9. csütörtök
Az élet próbája: a szenvedés
Gondolatok az elmélkedéshez
Minden emberi élet közös és elkerülhetetlen velejárója a szenvedés. Az ember a történelem folyamán szakadatlan küzdelmet folytat a szenvedés ellen. Alig van, vagy talán nincs is emberi összefogás, mely kifejezetten vagy burkoltan ne azt célozná, hogy a szenvedést eltüntesse az emberek életéből, vagy legalább csökkentse. Nemcsak a kifejezetten erre szolgáló intézményeknek, a kórházaknak, orvosi szolgáltatásoknak, a szegények támogatására létesült egyesületeknek a célja ez, hanem más szervezett emberi tevékenységeknek is. A termelés, a gazdasági élet is részben arra irányul, hogy kevesebb szenvedés legyen környezetünkben. Mégis, mivel az emberi szellem ki van téve a világ korlátozó hatásainak, szenvednie kell: megélni saját tehetetlenségét. A külvilág részéről sokszor ellenállást tapasztalunk: a természet hasznosítása is akadályokba ütközik, az emberi együttélés pedig még több szenvedést okozhat. Ha pedig a kivételt nem ismerő földi mulandóságra gondolunk, akkor bizonyítva látjuk az igazságot: ember vagy, tehát szenvedned kell. A szenvedés bár önmagában negatívumnak tűnik, Jézus által pozitív tartalmat kapott, hiszen az Isten iránti teljes odaadás kifejezőjévé vált. Mivel Jézus esetében a szenvedés önként vállalt tény volt, így minden belső szabadság forrásává vált.
A Krisztusért és ügyéért vállalt szenvedés – Isten jóságából és kegyelméből – nemcsak az egyén megszentelődésének forrása lehet, hanem kiegészítheti Krisztus megváltó művét is. Ezért a szentek életében jelentős szerep jut a szenvedés vállalásának, legalábbis elviselésének, mert ez egyrészt alkalmat ad a legkülönfélébb erények gyakorlására (hit, remény, szeretet, türelem, alázat), másrészt a szenvedés a kereszthalált vállaló Krisztushoz tesz hasonlóvá.
Szent Rita életét is átszőtte a szenvedés minden formája. A szülei kívánságára vállalt házasság, férjének durvasága, majd tragikus körülmények között való elvesztése (meggyilkolták), mindkét fiának korai halála, küzdelme a szerzetesi hivatásért, az özvegyi sors keserves magánya, majd a Jézus ajándékaként kapott és tizenöt éven át viselt homloksebe mind közelebb vitte őt a Kereszt Királyához: Jézus Krisztushoz. Így ragyogta be egész életét a kereszt, amely mindannyiunk egyetlen reménye!
Könyörgés
Urunk Jézus Krisztus, Te irántunk való végtelen szeretetedből vállaltad a szenvedést és a kínhalált, így az élet elvesztéséből fakasztasz örök életet. Add meg kegyelmedet, hogy szenvedéseinket, küzdelmeinket veled egyesülve viseljük és így méltók legyünk dicsőségedre is. Aki élsz és uralkodol mindörökké, Ámen!
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése