2019. márc. 25.

Ezer Üdvözlégy Mária

         Néhány helyen ma is élő, jellegzetesen ferences-népies hagyomány szerint, teljesül a jóravaló kívánsága annak, aki Gyümölcsoltó Boldogasszony napján az Üdvözlégy Máriát egymás után ezerszer elimádkozza. Erdélyben házaknál végzik. Ez a hagyomány a mai ünnephez kötődik, az angyali üdvözlet emlékezetére. Az ájtatosság alkonyattól éjfél utánig tart.


         Például 2014-ben az ősi hagyományt ápolva ezer Üdvözlégyet imádkoztak Ürményházán Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén – olvasható a Nagybecskereki Egyházmegye honlapja.

Forrás:  Magyar Kurír

2019. febr. 26.

Az abortált gyermekek és a keresztség nélkül meghalt kisgyermekek

         Köszönöm a Lelki adoptálás bejegyzéshez érkezett névtelen hozzászólásokat, és válaszként álljon itt néhány gondolat (magán kinyilatkoztatások megemlítése nélkül):
  • a bűntudatról, az abortusz okozta seb gyógyulásáról,
  • az abortált gyermekek és a keresztség nélkül meghalt kisgyermekek üdvözüléséről.

         Sajnos sok nő úgy dönt, hogy nem akarja megszülni gyermekét több megfontolásból; és ma már egyre fiatalabb lányok abortálják elsőszülött gyermeküket.
        A zsidó hagyományban az elsőszülött gyermeket „méhmegnyitónak” is nevezik, abortusz után a nő sajnos meddő maradhat. Telnek az évek, ezek a lányok családot alapítanak, és nincs gyermekáldás, vagy egyszerre csak gyász és súlyos bűntudat kezdi gyötörni őket, a szentgyónás után sem lelik meg a lelki békét.
         Van rá gyakorlati megoldás (különösen a magyarországiaknak):
  • Az Emmánuel közösségben a Kovács házaspár rendszeresen tart „Ne félj, nem ítéllek el!” címen lelkigyakorlatot az abortusz miatt gyászolóknak: 
http://www.emmanuel.hu/index/magzatvesztok_abortusz.html
  •  A „Ráhel szőlőskertje” lelki hétvégén is részt lehet venni, melyet Puskás Antal pálos atya patronál:
http://rahelszoloskertje.hu/
       
         Minden magán-kinyilatkoztatástól függetlenül jó, ha a bűnbánó szülő nevet ad az abortált (vagy vétlenül, spontán abortált) gyermekének, ezzel elismeri, hogy a gyermek az övé, mintegy kiengesztelődik vele és emlékével. Ezt lehet „keresztelésnek” hívni, de nyilván nem a keresztég szentsége, ez sokat segít az abortusz okozta seb gyógyulásában.
          A lelki adoptálás is gyógyító hatású, hiszen lehetőséget ad a jóvátételre, hogy legalább más ne kövesse el azt a bűnt, amit elkövetett az illető anya.
         Az ima és a bűnbánat lényeges a lelki gyógyulásban, a mi Urunk Jézus Krisztus minden bűnt felvitt a keresztfára, minden bűnre van bocsánat.
         Jó lenne foglalkozni nem csak a szülőkkel, hanem a többi családtaggal is, akiket szintén megsebez az abortusz, kezdve azokon, akik az abortuszt ajánlották – vagy kényszerítették rá az anyukát.
         Az orvosoknak, nővéreknek a képzésük folyamán általában tanulniuk kell ezt a gyilkolási módot, ez súlyosan sérti a lelkiismereti szabadságot – itt is lenne tennivaló.

          A gyermekáldás elleni védekezés legtöbb módja bűn. A legegyszerűbb formája a tiszta élet és az önmegtartóztatás. Gloria Polo tanúságtételéből idézek:
  • Spirállal védekeztem a gyermekáldás ellen. Minden nőnek szeretném elmondani, hogy a spirál abortuszt okoz. A megtermékenyített pete nem tud beágyazódni, és elhal. (...) Tudják, mi ez? Ez egy mikro-abortusz. (...) A megtermékenyített petesejtek már emberek, van már tökéletes lelkük, és nem engedik meg nekik, hogy éljenek. (...) És ezeknek a magzatoknak a kiáltása megrengeti a mennyet (...) és az a nő, akinek van ilyen (spirál), nem járulhat szentáldozáshoz. (...) Hány magzatot öltem meg ily módon? A méhem az élet forrása helyett temetővé vált, és kivégző hellyé züllött. 
      Gloria Polo „Akit villámcsapás ért” című könyve letölthető ingyen és regisztráció nélkül az Emmausz közösség honlapjáról:

http://emmausz.hu/index.php/hu/letoltheto-konyvek

          A gyászoló szülők sokszor felteszik magukban a kérdést, hogy mi lesz az abortált és a keresztség nélkül meghalt kisgyerekek sorsa, hiszen az áteredő bűn állapotában haltak meg. Egyházunk megfontolosát minderről a Vatikán honlapján olvasható  ezen a linken:

         A bűn kétféle. Van áteredő bűn és van tényleges bűn. Minden ember az áteredő bűnnel születik a világra; az emberiség bűnös állapota az első embernek, Ádámnak a bűnéhez kötődik.
  • „A halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak” (Bölcs 2,24); „Asszonytól jött a bűnnek kezdete, és miatta halunk meg mindnyájan” (Sir 25,24).
         Az áteredő beleegyezésünk nélkül is megvan, a tényleges bűn az, amit beleegyezéssel követünk el. A kisgyerekeknek nincs lehetőségük ténylegesen vétkezni!
         A bűn egyetemes és a megváltásunk is egyetemes, a keresztség eltörli az áteredő bűnt:
  • „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és Szentlélekből születik, az nem megy be az Isten országába. Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. (Jn 3,5-7) 
         Isten nem a régit teremtést foltozza- kijavítja, hanem Új teremtés leszünk:
  •  „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Kor 5,17) 
Idézet a Vatikáni dokumentumból (2007):
  • A kulturális relativizmus és a vallási pluralizmus jelen összefüggésében a meg nem keresztelt gyermekek száma jelentősen megnövekedett, és ezért sürgetővé vált az üdvözülés lehetőségének az ilyen kisgyermekek számára való végiggondolása. Az Egyház tudatában van annak, hogy ez az üdvösség egyedül csak Krisztuson keresztül, a Szentlélek által érhető el. De az Egyház, mint anya és tanító, nem utasíthatja el, hogy ne gondolja meg minden, Isten képére teremtett ember sorsát, és még részletesebben az emberi család leggyöngébb tagjainak a sorsát, és azokét, akik még nincsenek birtokában értelmük és szabad akaratuk használatának. 
  • 103. Ami ki lett nekünk nyilatkoztatva, az az, hogy az üdvözülés rendes útja a keresztség szentségén át vezet. A föntebb előtárt megfontolások egyikét sem szabad a keresztség szükségességének minősítésére használni, sem pedig a szentség kiszolgáltatása késleltetésének igazolására. Inkább, amint itt a végkövetkeztetésben újra meg akarjuk erősíteni, erős érvek léteznek arra a reményre, hogy Isten üdvözíteni fogja ezeket a kisgyermekeket, miután nekünk nem sikerült megtenni velük azt, ami kívánatos lett volna számukra, hogy megtegyük, azaz megkeresztelni őket az Egyház hitére és életére. 
         Felnőtt több nemzedék vallás és hit nélkül, elhagyták az Egyházat, tanítását nem ismerik. „Népem elpusztul, mert nincs benne érteni tudás.” (Oz 4,6)

  • 2271 Az Egyház az első századtól kezdve hangsúlyozta minden szándékos abortusz erkölcsi rosszaságát. Ez a tanítás nem változott és változatlan marad. A közvetlen, azaz akár célként, akár eszközként szándékolt abortusz súlyosan ellenkezik az erkölcsi törvénnyel: „Ne öld meg a magzatot abortusszal, és ne pusztítsd el a születése után.” „Isten ugyanis, az élet Ura, az élet megőrzésének magasztos szolgálatát az emberekre bízta, és ezt emberhez méltó módon kell teljesíteni. Az életet tehát a fogantatástól kezdve a legnagyobb gonddal oltalmazni kell: az abortusz és a csecsemőgyilkosság szégyenletes gaztett.” 
  • 2272 A formális együttműködés az abortuszban súlyos bűn. Az Egyház ezt az emberi élet ellen elkövetett bűntényt egyházjogi büntetésként kiközösítéssel sújtja. „Aki abortuszt végez, ha valóban megtörténik, latae sententiae, önmagától beálló kiközösítésbe esik” „magának a büntetendő cselekmény elkövetésének tényénél fogva”, a jogban meghatározott föltételek mellett. Az Egyház ezzel nem beszűkíteni akarja az irgalmasság terét, hanem kifejezésre juttatja az elkövetett bűn súlyosságát, a megölt csecsemőnek, szüleinek és az egész társadalomnak okozott jóvátehetetlen kárt. 

         A sátán elhitette a világgal, hogy nem is létezik, mintha csak valami rossz dolog lenne, és nem egy személy, „aki kezdettől fogva gyilkos” és „a hazugság atyja” (Jn 8,44). A személyes Istent az ezotérikus tanítások elnevezték univerzumnak, mintha nem lenne ítélet és örökélet, mintha nem létezne bűn, megváltás, még a mennyország sem.

         Ima és áldozat nélkül nem segíthetünk az abortuszra készülődőkön, sem hogy a fiatalok megőrizzék tisztaságukat, a házastársak a hűségesküjüket, ez a harc láthatatlan.
  • „Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.” (Ef 6,12) 
  • „Aki bűnt követ el, az ördögtől való, hiszen az ördög kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög művét romba döntse. (1Jn 3,18)
         Az abortusz az ördögnek, a létező személyes gonosznak bemutatott véráldozat.

         Szent Mirjam Abellini (1846-1878) a kis arab kármelita testén, Isten megmutatta, hogy igenis létezik a pokol, létezik a démonok kilenc kara, a bukott angyalok utánozzák a szent angyalok hierachiáját.
         Mivel a lelkek ellensége a kezdettől fogva gyilkos, azt akarja, hogy mi emberek is gyilkosokká váljunk. Fel sem fogják az abortusz-pártiak mit tesznek, annyira elhomályosította már az értelmüket, megkeményítette a szívüket a gonosz. Az alábbi írásból kiderül, kire is hallgatnak valójában az abortuszt elkövető anyák:

  •          1867. július 27-én Mirjamot beöltöztették kármelita noviciának, a Keresztrefeszített Jézusról nevezett Mária nővér néven. Erős démoni támadások ellen kellett küzdenie. Még novícia volt, amikor a Szűzanya előre jelezte neki: Jézus megengedi, hogy a Gonosz megszállja. Csak Mirjam testére fog kiterjedni a hatalma, lelke el lesz rejtve előle. Mirjam még azt is megtudta, melyik nap delén kezdődnek a megszállások. 1868. július 26-án délelőtt kilenc órakor elragadtatásban így szólt: „Harcolnom kell kilenc király és kilenc nemzet ellen, mielőtt eljuthatnék a hegycsúcsra, ahol Jézus áll.” A kilenc király az egyes szinteken uralkodó legfőbb démon. Az első „démon-légió”, amely Mirjamot megszállta, ezt mondta magáról a nővér nyelvével: „Mi még nem is vagyunk annyira gonoszak. Jelentéktelen fecsegők vagyunk. Utánunk sokkal rosszabbak jönnek.” És ez így is volt: egyre vadabb „légiók” gyötörték. 
         A teljes írás itt olvasható:
http://hagiosz.net/?q=ordongosszent

         Betlehemi Szent Mirjam rövid életrajza pedig itt:
https://www.karmelita.hu/betlehemi-szent-mirjam/

         Többféle módon apostolkodhatunk a megfogant életek megmentésén: szeretet, együttérzés az áldozatok és a bűnbánók iránt; és a harcban az igazán  erős fegyvereink pedig kézügyben vannak: ima, böjt és áldozat.


Szűz Mária, Isten Anyja, könyörögj Jézusnál érettünk!

2019. febr. 21.

„Ti Hárman vagytok, mi hárman vagyunk” [Videó]

         Feliratos orosz rövidfilm a Jézus-imáról, humorral fűszerezve, csattanos befejezéssel - 15 perces.
         Pál apostol parancsa: „Szüntelenül imádkozzatok” (1Tessz 5,17).
         Ennek teljesítését a keleti szerzetesség a Jézus-imában, másképpen a szív imájában, a hészükhaszta imamódban találta meg.
         Az eredeti Jézus-ima szövege: „Uram Jézus-Krisztus, az élő Isten Fia, könyörülj rajtam bűnösön!” A csotki is erre szolgál.


2019. febr. 8.

Csak a vodka meg ne fagyjon

Relatív, hogy kinek mi a hideg:

+ 20 °C: A görögök felveszik a pulóverüket (ha megtalálják).
+ 15 °C: A jamaikaiak bekapcsolják a fűtést (persze ha van).
+ 10 °C: Az amerikaiak reszketnek a hidegtől. Az oroszok uborkát ültetnek a kiskertben.
+ 5 °C: Már látszik a leheletünk. Az olasz autók felmondják a szolgálatot.

Leendő székely
favágók.
0 °C: Amerikában megfagy a víz. Oroszországban sűrűbb lesz a víz.

- 5 °C: A francia autók felmondják a szolgálatot.
-15 °C: A macska ragaszkodik hozzá, hogy veled aludjon az ágyban. A norvégok előveszik a pulóverüket.
-18 °C: Oslóban bekapcsolják a fűtést. Az oroszok a szezon végén utoljára utaznak a dácsára.
- 20 °C: Az amerikai autók nem indulnak el.
- 25 °C: A székely favágó „bégombolja a lajbit”
- 30 °C: A hatóságok ismét napirendre tűzik a hajléktalanok kérdését. A macska a pizsamádban alszik.
- 35 °C: A japán autókat nem lehet elindítani.
- 40 °C: Túl hideg van ahhoz, hogy gondolkozz. A svéd autók felmondják a szolgálatot.
- 42 °C: Európában már nem működik a közlekedés. Az oroszok az utcán fagylaltoznak.
Orosz dácsa:
 fából készült nyaraló.
- 45 °C: Vannak még görögök?
- 50 °C: A szempillák megfagynak két pillantás között. Alaszkában a fürdőszobák kisablakát fürdéskor bezárják.
- 60 °C: A jegesmedvék délebbre vonulnak.
- 70 °C: A finnek menekítik a Mikulást Lappföldről. Az oroszok felveszik a füles sapkájukat.
- 73 °C: A pokol is befagyott.
- 80 °C: Az oroszok nem veszik le a kesztyűjüket még a vodka pohárba öntésekor sem.
- 114 °C: A vodka megfagy. Az oroszok igazán dühösek.


2019. febr. 7.

Pápák és a kármelita skapuláré

         Kezdjük hozzánk időben közelebb álló pápával:
         Szent II. János Pál pápa máriás lelkületű volt, viselte a Rend vállruháját, püspöki jelmondatát később pápaként is megtartotta: Totus Tuus (Egészen a Tiéd) Mária. Ezt visszahangozza a Kármel ősi jelmondata is: Totus marianus est Carmelus (A Kármel teljesen máriás).
         Amikor Szent II. János Pál 1980. február 17-én Rómában meglátogatta a San Martino ai Monti (sarus kármelita) plébániát, megfogta a Kármelita Világi Rend elnökének skapuláréját, majd saját mellére tette kezét, és így kiáltott fel:
  • „Itt, a ruhám alatt, már én is régen hordom!” 
         1999-ben Lengyelországban, Alfonz Mazurek lengyel kármelita vértanú boldoggá avatása alkalmából, a következőket vallotta gyermekkoráról és a Kármelről:
  • „Ahogyan gyermek- és fiatalkoromban tettem, most is lélekben elzarándokolok a Kármelhegyi Szent Szűz ama szentélyébe, amely oly nagy hatást gyakorolt Wadowice földjének lelkiségére. Azon a helyen én magam is számos kegyelmet kaptam, amiért most hálát adok az Úrnak. A skapulárét mindmáig viselem, amit az ottani kármelitáktól kaptam akkor, amikor alig voltam még tíz éves.” 
         Rómában, a Szent Péter bazilikához vezető Via della Conciliazione sugárúton van a Kármelhegyi Szűzanya temploma, amelyet mai formájában, 1728. november 11-én szentelte fel XIII. Benedek pápa. A kegyszobor Máriát, mint aranyozott fa trónuson ülő Királynőt ábrázolja, mellette a Gyermek Jézussal. 2001. szeptember 12-én, a kármelita skapuláré 750. évfordulója alkalmából Szent II. János Pál pápa helyezett koronát a Boldogasszony kegyszobor fejére, a Szent Péter téren megtartott kihallgatás során. A templom számos II. János Pál pápához fűződő emléket őriz. Amikor 1991. február 10-én felkereste a plébánia közösségét, büszkén mutatta meg skapuláréját, ezekkel a szavakkal: „Én a Kármelhegyi Szűz skapuláréját már gyermekkorom óta hordom”.
         A Szűzanya kegyszobrát őrző oldalkápolna előtt van egy kitett kép, római tájszólásban hozzátéve: a Pápa „egy közülünk”. A fénykép a fiatal Karol Wojtyła-t ábrázolja, munkás sapkával a fején, még azokból az évekből, amikor a kőfejtőben dolgozott. Csupasz felső testén jól látható nyakában az említett
skapuláré.

         Szent II. János Pál pápa, néhány nappal az ellene 1981. május 13-án 17 óra 17 perckor, a Szent Péter téren elkövetett merénylet után, azzal a kéréssel fordult a plébánia kármelita atyáihoz, hogy küldjenek számára egy új skapulárét, mivel ami rajta volt, véres lett a lövések következtében. A Szentatya, miután megkapta az új skapulárét, másnap egy csokor rózsát küldött a Szűzanya kegyszobrának díszítésére, hálából, hogy a skapuláré megóvta életét.
        Ezt a tényt egy nagy példányszámú olasz napilap is megerősítette. A merénylet után a Gemelli klinikára szállították a pápát. A műtét során világosan észlelték, hogy a Szentatya mellén ott van a Kármelhegyi Boldogasszony skapuláréja.
         „Egy szemtanú segítségével próbáljuk meg rekonstruálni a pápa állapotát a hosszú műtét elõtt. Amikor a pápa belép a műtőbe, már nincs rajta a fehér ruhája. Csak egy kis inget hord és alatta a skapulárét: ez két kis barna, szalaggal összekötött szövetdarab a mellére és a hátára vetve, rajta a Kármelhegyi Boldogasszony képe…” 
A skapuláré eredete
Santa Maria della Bruna
  •          1251. Július 16.-án Stock Szent Simonnak, a Kármelita Rend általános főnökének megjelent a Szűzanya, áldott kezében tartván a vállruhát és így szólt: „Azt a kiváltságot adom a te számodra és minden kármelita számára, hogy aki ebben a skapuláréban hal meg, nem szenved az örök tűzben. Fogadd kedves fiam, rended vállruháját, társulatom jelvényét, íme az üdvösség jele, oltalom a veszélyben, a béke és az örök frigy záloga.”
         Ezt a kiváltságot az Egyház kiterjesztette mindazokra a hívekre, akik ezt szabályszerűen felveszik.
        Egy másik kiváltság is kapcsolódik a skapuláréhoz, az ún. szombati kiváltság, amely XXII. János pápának egy látomásán alapszik, s amelyet egy pápai bulla is megemlít a XIV. századból („Sabbatine Bull” 1322. március 3.): mindazok, akik méltóképpen viselik a skapulárét, Mária közbenjárására megszabadulnak a purgatórium fájdalmaitól a halálukat követő szombaton. Ez egyfajta teljes búcsú, emely legkésőbb a halált követő szombaton lép hatályba. Ezt a kiváltságot a későbbiekben több pápa megerősítette.
- VII. Kelemen pápa: „Ex clementis” bulla, 1530. aug. 12.
- II. Pál pápa: 1530-as és 1549-es megnyilatkozásai.
- IV. Piusz pápa: „Superna dispositione” bulla, 1566. febr. 18.

         XI. Leó pápa (1535-1605), miközben pápának öltözött, a Kármelhegyi Miasszonyunkról kapta meg a skapuláréját. Rögtön azt mondta nekik: „Hagyjátok Máriát velem, hogy el ne hagyjon engem” 

         Boldog IX. Piusz pápa (1792-1878) az Isten anyjával szembeni különleges szeretetére emlékeztetett. Azt mondta: „Ez Isten Anyjának a legkülönlegesebb ajándéka , melyet Stock Szent Simonnak adott, és nemcsak a nagy karmelita családnak válik hasznára, hanem a többi hívő számára is, akik a családhoz tartoznak, hogy kövessék Mariát egy különleges odaszenteléssel”. 
         Boldog IX. Piusz pápa volt az, aki politikai viharok közepette:
  • 1854-ben kihirdette a szeplőtelen fogantatás hitigazságát; 
  • 1861-ben elindította a Vatikán újságját, a L’Osservatore Romanót;
  • összehívta az 1869–70-ben lezajlott I. vatikáni zsinatot, mellyel az Egyház belső, hitbéli és külső, kormányzati egységét kívánta megerősíteni. A püspöki gyűlésen többek között kimondták a pápa tévedhetetlenségét hit és erkölcs területén.

         XIII. Leó pápa (1878-1903), amely az egyház társadalmi tanításáról ismert, mindig különös odaadással volt a Kármelhegyi Boldogasszony iránt. Egyszer azt mondta:
         „A kármelita skapuláré, a nemes származása miatt, rendkívüli elterjedt évszázadok óta a a keresztények körében, az általa előidézettlelki hatások és a kiemelkedő csodák azért működtek, hogy a kármelita skapulárét csodálatos mértékben dicséretessé tegye.” 
         Életének végén azt mondta: „Most tartsunk egy kilencedet a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére, és kész vagyok meghalni.” 

         X. Pius pápa (1835-1914), aki nagy odaadással és szeretettel volt az Eucharisztia iránt, nemcsak a kármelita skapulárét viselte, hanem belépett a harmadrendbe is. Ő állapította meg, hogy: „aki a skapulárét viseli általa, szorosabb vagy tágabb módon, a Kármelita Rendhez társul. Elkötelezettnek kell tehát magát éreznie a Szent Szűz különleges szolgálatára, tiszteletére és követésére: ezek alapvető elemei annak a kármelita hivatásnak, amelynek a skapuláré részesévé tesz minket az Egyházban. Így tekintett a skapuláréra számos szent is, akik soha nem akartak megválni tőle. Ők a skapulárét egy rendi családdal való egység kötelékének tekintették, amely Rendnek meg akarták élni elköteleződését a Szent Szűz különleges szolgálatában, mert biztosak voltak abban, hogy oltalmat találnak nála életük folyamán és haláluk óráján egyaránt.”

         XV. Benedek (1854-1922) pápa, aki arra ösztönözte mindenkit a gonosz elleni küzdelemben, hogy „Legyen közös nyelvetek az Evangélium szava, és közös fegyveretek a Kármelhegyi Szűz skapuláréja, amelyet mindegyiketeknek viselnie kellene, amely éppen a halál utáni pártfogás egyedülálló kiváltságának örvend!”

         XI. Piusz pápa (1857-1939), a misszionárius pápa néven ismert, aki Lisieux-i Szent Terézt 1923-ban boldoggá, 1925-ben pedig szentté avatta, majd ugyanazon év december 14-én a missziók védőszentjévé nyilvánította, mondta a skapuláréról: „Már edesanyám karjaiban megtanultam szeretni a Skapulárés Szűzanyát”. Sosem fáradt bele abba, hogy a hívőket arra buzdítsa, hogy hűen viseljék a skapulárét, és így nyerjék el a Szűzanya védelmét és ígéreteit.

          XII. Pius pápa (1876-1958), aki a gyermekkorától fogva a kármelita skapulárét viselte, a skapuláré 700. évfordulója alkalmával ezeket mondotta: „Hány jó lélek köszönhette, emberileg reménytelen helyzetben, sorsának jóra fordulását és örök üdvösségét a skapulárénak, amit hordott! S neki köszönhetõen még hányan érezték testi-lelki veszedelmek közepette Mária anyai oltalmát! A skapuláré ájtatosság révén kegyelmi folyamok áradtak szét az egész világra”. 
         A „Neminem profecto” kezdetű, 1950. febr. 11-én írt levelében így ír a skapuláréról: „Nem valami jelentéktelen dologról van szó, hanem éppen arról, hogy a Boldogságos Szűz ránk hagyományozott ígéretének értelmében elnyerjük az örök életet. Tehát mindennél fontosabb ügyről és annak teljes bizonyosságban való beteljesüléséről van szó. A skapuláré, mint a Szűzanya ruhája Isten Anyja oltalmának jele és egyben záloga.” 

         Szent János XXIII. pápa (1881- 1963), akit „jó pápának”, „a világ plébánosának” is neveztek, ő hívta össze a II. Vatikáni Zsinatot, melyet 1962. október 11- én nyitott meg. 1959-ben mondott beszédében kiemelte a „szombati kiváltságot, amely oly értékes és kedves azoknak, akik a Kármelhegyi Boldogasszony skapuláréját viselik”. A kármelita skapulárét maga a pápa is viselte.

         VI. Pál pápa (1897–1978), látván a Szűzanya iránti odaadás csökkenését, a „Marialis Cultus” apostoli buzdításban írta (1974. 03.25.): „A Kármelhegyi Boldogasszony skapuláréja olyan ájtatossági forma, amely egyszerűsége folytán mindenkinek megfelelő és érthető, ezért széles körben elterjedt a keresztények között, és mindenütt üdvös termést hozott.”



Kármelhegyi Boldogasszony, könyörögj érettünk!
Isten Anyja, a szemlélődés ikonja

A feladott skapulárét éjjel-nappal viselni kell!
Rövid ismertető+búcsúima itt olvasható.

2019. febr. 3.

Lourdes-i kilenced

         Szent II. János Pál pápa 1992-ben elrendelte, hogy február 11-e legyen a Betegek Világnapja. Az ellene elkövetett merényletet követően egyre inkább megtapasztalta a betegség keresztjét, s különös együttérzéssel fordul a betegekhez.
Erre a napra kilencedet tartunk a Lourdes-I Szűzanyához a betegekért, és a betek is önmagukért.

        Soubirous Szent Bernadettnek (Lourdes, 1844. február 17. +Nevers, 1879. április 16.) 1858. február 11. és július 16. között a Lourdes melletti Massabielle-barlangban tizennyolc látomása volt. Elragadtatásba esett, s egy ismeretlen ,,Hölgy'' ezeket mondta a tizennégy éves kislánynak: ,,Imádkozz a bűnösökért!'' -- ,,Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!'' -- ,,Mondd meg a papoknak, azt akarom, hogy itt kápolnát építsenek nekem.'' -- ,,Körmenetben jöjjetek ide.'' -- ,,Menj, igyál a forrásból, és mosdj meg a vizében!'' Ez utóbbi fölszólításra a kis látnok kezével kaparni kezdett a barlang alján, és fölfakadt egy forrás, amely ma is ontja magából a vizet. A barlangnál történt jelenések és a forrásnál egymást követő gyógyulások a hívő és a hitetlen világot egyaránt megmozgatták. Sokan mai is gyógyulást nyernek e forrásból.

         A Szűzanya páratlan szépsége átformálta Bernadett-et is erről Szeghy Ernő atya így ír:
Bernadett teste nem látott romlást,
ma is épen őrzik.

  • Az egyik legmeglepőbb dolog az ő életében, hogy Hölgyének emléke átalakító hatást gyakorolt külső megjelenésére. Lassanként lehullott róla a parasztosság minden nyoma, s Bernadette megszépült. Annak előtte csupán nagy fekete szemeit lehetett szépnek mondani, ellenben a neversi Marie Bernarda nővér vonásai minden tekintetben megnemesedtek, bár a hasonlóság fiatalkori külsejével megmaradt, ő határozottan szépség lett. 


         A lourdes-i kilenced letölthető a Szeged-i Fogadalmi templom honlapjáról,
         innen.

       
         Bernadett életéről film is készült, amely megtekintehtő itt:
         Bernadett (1988)

Hozzád folyamodunk lourdes‐i Miasszonyunk, szeplőtelen Szűz Mária, nagy szükségünk és szorongattatásunk idején. Te jól tudod, milyen veszedelmek környékeznek minket minden oldalról. Nagy bizalommal fordulunk tehát hozzád és kérjük a te segítségedet és oltalmadat. Eszközöld ki számunkra a kegyelmet, hogy az evilági javakat megvessük, s az után törekedjünk, ami lelkünk üdvét szolgálja. Különösen légy segítségünkre szükségünkben, amiért most folyamodunk hozzád. Ámen.

2019. febr. 2.

Nagy Szent Gergely pápa: Szent Benedek élete és csodái [13]

         37. Abban az évben, amelyben e földi életből eltávozni készült, mind néhány vele élő, mind pedig néhány távol tartózkodó tanítványának előre megmondta szentséges halála napját. A vele levőknek meghagyta, hogy erről senkinek ne beszéljenek, a távollevőknek pedig előre megadta, mi és milyen lesz számukra a jel, amikor majd lelke elhagyta testét. Halála előtt hat nappal kinyittatta sírját, majd hamarosan láz fogta el, és heves forróság kezdte gyötörni. Amikor így a gyöngeség napról napra elhatalmasodott rajta, a hatodik nap az imaterembe vitette magát. Az Úr testének és vérének vétele által megerősödve utolsó útjára, erőtlen tagjait tanítványai kezének segítségével tartotta fenn, és ég felé emelt kezekkel állt ott, amíg imádság közben végsőt sóhajtva kilehelte lelkét. Aznap két testvér nyert látomásban erről azonos kinyilatkoztatást: az egyik a monostorban tartózkodott, a másik távol volt. Azt látták, hogy cellájából egészen az égig egy szőnyeggel borított, számtalan lámpástól fényes, nyílegyenes út nyúlik keleti irányban. Egy tiszteletre méltó külsejű férfi állt ott. Égi fényesség világította meg felülről, és azt kérdezte, kinek az útja ez, amit most itt látnak. Azt felelték, nem tudják, mire ezt mondta nekik: „Ez az az út, amelyen az Úr kedveltje, Benedek az égbe megy” A szent férfiu halálát akkor, ahogy jelen levő tanítványai látták, a távollevők is megtudták, abból a jelből, amelyet előre megadott nekik. Keresztelő Szent János kápolnájában temették el, amelyet ő maga épített, miután Apolló oltárát ott lerombolta.
         38. Abban a barlangban, ahol Subiaco mellett lakott, még most is fényes csodákat tesz, ha a segítségét kérők hittel fordulnak hozzá. Csak a minap történt az az eset, amelyet most elmondok. Egy eszelős nő, aki értelmét egészen elvesztette, hegyen, völgyön, erdőn, mezőn kóborolt éjjel-nappal, és mindig csak éppen ott pihent meg, ahol kimerültsége nyugvásra kényszerítene. Egyik nap is, amikor így tébolyultan össze-vissza kószált, eljutott a szent férfiú, Benedek atya barlangjához. Mit sem sejtve belépett, és odatelepedett. És amikor reggel lett, olyan gyógyultan lépett ki onnan, mintha sohasem lett volna megháborodva, és egész életén át megmaradt az itt visszanyert épségben.

         Péter: Mit mondjunk arra vonatkozóan, hogy a vértanúk segítségnyújtásában legtöbbször azt tapasztaljuk: testük révén nem tanúsítanak olyan nagy jótetteket, mint ereklyéik által, és nagyobb jeleket visznek végbe ott, ahol nincsenek is eltemetve?
         Gergely: Nincsen kétség afelől, Péter, hogy ahol a szent vértanúk test szerint pihennek, ott sok csodajelet tudnak művelni, amint teszik is, és a tiszta lélekkel esdők javára számtalan csodát művelnek. De mivel a gyenge lelkeknek kétségük lehet afelől, vajon jelen vannak-e meghallgatásunkra ott, ahol testük szerint nincsenek jelen, ezért szükséges, hogy nagyobb jeleket vigyenek végbe azon a helyen, ahol jelenlétükkel kapcsolatban a gyenge lelkek kételkedhetnek. Azonban az Istenben megszilárdult lelkek hite is annál nagyobb érdemmel bír, mert tudják, hogy a vértanúk nincsenek ott test szerint, mégis készek a meghallgatásra. Maga az Igazság mondta ezt, hogy növelje a tanítványok hitét: „Ha el nem megyek, a Vigasztaló nem jön el hozzátok.” (Jn 16,7) Bizonyos, hogy a vigasztaló Lélek egyszerre származik az Atyától és a Fiútól, miért mondja tehát a Fiú, hogy ő elmegy azért, hogy Az eljöjjön, hiszen a Fiútól sohasem távozik el? Mivel az Urat testben látó tanítványok mindig testi szemükkel kívánták őt látni, ezért helyesen mondja nekik: „Ha én el nem megyek, a Vigasztaló nem jön el” - mintha világosan így mondaná: „Ha én test szerint el nem távozom tőletek, nem mutatom meg nektek, mi a Lélek szeretete. És ha nem szűntök meg engem testileg látni, sosem tanuljátok meg, hogy engem Lélek szerint szeressetek.
         Péter: Helyes, amit mondasz.
         Gergely: Ám hagyjuk abba kissé a beszélgetést, mert elérkeztünk mások cselekedeteinek elbeszéléséhez. Ezért most hallgatással gyűjtsünk erőt a további előadásokhoz.

Utószó

         Nagy Szent Gergely arról számol be, hogy amikor Szent Benedek Cassinum hegyére érkezett, és közösségének lakóhelyet keresve monostor alapításába fogott, első dolga volt, hogy Apolló szentélyét az oltár lerombolásával és a pogány liget kiirtásával Szent Mártonnak szentelt templommá alakítsa át. A cselekedet program és eszmény: a 6. század nyugtalan világának nyugati szerzetese, a pogánysággal és emberi gonoszsággal küzdő, aszkézisében egyensúlyt kereső Benedek a két évszázaddal korábban hasonló feladatokkal birkózó Márton égi pártfogásába ajánlja közösségét. Később az eszményt kereső szerzetesből is program és eszmény lesz: a benedeki Regula elterjedésével a Dialógusok 1. könyvének főhőse hosszú évszázadokra követendő példa és mérce lesz minden nyugati szerzetes életében.
         A két szent Montecassino alapításakor kötött „barátságának” gyümölcsei végigkísérik a nyugati szerzetesség történetét. Márton nem maradt adósa Benedeknek, a Regula szélesebb körben való elterjedésekor a szent püspök életének színhelyeiből (Ligugé, Marmoutier) bencés monostorok lettek. A nyugati szerzetesség egyik legsikeresebb reformja, a Cluny nevével fémjelzett megújulás idején a források arról tanúskodnak, hogy a monostorok felvirágzása a két szent, Márton és Benedek közbenjárásának köszönhető. Magyarországon immár több mint ezer éve, Benedek fiainak Szent Márton-hegyi megtelepedése óta alkot elválaszthatatlan egységet Márton és Benedek országot, egyházat, szerzetességet vigyázó, mennyei pártfogása.
         A kötetünkben közölt két életrajzot ezen az „égi barátságon” túl még sok hasonlóság köti össze. A 4. századi Galliát legalább annyi feszültség jellemzi, annyi probléma terheli, mint a ő. század első felének Itáliáját. Míg az előbbiben a frissen államvallássá lett kereszténység küzd a pogánysággal és az elvilágiasodással, addig az utóbbiban a Birodalom bukásával járó létbizonytalansággal és zűrzavarral kell szembenézniük a keresztényeknek. Mindkét mű zseniális író, nagy formátumú egyházi ember alkotása. Sulpicius Severus korának egyik legműveltebb arisztokratája, Nagy Szent Gergely pedig egyike a legnagyobb pápáknak, késői nyugati egyházatyaként a középkori teológia egyik megalapozója. Végül mindkét írás nem titkolt célja a példaadás: egy szerzetesi, keresztény életprogram megfogalmazása. Ennek eleven megtestesítői, zászlóvivői a művekben szereplő szentek: a keleti szerzetesség bűvöletében élő, de a Kelethez „felzárkózni” kívánó Nyugat szülöttei, akik sajátosan latin miliőben próbálnak példát adni ugyanarról, amiről az első nagy egyiptomi szerzetesnemzedék aszkétái – az értünk emberré lett Fiúisten, Krisztus naponta újrakezdett követéséről.
Forrás:


- Vége -
Szent Benedek élete:
         - első rész
         - második rész
         - harmadik rész
         - negyedik rész
         - ötödik rész
         - hatodik rész
         - hetedik rész
         - nyolcadik rész
         - kilencedik rész
         - tizedik rész
         - tizenegyedik rész
         - tizenkettedik rész