2026. nov. 16.

Szent József, a gonosz szellemek réme (Bartolo Longo)


A Szent József - litániában imádkozzuk: 
Szent József, gonosz szellemek réme, könyörögj érettünk! 

          Szent Bartolo Longo mély tisztelettel viseltetett Szent József iránt, és egy teljes elmélkedő- és imakönyvet is szentelt neki a márciusi hónapra „Il mese di marzo in onore di san Giuseppe” (magyarul: „Márciusi hónap Szent József tiszteletére”), amely harmincegy napi elmélkedést, példát és imádságot tartalmaz. Március - különösen március 19., Szent József főünnepe miatt – könyvét Jézus nevelőatyjának szenteli . Írásaiban Szent Józsefet elsősorban a gonosz erők legyőzőjeként, a Szentlélek hűséges eszközeként és mindannyiunk gondviselő édesatyjaként mutatta be. 
             Szent Bartolo Longo (akit 2025 októberében avattak szentté) korábban maga is okkult és sátánista körökben mozgott, megtérése után különösen nagy hangsúlyt fektetett Szent Józsefnek mint a „gonosz szellemek rémének” (Terror Daemonum) a tiszteletére. 
          Írásaiban hangsúlyozta, hogy nem a látványos hatalom, hanem Szent József csendes szentsége, tisztasága, engedelmessége és alázata taszítja el a gonoszt. Arra buzdította a híveket, hogy bizalommal mondják ki Jézus, Mária és József nevét, mert ezek békét és védelmet hoznak, miközben megfutamítják a gonosz szellemeket. Bartolo Longo Szent Józsefről:

A Szentlélek helytartója

          Egyik ismert imájában Szent Józsefet a „Szentlélek helytartójának”  nevezi a Máriával kötött csodálatos házasságának teljesítésében.  

Imádság a Szentlélek helytartójához 
  • Szent József, a Szentlélek helytartója a Máriával kötött csodálatos házasságod kötelességeinek teljesítésében, vezesd be a Szentlelket az én akaratomba, hogy lángra lobbantsa azt Isten szent szeretetével. Mutasd be akaratomat a Legszentebb Szentháromságnak, hogy vágyaim mindig Isten rendelkezésére álljanak. Ajánld fel szívemet Istennek, hogy úgy lakozzon benne, mint a szeretet és az irgalmasság trónusán. Vidd Isten elé lelkem minden rezdülését és szívem minden vonzalmát, hogy közbenjárásod által mindig hűséges maradjak a Szentlélek kegyelméhez és sugalmazásaihoz. Ámen.

Lelki édesatyánk

          Elmélkedéseiben kiemelte, hogy mivel Jézus Krisztus a testvérünkké vált és Józsefet apjának nevezte, nekünk is jogunk van atyai szívének jóságához. 
Imádság lelki édesatyánkhoz 
  • Lábaid elé borulva, ó, nagy szent, úgy tisztellek téged, mint az én Uramnak és Istenemnek atyját. Te vagy a Szent Család feje, és a Szentháromság öröme és gyönyörűsége. Micsoda dicsőség számodra, hogy olyan Fiúnak vagy az atyja, aki Isten Egyszülötte! Micsoda áldás tudni azt, hogy nekünk is atyánk vagy, és mi a te gyermekeid vagyunk. Igen, a gyermekeid vagyunk, mert Jézus Krisztus testvérei vagyunk, aki a te Fiadnak akart neveztetni. Gyermekeidként jogunk van atyai szíved gyengédségéhez és jóságához. Fogadj be tehát minket! Végy minket oltalmad alá! Taníts meg minket szeretni a türelmet, az okosságot, a jóságot, a szerénységet és a tisztaságot. Ámen. 
Személyes példakép a józsef-házasságban
          Saját életében is követte példáját, amikor feleségével, Marianna Farnararo De Fusco grófnővel úgynevezett „józsef-házasságra” (szűzi-házasságra) lépett. Ezzel a lépéssel a korabeli pletykákat elkerülve, közösen és zavartalanul tudták folytatni a pompeji szegények és árvák megsegítését.

 A híres Bartolo Longo „A gonosz szellemek réme” litániája 
           Ez a litánia Szent József erényeit felsoroló fohászsorozat tizenegy rövid, elmélkedő tételből áll. Mivel ez nem a hivatalos liturgikus litánia (ahol a „könyörögj érettünk” válasz ismétlődik), érdemes minden sor után néhány másodperc elmélkedő csendet tartani. 
  1. Szent József atyasága megrémíti az ördögöt. 
  2. Szent József alázata megrémíti az ördögöt. 
  3. Szent József szeretete megrémíti az ördögöt. 
  4. Szent József szegénysége megrémíti az ördögöt. 
  5. Szent József tisztasága megrémíti az ördögöt. 
  6. Szent József engedelmessége megrémíti az ördögöt. 
  7. Szent József hallgatása megrémíti az ördögöt. 
  8. Szent József szenvedése megrémíti az ördögöt. 
  9. Szent József imádsága megrémíti az ördögöt. 
  10. Szent József neve megrémíti az ördögöt. 
  11. Szent József álma megrémíti az ördögöt. 
          Bartolo Longo e sorok után gyakran hozzátette: 
  • „Nagy áldás a lelkeknek annak a szentnek az oltalma alatt állni, akinek a neve megremegteti és megfutamítja a gonosz szellemeket.” 
          Kiegészítésként a végén elmondható a hagyományos, egyházilag jóváhagyott Szent József-litánia is. 

          Néhány gondolat Szent Bartolo Longo az „Il mese di marzo in onore di san Giuseppe” című kötete nyomán:  

1. A csendes erő diadala a gőg felett 
          A pokol fejedelme a lázadás és a gőg miatt bukott el, ezért semmitől sem retteg jobban, mint a tökéletes alázattól és engedelmességtől. Szent József egész élete egyetlen néma igen volt Isten akaratára. Amikor a gonosz lélek megpróbálja megzavarni a lelkünket, Szent József csendes jelenléte megtöri a sötétség erejét, mert a gonosz szellemek nem bírják elviselni annak a férfinak a tisztaságát, aki soha nem keresett semmit önmagának. 
2. Az Isteni Gyermek őrzője 
          Szent József nem karddal vagy földi seregekkel védte meg a kis Jézust Heródes és a sötétség hatalma elől, hanem éber szeretetével és azonnali engedelmességével. Amikor éjszaka útnak indult Egyiptomba, valójában a pokol terveit hiúsította meg. Aki hozzá menekül a kísértések idején, ugyanazt az atyai oltalmat kapja meg, amely egykor a Megváltót és Édesanyját is körülvette. 
3. A név, amely megfutamítja a sötétséget
          Szent Bartolo Longo, aki megtérése előtt maga is megtapasztalta a gonosz lélek megtévesztéseit, így tanított erről: „Nagy áldás a lelkeknek annak a szentnek az oltalma alatt állni, akinek a neve megremegteti és megfutamítja a gonosz szellemeket.” Ahogyan az apai hang rendet teremt a családban, úgy hoz békét Szent József segítségül hívása a zaklatott lélekbe is.
4. Szent József csendje, amely megrémíti az ördögöt
          A gonosz lélek a zűrzavar, a kapkodás és a felesleges szavak mestere. Mindig arra törekszik, hogy belső zajt keltsen a lélekben, mert a nyugtalanságban nem halljuk meg Isten hangját. Szent József azonban egyetlen kimondott szó nélkül szerepel az evangéliumokban. Az ő csendje nem üresség, hanem teljes figyelem Istenre. Ahol ilyen mély belső béke uralkodik, ott a sötétség nem talál kapaszkodót. 
5. A cselekedetekre váltott csend 
          József nem vitatkozott az angyallal, és nem kérdezett vissza, amikor nehéz feladatot kapott. Csendben felkelt, fogta a Gyermeket és Édesanyját, és megtette, amit Isten kért tőle. Bartolo Longo szerint a gonosz szellemek azért rettegnek Szent József hallgatásától, mert az azonnali, zúgolódás nélküli engedelmesség megtöri a lázadás szellemét. A csendes hűség többet ér minden hangos fogadkozásnál. 
6. Menedék a lélek viharaiban 
          Názáret csendes műhelyében József nap mint nap az örök Igét, Jézust szemlélte. Aki megtanul vele együtt elcsendesedni, az megízleli Isten jelenlétét. Amikor a kísértések vagy az aggodalmak vihara tombol bennünk, Szent József csendje olyan biztos menedék, ahol a lélek újra megnyugodhat. 

Napi lelki elhatározás és fohász 

Elhatározás
  • Ma tudatosan visszafogom a felesleges vagy türelmetlen szavakat, és tartok néhány perc teljes csendet, hogy Szent Józseffel együtt Istenre figyeljek. Minden nyugtalanító gondolat vagy kísértés pillanatában kimondom csendben Szent József nevét, és rábízom a lelkem békéjét.  
Fohász 
  • Szent József, a gonosz szellemek réme, vess szigorú tekintetet a gonosz lélekre és minden cselvetésére, és védelmezz minket hatalmas pártfogásoddal! Aki az éjszaka leple alatt megmentetted a Gyermeket, őrizd meg ma is a mi lelkünket, családunkat és otthonunkat minden ártalomtól! Ámen. 

Esti hálaadó ima 
  • Szent József, az Isteni Gyermek hűséges őrzője és a gonosz szellemek réme, hálát adok neked a mai nap minden kegyelméért és csendes oltalmáért! Köszönöm, hogy ma is mellettem álltál a munkában, a küzdelmekben és a kísértések idején, és megőrizted a lelkem békéjét a világ zajában. Te, aki álmodban is Isten akaratára figyeltél, és az éjszaka sötétjében is biztonságban vezetted a Szent Családot, őrizd meg most az én álmomat, otthonomat és szeretteimet is! Tartsd távol tőlünk a gonosz lélek minden nyugtalanító gondolatát és cselvetését, hogy testben és lélekben megújulva, tiszta szívvel ébredjünk a holnapi napra! Szent József, a csend és a belső béke mestere, könyörögj érettünk! Ámen.  

  •            Tagadhatatlan, hogy Jézusról nevezett Teréz bárki másnál többet tett azért, hogy a Szent József-tiszteletből a Kármel lelkiségének egyik jellemző eleme legyen. A Szent Józseffel való találkozására élete egyik legnehezebb időszakában került sor. Teréz úgy 25 éves, sokat szenvedett egy hosszú, fájdalmas betegségben, amelynél az orvosok által kipróbált gyógymódok nemcsak hatástalannak, de károsnak is bizonyultak. A betegség következtében lebénult, testileg-lelkileg tönkrement. Úgy érzi, nincs hatásos segítség az oldalán. Ebben a pillanatban, belső sugallattól indíttatva odafordul Szent Józsefhez, akit „atyjának és urának” nevez. S valóban, ő ilyennek fog mutatkozni Teréz egész hátralevő életében. Nem lesz olyan veszedelem, amelyből ki ne szabadítaná, miközben őrzője és védelmezője lesz Teréz személyének és művének.
A teljes bejegyés itt olvasható:


Szent József imák, elmélkedések ezen az oldalon:


Az 54 napos pompeji rózsafüzér-kilenced

 

        Az 54 napos rózsafüzér kilenced eredete egy fiatal nápolyi lány - Fortuna Agrelli - csodálatos gyógyulásához kapcsolódik.

           Fortuna Agrelli egy nápolyi parancsnok fiatal lánya volt, aki 1884-ben súlyos, az orvosok által gyógyíthatatlannak nyilvánított betegségekben szenvedett. A látomásában megjelenő Szűzanya tanította meg neki az 54 napos imasorozat pontos menetét, amelynek nyomán a lány teljesen felépült.

Súlyos szenvedései
          A fiatal lány tizenhárom hónapon át szörnyű fájdalmakkal és görcsökkel küzdött, amelyeket három különböző, gyógyíthatatlannak tartott betegség okozott. A korabeli legkiválóbb orvosok is lemondtak róla, és semmilyen enyhülést nem tudtak hozni számára. 

Az első kilenced és a Szűzanya megjelenése 
         1884. február 16-án Fortuna és családja elkezdett egy rózsafüzér-kilencedet a pompeji Rózsafüzér Királynője tiszteletére. Március 3-án a Szűzanya megjelent a betegágyánál, és a következő szavakat intézte hozzá: 
  • „Különböző neveken szólítottál engem, és mindig elnyerted a kéréseidet. Most, hogy a pompeji Rózsafüzér Királynője néven szólítottál, amely nekem a legkedvesebb, nem tagadhatom meg tőled a kegyelmet, amit kérsz. Imádkozz el három kérő kilencedet a rózsafüzérből, és mindent megkapsz.”  
A hálaadás kérése. 
          Fortuna azonnal megkezdte a három kilencedet, és csodálatos módon teljesen meggyógyult, visszanyerve testi erejét. Nem sokkal később a Szűzanya ismét megjelent neki, és így szólt: 
  • „Aki kegyelmeket akar nyerni tőlem, végezzen el három kérő kilencedet a rózsafüzérből, és utána három hálaadó kilencedet.” 

Hatása az Egyházra
         A csodás gyógyulás híre gyorsan elterjedt Nápolyban és egész Olaszországban. Amikor Szent Bartolo Longo tudomást szerzett az esetről, lejegyezte a történetet, megírta hozzá a hivatalos kérő és hálaadó imádságokat, és világszerte elterjesztette a pompeji 54 napos kilenced gyakorlatát, amelyet XIII. Leó pápa is mélyen megrendülve olvasott és áldásával látott el. 

* * *

           A hagyományos kilencnapos kilenceddel ellentétben az 54 napos rózsafüzér kilenced hat egymást követő, egyenként kilencnapos kilencedből áll. Az első 27 napot a könyörgésnek szentelik, amelynek során a hívek megosztják szándékaikat Szűz Máriával. A következő 27 napot a hálaadásra szentelik, amely során hálával folytatják a rózsafüzér imádkozását, bízva Mária közbenjárásában és Isten tökéletes akaratában.  

1. Kezdjük a kereszt jelével: 
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Szánj egy percet arra, hogy Isten jelenlétébe helyezd magad. Csendesítsd el a szíved, és készülj fel az imádkozásra hittel és odaadással. 
2. lépés: Mondd ki a szándékodat 
Mielőtt elkezdenéd imádkozni a rózsafüzért, vidd Isten elé a szándékodat a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására. Imádkozhatsz gyógyulásért, egy családtag megtéréséért, otthoni békéért, útmutatásért egy nehéz döntésben, segítségért anyagi nehézségek idején, vagy más komoly szükségletért. A szándékodat kimondhatod hangosan vagy csendben. Hasznos lehet, ha leírod az 54 napos áhítat kezdetén, hogy emlékezhess arra a szándékra, amelyért imádkozol. 

Kérő kilenced imája 
Emlékezzél, ó, irgalmas Szűz Mária, Pompeji Rózsafüzér Királynője, hogy soha nem lehetett olyat hallani, hogy elhagyatott lett volna az, aki tisztel téged és a rózsafüzérrel kéri a segítségedet. Ne vesd meg szavaimat, örök Ige Anyja, hanem hallgass meg kegyesen, és hallgasd meg rózsafüzér imámat a pompeji templomod iránti szeretetedért. Ámen. 

Hálaadó kilenced imája
Mit adhatnék neked, szeretettel teljes Királynő? Egész életemet rád bízom. Pompeji Rózsafüzér Királynője, terjeszteni fogom dicséretedet, amennyire csak erőmből telik, mert a segítségedet kértem, és Isten megsegített engem. Mindenhol tanúságot fogok tenni irgalmadról. Terjeszteni fogom a rózsafüzér ájtatosságát, amennyire csak bírom, és mindenkinek elmondom irántam való jóságodat, hogy a hozzám hasonló méltatlan bűnösök is hozzád jöjjenek. Ha tudná a világ, hogy milyen jóságos vagy és irgalmas a szenvedőkhöz, minden teremtmény hozzád menekülne. Ámen. 

Mindennap el kell imádkozni egy öttizedes rózsafüzért.  
  • Első nap az örvendetes titkokkal, 
  • második nap a fájdalmas titkokkal,
  • harmadik nap a dicsőséges titkokkal. 
Majd elölről 54 napon át: negyedik nap az örvendetes olvasó, ötödik nap a fájdalmas olvasó... és így tovább.

          Szent II. János Pál pápa 2002 októberében Rosarium Virginis Mariae kezdetű apostoli levelében öt új titkot javasolt a rózsafüzérhez – a világosság titkait –, amelyek Krisztus nyilvános életét járják végig a megkeresztelkedésétől az Eucharisztia alapításáig.

Az 54 napos kilenced imádkozása a világosság titkaival: 
  • Első nap az örvendetes titkokkal, 
  • második nap a világosság titkaival,
  • harmadik nap a fájdalmas titkokkal,
  • negyedik nap a dicsőséges titkokkal.
Majd kezdjük elölről 54 napon át: 
          ötödik nap az örvendetes olvasó, hatodik nap a világosság olvasója... és így tovább.

A Szűzanya többször hangsúlyozta, hogy az Úr nem szereti, ha sietve vagy gépiesen imádkozzák a rózsafüzért, kérte, hogy a tizedek előtt a titokhoz kapcsolódó részeket olvassanak el a Bibliából, és elmélkedjenek azokon minden titok előtt, hogy átültethessék Isten igéjét a gyakorlatba.
.
Ebben a bejegyzésben:

Kilencedek:

Oldal a rózsafüzérről:


2026. nov. 15.

Szent Bartolo Longo és a rózsafüzér


          Az Egyház október 5-én emlékezik Bartolo Longóra. II. János Pál pápa, amikor 1980-ban boldoggá avatta, „Mária emberének” nevezte őt. Az olasz férfi ötven évig dolgozott – ahogyan ő mondta – „a Hölgyéért”. Ám nagyon nagy utat járt be addig, amíg Rózsafüzér Királynője tiszteletének terjesztőjévé vált. XIV. Leó pápa 2025. október 19-én, a rózsafüzér hónapjában a szentek közé iktatta őt. 
          Bartolo Longo jómódú polgári családba született a dél-olaszországi Latianóban 1841. február 11-én. Édesapja orvos volt, ugyanakkor a művészetek nagy kedvelője. Édesanyja keresztény szellemben nevelte a gyerekeket. Bartolo eleven, öntudatos és intelligens fiú volt. Tízéves korában meghalt az édesanyja, ezután lassan eltávolodott a hittől. 
          Magántanárnál tanult, majd a nápolyi egyetem jogi karára járt, ahol 1864-ben szerzett diplomát. Barátaival egyre jobban belemerült a kor világnézeti vitáiba – antiklerikális tüntetéseken és spiritiszta szeánszokon vettek részt. Bartolo idővel elkötelezte magát egy sátánista szekta mellett, és a közösség beavatott papjává vált. 
          Az elkövetkezendő években rítusok bemutatásával és egyházellenes tevékenységgel gyakorolta hivatalát, és sokakra volt hatással. A szertartások megkövetelték a teljes böjtölést és komoly pszichés megterhelést is jelentettek. Bartolo végül fizikailag és lelkileg is megbetegedett. Ráadásul egy nézeteit valló barátja, aki súlyos depresszióba esett, öngyilkos lett. Ez nagyon megviselte Bartolót. Meghasonlott, és egy rémálmokkal telt éjszaka után végül segítséget kért: elment családja régi barátjához, Vincenzo Pepe professzorhoz, aki bemutatta őt egy jól képzett domonkos szerzetesnek, Alberto Radentének. 
        A pap vállalta, hogy katekézist tart neki. A domonkos rend lelkiségében fontos szerepe van a rózsafüzérnek, így Bartolo újra felfedezte az imádság erejét. Sok tanulás, illetve bűnbánat után ismét magához vehette a szentségeket. 1871. március 25-én belépett a domonkos harmadrendbe. A mindennapi kedves imája után a Rózsafüzér testvér nevet kapta. Később a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendnek is tagja lett. 
          Egy lelkigyakorlat során egyértelművé vált számára, hogy jóvá kell tennie azt a kárt, amit sátánistaként mások lelkében, hitében okozott. Egyéni tisztasági fogadalmat tett, és csatlakozott egy jámbor közösséghez, melynek tagjai a szegényekkel és betegekkel foglalkoztak. 
          Mindeközben jogi praxisát is folytatta – megbízást kapott az özvegy Marianna di Fusco bárónétól, hogy gyűjtse össze a Pompeji környékén lévő birtokainak bérleti díjait. Bartolo 1872-ben érkezett meg Pompeji völgyébe. Megdöbbent az ott élő egyszerű emberek elhagyatottságán, tanulatlanságán, hitetlenségén, babonásságán és szegénységén. 

          A környéken utazva sok ideje volt gondolkodni. 
  • „Egy napon egy Pompeji melletti mezőn, amit Arpaiának hívtak, eszembe jutott az az idő, amikor sátánista papnak készültem – írta le később. – Alberto atya sokszor mondta, hogy soha többé ne gondoljak erre, ne gondolkodjam róla, de akkor arra gondoltam, hogy ha a Krisztus papsága örökre szól, talán a sátán papsága is örökre szól. Bűnbánatom és gyónásom ellenére átjárt az érzés, hogy még mindig a sátán rabszolgája és tulajdona vagyok, és vár rám a pokolban. Ekkor meghallottam Alberto atya hangját a fülemben, amint a Boldogságos Szűz szavait ismétli: »Aki terjeszti a rózsafüzért, üdvözül«. Ezek a szavak villámcsapásként oszlatták szét kétségbeesésemet. Térdre borultam, és felkiáltottam: »Elérhetem az üdvösséget, mert nem hagyom el ezt a vidéket anélkül, hogy ne válnék rózsafüzéred szószólójává!« Ez az eset pecsét lett végső elhatározásomon.” 
          Bartolo ezután többször is visszatért Pompeji völgyébe – két célja volt, hogy támogatást nyújtson a szegényeknek és hogy megújítsa a hitéletet. 1873-ban megrendezte az első „rózsafüzér ünnepet”, 1875-ben pedig plébániai missziót szervezett. Megfestette a Rózsafüzér Királynőjének képét, és odaajándékozta a városnak. Missziója olyan sokakat vonzott, hogy a helyi püspök azt javasolta, építsenek egy új templomot. Bartolo Marianna di Fusco báróné segítségével gyűjtésbe kezdett, de kevés sikerrel. Egy nyilvános rózsafüzér ájtatosság alkalmával azonban csodás gyógyulás történt, és ettől kezdve mind több adomány érkezett. 

          Felépült az új templom, körülötte pedig egy új Pompeji. Szociális lakások és munkásszállók épültek, kórház, árvaház nyílt, bevezették a távírót, és egy geodinamikai állomást is építettek, amely a Vezúv tevékenységét figyelte. Iskolát nyitottak a szegény lányok, illetve fiúk, valamint a börtönbüntetésre ítéltek gyermekei számára – ez abban az időben egészen különleges volt, mivel a bűnözők gyermekeit kizárták az oktatásból. Bartolo könyvet írt a rózsafüzérről, kilencedet, illetve imakönyvet szerkesztett és kiadott egy katolikus folyóiratot is. 
          Idővel pletyka kelt szárnyra arról, hogy felelőtlenül kezeli a pénzeket, és szerelmi kapcsolat fűzi az özvegy bárónéhoz. XIII. Leo pápa, aki támogatta Bartolo munkáját, ezt tanácsolta nekik: „Jogász, te szabad vagy, bárónő, te özvegy vagy, házasodjatok össze, és senki nem szólhat egy szót sem ellenetek.” 1885-ben össze is házasodtak, de mivel Bartolo tisztasági fogadalmat tett, józsefházasságban éltek. 1906-ban Bartolo minden általa kezelt tulajdont, beleértve a sajátjait is, a Szentszékre bízta. Majd a városvezetés új adminisztrációs rendszerének kialakításában segédkezett mint egyszerű alkalmazott. Nyolcvanöt éves koráig dolgozott, mindig ajánlva és terjesztve a rózsafüzért, bárhova is ment. 
          1926. október 5-én hunyt el Pompejiben. II. János Pál pápa avatta boldoggá 1980. október 26-án Rómában.

Forrás: Magyar Kurír

Megj.: Szent Bartolo Longo a Jeruzsálemi Szent Sir Lovagrend tagja volt.

Szent Bartolo Longo által írt rózsafüzér kilencedek az alábbi bejegyzésekben tekinthetők meg:

- Esdeklő rózsafüzér kilenced pompeji Királynőjéhez 
- Hálaadó kilenced a rózsafüzér pompeji Királynőjéhez
 




2026. nov. 14.

Mi az ima? Hogyan imádkozzunk?


Virasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül. 
(Lk 21,36). 

           Mi az ima? Hogyan imádkozzunk? - Istent keresve Jézus Krisztusban!
             Avilai Szent Teréz egyházdoktorrá való avatása óta (VI. Pál pápa, 1970.szept.27) - nemcsak a Kármel lelkiségében élők, hanem valamennyi keresztény számára is - hiteles tanító az Egyházban, az ima nagymestere ő. Szent Teréz élte és tanította: 
  • A imádság Istennel való beszélgetés (TU 127). 
  • Bensőnkben van valami, ami összehasonlíthatatlanul értékesebb mindannál, amit látunk (TU 158): a lélek. 
  • Ne úgy képzeljük a lelket, mintha valami csekélyke, szűk dolog volna, hanem úgy, mint egy egész belső világot, amelyben annyi pazar fénnyel berendezett lakás van. Ez nem is lehet másképpen, hiszen ott, a lélek bensejében van Istennek lakása is (BV 450). 
  • A lelki várkastély belsejébe csak egy kapu vezet, és ez az imádság és elmélkedés (BV 253). 
  • Mindig nagy hasznunkra van, ha rágondolunk arra a jó Barátra, aki bensőnkben lakik (TU 162). 
  • Nagyon fontos, hogy megértsétek: az Úr bennünk lakik, bensőnkben együtt vagyunk ővele (TU 155).
  • Ha valaki ima közben nem figyel arra, hogy kivel beszél, ha nem gondolja meg, hogy kicsoda az, akihez kérését intézi, és hogy kicsoda ő maga: az ilyesmit nem nevezem imádságnak, bármennyire is mozgassa száját az illető (BV 253). 
  • Ne engedd, Uram, hogy bárki is megengedhetőnek tartsa azt, hogy csupán szájával beszéljen Hozzád! Hogy gondolkozhat így egy keresztény? (TU 128). 
  • Amennyire csak tudtam, azon voltam, hogy amikor imádkozom, bensőmben érezzem a mi jó Urunknak, Jézus Krisztusnak jelenlétét. Ha életének valamelyik részletéről elmélkedtem, úgy képzeltem magam elé, mintha bensőmben folynék le (Ö 39). 
  • Nézetem szerint a belső ima nem egyéb, mint benső barátság Istennel, amennyiben gyakran maradunk négyszemközt Ővele, tudván azt, hogy szeret bennünket (Ö 79). 
  • A lélek beszéljen Hozzá, mint édesatyjához; adja elő kéréseit, mint tenné édesatyjával, mondja el Neki bajait, kérje támogatását. (...) Bánjatok Istennel úgy, mint édesatyátokkal, mint testvéretekkel, mint Uratokkal, mint Jegyesetekkel (TU 154). 
  • Aki igazán szeret, az mindenütt szeret, és mindig Kedvesére gondol. Szomorú dolog volna, ha csupán félreeső zúgokban volna lehetséges a belső ima (Al 53). 
  • A belső ima egész épülete az alázatosság talapzatán nyugszik, és minél mélyebbre alázza magát a lélek a belső imában, annál magasabbra emeli az Úr (Ö 225).
           Részemről csak három pontra akarom felhívni a figyelmeteket. Ezek megtartása biztosítja nekünk a legjobban azt a belső békességet, amelyet az Úr annyira a lelkünkre kötött. 
  1. Az első a kölcsönös szeretet egymás között. 
  2. A második a szakítás minden teremtménnyel.
  3. A harmadik az igazi alázat, amelyet ugyan az utolsó helyen említek, de azért, a legeslegfőbb, mert a többit mind magában foglalja (TU 31).  

Rövidítések:
Ö - Önéletrajz
TU - A tökéletesség útja
BV - Belső várkastély
Al - Alapítások könyve



2026. nov. 12.

Szent Charbel csodái (20 perces dokumentumfilm)

 
        Szent Charbel csodái. The Miracles of Saint Charbel.   
        Angol és magyar felirattal 20 perces dokumentumfilm Szent Charbel, a libanoni maronita szerzetesről és legutóbbi csodáiról. 
        Szent Charbel filmjeit a Tele Lumiere és a Noursat TV publikálja.

         A film megtekintehtő ezen a linken:

          Gloria TV




További bejegyzések:

Kilenced Szent Charbel közbenjárásáért:

Szent Charbel rózsafüzér:

Szent Charbel rövid életrajza és néhány csoda:

Szent Charbel élete, arab film magyar felirattal (103 perc)

Néhány beszámoló Szent Charbel újabb csodáiról:


2026. nov. 11.

A hétfájdalmas rózsafüzér (Kibehó)

 

        A hétfájdalmas rózsafüzér (vagy a Szűzanya hét fájdalmáról szóló olvasó) eredete a Szervita Rendhez és a 13. századi Mária-tisztelethez kötődik. 1233-ban hét előkelő firenzei férfi: Bonfiglio, Bonagiunta, Manetto, Sostegno, Amadio, Uguccione, Alessio; valamennyien Firenzében születtek és kereskedők voltak, a 12. század végén elvonultak a Monte Senario-ra és ott kapták meg a megbízást Szűz Máriától a Szervita Rend (Szolgáló Barátok) megalapítására. 
         A Szervita Rend karizmája a Hétfájdalmú Szűz tiszteletének terjesztése és ápolása. Jelenleg kb. 800 szervita szerzetes él a világon. A Rend Életszabályzata szerint: „Minden testvér tartsa tiszteletben azt a szokást, hogy naponta elimádkozza a Szűz Mária hét fájdalmáról szóló rózsafüzérünket”.  

    A Kibehó-i Szűzanya tanította meg ezt a rózsafüzért Marie-Claire látnoknak ezt az ősi rózsafüzért, és hogyan elmélkedjenek (alább olvasható  egy-egy elmlékedés a 7 fájdalmas titokhoz).

            Marie-Claire által a Kibehó-i Szűzanya az egész világot figyelmeztette: 
  • „Azt kérem tőletek, hogy tartsatok bűnbánatot. Ha a hétfájdalmas rózsafüzért mondjátok, és helyesen elmélkedtek rajta, megtaláljátok a bűnbánathoz és a megtéréshez szükséges erőt. A világ megsüketült, nem hallja meg az Ige igazságát. Az emberek ma már nem tudják, hogyan kérjenek bocsánatot a bűneikkel okozott rosszért; újra meg újra keresztre feszítik Isten Fiát. ​ Ezért jöttem el. Azért jöttem, hogy emlékeztessem a világot – és különösen titeket itt, Ruandában, ahol még mindig találok alázatos lelkeket és olyan embereket, akik nem ragaszkodnak a pénzhez és a vagyonhoz –, hogy nyitott szívvel hallgassátok a szavaimat. Imádkozzátok hétfájdalmas rózsafüzéremet, hogy rátaláljatok a bűnbánatra!”
          A Szűzanya azt is hangsúlyozta, a hétfájdalmas rózsafüzér arra szolgál, hogy kiegészítse - de semmiképpen se szorítsa ki a hagyományos rózsafüzért. Nem feltétlenül szükséges különleges rózsafüzért használni az imádkozásához; kedden és pénteken kell imádkozni.
 
Hétfájdalmas rózsafüzér felépítése: 

  • 7 heted, egy heted 7 szemből áll, a hetedek között egy-egy érem található, melyen a hét fájdalom van megjelenítve. 
  • Befejezésre  3 szem és az önálló érem.

A rózsafüzér elmondása: 

  • Keresztvetés 
  • Bevezető imádság. A bűnbánat kifejezése. [**]
  • Hetedekre: minden hetednek egyetlen titka van. 
  • Az érmékre: elmélkedés a soron következő fájdalmas titokról. Fohász: „Irgalmas Anyánk, mindig emlékeztess minket Fiad, Jézus szenvedésére!” És ezután a Miatyánk.
  • A szemekre:  Üdvözlégy a megfelelő titokkal.  
  • Dicsőség.
  • A 7 heted befejezése után: Fájdalmas Szűzanyánk könyörögj értünk! 
  • A 3 szemre Üdvözlégy ezzel a titokkal:  Akit sok könnyhullatással megsirattál. 
  • A nagy önálló éremre: Hiszekegy 

  • Záró ima: Imádkozzunk el a meghalt hívek lelki üdvéért egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet (titok nélkül). 

- Imádkozzál érettünk legfájdalmasabb Szűz. 
- Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire. 

Könyörögjünk. 
  •  A Boldogságos Szűz Mária, akinek szentséges lelkét a te szenvedésed alatt a fájdalom tőre járta át, a te szentséges anyád esedezzen érettünk végtelen irgalmasságodhoz, Úr Jézus Krisztus, világ megváltója, ki az Atyával és Szentlélekkel egyetemben élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen. 
  • Befejező imádság. Ismételd el háromszor ezt a fohászt: „Mária, aki bűn nélkül fogantattál, és értünk szenvedtél, könyörögj érettünk” [**]
  • Keresztvetés  


A 7 titok: 

  1. Kinek bemutatásakor Simeon megjövendölte, hogy tőr fogja átjárni lelkedet.
  2. Kivel Egyiptomba futottál.
  3. Kit három nap bánkódva kerestél.
  4. Kit a nagy kereszttel megterhelve, a Kálvária hegyére menni láttál.
  5. Kit fölfeszíttetni láttál.
  6. Kinek holt szent testét öledbe helyezték.
  7. Kit a sírboltba tenni láttál.
[**]
Bevezető imádság: 
  • Istenem, dicsőségedre ajánlom fel ezt a rózsafüzért, hogy kifejezzem Szent Anyád, a Boldogságos Szűz iránti tiszteletemet, osztozzam szenvedésében, és elmélkedjem róla. Alázattal kérlek, add, hogy szívből bánjam minden bűnömet. Adj bölcsességet és alázatot, hogy ennek az imádságnak minden kegyelmét megkaphassam. ​
A bűnbánat kifejezése: 
  • Istenem, szívből bánom, hogy megbántottalak. Gyűlölöm minden bűnömet, mert megrémít, hogy elveszíthetem a mennyországot, és félek a pokol szenvedéseitől; de leginkább azért, mert bűneimmel megbántottalak téged, Istenem, aki magad vagy a jóság, és akit teljes szívemből szeretnem kellene. Erősen elhatározom, hogy kegyelmed segítségével meggyónom a bűneimet, elégtételt adok, és megváltoztatom az életemet. Ámen.
           Elmélkedés a 7 fájdalmas titokhoz, ahogyan a Szűzanya tanította Marie-Claire-nek Kibehóban.

 1. A ELSŐ FÁJDALMAS TITOK: 
Simeon jövendölése 
(Lukács 2,22–35) ​

          A Boldogságos Szűz Mária elvitte Jézust a templomba, mivel a hagyomány szerint minden újszülöttet be kellett mutatni a templomban Istennek, áldást kérve rá. Simeon, az idős pap karjába vette a kis Jézust, és szívét betöltötte a Szentlélek. Simeon felismerte, hogy Jézus a megígért Üdvözítő. Felemelte a gyermeket, és hálát adott Istennek, hogy teljesítette a kívánságát: megérhette, hogy lássa a Messiást. 
          „Most már békében távozhat szolgád ebből az életből, Uram” – mondta, majd Máriára nézett, és így szólt: „A te szívedet pedig, aszzony, a fájdalom tőre járja át, mert a gyermekedre szenvedés vár.” ​
          A Boldogságos Szűz tudta, hogy az emberiség Üdvözítőjét hozta világra, így azonnal megértette és elfogadta Simeon jövendölését. Bár mélyen meghatotta, hogy megszülhette a kis Jézust, mégis nehéz és nyugtalan maradt a szíve, hiszen tudta, mi áll az Írásokban az Üdvözítő szenvedéseiről és haláláról. Valahányszor Fiára nézett, mindig eszébe jutott a rá váró szenvedés; Fia szenvedése a sajátjává vált. ​

Imádság: Mária, Édesanyánk, akinek szíve elviselhetetlenül szenvedett miattunk, taníts meg minket, hogy veled együtt szeretettel szenvedjünk, és elfogadjunk minden szenvedést, amit Isten szükségesnek tart számunkra. Engedd, hogy szenvedjünk, és szenvedésünket – akárcsak a tiédet és Jézusét – egyedül Isten ismerje. Ne engedd, hogy szenvedésünket megmutassuk a világnak; hadd legyen értékesebb, hadd legyen engesztelés a világ bűneiért. Édesanyánk, te együtt szenvedtél a világ Megváltójával: neked ajánljuk szenvedésünket és a világ szenvedését, hiszen gyermekeid vagyunk. Egyesítsd ezeket a te szenvedéseiddel és az Úr Jézus Krisztus szenvedéseivel, és ajánld fel az Atyaistennek. Mindenkinél csodálatosabb Anya vagy. ​

2. A MÁSODIK FÁJDALMAS TITOK: 
Az egyiptomi menekülés 
(Máté 2,13–15) ​
          Mária szíve összetört és gondolatai összezavarodtak, amikor József elmondta neki, hogy mit mondott az angyal: gyorsan keljenek fel, és meneküljenek Egyiptomba, mert Heródes meg akarja öletni Jézust. A Boldogságos Szűznek nem sok ideje volt eldönteni, hogy mit vigyen magával és mit hagyjon ott; felkapta gyermekét, és mindent hátrahagyva, József előtt szaladt kifelé, hogy az Úr kívánsága szerint sietve útnak induljanak. Azután így szólt: „Bár Istennek minden felett hatalma van, mégis úgy akarja, hogy meneküljünk Fiával, Jézussal. Az Úr majd utat mutat; célba érünk, az ellenség nem ér utol minket.” ​
            Mint Jézus Édesanyja, a Boldogságos Szűz mindenkinél jobban szerette Fiát. Sajgott a szíve, hogy újszülöttjét ilyen viszontagságok érik, és fájdalommal látta, hogy didereg a csöppség. Miközben ő maga és férje fáradt, kimerült és éhes volt a hosszú utazás alatt, Mária egyedül gyermeke biztonságára és jólétére gondolt. Tudta, hogy az ellenség még mindig Betlehemben van, ezért félt, hogy szembetalálkoznak a katonákkal, akik azt a parancsot kapták, hogy öljék meg Jézust. A menekülés alatt a Szűz lelkét mindvégig szorongás gyötörte. Azt is tudta, hogy nem várja őket barátságos fogadtatás ott, ahová mennek. ​

Imádság: Szeretett Édesanyánk, aki oly sokat szenvedtél, add nekünk a te bátor Szívedet. Adj erőt, hogy bátrak legyünk, mint te, és szeretettel fogadjuk el a szenvedést, amit Isten küld. Segíts elfogadnunk minden szenvedést: azt is, amit saját magunknak okozunk, és azt is, amit mások okoznak nekünk. Mennyei Édesanyánk, egyedül te tisztítod meg szenvedésünket, hogy megdicsőíthessük Istent, és megmentsük lelkünket. ​

3. A HARMADIK FÁJDALMAS TITOK: 
Jézus elvesztése a templomban 
(Lukács 2,41–52)
          ​Jézus Isten egyszülött Fia volt, ugyannakor Mária gyermeke. A Boldogságos Szűz jobban szerette Jézust, mint önmagát, mert Jézus az Istene volt. Jézus egészen más volt, mint a többi gyermek, mert már gyermekként isteni életet élt. Amikor Jeruzsálemből hazafelé tartva Mária nem találta Jézust, hirtelen oly nagy magány tört rá, hogy bánatában úgy érezte, Fia nélkül nem bírna tovább élni. (Ugyanazt a fájdalmat érezte, mint Jézus, amikor apostolai magára hagyták szenvedése idején.) ​Miközben a Szűzanya aggódva kereste Fiát, szívét mélységes fájdalom töltötte el. Önmagát hibáztatva azon őrlődött, hogy miért nem vigyázott rá jobban. Pedig nem az ő hibája volt; Jézusnak már nem volt szüksége arra, hogy úgy védelmezze, mint korábban. Máriának az fájt igazán, hogy Fia az ő beleegyezése nélkül döntött úgy, hogy hátramarad. Jézus eddig mindenben a kedvét kereste: soha semmilyen módon nem idegesítette, soha semmit nem tett volna a szülei ellenére. A Szűzanya azonban tudta, hogy Fia mindig azt teszi, amit kell, ezért soha nem gyanúsította volna azzal, hogy engedetlenül viselkedik.
​Imádság: Szeretett Édesanyánk, taníts meg minket, hogy elfogadjuk minden szenvedésünket, amely a bűneinkből fakad, és engeszteljük az egész világ bűneiért. ​

4. A NEGYEDIK FÁJDALMAS TITOK: 
Mária találkozik Jézussal a Golgotára vezető úton 
(Lukács 23,27–31)
          ​Mária végignézte, amint Jézus egyedül cipeli a súlyos keresztet – a keresztfát, amelyre felfeszítették. A Boldogságos Szűz nem lepődött meg, hiszen tudta, hogy Urunk hamarosan meghal. Gyötrelmes volt látnia Fia fájdalmát, akit egészen legyengített a katonák sűrű, kemény útlegelése. ​
          A katonák tovább hajszolták és lökdösték Jézust, pedig már minden ereje elhagyta. A kimerültségtől elesett, és nem bírt felkelni. Ebben a pillanatban Mária tekintete, amelyből oly gyengéd szeretet és mély együttérzés áradt, találkozott Fia vértől fátyolozott, fájdalmas tekintetével. Szívük mintha együtt viselte volna a terhet: ami Jézusnak fájt, Máriának is fájt. Tudták, hogy nem tehetnek mást, mint hogy hisznek és bíznak Istenben, és felajánlják Neki a szenvedésüket. Nem tehettek mást: mindent Isten kezébe helyeztek. ​
Imádság: Gyásztól lesújtott, szeretett Édesanyánk, segíts, hogy bátran és szeretettel viseljük szenvedésünket, hogy így enyhítsük szívednek és Jézus szívének fájdalmát. Hadd dicsőítsük meg ezzel Istent, aki téged és Jézust az emberiségnek adott. Taníts minket csendben és türelmesen szenvedni, ahogyan te szenvedtél. Add meg nekünk a kegyelmet, hogy mindenben Istent szeressük. Ó, Fájdalmas Anya, legszomorúbb anya, könyörülj a világ minden bűnösén. ​

5. AZ ÖTÖDIK FÁJDALMAS TITOK:
Mária a keresztfa alatt áll 
(János 19,25–27)
          ​A Boldogságos Szűz Mária folytatta az utat a Golgotára; fájdalomtól összetörve, de némán szenvedve követte Jézust. Látta, hogy tántorog és többször elesik a kereszttel, és tanúja volt, amint a katonák verik és a haját tépik, hogy felállásra kényszerítsék. ​
          Amikor Jézus felért a Golgotára, ráparancsoltak, hogy ártatlansága ellenére tegyen vallomást a tömeg előtt, hogy gúnyolódhassanak rajta. Mária mélyen átérezte Fia fájdalmát és megaláztatását, különösen akkor, amikor kínzói arra kényszerítették, hogy vesse le megmaradt ruhadarabjait. A Boldogságos Szűznek összeszorult a szíve, amikor látta, hogy azok a kegyetlenek meztelenül feszítik keresztre a Fiát, iszonyúan megszégyenítve őt csupán azért, hogy szórakoztassák a gúnyolódó tömeget. (Jézus és Mária erősebben érezte a szégyent, mint bárki más, mivel szentek és bűntelenek voltak.) ​
          A Boldogságos Szűz Mária elviselhetetlenül szenvedett, amikor Jézust keresztre feszítették. A gyilkosok vígan danolászva közeledtek Fia felé a kalapácsokkal és a szegekkel. Ráültek, hogy ne mozogjon, amikor a fához szegezik. Miközben a kezét és a lábat átszegezték, Mária szívében érezte az ütéseket. Miközben a kezét és a lábat átszegezték, a Fia testébe fúródó szögek az 
ő testébe hasítottak. Úgy érezte, elszáll belőle az élet. ​
          Amikor a katonák felemelték a keresztet, hogy a kiásott gödörbe lökjék, szándékosan megrántották a fát; Jézus testsúlya átszakította kezén a húst, kilátszott a csontja. A fájdalom tűzfolyamként nyilallt végig a testén. Három gyötrelmes órát bírt ki így, felnyársalva a keresztfán, ám a fizikai fájdalom semmi volt a kínzó lelki fájdalomhoz képest, amelyet elkellett viselnie, látva, hogy Édesanyja ott szenved a kereszt alatt. Végül – ó, irgalmasság – kilehelte lelkét. ​
Imádság: Szeretett Édesanyánk, Vértanúk Királynője, add, hogy olyan bátrak legyünk, mint te voltál szenvedéseid során, hogy szenvedéseinket egyesíthessük a tiéddel, és megdicsőítsük Istent. Segíts, hogy kövessük Isten és az Egyház parancsait, hogy Urunk áldozata ne maradjon hiábavaló, és a világon minden bűnös üdvözüljön.

 ​6. A HATODIK FÁJDALMAS TITOK:
 Mária karjába veszi Jézus halott testét
 (János 19,38–40) ​
          Jézus barátai, József és Nikodémus, levették a testet a keresztről, és a Boldogságos Szűz karjába helyezték. Mária mély tisztelettel és szeretettel mosdatta, hiszen az Édesanyja volt. Mindenkinél jobban tudta, hogy Fia a megtestesült Isten, aki azért lett emberré, hogy minden embert üdvözítsen. ​
          Mária látta Jézus borzalmas sebeit, a Pilátusnál történt korbácsolás nyomait. A korbács felszaggatta a húst, és hosszú csíkokat tépett a hátából. Egész testét úgy megszaggatták, hogy tetőtől talpig tátongó sebekkel volt tele. Mária úgy találta, hogy a szögek ütötte sebek kevésbé súlyosak, mint azok, amelyeket a korbácsolás és a kereszthordozás okozott. Rettenettel gondolt arra, hogy Fia egészen a Golgotáig cipelte a súlyos, szálkás keresztfát. Észrevette a töviskorona véres nyomait a homlokán, és borzadva látta, hogy sok szúros tövis olyan mélyen fúródott Fia koponyájába, hogy az agyáig hatolt. ​
          Agyongyötört Fiát szemlélve a Szűzanya tudta, hogy kínhalála még a leggonoszabb bűnözőknek fenntartott kínzásoknál is sokkal szörnyűbb volt. Miközben sebekkel borított testét tisztogatta, maga előtt látta Fia rövid életének minden szakaszát. Visszaemlékezett arra, amikor először pillantotta meg újszülöttje gyönyörű arcát, amikor a csöppség mellette feküdt a jászolban; felidézte minden napját egészen a szívszorító jelen pillanatig, amikor gyengéden mosdatja élettelen testét. Mária kegyetlenül szenvedett, miközben Fiát és Urát előkészítette a temetésre, de bátor és erős maradt, igazán a Vértanúk Királynőjévé vált. Miközben Fiát mosdatta, azért imádkozott, hogy mindenki megismerje a menny gazdagságát, és belépjen a mennyország kapuján. Azért imádkozott, hogy a világon minden lélek elfogadja Isten szeretetét, hogy Fia kínhalála így az egész emberiség javára váljon, és ne legyen hiábavaló. Mária az egész világért imádkozott; mindannyiunkért imádkozott. ​
Imádság: Szeretett Édesanyánk, köszönjük a bátorságodat, amikor haldokló Fiad mellett álltál, hogy vigasztald a kereszten. Amikor Megváltónk utolsó lélegzett, mindannyiunk csodálatos Édesanyja, az egész világ Édesanyja lettél. Tudjuk, hogy jobban szeretsz minket, mint saját földi szüleink. Kérve kérünk, légy szószólónk az irgalom és a kegyelem trónusa előtt, hogy valóban gyermekeiddé válhassunk. Köszönjük neked Jézust, Üdvözítőnket és Megváltónkat, és köszönjük Jézusnak, hogy nekünk adott téged. Kérünk, imádkozz értünk, Édesanyánk. 

7. A HETEDIK FÁJDALMAS TITOK: 
Jézust a sírba helyezik 
(János 19,41–42)
           ​A Boldogságos Szűz Mária élete olyan szorosan összekapcsolódott Jézus életével, hogy úgy gondolta, többé már nincs miért élnie. Egyetlen vigasza az volt, hogy Fia halála véget vetett kimondhatatlan szenvedésének. Fájdalmas Anyánk – János és a szent asszonyok segítségével – áhítattal sírba helyezte Jézus testét, és otthagyta, ahogy a halottakat szokás. Nagy fájdalommal és mérhetetlen szomorúsággal ment haza; először maradt Fia nélkül, és a magány új, keserű fájdalommal töltötte el. Mária szíve haldokolt, amióta Fia szíve nem dobogott, de biztos volt benne, hogy Megváltónk hamarosan feltámad. ​
Imádság: Szeretett Édesanyánk, akinek szépsége minden anyáét felülmúlta, irgalmasság Anyja, Jézus Anyja és mindnyájunk Anyja, gyermekeid vagyunk, és minden bizalmunkat beléd helyezzük. Taníts meg minket, hogy mindenben és minden helyzetben meglássuk Istent, még a szenvedésben is. Segíts, hogy megértsük, mennyire fontos a szenvedés, és felismerjük szenvedésünk Isten szándéka szerinti célját. ​
          Te bűn nélkül fogantattál és születtél, és mentes maradtál a bűntől, mégis mindenkinél többet szenvedtél. A szenvedést és a fájdalmat szerettel és felülmúlhatatlan bátorsággal fogadtad el. Fiad mellett álltál attól kezdve, hogy letartóztatták, egészen a haláláig. Együtt szenvedtél vele, átérezted minden fájdalmát és gyötrelmét. Teljesítetted az Atya akaratát, és akarata szerint Jézussal együtt részt vettél megváltásunkban. Drága Édesanyánk, kérünk, taníts minket, hogy úgy cselekedjünk, mint Jézus. Taníts minket, hogy bátran elfogadjuk a keresztünket. Bízunk benned, irgalmas Édesanyánk, taníts hát minket, hogy áldozatot hozzunk a világ összes bűnöséért. Segíts, hogy Fiadat kövessük, és kész legyünk akár életünket is adni másokért.

​Befejező imádság: Vértanúk Királynője, szíved oly sokat szenvedett! Kérlek, hogy e szörnyű és szomorú időkben hullatott könnyeid érdemei által szerezd meg számomra és a világ minden bűnöse számára a teljes őszinteség és bűnbánat kegyelmét. Ámen. ​
Ismételd háromszor: „Mária, aki bűn nélkül fogantattál, és értünk szenvedtél, könyörögj érettünk!”

* * *
          A Kibehó-i Mária-jelenések története és a látnokokról ebben a bejegyzésben:

          A hagyományos rózsafüzérről és csodáiról pedig itt:


           Szűzanya ígérete  Svéd Szent Brigitta (1303-1373) által mindazoknak, akik imádkozzák a hétfájdalmas rózsafüzért:  
  1. Békét adok családjaiknak. 
  2. Megvilágosodnak az isteni titkokról.
  3. Megvigasztalom őket fájdalmaikban, és elkísérem őket a munkájukban.
  4. Annyit adok nekik, amennyit kérnek, mindaddig, amíg ez nem áll szemben isteni Fiam imádnivaló akaratával vagy lelkük megszentelődésével.
  5. Megvédem őket a pokoli ellenséggel folytatott szellemi harcaikban, és életük minden pillanatában megvédem őket.
  6. Láthatóan segítek nekik haláluk pillanatában – meglátják Anyjuk arcát.
  7. Ezt a kegyelmet isteni Fiamtól kaptam, hogy azokat, akik terjesztik ezt az ájtatosságot könnyeimhez és fájdalmaimhoz, e földi életből közvetlenül az örök boldogságba vétetik, mivel minden bűnük megbocsátást nyer és Fiam lesz az ő örök vigasztalásuk és örömük.

A Kibehó-i Mária-jelenések

 
        Az 1980-as években a ruandai Kibehó faluban (Gikongoro egyházmegye) megjelent a Szűzanya. A helyi püspök és a Szentszék 2001-ben hivatalosan is elismerte a Mária-jelenéseket. Ez az első és egyetlen hivatalosan jóváhagyott máriás jelenéssorozat az afrikai kontinensen. A Vatikán által jóváhagyott zárójelentés kiemeli, hogy a Kibehó-i üzenetek lényege a szeretet, a megbocsátás és az Istenbe vetett bizalom helyreállítása egy önpusztítás felé haladó világban. 

          A „Kibehó” jelentése: „a nagy kő helye” – ruandai nyelven.
 
          Az elismert látnokok három tizenéves lány a Kibehó-i katolikus középiskolából: 
  • Alphonsine Mumureke, 
  • Anathalie Mukamazimpaka 
  • és Marie-Claire Mukangango. 
          Amikor a jelenések elkezdődtek, a ruandai kormány és az egyházi vezetés is rendkívül gyanakvó volt, majd a lányokat neves ruandai és külföldi orvosokból, pszichológusokból álló bizottság vizsgálta, sokszor brutálisn. Az eksztázisok alatt tesztelték a fájdalomküszöbüket (tűvel szurkálták őket, erős fényt világítottak a szemükbe), de a lányok semmilyen reflexet nem mutattak, és nem emlékeztek a fájdalomra. A helyi püspök pedig, Jean-Baptiste Gahamanyi orvosi és teológiai bizottságokat állított fel.
         Végül azért csak ezt a három lányt ismerték el, mert az ő üzeneteik voltak teljesen összhangban a katolikus dogmákkal, és az ő életük mutatott tartós lelki gyümölcsöket. 

          Alphonsine Mumureke-nak jelent meg először a Szűzanya, 1981. november 28-án, egy szombati napon. 
            Alphonsine nagyon szegény volt, az iskolatársaihoz képest. Elmondása szerint megjelent egy gyönyörű szép Hölgy tündöklő fényben, szavai dallamosak voltak, szeretet árasztott, és beszélgettek, mint gyermek az édesanyjával. 
          A Hölgy Alphonsine kérdésére megmonta a nevét is: „az Ige Anyja vagyok”, ruandai nyelven: „Nyina wa Jambo”. 
           Senki nem hitt neki, gúnyolódtak vele és bántalmazták. Különös, hogy ruandai nyelven Alphonsine vezetékneve azt jelenti - „hagyd békén; igazat mond” - nem hagyták békén, az extázisai alatt a többi lány szúrkálta, megégették gyartyával, stb., amit ő nem érzett. 
             Alphonsine beszélt a Szűzanya üzenteiről (erősebben higgyenek Istenben, viszonozzák a Szűzanya nagy szeretetét, mindennap imádkozzák a rózsafüzért, bocsássanak meg mindenkinek mindent), de azokat az üzeneteket, amelyeket a kormányhoz, sőt az ország hutu elnökéhez kellett eljuttatnia, nem osztotta meg senkivel, félt. De amikor eljött az ideje, a kormány ment el hozzá. 
          Mária minden jelenés végén megmondta, hogy mikor jelenik legközelebb Alphonsine-nak, és kérte, hogy másokkal is tudassa. Amint a hír kiszivárgott, a helybeli parasztok a jelenés idejéhez igazították tennivalójukat, és az iskola környékén tébláboltak, remélve, hogy tanúi lehetnek a Szűzanya látogatásának. Végül rövid idő alatt egész Ruandában elterjedt a jelenések híre. 
           A hatalmas figyelem dühítette a katolikus leánygimnázium vezetőségét és a helyi papságot.
          Alphonsine kérte a Szűzanyát, hogy még valakinek jelenjen meg, mert akkor hinni fognak neki.

           Anathalie Mukamazimpaka mélyen hívő katolikus családban nevelkedett, évek óta tagja volt a Mária Légiónak és más ifjúsági csoportoknak, naponta olvasta a Bibliát és imádkozta a rózsafüzért. 
          A Szűzanya 1982. január 12.-én este 7 óra után jelent meg először Anathalie-nak, nem sokkal vacsora után. A barátnőivel együtt imádkozták a rózsafüzért, mikor extázsiba esett: egy vakítóan fehér gömb ereszkedett le, és a fényből egy láthatatlan asszony szolitotta meg, hangjából olyan mélységes fájdalom áradt, hogy a lány azt hitte, megszakad a szive, hangosan zokogott. 
             A Szűzanya azt mondta Anathalie-nak, hogy az elviselendő fájdalmak mellett önmegtagadó életet kell élnie: fegyelmezetten, alázattal, imádságosan, megtagadva a testet és annak vágyait. ​
          „Senki sem jut a mennybe szenvedés nélkül. Mária gyermekeként pedig soha nem teheted le a keresztet, amelyet hordozol – jelentette ki.”
          ​„Elfogadom, Anyám – felelte könnyein keresztül Anathalie. – Szívesen elfogadom a küldetést. ​”
          Ekkor a Szűzanya ugyanazt mondta Anathalie-nak, amit sok évvel korábban egy másik látnoknak, a lourdes-i Bernadette-nek: ​
          „Nem ígérhetek neked boldogságot ezen a világon, de azt igen, hogy a másvilágon örökké boldog leszel. ​”
          Az első jelenés végén Mária meghagyta Anathalie-nak, hogy keressen egy példányt a Krisztus követése című könyvből, találomra nyissa ki, és jól vésse a szívébe, amit először olvas. ​
          „Most elmegyek, gyermekem – szólt végül –, de fogd a rózsafüzért, és térdelj le, hogy megáldjalak! ​” Amint Anathalie letérdelt, a fény még ragyogóbb lett. Egy pillanatra meglátta benne az előtte álló Asszony árnyékát, aki a kereszt jelét rajzolta a levegőbe. 
          Majd sötét lett, és a lány egyedül maradt. ​Amikor Anathalie kinyitotta a szemét, kimerültnek és erőtlennek érezte magát. Az ágyán feküdt, jobb kezéről lógott a rózsafüzér; tizenegynéhány barátnője és néhány apáca állt körül. Azt mondták, hogy ugyanolyan önkívületszerű állapotba került, mint Alphonsine – csakhogy vele ellentétben Anathalie-nak azonnal hittek a szemtanúk. Amikor később találomra kinyította Kempis Tamás Krisztus követése könyvet, az első szakasz, amit olvasott így szólt: „E világ dolgai rövid életűek, ám a menny gazdagsága örök.”
           S bár mindkét lánynak továbbra is rendszeresen voltak jelenései, mindig különböző időpontokban történtek. Ezennel Alphonsine sorsa kissé jobbra fordult az isklában. 

          Marie-Claire Mukangango 1961-ben született Ruanda déli részének egyik legszegényebb vidékén. Vérbeli harcos volt. Apja néhány hónappal a kislány születése után meghalt; anyja sokszor képtelen volt gondoskodni róla, ezért Marie-Claire gyerekkorában nagyrészt a nagyszüleinél élt.
           Igen korán megtanulta megvédeni magát; nem tűrte, hogy zsarnokoskodjanak fölötte vagy kihasználják. Marie-Claire független volt, szókimondó, éles eszű és elbűvölő. Katolikusként nevelkedett; hitt Istenben, a szentekben és a szentségekben, mindabban, ami a katolikus neveléshez tartozik, de nem vitte túlzásba a vallásosságot. Többen vadócnak nevezték; nagyszájú volt, makacs és sokszor bántó; ugyanakkor nyitott és őszinte, ami általában bizalmat ébresztett. 
           Marie-Claire személyesen tett panaszt a „hamis látnokok” ellen az egyházmegye vezetőjénél, Jean-Baptiste Gahamanyi püspöknél. Amikor a püspök közölte a felháborodott lánnyal, hogy már beszélt Alphonsine-nal, és figyelemmel kíséri az eseményeket, Marie-Claire csak még dühösebb lett. Le akarta leplezni a csalást - szerette a Ssűzanyát és gyakran imádkozott hozzá. S ha volt diák, aki durván lejárthatja és megalázhatja a látnokokat, akkor az Marie-Claire Mukangango volt. 
          1982. március 1-én kezdőttek „a csodák” - Marie-Claire extázisba esett és a sötétségben két démon megfenyegette, mindez később mrgiemétlődött. Egész teste rángatózott és kilógott a nyelve.
          Alphonsine-nal előre közölte a Szűzanya, hogy az ördög diákokat akar megtámadni az iskolában, de viseljék a rózsafüzért, az megvédi őket. 
          Miután Marie-Claire magához tért átnyújtott neki egy kis Lourdes-i Sűzanya szobrocskát. 
           Másnap, március 2-án, mikor a lányok egy apáca vezetésével a kápolnában imádkoztak, újra extázisba esett: ezúttal azonban nem volt sötét. Szivárványszínű ég alatt állt, tökéletesen ápolt gyepen. A fűszálak meghajlottak a dús harmatcseppek súlya alatt, amelyek millió apró prizmaként tükrözték az ég színét. ​Marie-Claire-nek a lélegzete is elállt. Ilyen szépet még életében nem látott – csakhogy a szépség nem nyugtatta meg. Kétféle magyarázatot lelt arra, ami történt, és egyik rosszabb volt, mint a másik: vagy megbolondult, vagy az ördög kerítette hatalmába az érzékeit. 
          Ekkor – noha senkit nem látott – lágy hang szólította a vezetéknevén:
          „Mukangango! ​”
          Marie-Claire hirtelen megfordult, és ökölbe szorított kézzel bokszolóállásba helyezkedett. Biztosan az előző esti kísértetek tértek vissza, hogy végezzenek vele – gondolta. 
          „Mukangango!” – szólította újra a hang. ​
          Ilyen kedvesen még soha senki nem ejtette ki Marie-Claire nevét. A hang egy szerető édesanya gyengédségével szólt, oly megnyugtatóan, mintha altatót dúdolna. A lány azonban nem bízott benne. Kihívóan felelte:
          „​Rendben van, megtaláltál. Én vagyok Mukangango. Tessék, itt vagyok, harcra készen!” ​
          A hang kedvesen nevetve kérdezte: ​
          „Miért akarsz harcolni velem, gyermekem? Miért félsz ennyire? Sose félj az Édesanyádtól”
          Ebben a pillanatban Marie-Claire teljes bizonyossággal felismerte, hogy a Szűzanya szól hozzá. ​
          „Azt hittem, a tegnap éjjeli ördögök jöttek vissza, hogy elvigyenek” – ismerte be.
          „​Ó, nem, szegény gyermekem – nyugtatta Mária. – Nem kell félned tőlük. Ígérem, hogy többé nem fog rád ijeszteni, ami az éjjel úgy megrémített. ​”
          Marie-Claire első jelenése után, amikor még csak hangot hallott, a Szűzanya hetente többször megjelent az új látnoknak, és megváltozott az ösztönös természete. 
            Amikor már látta is, Marie-Claire azt mondta, hogy Mária puha, ezüstös felhő ereszkedett le az égből. Akárcsak Alphonsine, ő is állította, hogy „Mennyország Királynője fiatal nő, akiből gyengéd anyai szeretet árad; bőre se nem fehér, se nem fekete, varratlan fehér ruhát visel, igazi fehér fátyol fedi”. „Akkora a szépsége, mint a gyermekei iránti szeretete – magyarázta –, embernek felfoghatatlan.” ​
          Marie-Claire elmondta, hogy a Máriánál fekete rózsafüzér volt, amilyet ő még soha nem látott. A Szűzanya azt mondta neki, hogy ez az ősi változatot hétfájdalmas rózsafüzérnek nevezik. A rózsafüzér mélységes jelentéssel bírt Mária számára. Megigérte, hogy hamarosan megtanítja Marie-Claire-t, hogyan imádkozza ezt a különleges rózsafüzért, és az a küldetése az életben, hogy újra elterjessze a világban. 
           (A hétfájdalmas rózsafüzér imádkozása, ahogyan a Szűzanya tanította Marie-Claire-nek ebben a bejegyzésben: A hétfájdalmas rózsafüzér)
          „Ha együttműködsz velem, azt a küldetést bízom rád, hogy visszavezesd ezeket az elveszett lelkeket a sötétségből. Mivel a világ gonosz, szenvedni fogsz, gyermekem – vagyis ha elfogadod ezt a küldetést, akkor örömmel, szeretettel és türelemmel kell elfogadnod a szenvedéseket is, amiket küldök.” 
          Marie-Claire is habozás nélkül elfogadta a küldetést: csakugyan bejárta Ruandát és a környező országokat, és sokat megtanított ennek a rózsafüzérnek az imádkozására. ​
          A Szűzanya becézte Marie-Claire-t, ami azt mutatta, hogy a látnok különleges helyet foglal el a szívében. Szerette a lány nyitott természetét, gyermeki naivitását, elevenségét – ami odáig ment, hogy a feljegyzett történelemben Marie-Claire volt az egyetlen ember, aki ökölpárpábajra hívta a Szűzanyát. 
          Mária „szemefényének” nevezte Marie-Claire-t, és gyakran kedveskedett neki azzal, hogy teljesítette a kéréseit. 
            Marie-Claire által a Szűzanya az egész világot is figyelmeztette: 
  • „Azt kérem tőletek, hogy tartsatok bűnbánatot. Ha a hétfájdalmas rózsafüzért mondjátok, és helyesen elmélkedtek rajta, megtaláljátok a bűnbánathoz és a megtéréshez szükséges erőt. A világ megsüketült, nem hallja meg az Ige igazságát. Az emberek ma már nem tudják, hogyan kérjenek bocsánatot a bűneikkel okozott rosszért; újra meg újra keresztre feszítik Isten Fiát. ​ Ezért jöttem el. Azért jöttem, hogy emlékeztessem a világot – és különösen titeket itt, Ruandában, ahol még mindig találok alázatos lelkeket és olyan embereket, akik nem ragaszkodnak a pénzhez és a vagyonhoz –, hogy nyitott szívvel hallgassátok a szavaimat. Imádkozzátok hétfájdalmas rózsafüzéremet, hogy rátaláljatok a bűnbánatra!”
           A látnokok bepillantást nyertek a mennyországba és a pokolba. 

          1982. augusztus 15-én több mint húszezer ember volt jelen az ünnepségen Kibehó-ban. A jelenések során Alphonsine „vérfolyókat”, egymást gyilkoló embereket, lefejezett holttesteket és tömegsírokat látott, majd egy hatalmas völgyet, amelyben millió bomló fej és fej nélküli testek maradványai hevertek irdatlan halomban. 
           Ez a látomás – mint utólag beigazolódott – hajszálpontosan előre jelezte az 1994-es ruandai népirtást, amely azért következett be, mert a társadalom nem hallgatta meg a békére és kiengesztelődésre felszólító égi figyelmeztetést. 

 
        A jelenések 1989. november 28-án fejeződtek be. 

          Összeoglalva az üzeneteket: 
  • Bűnbánat és szivből jövő szüntelen ima. 
  • Felhívás a megtérésre és a kiengesztelődésre.
  • Önfelajánás a a Szűzanyának és a hétfájdalmas Rózsafüzér imádkozása.
  • A prófécia: Az 1982. augusztus 15-én a jelenések figyelmeztettek az 1994-es ruandai népirtásra, ha Ruanda nem hallgatja meg a békére és kiengesztelődésre felszólító égi figyelmeztetést. 

          A három látnok sorsa a jelenések után: 

           Marie Claire Mukangango jelenései csak hat hónapig tartottak, 1982 szeptemberéig. Története tragikus: miután befejezte az iskolát, férjhez ment egy Elie Ntabadjana nevű férfihoz, és tanítónőként dolgozott. Amikor 1994-ben kitört a népirtás, Kibehó és környéke harctérré vált. Marie Claire-t és férjét Byumba városában fogták el a hutu milícisták. Szemtanúk beszámolói szerint Marie Claire-t azért is vették célba, mert látnokként ismert volt, és az általa közvetített üzenetek a békéről és a bűnbánatról nem egyeztek a gyilkosok ideológiájával. Halála előtt imádkozott a gyilkosaiért. 

          Alphonsine Mumureke az egyházi elismerés után teljesen el akart tűnni a nyilvánosság elől. Amikor Ruandában megkezdődtek a mészárlások, a Kibehó-i kolostorban keresett menedéket, de a milícia betört oda is. Csodával határos módon egy jezsuita szerzetes segítségével, hamis papírokkal sikerült elhagynia az országot. Jelenleg a nyugat-afrikai Elefántcsontparton él egy szigorú klauzúrás klarissza kolostorban. Csak nagyon ritkán, kizárólag egyházi engedéllyel beszél a múltjáról, életét teljesen a Ruandáért és a világ békéjéért végzett csendes imának szenteli. 

          Anathalie Mukamazimpaka népirtás idején Kenyába menekült, majd visszatért Kibehó-ba, és teljesítette küldetését, amit a Szűzanya kért tőle: szenvedéssel teli, önfeláldozó életet él szerető szívvel, kitartó türelemmel és imádságban. 

          Akiket nem ismert el az Egyház intő óvatosságból: „nem bizonyított hitelességű” (non constat de supernaturalitate):

          A Kibehó-i jelenések idején még legalább nyolc másik fiatal (köztük fiúk is, mint például Segatashya, egy pogány fiú, aki állítása szerint Jézussal találkozott) állította, hogy látomásai vannak. Bár az Egyház az ő jelenéseiket hivatalosan nem ismerte el, a ruandaiak körében sokuk története ismert maradt, és többségük szintén a népirtás áldozatává vált. Ennek ellenére Segatashya története a mai napig az egyik legerősebb tanúságtétel Ruandában arról, hogyan képes az isteni kegyelem megszólítani valakit a teljes elszigeteltségből.

          Az interneten a jelenésekről és a népirtásról több információ megtalálható, videók is (főleg angolul).

           Napjainkban a Kibehó-i Mária-jelenések apostola Immaculée Ilibagiza, a ruandai népirtás túlélője, Amerikában él, és több könyvet is írt, magyarul kettő jelent meg, a könyvesboltokban megvásárolhatók:
  • Megmaradtam hírmondónak
  • Afrika szívéből szól Mária 

Megjegyzés: 
          Az Egyház statisztikája szerint jelenleg Afrikában ma több katolikus él, mint Európában.

A Kibehó-i Mária-szentély