bornál.” (Én 1,2)

(„Isten jelenlétében” - 12.

Lelkigyakorlat a Feltámadásról nev. Lőrinc testvérrel)

2. levél

Lelki tanácsadójának

(kelt 1682-1683 között)

Tisztelendő Atyám!

       Mivel életmódomat nem találtam meg a könyvekben, bár ez egyáltalán nem aggaszt, a nagyobb biztonság kedvéért mégis nagyon örülnék, ha megtudhatnám a véleményét jelenlegi állapotom felől.

      Néhány napja egy jámbor személy, akivel négyszemközt beszélgettem, azt mondta nekem, hogy a lelki élet kegyelmi élet, mely szolgai félelemmel kezdődik, az örök élet reményével növekszik, és a tiszta szeretetben éri el beteljesülését; és hogy egyesek nem ugyanazon a fokon érik el ezt a boldog beteljesülést, mint mások.

      Én egyáltalában nem követtem módszereket; ellenkezőleg, eleinte inkább megijesztettek, nem tudom, mi okból. Emiatt, amikor a rendbe léptem, elhatároztam, hogy egészen Istennek adom magam bűneimért elégtételül, és iránta való szeretetből lemondok mindenről, ami nem Ő.

      Első éveim során imáimban rendesen a halál, az ítélet, a pokol, a paradicsom és bűneim gondolatával foglalkoztam. Így folytattam éveken át, s a nap fennmaradó részében, még munkám közben is, gondosan ügyeltem Isten jelenlétére, úgy gondoltam rá, mint aki mindig mellettem van, vagy gyakran úgy, mint aki szívem mélyén lakozik, ami Istennek olyan nagyrabecsülését érlelte meg bennem, hogy csakis a hit elégíthetett ki ebben a dologban.

      Lassanként kezdtem ugyanígy tenni az elmélkedés idején is, ami nagy édességet és vigasztalást keltett bennem: tehát így kezdődött. El kell azonban azt is mondanom, hogy az első tíz évben sokat szenvedtem. Bajaim eredete és tárgya pedig az volt, hogy beláttam, nem vagyok úgy Istené, amint azt kívánnám, és hogy múltbeli bűneim s ugyanakkor az Istentől kapott nagy kegyelmek folyton szemem előtt lebegtek. Mindez idő alatt gyakran elestem, de nyomban fölkeltem. Úgy tűnt föl előttem, hogy a teremtmények, az ész, sőt maga Isten is ellenem van, s hogy egyedül a hit áll mellettem. Olykor az a gondolat zaklatott, hogy mindez csak elbizakodottságom eredménye, és hogy egyszerre ott akarok tartani, ahová mások csak fáradsággal jutnak el, máskor pedig, hogy ok nélkül a kárhozat felé tartok, és nincsen számomra üdvösség.

      Amikor már azt gondoltam, hogy életemet ezen zaklatások és aggodalmak között fogom befejezni (amelyek ugyan semmiképpen sem csorbították Isten iránti bizalmamat, hanem csak erősítették a hitemet), egyszerre csak változást éreztem magamban. Az addig szüntelen zavarban vergődő lelkem mélységes belső békére talált, mintha a középpontjába, nyugvóhelyére jutott volna el.

      Ez idő óta egyszerűen a hitben munkálkodom Isten előtt, alázattal és szeretettel, és gondosan törekszem semmit sem tenni, semmit sem mondani, semmit sem gondolni, ami tetszése ellen lehetne. Remélem, hogy amikor megtettem, amit tudok, Ő majd azzá tesz, ami neki tetszik.

      Nem találok szavakat, hogy kifejezzem önnek, ami jelenleg történik bennem. Nem érzek semmilyen fájdalmat vagy kétséget állapotomat illetően, mivel nincs más akaratom, mint Istené, amelyet teljesíteni igyekszem minden dologban, és amelynek olyannyira alávetem magam, hogy egyetlen szalmaszálat sem szeretnék fölemelni a földről az Ő parancsa ellenében vagy pedig más okból, mint az Isten iránti tiszta szeretet.

      A kötelezőn kívül elhagytam minden ájtatosságot és imát, és csak azzal foglalkozom, hogy mindig az Ő szent jelenlétében maradjak az egyszerű figyelem és az Istenre irányuló általános, szerető tekintet által, amelyet Isten aktuális jelenlétének nevezhetnék, vagy, jobban mondva, a lélek és Isten közötti titkos, néma beszélgetésnek, amely szinte szakadatlan; mindez néha oly nagy megelégedést, belső, sőt gyakran külső örömöt okoz, hogy kordában tartására és elleplezésére kénytelen vagyok komolytalan külső cselekedetekhez folyamodni, melyek inkább látszanak bolondságnak, mint áhítatnak.

      Végeredményben, Tisztelendő Atyám, semmiképpen sem vonhatom kétségbe, hogy lelkem több mint harminc esztendeje Istennel van. Sok mindent elhagyok, nehogy untassam, de azt hiszem, célszerű felvázolnom önnek, hogyan látom magam Isten előtt, akire mint Királyomra tekintek.

      Az emberek legnyomorultabbjának látom magam, sebektől szabdaltan, bűzösen, és mint aki mindenféle bűntényt követett el Királya ellen. Sajgó szívvel bevallom neki minden gonoszságomat; bocsánatát kérem, és kezére bízom magam, hogy tegyen velem, amint neki tetszik. Ennek a jóságos és irgalmas Királynak pedig eszébe sem jut, hogy megbüntessen, hanem szeretettel magához ölel, a saját asztaláról ad ennem, maga szolgál fel nekem, megajándékoz kincseinek a kulcsával, és minden tekintetben, mint kedveltjével bánik velem; szünet nélkül, ezer- és ezerféleképpen beszélget velem és élvezi a társaságomat, nem említi fel megbocsátását, és korábbi szokásaimat sem veszi el. Noha kérem, hogy alakítson szíve szerint, egyre gyöngébbnek és nyomorultabbnak látom magam, ugyanakkor Isten egyre inkább becézget. Így veszem szemügyre magamat néhanapján az Ő szent jelenlétében.

      Általában ezzel az egyszerű figyelemmel, ezzel az általános, szerető tekintettel fordulok Isten felé, s gyakran nagyobb édességgel és megelégedettséggel simulok hozzá, mint a csecsemő dajkája kebléhez. Ha használni merném ezt a kifejezést, szívesen nevezném ezt az állapotot „Isten keblének” azon kifejezhetetlen gyönyörűség miatt, melyet abban ízlelek és tapasztalok.

      Ha némelykor elfordulok tőle szükségből vagy gyöngeségből, nyomban visszahívnak oly elbűvölő és kellemes belső indíttatásokkal, hogy zavarba ejtő róluk beszélni. Kérem, Tisztelendő Atyám, inkább a nagy nyomorúságomat vegye fontolóra, mellyel teljesen tisztában van, mintsem ezeket a nagy kegyelmeket, melyekkel Isten a lelkemet kitünteti, minden méltatlanságom és hálátlanságom ellenére.

     Ami az elmélkedési óráimat illeti, most már csak ennek a gyakorlatnak a folytatásai. Néha úgy vagyok ott, mint egy kődarab a szobrász előtt, aki szobrot akar faragni belőle; így állok Isten elé, és kérem, hogy alakítsa ki lelkemben tökéletes képmását és tegyen egészen magához hasonlóvá.

      Máskor amint hozzáfogok, érzem, hogy egész szellemem és lelkem bármi igyekezet vagy erőfeszítés nélkül felemelkedik, és, mintegy felfüggesztve, szilárdan Istenben marad, aki középpontja és nyugvóhelye.

      Tudom, hogy egyesek semmittevésnek, öncsalásnak és önszeretetnek minősítik ezt az állapotot. Meg kell hagyni, szent semmittevés és boldog önszeretet ez, ha a lélek egyáltalán képes volna ilyesmire ebben az állapotban; hiszen amikor ebben a nyugalomban van, tényleg nem képesek megzavarni azok a dolgok, amelyekkel korábban foglalkozott és amelyekre támaszkodott, s amelyek inkább árthatnának neki, minthogy segítenék.

      Azt azonban nem állhatom, hogy öncsalásnak nevezzék, mivel az a lélek, aki így élvezi Istent, nem akar mást ilyenkor, mint Őt. Ha ez öncsalás bennem, neki kell abból kigyógyítania; tegyen velem, amint neki tetszik, csak Őt akarom, és egészen az övé akarok lenni. Mégis lekötelezne, ha tudatná velem benyomásait, amelyekre mindig sokat adok, mivel Tisztelendőséged iránt különös nagyrabecsüléssel viseltetem.

Tisztelendő Atyám alázatos szolgája az Úrban, stb.

      Mint Szent János, a szeretett tanítvány, Jézus keblére hajtom a fejem. Hallgatom Szent Szívének dobbanásait ... és panaszait. Ó elutasított Szeretet!

      Nagyon fontos rátok nézve - jegyezzétek meg jól - annak az igazságnak megértése, hogy az Úr mibennünk lakik, s hogy bensőnkben együtt vagyunk Ővele. (Avilai Szent Teréz, A tökéletesség útja, XXVIII. fejezet.)

      Mindig nagy hasznunkra van, ha rágondolunk arra a jó Barátra, aki bensőnkben lakik.(Avilai Szent Teréz, A tökéletesség útja, XXIX. fejezet.)

      Ilyenkor azután a lelki tehetségek élveznek, anélkül, hogy tudnák, mit élveznek. A lélek lángol a szeretettől, anélkül, hogy értené, miképpen szeret. Tudja, hogy élvezi azt, amit szeret, de nem tudja, hogyan élvezi. Nagyon jól fel tudja fogni, hogy ez az élvezet fölülmúl mindent, amit az értelem kívánni képes. Az akarat lángban áll tőle, anélkül, hogy tudná miként. De amennyiben egyáltalában képes valamit megérteni, megérti azt, hogy ezt a kincset nem tudnánk megszerezni, még ha e földnek összes képzelhető szenvedéseit vennénk is érte magunkra. Ez az ég és a föld Urának ajándéka és magától értetődik, hogy az ajándék méltó hozzá. (Avilai Szent Teréz, A tökéletesség útja, XXV. fejezet)

Az Istenbe szerelmes lélek imája

       Uram, Istenem, én szerelmem, ha még mindig emlékezetedbe tartod bűneimet, s azért nem teszed meg azt, amire folyton kérlek, legyen meg rájuk vonatkozólag a Te akaratod, mert ez az, amit leginkább óhajtok. Gyakorold jóságodat és irgalmadat, s ebben fognak Téged megismerni. Ha pedig jócselekedeteimre vársz, hogy azok révén hallgathasd meg imámat, akkor add meg nekem őket, végezd őket Te énbennem. Ugyancsak add meg a szenvedéseket is, melyeket velem akarsz viseltetni, s legyen úgy. Ha pedig nem vársz tőlem jócselekedeteket, akkor ugyan mit vársz, kegyelmes, jó Uram? Miért késlekedsz? Mert végre is, ha kegyelem és irgalom lesz belőle, amint azt a Te Fiadban kérem, fogadd el az én filléremet, tekintve, hogy úgyis azt akarod, s add meg nekem ezt a kincset, hiszen amúgy is meg akarod adni!

      Vajon ki tudna megszabadulni azoktól az alacsony módszerektől és kifejezésektől, ha csak Te nem emeled ki őt tiszta szeretetben Önmagadhoz, én Istenem?

      Hogyan emelkedjek Hozzád az alacsonyságban született és nevelődött ember, hacsak Te nem emeled őt fel, Uram, azzal a kézzel, mellyel teremtetted?

      Nem veszed el tőlem többé, én Istenem, amit már egyszer nekem ajándékoztál a Te egyszülött Fiadban, Jézus Krisztusban, akiben megadtál nekem mindent, amit kívánok. Ezért szeretném, hogy ne késlekedjél, mikor én reménykedem.

      Miért halogatod a dolgot s miért várakozol, holott azonnal is szeretheted Istent a te szívedben?

Enyémek az egek és enyém a föld; enyémek az emberek, enyémek az igazak s enyémek a bűnösök; enyémek az angyalok s enyém az Istenanya is; minden az enyém, még maga az Úristen is! Ő az én számomra van, mert hiszen Krisztus az enyém s egészen az én számomra van. Akkor tehát mit kérsz és mit keressz, én lelkem? Mindez a tiéd és minden a te számodra van.

      Ne elégedj meg kevesebbel és ne feledkezzél a morzsákon, melyek a te Atyádnak asztaláról hullnak; bontakozz ki és dicsekedjél a te dicsőségedben; rejtőzzél beléje, élvezd s el fogod nyerni szívednek kérelmeit. (Keresztes Szent János: Lobogó istenszeretet)

________________________________

Itt: - ki volt a Feltámadásról nevezett Lőrinc testvér,

és nemzetközi kisugárzása a lelki életre.

_________________________________

Lőrinc testvér műveinek forrása

Conrad de Meester: Isten jelenlétében, Magyarszék, 2005

„Nem áldozat kell nekem, hanem szeretet.” (Óz 6,6)

(„Isten jelenlétében” - 11.

Lelkigyakorlat a Feltámadásról nev. Lőrinc testvérrel)

7. fejezet

Isten jelenlétének előnyei

      33. Az első előny, amely Isten jelenlétéből a lélekre származik az, hogy az élet minden helyzetében, de különösen szükség idején, hite elevenebb és cselekvőbb, mivel kísértéseinkben, és amikor a teremtményekkel elkerülhetetlenül érintkeznünk kell, könnyen hozzájutunk a kegyelmekhez. Hiszen az a lélek, amelyik hozzászokott a hit gyakorlásához Isten jelenléte által, egyszerűen felidézi - látja és érzi - a jelenlévő Istent, könnyen és hatásosan szólítja meg, és elnyeri, amire szüksége van. Ebben, mondhatni, megközelíti az üdvözültek állapotát; minél előbbre jut, annál élőbb lesz a hite, míg végül oly átható nem lesz, hogy szinte azt mondhatja: már nem hiszek, hanem látok és tapasztalok.

      34. Isten jelenlétének gyakorlása megerősít minket a reményben. Reményünk ismeretünk arányában növekszik; amennyire hitünk e szent gyakorlat által az istenség titkainak mélyére hatol, amennyire felfedezi Istenben azt a szépséget, mely nemcsak a földön látható testi szépséget, de az angyalok és a legtökéletesebb lelkek szépségét is végtelenül felülmúlja, úgy növekszik és erősödik a reményünk, és az elérni kívánt jónak a nagysága, amelyet valamiképpen már ízlel is, megszilárdítja és megerősíti.

      35. Az akaratot a teremtmények megvetésére ösztönzi, és a szent szeretet tüzére gyullasztja: mivel mindig Istennel van, aki emésztő tűz , és porrá égeti azt, ami neki ellenállhat. Az így lángra gyulladt lélek nem élhet többé másként, mint Istene jelenlétében, s ez a jelenlét szent buzgalmat hoz létre a szívében, szent sürgetést kelt benne és heves vágyat annak az Istennek látása után, akit minden teremtmény szeret, ismer, szolgál és imád.

      36. Isten jelenléte és e belső szemlélés által a lélek Istenhez szelídül úgy, hogy azután szinte egész életét a szeretet, imádás, bűnbánat, bizalom, hálaadás, felajánlás, kérés tetteiben és a legkiválóbb erények gyakorlásában tölti. Olykor a lélek egyetlen meg nem szűnő imádsággá válik, mivel folyamatosan az isteni jelenlétnek e gyakorlatában marad.

      37. Tudom, hogy kevesen akadnak, akik elérnék ezt a fokot: ezzel a kegyelemmel Isten csak néhány választott lelket tüntet ki, hiszen ez az egyszerű tekintet végül is az Ő bőkezűségéből fakadó ajándék. Azok vigasztalására, akik e szent gyakorlatra adják magukat, azt mondom azonban, hogy rendszerint azok a lelkek kapják meg ezt, akik törekszenek rá. Ha pedig nem adja meg, Isten jelenlétének gyakorlása által és a közönséges kegyelmek segítségével elsajátíthatjuk legalábbis az imádságnak egy olyan módját és állapotát, amely nagyon megközelíti ezt az egyszerű szemléletet.

      Én Uram, én Istenem, hogyan is mernék szent jelenlétedben időzni, ha nem te magad hívnál és biztatnál erre. „Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Mt 9,13). Mátét, a vámost is meghívtad, egyből új ember lett! „Mert a mi Istenünk emésztő tűz” (Zsid 12,29) Igen, a te jelenléted egy pillanat alatt átalakíthat, ha megnyílok kegyelmed előtt, és valóban szeretni foglak, de csak akkor őszinte ez a szeretet, ha a testvér iránti jóság és irgalom kíséri.

      Az igazi jézusi közösségnek megtartó ereje van, csak együtt tudunk az úton kitartani és célba érni: a Boldog Szentháromság közösségébe. „Kitartástokkal megmentitek lelketeket.” (Lk 21,19) Földi életedben Te is közösségben, az apostolokkal jártál-keltél és hirdetted az Örömhírt. Neked semmi sem lehetetlen, te a kövekből is tudsz fiakat támasztani követésedre. Avilai Szent Teréz és Kármel összes szentjei, könyörögjetek érettünk!

      Ezért tanácsolnám én a belső ima híveinek, hogy különösen kezdetben, igyekezzenek más magukfajta emberekkel barátságot kötni és érintkezni. Ez nagyon fontos dolog. Ha más hasznuk nem volna belőle, mindenesetre segítik egymást imáikkal. Azonban van ennél sokkal több előnye is a dolognak. Mert ha igazi az a barátság, amelyet ő Szent Felségével fenn akarnak tartani, akkor nem kell félniük attól, hogy tetszelgésbe esnek. (...) A szeretet is növekszik azáltal, hogy másokkal közöljük, de sok ezer más haszna is van a dolognak, s nem is merném állítani, ha nem tudnám tapasztalatból, mennyire fontos. (Avilai Szent Teréz, Önéletrajz, VII. Fejezet.)

Ima:

      Te, Krisztusom, nem a régi embert állítottad helyre, hanem abból újat teremtesz... Ez pedig, mivel már új teremtmény, lakomát ajánl fel neked, hogy kedvedet leld benne, és hogy ő veled együtt boldog lehessen. Azonnal követ téged, telve örömmel, lelkesedéssel, és ezt mondja: Többé már nem vagyok vámos... kivetkőztem Léviből, hogy téged öltselek magamra.

      Vele együtt én is ott akarom hagyni régi életemet, és csak téged akarlak követni, Uram, Jézus, aki meggyógyítod sebeimet. Ki szakíthatna el a benned levő Isten szeretetétől? ... Mintegy a hithez vagyok szorosan szögezve, a szeretet szent kötelékei ölelnek körül. Parancsaid, melyeket mindig testemhez szorítva tartok, marón égetnek... Az orvosság mar, de távol tartja a sebtől a fertőzést. Vágd ki tehát, Uram, Jézusom, bűneim rothadását, miközben a szeretet kötelékei által egyesítesz önmagaddal. Vágj ki mindent, ami fertőzött. Jöjj, vágd fel gyorsan rejtett, titkos és számos szenvedélyemet. Szúrd fel a sebet, nehogy a beteg nedv elterjedjen az egész testben...

      Találtam egy orvost, aki a mennyben lakik, de a földön osztogatja orvosságait. Egyedül ő gyógyíthatja meg sebeimet, mivel őbenne nincsenek, ő veheti el a szív fájdalmát, a lélek félelmét, mivel a legtitkosabb dolgokat csak ő ismeri.

Szent Ambrus, Comm. S. Luca V.27

________________________________

Itt: - ki volt a Feltámadásról nevezett Lőrinc testvér,

és nemzetközi kisugárzása a lelki életre.

_________________________________

Lőrinc testvér műveinek forrása

Conrad de Meester: Isten jelenlétében, Magyarszék, 2005

„Mert méltán megillet a szeretet.” (Én 1,4)

(„Isten jelenlétében” - 10.

Lelkigyakorlat a Feltámadásról nev. Lőrinc testvérrel)

6. fejezet

Eszközök Isten jelenlétének elsajátítására

       27. Az első eszköz a nagyon tiszta élet.

      28. A második a nagy hűség e jelenlétnek a gyakorlásában és Isten belső szemlélésében, aminek mindig szelíden, alázattal és szeretettel kell történnie, anélkül, hogy bármiféle gondot vagy aggodalmat közel engednénk magunkhoz.

      29. Különösen kell vigyáznotok arra, hogy ez a belső tekintet legalább egy pillanattal előzze meg külső cselekedeteiteket, hogy időnként legyen azok kísérője, és ezzel fejezzétek be mindig őket. Miután időbe és sok igyekezetbe kerül ennek a gyakorlatnak az elsajátítása, nem szabad elcsüggedni, amikor nem boldogulunk vele, hiszen a szokás csak fáradsággal jön meg; de amikor már megvan, élvezettel teszünk mindent.

      Nem úgy van-e rendjén, hogy a szív, ahol az élet kezdődik, és amely uralja a test többi tagját, legyen az első is, az utolsó is, amikor Istent szeretjük és imádjuk, akár kezdjük, akár végezzük lelki vagy testi cselekedeteinket és általában az élet minden gyakorlatát? Innen kell ügyelnünk arra is, hogy meglegyen az a kis belső tekintet, melyet, hogy könnyebb legyen - mint mondtam -, erőlködés és tudomány nélkül kell megvalósítani.

      30. Nem volna oktalanság, ha azok, akik ezt a gyakorlatot kezdik, bensőleg megfogalmaznának néhány ilyesfajta mondatot: «Istenem, egészen a tiéd vagyok!»; „Uram, alakíts szíved szerint!” vagy más szavakat, amelyekre éppen ösztönöz a szeretet. De óvakodniuk kell attól, hogy az eszük elkalandozzék, s visszatérjen a teremtményhez; tartsák szilárdan Isten közelében, hogy az akarat ösztökéje és kényszerítő ereje alatt kénytelen legyen Istennél maradni.

      31. Kezdetben fáradságos egy kissé Isten jelenlétének gyakorlata, de ha hűségesen kitartunk benne, csodálatos hatást eredményez a lélekben, az Úr kegyelmeit nagy bőségben vonzza le rá, és észrevétlenül elvezeti arra az egyszerű szemléletre, a mindenütt jelenlévő Istennek arra a szerető látására, mely az imádságnak legszentebb, legbiztosabb, legkönnyebb és leghatásosabb módja.

      32. Kérlek benneteket, fontoljátok meg, hogy erre az állapotra nem juthatunk el másként, mint az érzékek megfékezésének árán, mivel lehetetlen, hogy teljesen élvezhesse az isteni jelenlétet az a lélek, amely még valamelyes örömöt talál a teremtményekben, hiszen ahhoz, hogy Istennel legyünk, maradéktalanul el kell hagyni a teremtményeket.

      Taníts és vezess engem, Uram, hogy minden érdek nélkül szüntelenül szeresselek, és elfogadjam a Te szereteted, kereslek kudarcaim ellenére, ó add meg nekem a tiszta lelkiismeret szabadságát, a hűség és a szeretet Lelkét! Szűz Mária, Isten Anyja, könyörögj Jézusnál érettem!

      „Áldott légy Uram, mindörökre! Mily világosan bebizonyítottad, hogy jobban szeretsz engem, mint ahogy én önmagamat szerettem!”

(Avilai Szent Teréz, Önéletrajz, XXXII. Fejezet.)

      „Csak a szeretet számít.” „A szeretet tüze szentebbé tesz, mint a purgatórium tüze.”

(Kis Szent Teréz)

      „Szeretnék szolgálni neked, de nem találom az utat. Szeretnék jót tenni, de nem találom az utat... Még nem ismerlek téged, Jézusom, mert még nem kereslek téged. Kereslek téged, de nem talállak; jöjj hozzám Jézusom. Sohasem foglak tudni szeretni, ha nem segítesz, Jézusom... Jézus, légy számomra Jézus. Amen.”

(Néri Szt. Fülöp imája)

Életem Ura és Uralkodója,
ne engedd hozzám a jóra való restség,
könnyelműség, pénzvágy
és megszólás szellemét!

Ajándékozd inkább szolgádnak
A józanság, alázatosság,
Állhatatosság és szeretet lelkét!

Igen, Uram és Királyom,
Add, hogy megismerjem bűneimet
És meg ne ítéljem felebarátomat,
Mert te áldott vagy mindörökké!

(Szír Szent Efrém imája)

________________________________

Itt: - ki volt a Feltámadásról nevezett Lőrinc testvér,

és nemzetközi kisugárzása a lelki életre.

_________________________________

Lőrinc testvér műveinek forrása:

Conrad de Meester: Isten jelenlétében, Magyarszék, 2005

" Maradjatok meg szeretetemben." (Jn 15,9)

(„Isten jelenlétében” - 9.

Lelkigyakorlat a Feltámadásról nev. Lőrinc testvérrel)

5. fejezet

Isten jelenlétéről

      20. Isten jelenléte lelkünk Istenre hangolását vagy Isten jelenlétének felidézését jelenti, ami történhet akár a képzelőtehetség, akár az értelem által.

      21. Ismerek valakit[1], aki negyven éve gyakorolja szellemileg Isten jelenlétét, amelynek más neveket is ad. Olykor egyszerű tettnek vagy Isten világos és tiszta ismeretének nevezi. Néha homályos látásnak vagy Istenbe merülő általános, szerető tekintetnek, Istenre emlékezésnek. Máskor Istenre figyelésnek, Istennel való néma társalgásnak, Istenbe vetett bizalomnak, a lélek életének és békéjének hívja. Az illető elmondta nekem, hogy Isten jelenlétének mindezen fajtái ugyanazt az egyetlen dolgot jelölik, és hogy jelenleg ez számára mintegy természetes. Lássuk, miként!

      22. Azt mondja, hogy a gyakorlás folytán és mivel gyakran terelte vissza gondolatait Isten jelenlétéhez, szokásává lett úgy, hogy amint felszabadul a külső elfoglaltságok alól - sőt sokszor még akkor is, amikor ezek javában lekötik -, szellemének vagy lelkének felső része anélkül, hogy ő maga ezen egy hajszálnyit is iparkodnék, felemelkedik, s mintegy felfüggesztve minden dolog fölött, szilárdan megállapodik Istenben mint központjában, ahol nyugalmat lelhet. Mivel szinte mindig ebben a hittel párosult felfüggesztésben érzi lelkét, ez elég neki. Ezt nevezi úgy, hogy Isten aktuális jelenléte, mely magában foglalja a jelenlét összes többi fajtáját és sokkal többet is, úgy hogy ez a személy most úgy él, mintha csak Isten és ő volnának a világon. Mindenütt Istennel társalog, tőle kéri, amire szüksége van, és ezerféleképpen élvezi őt.

      23. Célszerű azonban tudnunk, hogy ez a beszélgetés Istennel a lélek mélyén, a lélek központjában zajlik. Itt szól a lélek Istenhez bizalmasan és mindig nagy, mélységes békében, melyet Istenben élvez: mindaz, ami kívül történik, csak olyan a számára, mint a szalmaláng, amely ahogy fellobban, el is alszik, és szinte sohasem vagy nagy ritkán fordul elő, hogy ezek a dolgok belső békéjét megzavarják.

      24. Isten jelenlétéhez visszatérve: ez az Istenre vetett szelíd és szerető pillantás észrevétlenül isteni tüzet gyújt a lélekben, mely az Isten-szeretetnek olyan emésztő lángját lobbantja föl benne, hogy kénytelen külső tevékenységek útján gátat szabni neki.

      25. Meglepődnénk, ha tudnánk, mit nem mond olykor a lélek Istennek,  aki viszont - úgy látszik - [Isten] annyira kedvét leli e beszélgetésekben, hogy mindent megenged neki, csak akarjon mindig vele maradni bensejében. És mintha attól tartana, hogy netalán visszatér a teremtményekhez, gondosan ellátja mindennel, amit csak kívánhat, úgyhogy a lélek gyakran zamatos és ízlésének igen megfelelő táplálékot talál saját bensejében, noha ő ezt sohasem óhajtotta, és nem is igyekezett azt megszerezni semmiféle módon, sőt még beleegyezésével sem működött közre a dologban.

      26. Isten jelenléte tehát a lélek élete és tápláléka, amelyet az Úr kegyelmével szerezhetünk meg. Ennek eszközei pedig a következők.[2]

      A Mindenható Isten vágyik arra, hogy együtt legyen velem, kicsiny és bűnös teremtményével. Nagy titok ez, Uram, fel sem tudom fogni a Te végtelen szereteted, de el kell hinnem, amit a nagy misztikusok mondanak: igen, örömöt tudok okozni Neked... Segíts Jézusom, hogy a Te színed előtt járjak-keljek, dolgozzam, legyek; mindig Veled, soha Nélküled!

      Ó én jó Uram! Én egyetlen kincsem! Nem is tudom száraz szemmel és meghatottság nélkül kimondani, hogy Te, Uram, ily módon akarsz velünk maradni! Aminthogy tényleg velünk is vagy az Oltáriszentségben; mert hiszen ezt valóban hisszük és így is van, olyannyira, hogy egészen jogosan alkalmazhatjuk az előbbi hasonlatot. S ha csak bűneinken nem múlik, mindig élvezhetjük társaságodat, mert hiszen Te jól érzed magadat közöttünk, s magad mondod, hogy gyönyörűséged az emberek fiaival lenned! Ó én jó Uram! Mit jelentsen ez?! Valahányszor hallom e szavakat, mindig nagy vigasztalásomra szolgálnak, s ezt tették már akkor is, amidőn még annyira romlott voltam. Elképzelhető-e emberi lélek, ó Uram, aki, ha már egyszer ekkora kegyelmeket és ajándékokat árasztottál reá, s miután ő megértette, hogy jól érzed magad vele: újra ellened forduljon, s megsértsen ennyi jótétemény, és iránta való szeretetednek annyi bizonyítéka után, amelyben kételkedni sem lehet, mert hiszen világosan látható tetteidből! Sajnos, bizony van ilyen, aki ezt megtette; és pedig nem is egyszer, hanem sokszor, és ez én vagyok. S adja a Te jóságod, Uram, hogy én legyek az egyetlen hálátlan lélek e földön; hogy én legyek az egyedüli, aki képes ekkora gonoszságot elkövetni s ennyire megfeledkezni jótéteményeidről! (Avilai Szent Teréz, Önéletrajz, XIV. fejezet.)

Ima:

Ó, ha behatolnánk a szavak értelmébe, amikor ezt imádkozzuk: - „Istenem, hiszek, erősen hiszek, azaz a legkisebb kétely és habozás nélkül. Hiszem, hogy mindenütt jelen vagy, hogy látsz, hogy rajtam nyugtatod a szemed, hogy egy napon én is meglátlak tiszta világosságban, hogy élvezni fogom mindazt, amit ígértél...! Istenem, remélem, hogy megjutalmazol mindazért, amit érted tettem...! Istenem, szeretlek, hiszen a szívem azért van, hogy szeresselek...” A hitnek és a szeretetnek ez a fölindítása mindenre jó orvosság! Ó, ha megértenénk azt a nagy jót, hogy mi egyáltalán szerethetjük Istent, állandó elragadtatásban élnénk...

(Az arsi plébános beszédeiből)

________________________________

[1]      Írásai egészének összefüggéséből világos, hogy Lőrinc testvér itt magáról beszél.

[2]      A következő fejezet és bejegyzés majd az eszközökről fog szólni: hogyan sajátíthatjuk  el Isten jelenlétét.

________________________________

Itt: - ki volt a Feltámadásról nevezett Lőrinc testvér,

és nemzetközi kisugárzása a lelki életre.

_________________________________

Lőrinc testvér műveinek forrása, az ima kivételével:

Conrad de Meester: Isten jelenlétében, Magyarszék, 2005

"Legyen meg a Te akaratod."

(„Isten jelenlétében” - 8.

Lelkigyakorlat a Feltámadásról nev. Lőrinc testvérrel)

4. fejezet

A lélek Istennel való egyesüléséről

      15. Háromféle egyesülés van: az első a szokásos, a második a lehetőség szerinti, a harmadik az aktuális.

      16. A szokásos egyesülés az, amikor csupán a kegyelem egyesít Istennel.

      17. A lehetőség szerinti egyesülés az, amikor olyan cselekedetet kezdünk, amely egyesít Istennel, és annak egész tartama alatt - a cselekedetnek köszönhetően - vele egyesülve maradunk.

      18. Az aktuális egyesülés a legtökéletesebb. És noha teljesen szellemi, érezhető a működése, mert a lélek itt nem alszik, mint más egyesüléseknél, hanem nagyon is élénk mozgásba jön. Működése pedig elevenebb a tűznél, és fénylőbb a napnál, melyet nem homályosít el felhő. Mindazonáltal tévedhetünk eben az érzésben, amely nem egyszerűen a szív megnyilvánulása, mintha azt mondanánk: „Istenem, teljes szívemből szeretlek” vagy más hasonló szavakat, hanem a lélek szelíd, békés, szellemi, tiszteletteljes, alázatos, szerelmes és nagyon egyszerű nem tudom mije, amely arra ösztökéli és sürgeti, hogy Istent szeresse, imádja, sőt magához ölelje kifejezhetetlen gyöngédséggel, amiről csakis a tapasztalat nyomán alkothatunk fogalmat.

      19. Mindazoknak, akik az isteni egyesülésre törekszenek, tudniuk kell, hogy mindaz, ami örömöt okozhat az akaratnak, vagy valóban kellemes és ízletes a számára, vagy pedig annak tartja. Mindenkinek el kell ismernie, hogy Isten felfoghatatlan, és ahhoz, hogy vele egyesüljünk, az akarattól meg kell vonnunk minden fajta testi és lelki ízt és élvezetet azért, hogy ily módon szabaddá válva, Istent mindennél jobban szerethesse. Mert ha van mód, ahogyan az akarat megértheti Istent, az csakis a szeretet lehet. Nagy a különbség az akarat benyomásai és érzései és ugyanezen akarat cselekedetei között, mivel a benyomásoknak és érzéseknek célja a lélek, míg cselekvése, mely maga a szeretet, Istenre irányul.

      Egyedül a szeretet egyesít Istennel, ez a tökéletes út, amelyen a szentek is jártak. Avilai Szent Teréz kétféle szeretetről beszél: a testi és a szellemi szeretetről, ez utóbbi a tökéletes, ez nagy kegyelem, amelyre önmegtagadással fel lehet készülni, mert nem csak örömöt, vigasztalást kell keresni az imában: Isten ajándékait, hanem magát az Ajándékozót akarni, szeretni Istent önmagáért, ezt a kegyelmet kérem most tőled én Istenem!

      "Volt idő, amikor igen gyakran szoktam gondolni Szent Pál apostol azon szavaira, hogy Istenben mindenre képesek vagyunk. Azt természetesen nagyon jól beláttam, hogy a magam erejéből semmit sem tudok megtenni. Ez nagy hasznomra szolgált; no meg az is, amit Szent Ágoston mond: "Add meg nekem Uram, amit parancsolsz, s azután parancsolj, amit akarsz." (Avilai Szent Teréz: Önéletrajz, XIII. Fejezet).

      "De talán nem is tudjátok igazában, hogy mit tesz az, szeretni; nem csodálnám, ha így állna a dolog. Az az egy bizonyos, hogy nem a szellemi örömökön fordul meg a szeretet nagysága, hanem azon a szilárd elhatározáson, hogy mindent, amit teszünk, Isten kedvéért tesszük s óvatosan kerülünk mindent, ami Őt megbánthatná; imádkozunk azért, hogy Szent Fiának dicsősége folyton növekedjék; hogy a katolikus Anyaszentegyház folyton gyarapodjék és terjedjen. Ezek a szeretet jelei." (Avilai Szent Teréz: A belső várkastély, A negyedik lakás - I. fejezet.)

      „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.” Jn 14,23 Az Istennel egyesült lélek „csak” szeret, és benne Isten akarata teljesedik Jézusban, és Jézus által. Minden nap a Miatyánkban, amelyre maga Jézus tanított minket, ezt imádkozom: „Legyen meg a Te akaratod”. Amen, Amen, ez az igazi szeretet, ezért imádkozom, ezért törekszem Isten jelenlétében mindig megmaradni, és amelyre vágyom lelkem mélyéből.

      Nagyon helyesen tetted, jóságos Mesterünk, hogy Atyád országát kérted számunkra az előző kérelemben, mert csakis így vagyunk képesek megadni azt, amit a nevünkben fölajánlasz. Igazán azt hiszem, Uram, hogy enélkül nem tudnánk megtenni. Ellenben, ha a Te Atyád teljesíti kérésedet és már idelent részeseivé tesz bennünket az Ő országának: akkor Te sem vallasz velünk szégyent és képes leszel Neki megadni azt, amit a nevünkben megígértél. Mert ha a föld mennyországgá változik, akkor lehetséges lesz, hogy énbennem a Te akaratod teljesüljön; de enélkül, főleg olyan rossz és terméketlen földben, amilyen az én lelkem, nem tudom, Uram, miképpen volna az lehetséges. Nagy dolog az, amit fölajánlasz!

      Valahányszor erre gondolok, mosolyognom kell az olyanok fölött, akik nem mernek az Úrtól szenvedést kérni, mert attól félnek, hogy azonnal reájuk küldi. Nem azokat értem, akik alázatosságból nem merik ezt megtenni, mivel azt hiszik, hogy nem lesz erejük a szenvedés elviselésére; - bár én azt hiszem, hogy aki az Úr sugallatából ezen kemény eszközzel akarja kimutatni Isten irányában szeretetét s azért imádkozik érte, az meg is fogja kapni felülről a szükséges erőt. Azoktól azonban, akik a meghallgatástól való féltükben nem mernek szenvedést kérni, én azt szeretném kérdezni, vajon miként értik azt, amikor azt mondják az Úrnak, hogy teljesedjék az Ő akarata bennük? Vagy talán csak azért mondják, mert mindenki mondja, de nem kívánják, hogy tényleg úgy is legyen? Ez már mégsem volna szép dolog, nővéreim! Gondoljátok meg, hogy az édes Jézus a mi követünk, aki magára vállalta, hogy közbenjár értünk az Ő Atyjánál. Ez neki nem csekély fáradságába kerül s igazán nem illenék, hogy ne vállaljuk magunkra azt, amit a nevünkben fölajánl. Vagy pedig, ha igazán nem akarjuk elvállalni, akkor legalább ne mondjuk ki e szavakat. Azonban egy másik oldalról is meg akarom világítani ezt a dolgot. Vegyétek fontolóra, leányaim, hogy az Úr akarata teljesedni fog égen-földön, akár akarjuk, akár nem. Azért fogadjatok szót; higgyetek nekem; s csináljatok erényt a szükségből. (Avilai Szent Teréz: A tökéletesség útja, XXXII. fejezet.)

Ima:

      Ó, örökkévaló Úr, add, hogy mindig a te akaratod történjék, és ne az enyém. Nem azért vagyunk benne a világban, hogy saját akaratunkat tegyük, hanem nekünk adott jóságodét. Meg volt írva rólad, lelkem Üdvözítője, hogy örök Atyád akaratát kellett megtenned. Lelked első akarati aktusával fogantatásod pillanatában szeretettel átkaroltad az isteni akaratnak ezt a törvényét, szíved közepébe helyezted, hogy ott uralkodjék örökre. Ó, ki adja meg lelkemnek azt a kegyelmet, hogy ne legyen más akaratom, mint Isten akarata?

Szalézi Szent Ferenc, Teotimus VII,7

________________________________

Itt: - ki volt a Feltámadásról nevezett Lőrinc testvér,

és nemzetközi kisugárzása a lelki életre.

_________________________________

Lőrinc testvér műveinek forrása, az elmélkedések és az ima kivételével:

Conrad de Meester: Isten jelenlétében, Magyarszék, 2005

“Virasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül.” (Lk 21,36)

(„Isten jelenlétében” - 7.

Lelkigyakorlat a Feltámadásról nev. Lőrinc testvérrel)

4. levél

Egy szerzetesnőnek

1685. november 3.

Tisztelendő és nagyrabecsült Anyám!

      Megkaptam N... kisasszonytól a rózsafüzéreket, melyeket ön bízott rá. Meglep, hogy nem tudatja velem a véleményét a könyvről[1], melyet küldtem önnek, és amelyet bizonyára megkapott; gyakorolja buzgón öreg napjaiban, jobb későn, mint soha!

      Nem tudom megérteni, hogy élhetnek elégedetten szerzetesi személyek Isten jelenlétének gyakorlása nélkül. A magam részéről, amennyire csak tudok, vele maradok lelkem központjában, lelkem mélyében, s amikor így vele vagyok, nem félek semmitől; a legkisebb elfordulás azonban pokol számomra.

      Ez a gyakorlat nem rombolja a testet; célszerű azonban időnként - sőt gyakran - megvonni magunktól ártatlan és megengedett kis vigasztalásokat. Hiszen Isten nem tűri, hogy az olyan lélek, amely egészen az övé akar lenni, másban keressen vigasztalást, mint az Ő társasága: ez több mint ésszerű!

      Nem mondom, hogy emiatt nagyon kellene gyötörnünk magunkat; nem: szent szabadsággal kell szolgálni. Hűségesen kell munkálkodnunk, nyugodtan, aggodalom nélkül, és ahányszor elménk elkalandozik Istentől, szelíden és békésen hívjuk vissza.

      Szükséges viszont, hogy egész bizalmunkat Istenbe vessük, megszabaduljunk minden egyéb gondtól, még a számos külön ájtatossági gyakorlattól is, amelyek ugyan nagyon jók, de gyakran helytelenül vállaljuk magunkra őket, hiszen ezek végül is csak eszközök a cél eléréséhez. Tehát amikor Isten jelenlétének gyakorlása által már azzal vagyunk, aki a célunk, szükségtelen visszatérnünk az eszközökhöz, mivel szent jelenlétében maradva, folytathatjuk szerető párbeszédünket, hol az imádás, a dicséret, a vágyakozás egy-egy aktusával, hol felajánlással vagy hálaadással vagy bármi egyéb módon, amit csak lelkünk kiötölhet.

      Ha természete visszaborzad, ne veszítse el bátorságát! Erőszakot kell tennie magán; kezdetben gyakran azt hisszük, hogy csak vesztegetjük ezzel az időt, de ki kell tartanunk az elhatározásban, hogy mindhalálig állhatatosak leszünk, minden nehézség ellenére. A szent közösség és különösen az ön imáiba ajánlom magam.

Szolgája az Úrban, stb.

Párizsból, 1685. november 3-án

__________________________________

[1]      Lőrinc testvér egy levél kíséretében könyvet küldött ennek a szerzetesnőnek, aki a válaszában meg sem említi: 

      "Ezeknek az Isten jelenlétéről szóló könyveknek az egyikét elküldöm önnek: azt hiszem, ebben áll az egész lelki élet, és úgy vélem, ha ezt úgy gyakoroljuk, amint kell, rövid időn belül lelki emberré válunk.

Tudom, hogy ehhez a szívnek üresnek kell lennie miden mástól, mivel Isten egyedül akarja birtokolni; és minthogy nem lehet kizárólag az övé, amíg ki nem ürít belőle mindent, ami nem Ő, nem is cselekedhet benne, és nem teheti benne azt, amit szeretne.

      Nincs a világon édesebb és kellemesebb életmód annál, mint ha szüntelenül Istennel beszélgetünk; azok érthetik csak meg ezt, akik gyakorolják és megérzik az ízét. Mégsem tanácsolom, hogy ez okból tegye: nem a vigasztalások kedvéért kell ezt gyakorolnunk, hanem a szeretet okán, és mert Isten akarja. Ha prédikátor volnék, másról sem beszélnék, mint Isten jelenlétének gyakorlásáról; ha pedig lelkivezető lennék, mindenkinek ajánlanám, annyira szükségesnek és ugyanakkor könnyűnek tartom. (idézet a 3. Levélből)

      Ha lelkivezető lennék... vagyis mindenkire érvényesnek tartja Lőrinc  testvér a tanítást. Könnyű? Mikor annyi minden ellene van az összedettségnek?  De bízom benned Jézus, hogy Te vezetsz engem, Te fogod a kezem, ha elbotlok, felsegítsz. Annyi szentnek sikerült, hiszen Jézusom szeretsz, és feláldoztad magad értem.

Ima:

      Ó, fönséges és kimondhatatlan Istenség, vétkeztem, s nem vagyok méltó arra, hogy imádkozzam hozzád, de te hatalmas vagy és méltóvá tehetsz; büntess meg Uram bűneimért, és ne nézz nyomorúságomra. Egy testem van, ezt felajánlom neked: íme itt a testem, íme itt a vérem... Ha ez az Akaratod, törd össze csontomat és velőmet földi Helytartódért, jegyesed egyetlen jegyeséért, akiért könyörögve kérlek... Adj neki új szívet, hadd növekedjék szüntelenül a kegyelemben, adj neki erős szívet, hogy egyenesen tartsa a szentséges kereszt zászlaját, hogy a hitetleneket is részesítse kínszenvedésed, Egyszülött Fiacskád, a Szeplőtelen Bárány vérében.

Szienai Szent Katalin, Preghiere ed Elevazioni 20

________________________________

Itt: - ki volt a Feltámadásról nevezett Lőrinc testvér,

és nemzetközi kisugárzása a lelki életre.

_________________________________

Forrás, az ima kivételével:

Conrad de Meester: Isten jelenlétében, Magyarszék, 2005