A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Keresztút. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Keresztút. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. máj. 3.

Jézus Krisztus keresztútja

Jertek, hívek, a szent keresztútra, 
Gondoljunk a szenvedő Urunkra, 
Öleljük át véres keresztfáját, 
Sirassuk meg keserves halálát. 

Csíksomlyó-i Golgota

Bevezető ima 
      Jézus Krisztus a keresztút állomásaiban Pilátus ítélőszékétől a Kálvária közelében - húsvét napján üresnek bizonyult sírjáig – történt események emlékét hagyta ránk. A keresztút üzenetéből kétezer év óta tanul élni az ő népe. 
      Végigjárjuk állomásait, hogy élni, halni tudjunk a világban, amelyben Testvérünk, Eszményünk és Megváltónk lett. 
      Tanítson bennünket a keresztet hordozó Krisztus útja Isten akaratához minden körülmény között hűséges és üdvösséges életre. 
     Amen. 

 Elhangzik a kegyetlen ítélet, 
 Kínhalálra dobnak oda téged. 
Vétkeinkért átok alatt nyögünk. 
Szeretetből te halsz meg helyettünk. 

I. állomás 
Jézust halálra ítélik 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot! 

A halálos ítélet állomása 
      Jézus mindenben hasonló lett hozzánk a bűnt kivéve. Megváltásunkra helyettünk vállalta ártatlanul, igazságtalanul, ellenállás nélkül a bűn bűnhődését, a halált. 
      Végeredményben születésünktől fogva mindnyájan halálra vagyunk ítélve. Az ártatlan gyermek is. - Krisztus útja eligazít minden, halál felé vezető emberi életutat. Akár tetszik, akár nem, végig kell mennünk elmúló életünk útján. 
      Érdemes megismerni és megtanulni Krisztustól, hogyan éljünk emberhez méltóan és keresztény módon éveink során, hogy üdvösségre jussunk. 
      Így lesz a keresztút a bölcs élet útja, mely a feltámadás dicsőségébe vezet. 
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 
Könyörülj rajtunk! 

Vállaidra veszed a keresztet. 
Árva szíved ó, hogy sajog, reszket. 
Ezer bűnünk iszonyatos terhe 
Nehezedik súlyos keresztedre. 

II. állomás 
Jézus vállára veszi a keresztet

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged! 
Mert szent kereszted által megváltottad a világot! 

A kereszt állomása 
      Minden emberi bölcsesség baj nélküli életet keres és ígér. Ilyen élet nem létezik a véges, az eredeti és személyes bűn sújtotta világban. A hatás-ellenhatás törvénye szerint a bűn és bűnhődés elválaszthatatlan, az egész emberiség egyéni és közös terhe. 
      Jézus elfogadta az emberiség terhét és keresztjével megváltásunk eszközévé tette. Önmagában nem minden fájdalom kereszt, de minden fájdalom üdvösségszerző keresztté lesz, ha Jézus lelkületével fogadjuk. Lehet kerülni a szenvedést, ez természetes emberi törekvés. Krisztus sem kereste a szenvedést, sőt mások terhén enyhített. Lehet szabadulásért imádkozni, mert Krisztus is imádkozott ezért az Olajfák hegyén. – Eljön azonban a kikerülhetetlen kereszt órája, Isten üdvözítő akaratát kell meglátni benne. Nem lesz könnyebb, de értelmet kap. 
      Senki nem kap nagyobb keresztet, mint amit vinni tud. A kereszt mindig nehéz, ami nem nehéz, az nem kereszt. A kereszt nélkül nem vagyunk hiteles követői Krisztusnak. 
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 
Könyörülj rajtunk! 

Meginog a kereszt vérző vállán. 
Összeroskad az ártatlan Bárány. 
Ó, boruljunk mi is véle porba, 
Hiszen a mi bűnünk terhét hordja. 

II. állomás 
Jézus először esik el a kereszttel 


Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged! 
Mert szent kereszted által megváltottad a világot! 

Az újrakezdés első állomása 
      Jézus háromszor esett el a kereszt terhe alatt. Mindig felkelt. A keresztút fontos üzenete, hogy az ember bűne, elesése is része az emberi életútnak. Krisztus három elesése arra tanít, hogy nincs más orvoslás az ember bukásaira, mint hogy fel kell kelnie az elesettségből. A bűnt meg nem történtté tenni nem lehet. A bűn egyetlen orvoslása a bűnbánat. A végtelen és örök Isten Fia megfizetett érte, hogy minden ember fel tudjon kelni.
      Nem az veszít csatát, aki elesik, hanem aki nem kel fel. Krisztus három elesésével és újra útnak indulásával figyelmeztet az abbahagyhatatlan újrakezdésre.
      Szerencsétlen az lesz, aki nem veszi észre, hogy elesett, vagy jól érzi magát bukásában, vagy nem tudja, hogy fel lehet kelni.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 
Könyörülj rajtunk! 

Fájdalmas, jaj, szívet tépő látvány 
A Szűzanya Jézus keresztútján.
Vérző szívét elönti a bánat,
Zokogva megy, Jézus, teutánad.

IV. állomás
Jézus találkozik szent Anyjával 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Szűz Mária első állomása
      Számon tartjuk Istennek Mária iránti egyedülálló szeretetét. Kitüntette őt. Ő lett az Isten Anyja. Övé lett egyszerre a nők két, együtt nem birtokolható kiválósága, a szüzesség és az anyaság. Neki adta az Úr a Szeplőtelen Fogantatás kiváltságát, felvette őt testével-lelkével Fiának húsvéti dicsőségébe. Nem kímélhette volna meg a Kálvária gyalázatától és kínjától?
      Nem kímélte meg. - Ez csak azzal magyarázható, hogy a „Kálvária” is kitüntetés. Nem teljes a krisztusi élet keresztút nélkül. Ki kell egészítenünk testünkben, ami még hiányzik Krisztus keresztjéből, hogy hasonlók legyünk Krisztushoz, az ő dicsőségében is.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 
Könyörülj rajtunk! 

Drága Jézus, erőd egyre lankad, 
Kényszeredve Simon segít rajtad. 
Ó, ha tudná szenvedésed titkát, 
De más szívvel vinné szent Keresztfád. 

V. állomás 
Cirenei Simon segít vinni a keresztet 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged! 
Mert szent kereszted által megváltottad a világot! 

A papok állomása
      Kellenek férfiak, akik segítik vinni a Krisztus keresztjét. Bárhonnan jönnek ők, az emberek mindenkor akarják, követelik, hogy közülük néhányan láthatóan vállalják a krisztusi utat. Nem nagyon mennek önként, kényszeríteni fogják őket. Akik elfogadják ezt a küldetést, Jézus Krisztus közelében jobban megszerethetik őt, és hasonlóbbak lesznek hozzá.
     „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába” (Mt 9,37-38). Egy közösség földi és örök életrevalóságának hiánya, ha nem tud papot nevelni az üdvösség szolgálatára.
      Olyan a pap, mint a népe, de vannak hősök köztük, mint a hívő népben is.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten!
Könyörülj rajtunk!

Veronika közeledik Hozzád,
Kendőjével törli véres orcád. 
Csodakép a jutalom érte, 
Szent Arcodat lelkünkbe is vésd be. 

VI. állomás 
Veronika kendőt nyújt Jézusnak 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot! 

A nők állomása
      Amikor Veronika letörölte a szenvedő Jézus arcát, az Úr könnyel, vérrel, verejtékkel festett képét kapta ajándékul.
      Úgy látszik, a nők irgalmas szeretete nélkül elviselhetetlen lenne a világ. Bátorságuk és részvétük van az ember testi és lelki fájdalmának enyhítésére és találékonyak segíteni a bajban, vészben. Sietnek - veszélyt vállalva és ellenszolgáltatást nem várva - megmenteni a szenvedő világot a könyörtelenségtől és reménytelenségtől.
      Mindezért lelkükben kialakul a Megváltó képmása. A bajban segíteni tudó ember könnyebben lesz hasonló Jézus Krisztushoz. Jaj a társadalomnak, amely nem töröl gyermekkönnyet, jaj, ha nem gondoz beteget. A más gyermekét nevelő és a más betegét ápoló nővér fátyla is Krisztus képét hordozza a keresztény világban.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 
Könyörülj rajtunk! 

Agyonkínzott, gyötörd tested gyönge, 
Másodszor is leroskad a földre. 
Új estednek oka, jaj, én voltam,
Bűnből bűnbe annyit bukdácsoltam. 

VII. állomás 
Jézus másodszor esik el a kereszttel 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged! 
Mert szent kereszted által megváltottad a világot! 

A hűség állomása 
      Isten Igéje útfélre esett, kövek közé, tövises talajra, míg végre sírjában jó földbe hullt, és megteremette a világ üdvösségét. Nem elég egyszer figyelmeztetni a jóra, állandóan mondani kell. Nem elég egyszer bűnbánatot tartani, mindig bűnbánóan kell élni. Nem elég egyszer megbocsátani, mindig meg kell bocsátani. Nem elég egyszer jót tenni, mindig jót kell tenni.
      A visszaeső bűnös állomása. Itt sem lehet mást tenni, mint fel kell kelni. Az újrakezdés, a bűnbánatban való állhatatosság, az üdvösségre való kiválasztottság jele. „Légy hű mindhalálig, s neked adom az élet koronáját” (Jel 2,10).
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 
Könyörülj rajtunk! 

Az útmentén könnyvirágok nyílnak, 
Jeruzsálem leányai sírnak. 
Ó, nem elég itt a sírás-rívás, 
Megtört szívet keres itt a Messiás. 

VIII. állomás 
Jézus találkozik a síró asszonyokkal 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Az igaz bánat állomása 
      Jézus szavai igazságot hirdetnek. Nem azt kell siratni, aki keresztet hordoz, hanem azt, aki másokra keresztet rak. Vétkesek, akik a magát a legkisebb emberrel is azonosító Krisztusra keresztet raknak. Ebből következik, hogy mindenkinek joga van megvetni Jézus Krisztus egy hóhérát: saját magát.
      Nem a világ bajai felett kell keseregni, hanem a bajok okát kell orvosolni. Ez igaz sajnálata a magunk múltjának, és erős elhatározás a jövő szándékait tekintve.
      Krisztus szava felszólít az engesztelésre, hogy mások bűneiért nyújtsunk elégtételt. Ez volt és marad a család és társadalom megmentésének útja.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 
Könyörülj rajtunk! 

Ó, ég Ura, újra, harmadszorra 
Erőtlenül leroskad a porba. 
Hóhéraid könyörtelen vernek, 
Vonszold tovább iszonyatos terhed. 

IX. állomás 
Jézus harmadszor esik el a kereszttel 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged! 
Mert szent kereszted által megváltottad a világot! 

A bosszú állomása 
      A sátán Jézus nyilvános működése kezdetén felkínálta, hogy tegye a köveket kenyérré. Nem tette. Vesse le magát a templom ormáról, hiszen kőbe nem ütheti a lábát. Nem tette. Felvitte őt egy magas hegyre, hogy neki adja a világot, ha imádja őt. Ezt sem tette. Most a kínkeserves úton ismételten kövek közé, tövisek közé lökve viszi fel a hegyre, hogy megsemmisítse. Íme - a sátán bosszúja Jézus keresztútján a világ üdvösségének forrása lett.
       A világ három kísértése: az élet kevélysége, a szemek és a test kívánsága ellen kell küzdenünk, és ismételt elesettségünkből mindig fel kell kelnünk.
      Ez a szokássá vált bűn állomása is. Jézus harmadik elesése és felkelése hirdeti: legyen valaki bár élete végéig bűneitől szabadulni nem tudó, akár minden bűnnel bűnös ember – felkelni mindig kell és lehet. Megtérni a halál előtt is lehetséges és nem késő.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 
Könyörülj rajtunk! 

Leszaggatják testedről a köntöst, 
Minden sebből új vérpatak öntöz.
Láztól égő sebeid szent vére 
Legyen gyarló lelkünk üdvössége. 

X. állomás 
Jézust megfosztják ruháitól 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged! 
Mert szent kereszted által megváltottad a világot! 

A kiszolgáltatottság állomása 
      A lemeztelenítés az emberi méltóság meggyalázása. Eszünkbe juttatja, hogy a bűn nemcsak baj, de szégyen is. Jézus mondta: „Mindaz, aki gonoszat tesz, ... nem megy a világosságra, hogy nyilvánosságra ne jussanak tettei” (Jn 3,20). - Ettől félünk, ha az utolsó ítéletre gondolunk. Csak a megtörtszívűség ruhája ment meg bennünket. Krisztus vérébe öltözve kilencvenkilenc ártatlannál értékesebbnek látszunk és leszünk. Az üdvözültek lelkük köntösét „fehérre mosták a Bárány vérében” (Jel 7,14).
      Csak két mezítelenség van, mely nem rejt veszélyt magában. A kis Jézusé és a szenvedő Megváltóé: az újszülötté és beteg emberé. Egyébként az áteredő bűn óta életet emésztő tüzeket gyújthat.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 
Könyörülj rajtunk! 

A keresztre szegezik szent tested, 
Fájdalmadon szívünk roskad, reszket.
Roskadj össze kereszt keményfája,
Ne légy Jézus kínhalálos ágya. 

XI. állomás 
Jézust keresztre feszítik 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot! 

A Közvetítő állomása 
      Jézust a Gondviselés Közvetítőként rendelte Isten és ember közé. - Ezt hirdeti keresztje, mely ég és föld közé emelte őt. A kereszt két ágát testével kötötte egybe. Közvetítő a megbocsátó Isten és a bocsánatkérő ember között; a búcsúzó múlt és ismeretlen jövő, élet és halál, férfi és nő, jövő és múló nemzedék között. - Jó tudni, hogy a közvetítés keresztre feszítéssel jár mindenütt a világon.
      Amíg minden emberi bölcsesség földi paradicsom ígéretével keres követőket, Jézus Krisztus a feszülettel - egy akasztófával – hirdeti az üdvösség evangéliumát. Mégis talál követőkre. Ezt csak az teheti meg, akinek igaza van.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 
Könyörülj rajtunk! 

Ó, keserves, rettenetes óra, 
Tikkadt ajkad nyílik végsőszóra. 
Visszaadva Atyádnak szent lelked, 
Vérzőfejed halálba csüggeszted. 

XII. állomás 
Jézus meghal a kereszten 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged! 
Mert szent kereszted által megváltottad a világot! 

A hivatás állomása
      Jézus Krisztus azért jött, hogy keresztjével megváltsa a világot. Ez beteljesült a Kálvárián. Mit kellett volna még tennie Istennek, hogy hallgasson rá az ember? „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13). Ez az igazi hivatás jellemvonása.
      A keresztre feszített Krisztus minden hivatásra ad eligazítást. - A házastársak, akik összeakasztották életük fáját, családot alapítottak, Krisztust hordozzák rajta gyermekeikben. Ha elválnak, Krisztust szakítják szét. - A papok a Kálvárián láthatják be, hogy Krisztus papságának csak úgy lehetnek hiteles részesei, ha maguk is áldozattá válnak. - A szerzetesek a hármas fogadalom szögével engedik magukat Krisztus keresztjére szegeztetni, hogy részt vállaljanak a világ üdvözítésében. Ha leszállnak a keresztről, nyomorékok maradnak. Az igazi hivatásért oda kell adni az életet.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 
Könyörülj rajtunk! 

A keresztről Jézus drága testét 
Édesanyja karjaiba tették. 
Nincs a földön annyi tenger bánat, 
Mint amennyi szent szívében támadt. 

XIII. állomás 
Jézust leveszik a keresztről 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged! 
Mert szent kereszted által megváltottad a világot! 

Szűz Mária második állomása 
      Szűz Mária Istentől az Esthajnalcsillag hivatását kapta. Akkor ragyog az üdvösség egén, amikor még nem kelt fel az Üdvösség Napja. - Hivatása volt, hogy a betlehemi éjszakában világra hozza az Üdvözítőt. Akkor világít ismét, amikor a Kálvárián lenyugodott az Üdvösség Napja. Ölébe veszi a halott Krisztust.
      Ezért kétszer látjuk őt földi élete során: Mint Madonnát, aki karján tartja a kis Jézust és mint Pietát, aki átöleli a keresztről levett Fiát. - Kétszer tiszteljük az egyházi évben. Májusban, amikor bontakozik az élet, és októberben, amikor lehull a fák levele. - Kétszer kérjük, hogy imádkozzék értünk: „most és halálunk óráján.”
      Hívő hivatása volt a szeretet, az első örökmécses, mely olthatatlanul égett Jézus Krisztus mellett a Megtestesüléstől a Feltámadásig. Fényével ma is elvezeti a még útkeresőt és az eltévedtet a világ Világosságára.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten!
Könyörülj rajtunk! 

Szent asszonyok, tanítványok sírva 
Jézus testét leteszik a sírba. 
Mint a kenet édes illatárja, 
Úgy kísérje szívünk hő imája.

XIV. állomás 
Jézust eltemetik 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Halottaink állomása 
      Sokszor beszélnek úgy a halálról, mint az élet hiábavalóságának jeléről. Az embernek el kell búcsúznia minden anyagi és szellemi kincsétől.
      Csak Krisztus kínhalála árán nyílt meg számunkra Isten maradandó országa. Isten terveiben, amelyben „ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe” (Lk 24,24), számunkra is, amikor földi sátrunk leomlik, akkor kezdődik az igazi élet.
      Ezzel a reménnyel állunk minden ember sírja mellett. Ezért becsüljük hittel temetőinket. Az élet bizalmával emlékezünk meg mindenkor szeretteinkről, akik „a hit jelével előttünk távoztak el az élők sorából, és a béke álmát alusszák.” (Római kánon.)
      Azt is jó tudni, hogy Krisztust temetni a Kálvárián és a történelemben - kilátástalan vállalkozás, és az ember igazi tragédiája.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 
Könyörülj rajtunk! 

Szentírásból ajkunk hittel vallja, 
Nem győzhetett bűn és halál rajta.
Föltámadott, amint megmondotta,
Hogy ég és föld zengje: Alleluja.

XV. állomás 
Jézus feltámadt a halálból 

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged! 
Mert szent kereszted által megváltottad a világot. 

Az élet állomása 
      Isten az élet beteljesülésére teremtette a világot. Ezért volt az ősrobbanás. Ezért alakult ki a mérhetetlen csillagvilág, ezért jött létre a földön az élet színes gazdagsága, és ezért ébredt öntudatára fajunk. - Ezért jött el hozzánk és halt kereszthalált az Istennek Fia, hogy végül eljöjjön az ő feltámadásával, húsvét hajnalán meghirdetett új ég és föld birodalma. Ez lesz az élet teljessége, ahol Isten „letöröl szemünkről minden könnyet”, ahol „halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom” (Jel 21,4).
      „Ha pedig Krisztus nem támadt föl, hiábavaló a mi igehirdetésünk, s hiábavaló a ti hitetek” (1Kor 15,14). Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtunk, hogy bennünk is teljessé legyen az élet!
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 
Könyörülj rajtunk! 

Jézus Krisztus, mindenség Királya, 
Üdvünk lett már szent kereszted fája. 
Add, hogy mindig a nyomodban járjunk, 
S egykor mennyben mindörökké áldjunk! 

Befejező ima
      Kérve kérünk, Urunk, Jézus Krisztus, legyen erőnk keserves kínszenvedésed; az védjen, őrizzen és oltalmazzon meg minket. Szent sebeid legyenek az étel és ital, amely táplál és gyönyörködtet. Hulló szent véred legyen minden vétkünk tisztogatója és elégtétele. Halálod legyen örök dicsőségünk. Amen.
      Az Úr áldjon meg minket, védelmezzen minden rossztól, vezessen el az örök életre. Amen.

      A keresztút elvégzése után imádkozzunk a pápa szándékára! (Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség)

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved; jöjjön el a Te országod; legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! -Amen.
Üdvöz légy, Mária! Kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja! Imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján! - Amen.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Amen.
__________________________
Elmélkedések: Seregély István érsek, 1999.
Képek: Takács István stációi az egri Bazilikában

2010. szept. 5.

Csíksomlyói Golgota



Ma közben hideg őszi szél fújt, talán ezért voltam az egyedüli a Golgotán. Távol a város zajától, csend és béke, mintha az idő is megállt volna. Itt a lélek kitárul, és Istenre figyel, a Golgotán otthonra talál a bűnös lelkem: itt Isten megbocsát és átölel.

2010. márc. 15.

Keresztút Szentháromságról nev. boldog Erzsébettel

      Erzsébet nővér annak az egyetlen gondolatnak élt, hogy dicsőítse a Szentháromság dicsőségét. Ez volt életének vezérgondolata és megvalósítása nyitotta meg számára már e földön a mennyországot. Fogadalma utáni napon írta: „A mennyország: a hit, szenvedés és önfeláldozás élete azért, akit szeretek.” Később pedig azt írta: „Megtaláltam a mennyországomat a földön, mert a mennyország az Isten, Isten pedig a lelkemben van. Azon a napon, mikor ezt megérttettem, minden világos és sugárzó lett bennem és körülöttem”

Keresztút

Bevezető
KÖVESS ENGEM! (Lk 5,27)

      „Jegyesem, Te le akarsz mondani minden földi szerencséről, boldogságról, hogy engem kövess. És én? Mit ígérek és neked? Fájdalmakon és kereszteken kell átmenned és sok szenvedést kiállnod. Jól tudom, ha én nem állnék melletted, hogy megőrizzelek, nem lennél képes elviselni azokat. Készülj el arra, hogy még a lelki vigasztalásokat is, amelyek a léleknek oly édesek, meg fogom tőled vonni. Ó, mennyi megpróbáltatás vár azokra, akik nyomdokaimat követik! De azután olyan édességet is árasztok a lelkedre szenvedéseidben, amilyenről a világ boldogjainak sejtelmük sincs. A sors, amelyet számodra kijelöltem, oly szép, hogy igazán az én szerelmem kell hozzá, hogy azt neked tartsam fenn. Szereted-e Jézusodat eléggé, hogy e szenvedéseket kezéből elfogadd? Tudsz-e engem vigasztalni? Én annyira egyedül vagyok, ne hagyj el gyermekem! Szeresd szívemet, amint én szeretem a tiédet, melyet magamnak választottam. Várva várom a napot, amelyen egészen az enyém leszel. Ó tartsd meg szívedet számomra Erzsébetem!”



I. Jézust halálra ítélik.
      Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: „Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok - mondta. - Ti lássátok!”... Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre. (Mt 27,24.26.)

      Igen én szerelmem, én Életem, én imádandó Jegyesem, igen! Kész vagyok téged követni az áldozat útján! Íme jó Jézus, Te szenvedéseket tártál elém, amelyek rám várakoznak. De félhetnék-e ezektől, amikor együtt fogjuk őket átélni és melletted, ó erők Királya, lehet-e valaki gyenge? Köszönöm neked, hogy vigasztalásodra engem választottál ki, szegény kis teremtményedet; bizonyára tudtad, hogy nem hagylak el. Mert bár rosszabb vagyok azoknál a szerencsétleneknél, akik Téged keresztre feszítettek, de legfőbb a Szeretet, most egészen a Tiéd vagyok. Ha mellettem állsz, nem lehetek többé aljas és gonosz.


II. Jézus vállára veszi a keresztet.
      De újra elkezdtek ordítani: „Halál rá! Halál rá, keresztre vele!” Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?” De a főpapok tiltakoztak: „Nincs királyunk, csak császárunk!” Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre. Ezzel átvették Jézust. Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. (Jn 19,15-17)

      Én Istenem, fogadj engem áldozatul Jézussal, a Megfeszítettel! A kereszt az én erős támaszom. Mindig is a kereszttel akarok élni. Úgy fogadom azt, mint kincsemet, mert Jézus érettem választotta azt, és tudom, hogy nekem is úgy adja, mint a választottság jelét. – O Crux ave, spes unica! Üdvözlégy ó kereszt, egyetlen reményünk! Szent kereszt, legfőbb kincs, veled akarok élni és meghalni.
      Édes üdvözítőm, szeretetedért szeretetet akarok adni és véredért vért. Te meghaltál értem, én is minden nap újabb szenvedések vértanúja akarok lenni Éretted, akit szeretek!

III. Jézus először esik el a kereszt alatt.
      Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. (Iz 53,3)

      Egy idő óta mély bánat szántja a lelkemet. Azt érzem, hogy most inkább választanám a halált, mint a legcsekélyebb bűnt. Ámde mi volt tizenegy, tizenkét, tizenhárom, tizennégy éves koromban? Ó Istenem, miért nem éreztem akkor is ilyen bánatot? Reszketek, ha előbbi életemre gondolok. Most majd általános gyónást végzek, de nagyon aggódom, hogy vissza tudok-e mindenre emlékezni és felismerem-e bűneim sokaságát, sokféleségét és a bennük rejlő teljes gonoszságot és utálatosságot?

IV. Jézus találkozik Szent Anyjával.
      Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak - a te lelkedet is tőr járja át -, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai. (Lk 2, 34-35)

      Édesanyjának így írt:
      Vasárnap volt Szűz Mária hét fájdalmának ünnepe s ekkor azt gondoltam, hogy az bizonyos értelemben a Te nevednapja is, Édes kis Vértanú Anyám! Éppen ezért igen buzgón imádkoztam Érted. Belemerítettem lelkedet a boldogságos és a fájdalmas Anya lelkébe és kértem, hogy vigasztaljon meg és tegye boldoggá a Te gyötrelmedet is. Zárdafolyosónk végén a Fájdalmas Anyának egy szobra áll és ez enegem mindig egész különösen megillet. Minden este elmegyek hozzá és beszélek Neki Terólad. Nagy tiszteletet érzek a boldogságos Szűz könnyei iránt és egyesítem velük ama könnyeket, melyeket az én szegény Anyácskám ont, amikor Erzsébetjére gondol. Jaj, ha látnád az én nagy boldogságomat! Ha látnád az örömet, melyet itt élvezek s melyet napról-napra jobban átérzek! Ezt azonban egyedül csak Isten látja, aki e dicső osztályrészt gyermekének adta. Ó, ha mindezt csak egy pillanatra láthatnád, Anyám, mennyire megnyugodnál! Mennyire örvendve, boldogan és ujjongva ismételnéd meg azt a „Fiat”-ot, melyre szükség volt, hogy a mennyország eme zugocskája megnyíljék előttem.

V. Cirenei Simon segít vinni a keresztet.
      Az egyik arra menő embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki éppen a mezőről jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Így vezették ki egy Golgota nevű helyre, ami a Koponya hegyet jelenti. (Mk 15,21-22)

      Egy papnövendéknek írta:
      Minthogy Urunk a lelkünkben lakik, az Ő imádsága nekünk is szól. Szeretnék abba maradandóan belekapcsolódni és mint egy kis edény, a szent forrás mellett elhelyezkedni, hogy aztán az életet másokkal is közölhessem és az isteni szeretet hullámai rajtam keresztül mindenfelé szétáradjanak.
      „Én értük szentelem magamat, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban” (Jn 17,19) Valósítsa meg életünk e szavakat. Szenteljük meg magunkat a lelkek javára, hiszen mindannyian egy testnek a tagjai vagyunk, és így amily mértékben bennünk áradoz az isteni élet, oly arányokban hozzuk azt keringésbe az Egyház titokzatos nagy testében is. Két szóban foglalok össze minden szentséget és apostolkodást: szeretet és egyesülés. Imádkozzék, hogy az igaz apostolság magasztos állapotában éljek én is, mintegy beletemetkezve a Szentháromságba.

VI. Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak.
      Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. (Iz 53,4)

      Bájos kedvességgel és tapintatos szerénységgel töltötte be két ízben is az „angyal” hivatalát. (Angyalnak nevezik a szent Kármelen azt a nővért, aki az újonnan érkezett jelöltet a zárdai szokásokba bevezeti.) Egy fiatal leány, aki több hónapot töltött a Kármelen, meghatottan ír róla volt perjelnőjének:
      Nem felejthetem el azt a pillanatot, mikor beléptem a klauzúrába. Kis „angyalom” már ott állott és azonnal megéreztem, hogy a szeretet angyala lesz számomra. Mily kedvesen örült, mikor világi ruházatomnak némi kis zárdai színezetet adhatott! Aztán szinte minden lépésemet kísérte. Mindig ott termett, ha ügyetlenségemet kellett jóvátenni, vagy hibáimnak elejét venni. Milyen szelídséggel és alázattal, mily egyszerűen és nagy gyöngédséggel tette ezt! Bámulatosan körültekintő és figyelmes volt és szakadatlanul szorgoskodott kis „Tóbiás”-a körül.

VII. Jézus másodszor esik el a kereszt alatt.
      Mennyien szorongatnak, Uram, Mennyien fordulnak ellenem! Hányan mondják rólam: „Nincs menedéke Istenénél!” De te, Uram, azért védőpajzsom vagy, te vagy dicsőségem, csüggedt fejem fölemeled. (Zsolt 3,2-5)

Péntek, 1901. június 14.
      Tíz nap óta bajban vagyok a térdemmel és gondolja csak, örülök neki. Úgy tekintem, mint Szerelmesem gyöngéd figyelmét, aki szerető kis jegyesének részt enged venni azokban a fájdalmakban, melyeket a Kálvária hegyén gyötrelmes esései közben kiállott. Az fáj ugyan, hogy templomba nem mehetek, sem szentáldozáshoz nem járulhatok; de hát a jó Isten nincs helyhez kötve, sőt még a szentséghez sem! – Valóban úgy tetszik nekem, hogy most is épp oly közel van hozzám, sőt bennem van. Igen, mélyen a szívemben, lelkem mennyországában állandóan érzem a jelenlétét. Érzem, hogy sohasem hagy el. Isten bennem és én Őbenne, ez az életem! Nem látom ugyan még, miként a szentek látják odafönt, de bizonyos értelemben már én is élem az ő boldogságukat, mert állandóan együtt időzünk és semmi el nem vonhat Tőle. Kérem, imádkozzék, hogy egészen átadjam magamat Neki.

VIII. Jézus szól a síró asszonyokhoz.
      Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. Jézus hozzájuk fordult: „Jeruzsálem leányai - mondta nekik -, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok, mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddők, akik nem szültek, nem szoptattak. Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el! Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?” (Lk 23,27-31)

      Mi csupa nyomorúság vagyunk, de milyen jó, hogy Ő tudja ezt. Isten mindig szívesen megbocsát és belemerít bennünket önmagába, végtelen tisztaságába, szentségébe. Engedjük, hogy átalakítson a saját képére és majd meglátjuk, ez milyen egyszerű is! Az egyesülést a szeretők között a szeretet hozza létre. – Tehát csak a szeretet életét kell élni, hogy mindent elérjünk. Nekem pedig nagy célom van: szent akarok lenni, hogy isteni Mesteremet dicsőítsem. Kérje velem együtt, hogy igazán csak szeretetből éljek, mert ez a hivatásom. Ó bár mindkettőnknek életének napjai a szent szeretet egységében folynának le! Ébredjünk már a szeretetben és napközben szolgáltassuk ki magunkat a szeretetnek, ami nem más, mint Isten akaratának teljesítése. Éljünk Isten szent színe előtt, Ővele, Őbenne és Őérette. Legyünk folyton égő áldozatok, úgy, ahogy Ő akarja.

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt.
      Ments meg a gonosz munkásoktól, szabadíts meg a gyilkos emberektől! Nézd, az életemre törnek, a hatalmasok összeesküsznek ellenem. Pedig nincs bennem bűn, Uram, nincsen vétek, ártatlan vagyok, mégis rám törnek és megtámadnak. Ébredj föl, gyere velem szembe és lásd. (Zsolt 59, 3-5)

      Gyakran már reggel, a kisebb órák után, teljesen elhagyott az erőm és azon tűnődtem, vajon mi lesz estig? Ilyenkor completórium után rendesen a gyávaságom a tetőpontra hágott, úgy hogy szinte megirigyeltem azt a nővért, akit a matitunum alól fölmentettek. Sohasem támadt az a gondolatom Anyám, hogy meg kellene mondanom. Miután az a nagy jóság, amellyel ugyanis gondomat viselte és a kivételek, amelyekkel éltem, nem használtak, világosan felismertem Isten akaratát. Egyébként is mindig féltem a természetnek esetleg kényeskedő szavára hallgatni és csekély ok miatt panaszkodni. És aztán... mit is tehetett volna értem Anyám? Hiszen ha aludni küldött, rendesen abban sem találtam semmi megkönnyebbülést. Olyan megtört voltam, hogy sem aludni, sem nyugodtan pihenni nem tudtam. Igazán nem lehetne megmondani, mi fárasztott jobban, a nappal-e vagy az éjszaka? Még az imádság volt a legjobb gyógyszerem. Különösen a nagy szilencium idején szenvedtem. Néha valósággal halálfélelemben vergődtem, de jól esett az Úréval egyesítenem. Ilyenkor egészen a közelébe mentem, közvetlen a rácshoz. Csodálatosnak tűnik fel előttem, hogy ez a vigasztalan szenvedés mégis erőt tudott adni a matutinum elmondására. Különös, hogy azalatt bizonyos könnyedséggel foglalkoztam Istennel, de utána újra rám szakadt minden tehetetlenségem. Észrevétlenül lopództam vissza a sötétben a betegek oratóriumából a cellába, ahogy éppen tudtam, nem egyszer bizony csak a falakba kapaszkodva.

X. Jézust megfosztják ruháitól.
      Olyan vagyok, mint a kiöntött víz. Csontjaimat szétszedték, szívem, mint a viasz, szétfolyt bensőmben. Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt. Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, s gonosztevőknek serege zár körül. Kezemet és lábamat összekötözték, és a halál porába fektettek. Megszámlálhatom minden csontomat; ők néznek és bámulnak, elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek. (Zsolt 22,15-19)

      Nem csak angyaltisztán óhajtok a mennybe jutni - vallotta meg a perjelanyjának – hanem egyúttal Jézusba, a Megfeszítettbe öltözötten is. Mind jobban és jobban éhezem a szenvedést. Vágyam utána majd hogy fölül nem múlja a mennyország utáni sóvárgásomat, amely pedig ugyancsak nagy és égő.

      A szentség lelkülete lassanként rásugározta egész megjelenésére, minden mozdulatára a szerénység és a méltóság bélyegét, úgy hogy ez senki figyelmét el nem kerülhette. Egyik társa egykor a folyosón találkozott vele és egy kis szívességre szerette volna megkérni, de annyira meglepődött Erzsébet arckifejezésének szépségétől, hogy nem merte megszólítani. Egész lényén elömlött a lelkében élő Isten csodálatos fönsége. És mindez Erzsébet a noviciátusi idejének a vége felé.

XI. Jézust a keresztre feszítik.
      Három óra volt, amikor keresztre feszítették. Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: A zsidók királya. Vele együtt két gonosztevőt is fölfeszítettek, az egyiket jobb, a másikat bal felől. Így beteljesedett az Írás: „A gonoszok közé sorolták.” Az arra menők káromolták, csóválták a fejüket s mondogatták: „Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!” (Mk 15,25-30)

       Egy léleknek, aki igazán megértette, ezt írja:
     Dávid megjövendölte Jézus Krisztusról, hogy a fájdalma mérhetetlen lesz. Ebben a mérhetetlenségben ütöttem fel sátoromat. Ez az a királyi palota, amelyben Vőlegényemmel élni akarok. Itt találkozzunk!

      M. nővér följegyzése:
      Egy szent azt írta Jézus Krisztusról: „Hol lakol, ha nem a fájdalomban?!” (Folignoi Szent Angéla eme mondása újra és újra szeretetnyílként járta át Erzsébet lelkét.) Cellájába lépve gyakran ismételtem ezt előtte, tudva, hogy örül neki. Ilyenkor aztán megható módon beszélt Urunk kínszenvedéséről és a saját boldogságáról, melyet azon érez, hogy Vele lakhat a szenvedésben.

XII. Jézus meghal a kereszten.
      Hat óra tájban az egész földre sötétség borult, egészen kilenc óráig. Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?” Ez annyit jelent: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?” Az ott állók közül néhányan hallották, és megjegyezték: „Lám, Illést hívja.” Valaki odafutott, s ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve inni adott neki. „Hadd lássuk - mondta -, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. A templom függönye ekkor kettéhasadt felülről egészen az aljáig. (Mk 15,33-38)

      Halálának előestéjén egy kis erőre kapott s újra és újra kifejezte belső boldogságát. Kérdésére az orvos megvallotta, hogy érverése rendkívül gyenge. Talán egy nap múlva már a legszentebb Személyek ölén leszek – mondotta. Mily boldogság! Szeplőtelen Édesanyám kézenfog és bevezet az új otthonba, a napsugaras, boldog, örök mennyországba.
      Oly meghatóan beszélt az istengyermekség titkáról, hogy nem egy könnycsepp gurult le a földre. Ez a kis izgalom kimerítette. Végleg visszavonult a hallgatás és a magány annyira szeretett várába. Csak egyszer hallották még halk, dallamos hangját, amikor lelkének mennyországából néhány titokzatos szót küldött vissza a világba, melyet elhagyni készült.

      -Megyek a világosságba, - az életbe, - a Szeretethez!

      Ezután következett november 8-a és 9-e között az agónia. Ez borzalmas volt! Mintha soha nem akart volna megvirradni és a fuldokló szenvedéseknek vége szakadni! Éppen Angelusra kondult a harang, amikor Isten követe: a halál, halkan és szelíden a feje fölé suhant. Huszonhat esztendős volt.

XIII. Jézust leveszik a keresztről.
      Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt - bár a zsidóktól való félelmében csak titokban -, arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Így elment és levette a testet. (Jn 19.38)

      A nővérek három napon át őrizhették Erzsébet szűzi tetemét a kóruson. Ezalatt körülvették imáikkal és hódolatukkal. Az angyaltiszta vonásokba mélyen belenyomódtak a vértanúság gyötrelmei, bizonyítva, hogy a szeretet igazán kimerítette egész valóját.
      Mihelyt halálának híre elterjedt a városban, emberrajok özönlöttek a Kármel felé. Sokan szinte futva érkeztek, hogy még egyszer láthassák a „Kis Szentet” s rózsafüzéreiket s érméiket hozzáérinthessék mártírhamvaihoz.

XIV. Jézust a sírba helyezik.
      Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki. József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment. Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben. (Mt 27,58-61)

      A temetés diadalmenethez hasonlított. Huszonnégy pap fogta koszorúba az alázatos gyermek koporsóját, aki a hallgatás és lerejtettség önfeláldozásán át égő és buzgó vágyaiban misztikus módon igazi papi hivatást adott áldozatul az Egyház oltárára. Számos jóbarátja kíséret utolsó útjára, de mindannyian azt vallották, hogy nem annyira gyászmeneten, mint inkább diadalúton vettek részt.
      És a zárdában is a nagy áldozat fájdalmát észrevétlen ujjongó öröm váltotta fel. Úgy érezték, hogy olyan ajándékot adhattak Istennek, akiben tökéletes kedve telt. Az a béke és nyugalom, amely a zárda fölött lengett, záloga és visszasugárzó verőfénye volt annak az örömnek és boldogságnak, amelybe a szeretett kis nővér mindörökre bement.

XV. Jézus feltámad.
      Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak. Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! (Mt 28,1-6)
      Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr. (Fil 2,9-11)

      Legyünk lelkünk mennyországában a Szentháromság dicsőségének dicsérete! Egy napon majd lehullanak a fátylak, bevezetnek bennünket a mennyei csarnokba és ott a végtelen Szeretet ölén, vágy nélküli élvezetben örökké fogunk énekelni. – És akkor Isten megadja nekünk az új nevet, melyet megígért a győzőnek. Mi lesz ez? Alázatosan remélem, hogy számomra a „laus gloriae””, a „dicsőség dicsérete”.


____________________________________
Az idézetek forrása:
- Biblia SZIT 1996
- Az Isten jegyese, Kármel misztikájából, Szentháromságról nevezett Erzsébet nővér, dijoni kármelita apáca életrajza (1880-1906), Szombathely, 1935 – reprint kiadás Győr, 1995

2010. febr. 21.

Nem vagyunk a kereszt szerelmesei

Marcell atya mondta:

      Nem vagyunk a kereszt szerelmesei.
      Nem járjuk, vagy legfeljebb unottan, a keresztút stációit. Csak félig vagyunk szentek. Inkább művészek vagyunk. Tehát írók, költök, festők muzsikusok, aztán meg tudósok, gondolkodók, akiknek téma kell. Vagy legalább egy jó gondolat!

      Ketten mentek búcsút járni Csíksomlyóra – olvastam nemrég valahol. Az egyik költő volt, a másik szent. Mindketten nagyszerű benyomásokkal tértek vissza Máriától. Csak az eredmény lett különböző. A szent – szerzetbe lépett és egész földi életét Jézusnak adta: a költő pedig írt egy gyönyörű költeményt s ment tovább az élet poros országútján újabb témákat keresni, s maradt, aki volt, költő és soha sem lett szent. – Íme a 100%.
      Igen ám, de hogyan legyünk 100 százalékosok?
      Ahogyan Suso Henrik, a középkor nagy aszkétája és misztikusa! Egyszer kinézett az ablakon s látta, hogyan marcangol szét egy árva rongyot kegyetlen kedvében egy játszi kutya! Megértett: úgy lesz ő tökéletes, ha a rongy szerepét veszi föl! – Ki vagy? – Senki. Hát akkor miért akarsz valaki lenni?
      Keresztes Szent Jánost a börtönben imádságából rugdalta föl a sarus prior. Majella Szent Gellértet a leghihetetlenebb rágalomra börtönbe csukta szent főnöke: Liguori Szent Alfonz. És Jézussal hogyan bántak? Meg Máriával? És ma is hogyan bánnak Mindkettővel?! – Miért akarsz különb lenni? – Ki vagy te?...
      De nem elég mondani s vallani kívülről, belülről: „senki” vagyok. Ezt át kell élni, erről mélységesen meg kell győződve lenni.
      Átélni és megvalósítani az egyszerűséget, az alázatosságot, a szeretetet, még a szabályokat is, főképp pedig a rendi szellemet. Az egész vonalon! – 100%-ig! – Az elmélet legyen gyakorlattá! 100%-ban.

Marcell atya:
Keresztút Máriával

Ave Maria + Sis benedictus!


      Szeretteim, szeressük egymást. Aki szeret Istentől van. Isten szeretett minket és Egyszülött Fiát küldte a földre, hogy Általa éljünk. Leküldte engesztelésül a mi bűneinkért. - Csak a szeretet számít. Szeressük Istent, mert Ő előbb szeretett minket. Járjuk a keresztutat szeretetből - a Szűzanyával.

I. Elítélik. Hogyan viselkedem én, amikor elítélnek? Van-e bennem szeretet? Az Atya így akarja. Ó, örök engedelmesség!

II. Fogadja Jézus a keresztet. Örömmel, kitárt karral siet felé. S én hogyan fogadom? Jézusom, nézd, itt a Szűzanya, ő mindent szeretetből tesz.

III. Elesik. Nem bírja a keresztet. Ő viseli a szégyent. Őt lehetett - engem nem lehet megalázni. Odatartom a Szűzanya együtt érző Szívét.

IV. Anya és Fia együtt a keresztúton. Mily fájdalom! Az én keresztutamon is ott lesz a Szűzanya. A keresztutat Isten akarja. Találkoznom kell a szenvedő Jézussal. Találjam meg mindig a keresztúton a Szűzanyát.

V. Cirenei Simon. Ó, de nagy tanulság nekem! Hogyan kell a keresztet hordoznom. Szívesen vigyem. Jézus adja, tehát Jézusé. Sis benedictus! Minden keresztet kitüntetésnek tartok. Csak az tehet szentté.

VI. Veronika. Mily finom figyelem! Hogy hiányzik ez bennem Jézussal, azaz testvéremmel szemben. Jézus - Veronika szívébe - örökre bevési Szívét.

VII. Újra elesik! Újra átgondolom az első elesést.

VIII. Sirató asszonyok. Milyenek az én könnyeim? Magamat siratom. Elég ez? Milyenek Mária könnyei? Ezt ajánlom Jézusnak: tekintsd Anyám könnyeit.

IX. Harmadszor is elesik. Bűneimet lássam, melyek ezt okozzák. Hibáim végtelen sorozatát. Hallom Jézus panaszát: hová tetted első szeretetedet?

X. Levetkőztetik. Mi vetkőzteti le Jézust? Az érzékiség. Borítsam be orcámat és rejtőzzem el a Szűzanya mögött: íme a Szeplőtelen! A liliomok lilioma.

XI. Keresztre szegezik. 3 szeg: 3 fogadalom. Szeretem-e a szegeket? Áldom Jézust, hogy azokat adta? Őt lehetett engem nem?

XII. Meghal. Jézus a célnál van. Szeretett engem, s önmagát adja értem. Az én ambicióm is ez legyen: mindent Neki adni - szeretetből halni érte.

XIII. Levétel a keresztről. Mint az érett gyümölcs, úgy hullik le a keresztről a Szűzanya ölébe.

XIV. Eltemetik. Úgy kell nekem is elrejtőznöm. Naponként meghalni a világnak. Látom a Szűzanya teljes kifosztottságát.

      Hogy miért mindez? Érdemes stációt járni? Egyiket sem engedi el az Úr Isten, ha üdvözülni akarok. A keresztutat szüntelenül járjam. Ellenkező esetben sok állomás elmarad az életemből. Minden sikerül, élvezem a föld örömeit - Isten mentsen meg ettől! Legyünk inkább szegények, sújtottak, száz meg száz kereszttől megáldottak. De a keresztutat mindig járjam!

Ó, örök szeretet nagy mélysége!