A hétfájdalmas rózsafüzér (Kibehó)

 

        A hétfájdalmas rózsafüzér (vagy a Szűzanya hét fájdalmáról szóló olvasó) eredete a Szervita Rendhez és a 13. századi Mária-tisztelethez kötődik. 1233-ban hét előkelő firenzei férfi: Bonfiglio, Bonagiunta, Manetto, Sostegno, Amadio, Uguccione, Alessio; valamennyien Firenzében születtek és kereskedők voltak, a 12. század végén elvonultak a Monte Senario-ra és ott kapták meg a megbízást Szűz Máriától a Szervita Rend (Szolgáló Barátok) megalapítására. 

         A Szervita Rend karizmája a Hétfájdalmú Szűz tiszteletének terjesztése és ápolása. Jelenleg kb. 800 szervita szerzetes él a világon. A Rend Életszabályzata szerint: „Minden testvér tartsa tiszteletben azt a szokást, hogy naponta elimádkozza a Szűz Mária hét fájdalmáról szóló rózsafüzérünket”.  

    A Kibehó-i Szűzanya tanította meg ezt a rózsafüzért Marie-Claire látnoknak ezt az ősi rózsafüzért, és hogyan elmélkedjenek (alább olvasható  egy-egy elmlékedés a 7 fájdalmas titokhoz).

            Marie-Claire által a Kibehó-i Szűzanya az egész világot figyelmeztette: 

• „Azt kérem tőletek, hogy tartsatok bűnbánatot. Ha a hétfájdalmas rózsafüzért mondjátok, és helyesen elmélkedtek rajta, megtaláljátok a bűnbánathoz és a megtéréshez szükséges erőt. A világ megsüketült, nem hallja meg az Ige igazságát. Az emberek ma már nem tudják, hogyan kérjenek bocsánatot a bűneikkel okozott rosszért; újra meg újra keresztre feszítik Isten Fiát. ​ Ezért jöttem el. Azért jöttem, hogy emlékeztessem a világot – és különösen titeket itt, Ruandában, ahol még mindig találok alázatos lelkeket és olyan embereket, akik nem ragaszkodnak a pénzhez és a vagyonhoz –, hogy nyitott szívvel hallgassátok a szavaimat. Imádkozzátok hétfájdalmas rózsafüzéremet, hogy rátaláljatok a bűnbánatra!”

          A Szűzanya azt is hangsúlyozta, a hétfájdalmas rózsafüzér arra szolgál, hogy kiegészítse - de semmiképpen se szorítsa ki a hagyományos rózsafüzért. Nem feltétlenül szükséges különleges rózsafüzért használni az imádkozásához; kedden és pénteken kell imádkozni.

 

Hétfájdalmas rózsafüzér felépítése: 

• 7 heted, egy heted 7 szemből áll, a hetedek között egy-egy érem található, melyen a hét fájdalom van megjelenítve. 
• Befejezésre  3 szem és az önálló érem.

A rózsafüzér elmondása: 

• Keresztvetés 
• Bevezető imádság. A bűnbánat kifejezése. [**]
• Hetedekre: minden hetednek egyetlen titka van. 
• Az érmékre: elmélkedés a soron következő fájdalmas titokról. Fohász: „Irgalmas Anyánk, mindig emlékeztess minket Fiad, Jézus szenvedésére!” És ezután a Miatyánk.
• A szemekre:  Üdvözlégy a megfelelő titokkal.  
• Dicsőség.

• A 7 heted befejezése után: Fájdalmas Szűzanyánk könyörögj értünk! 

• A 3 szemre Üdvözlégy ezzel a titokkal:  Akit sok könnyhullatással megsirattál. 

• A nagy önálló éremre: Hiszekegy 

• Záró ima: Imádkozzunk el a meghalt hívek lelki üdvéért egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet (titok nélkül). 

- Imádkozzál érettünk legfájdalmasabb Szűz. 

- Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire. 

Könyörögjünk. 

•  A Boldogságos Szűz Mária, akinek szentséges lelkét a te szenvedésed alatt a fájdalom tőre járta át, a te szentséges anyád esedezzen érettünk végtelen irgalmasságodhoz, Úr Jézus Krisztus, világ megváltója, ki az Atyával és Szentlélekkel egyetemben élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen. 

• Befejező imádság. Ismételd el háromszor ezt a fohászt: „Mária, aki bűn nélkül fogantattál, és értünk szenvedtél, könyörögj érettünk” [**]
• Keresztvetés  

A 7 titok: 

1. Kinek bemutatásakor Simeon megjövendölte, hogy tőr fogja átjárni lelkedet.
2. Kivel Egyiptomba futottál.
3. Kit három nap bánkódva kerestél.
4. Kit a nagy kereszttel megterhelve, a Kálvária hegyére menni láttál.
5. Kit fölfeszíttetni láttál.
6. Kinek holt szent testét öledbe helyezték.
7. Kit a sírboltba tenni láttál.

[**]

Bevezető imádság: 

• Istenem, dicsőségedre ajánlom fel ezt a rózsafüzért, hogy kifejezzem Szent Anyád, a Boldogságos Szűz iránti tiszteletemet, osztozzam szenvedésében, és elmélkedjem róla. Alázattal kérlek, add, hogy szívből bánjam minden bűnömet. Adj bölcsességet és alázatot, hogy ennek az imádságnak minden kegyelmét megkaphassam. ​

A bűnbánat kifejezése: 

• Istenem, szívből bánom, hogy megbántottalak. Gyűlölöm minden bűnömet, mert megrémít, hogy elveszíthetem a mennyországot, és félek a pokol szenvedéseitől; de leginkább azért, mert bűneimmel megbántottalak téged, Istenem, aki magad vagy a jóság, és akit teljes szívemből szeretnem kellene. Erősen elhatározom, hogy kegyelmed segítségével meggyónom a bűneimet, elégtételt adok, és megváltoztatom az életemet. Ámen.

           Elmélkedés a 7 fájdalmas titokhoz, ahogyan a Szűzanya tanította Marie-Claire-nek Kibehóban.

 1. A ELSŐ FÁJDALMAS TITOK: 

Simeon jövendölése 

(Lukács 2,22–35) ​

          A Boldogságos Szűz Mária elvitte Jézust a templomba, mivel a hagyomány szerint minden újszülöttet be kellett mutatni a templomban Istennek, áldást kérve rá. Simeon, az idős pap karjába vette a kis Jézust, és szívét betöltötte a Szentlélek. Simeon felismerte, hogy Jézus a megígért Üdvözítő. Felemelte a gyermeket, és hálát adott Istennek, hogy teljesítette a kívánságát: megérhette, hogy lássa a Messiást. 

          „Most már békében távozhat szolgád ebből az életből, Uram” – mondta, majd Máriára nézett, és így szólt: „A te szívedet pedig, aszzony, a fájdalom tőre járja át, mert a gyermekedre szenvedés vár.” ​

          A Boldogságos Szűz tudta, hogy az emberiség Üdvözítőjét hozta világra, így azonnal megértette és elfogadta Simeon jövendölését. Bár mélyen meghatotta, hogy megszülhette a kis Jézust, mégis nehéz és nyugtalan maradt a szíve, hiszen tudta, mi áll az Írásokban az Üdvözítő szenvedéseiről és haláláról. Valahányszor Fiára nézett, mindig eszébe jutott a rá váró szenvedés; Fia szenvedése a sajátjává vált. ​

Imádság: Mária, Édesanyánk, akinek szíve elviselhetetlenül szenvedett miattunk, taníts meg minket, hogy veled együtt szeretettel szenvedjünk, és elfogadjunk minden szenvedést, amit Isten szükségesnek tart számunkra. Engedd, hogy szenvedjünk, és szenvedésünket – akárcsak a tiédet és Jézusét – egyedül Isten ismerje. Ne engedd, hogy szenvedésünket megmutassuk a világnak; hadd legyen értékesebb, hadd legyen engesztelés a világ bűneiért. Édesanyánk, te együtt szenvedtél a világ Megváltójával: neked ajánljuk szenvedésünket és a világ szenvedését, hiszen gyermekeid vagyunk. Egyesítsd ezeket a te szenvedéseiddel és az Úr Jézus Krisztus szenvedéseivel, és ajánld fel az Atyaistennek. Mindenkinél csodálatosabb Anya vagy. ​

2. A MÁSODIK FÁJDALMAS TITOK: 

Az egyiptomi menekülés 

(Máté 2,13–15) ​

          Mária szíve összetört és gondolatai összezavarodtak, amikor József elmondta neki, hogy mit mondott az angyal: gyorsan keljenek fel, és meneküljenek Egyiptomba, mert Heródes meg akarja öletni Jézust. A Boldogságos Szűznek nem sok ideje volt eldönteni, hogy mit vigyen magával és mit hagyjon ott; felkapta gyermekét, és mindent hátrahagyva, József előtt szaladt kifelé, hogy az Úr kívánsága szerint sietve útnak induljanak. Azután így szólt: „Bár Istennek minden felett hatalma van, mégis úgy akarja, hogy meneküljünk Fiával, Jézussal. Az Úr majd utat mutat; célba érünk, az ellenség nem ér utol minket.” ​

            Mint Jézus Édesanyja, a Boldogságos Szűz mindenkinél jobban szerette Fiát. Sajgott a szíve, hogy újszülöttjét ilyen viszontagságok érik, és fájdalommal látta, hogy didereg a csöppség. Miközben ő maga és férje fáradt, kimerült és éhes volt a hosszú utazás alatt, Mária egyedül gyermeke biztonságára és jólétére gondolt. Tudta, hogy az ellenség még mindig Betlehemben van, ezért félt, hogy szembetalálkoznak a katonákkal, akik azt a parancsot kapták, hogy öljék meg Jézust. A menekülés alatt a Szűz lelkét mindvégig szorongás gyötörte. Azt is tudta, hogy nem várja őket barátságos fogadtatás ott, ahová mennek. ​

Imádság: Szeretett Édesanyánk, aki oly sokat szenvedtél, add nekünk a te bátor Szívedet. Adj erőt, hogy bátrak legyünk, mint te, és szeretettel fogadjuk el a szenvedést, amit Isten küld. Segíts elfogadnunk minden szenvedést: azt is, amit saját magunknak okozunk, és azt is, amit mások okoznak nekünk. Mennyei Édesanyánk, egyedül te tisztítod meg szenvedésünket, hogy megdicsőíthessük Istent, és megmentsük lelkünket. ​

3. A HARMADIK FÁJDALMAS TITOK: 

Jézus elvesztése a templomban 

(Lukács 2,41–52)

          ​Jézus Isten egyszülött Fia volt, ugyannakor Mária gyermeke. A Boldogságos Szűz jobban szerette Jézust, mint önmagát, mert Jézus az Istene volt. Jézus egészen más volt, mint a többi gyermek, mert már gyermekként isteni életet élt. Amikor Jeruzsálemből hazafelé tartva Mária nem találta Jézust, hirtelen oly nagy magány tört rá, hogy bánatában úgy érezte, Fia nélkül nem bírna tovább élni. (Ugyanazt a fájdalmat érezte, mint Jézus, amikor apostolai magára hagyták szenvedése idején.) ​Miközben a Szűzanya aggódva kereste Fiát, szívét mélységes fájdalom töltötte el. Önmagát hibáztatva azon őrlődött, hogy miért nem vigyázott rá jobban. Pedig nem az ő hibája volt; Jézusnak már nem volt szüksége arra, hogy úgy védelmezze, mint korábban. Máriának az fájt igazán, hogy Fia az ő beleegyezése nélkül döntött úgy, hogy hátramarad. Jézus eddig mindenben a kedvét kereste: soha semmilyen módon nem idegesítette, soha semmit nem tett volna a szülei ellenére. A Szűzanya azonban tudta, hogy Fia mindig azt teszi, amit kell, ezért soha nem gyanúsította volna azzal, hogy engedetlenül viselkedik.

​Imádság: Szeretett Édesanyánk, taníts meg minket, hogy elfogadjuk minden szenvedésünket, amely a bűneinkből fakad, és engeszteljük az egész világ bűneiért. ​

4. A NEGYEDIK FÁJDALMAS TITOK: 

Mária találkozik Jézussal a Golgotára vezető úton 

(Lukács 23,27–31)

          ​Mária végignézte, amint Jézus egyedül cipeli a súlyos keresztet – a keresztfát, amelyre felfeszítették. A Boldogságos Szűz nem lepődött meg, hiszen tudta, hogy Urunk hamarosan meghal. Gyötrelmes volt látnia Fia fájdalmát, akit egészen legyengített a katonák sűrű, kemény útlegelése. ​

          A katonák tovább hajszolták és lökdösték Jézust, pedig már minden ereje elhagyta. A kimerültségtől elesett, és nem bírt felkelni. Ebben a pillanatban Mária tekintete, amelyből oly gyengéd szeretet és mély együttérzés áradt, találkozott Fia vértől fátyolozott, fájdalmas tekintetével. Szívük mintha együtt viselte volna a terhet: ami Jézusnak fájt, Máriának is fájt. Tudták, hogy nem tehetnek mást, mint hogy hisznek és bíznak Istenben, és felajánlják Neki a szenvedésüket. Nem tehettek mást: mindent Isten kezébe helyeztek. ​

Imádság: Gyásztól lesújtott, szeretett Édesanyánk, segíts, hogy bátran és szeretettel viseljük szenvedésünket, hogy így enyhítsük szívednek és Jézus szívének fájdalmát. Hadd dicsőítsük meg ezzel Istent, aki téged és Jézust az emberiségnek adott. Taníts minket csendben és türelmesen szenvedni, ahogyan te szenvedtél. Add meg nekünk a kegyelmet, hogy mindenben Istent szeressük. Ó, Fájdalmas Anya, legszomorúbb anya, könyörülj a világ minden bűnösén. ​

5. AZ ÖTÖDIK FÁJDALMAS TITOK:

Mária a keresztfa alatt áll 

(János 19,25–27)

          ​A Boldogságos Szűz Mária folytatta az utat a Golgotára; fájdalomtól összetörve, de némán szenvedve követte Jézust. Látta, hogy tántorog és többször elesik a kereszttel, és tanúja volt, amint a katonák verik és a haját tépik, hogy felállásra kényszerítsék. ​

          Amikor Jézus felért a Golgotára, ráparancsoltak, hogy ártatlansága ellenére tegyen vallomást a tömeg előtt, hogy gúnyolódhassanak rajta. Mária mélyen átérezte Fia fájdalmát és megaláztatását, különösen akkor, amikor kínzói arra kényszerítették, hogy vesse le megmaradt ruhadarabjait. A Boldogságos Szűznek összeszorult a szíve, amikor látta, hogy azok a kegyetlenek meztelenül feszítik keresztre a Fiát, iszonyúan megszégyenítve őt csupán azért, hogy szórakoztassák a gúnyolódó tömeget. (Jézus és Mária erősebben érezte a szégyent, mint bárki más, mivel szentek és bűntelenek voltak.) ​

          A Boldogságos Szűz Mária elviselhetetlenül szenvedett, amikor Jézust keresztre feszítették. A gyilkosok vígan danolászva közeledtek Fia felé a kalapácsokkal és a szegekkel. Ráültek, hogy ne mozogjon, amikor a fához szegezik. Miközben a kezét és a lábat átszegezték, Mária szívében érezte az ütéseket. Miközben a kezét és a lábat átszegezték, a Fia testébe fúródó szögek az 

ő testébe hasítottak. Úgy érezte, elszáll belőle az élet. ​

          Amikor a katonák felemelték a keresztet, hogy a kiásott gödörbe lökjék, szándékosan megrántották a fát; Jézus testsúlya átszakította kezén a húst, kilátszott a csontja. A fájdalom tűzfolyamként nyilallt végig a testén. Három gyötrelmes órát bírt ki így, felnyársalva a keresztfán, ám a fizikai fájdalom semmi volt a kínzó lelki fájdalomhoz képest, amelyet elkellett viselnie, látva, hogy Édesanyja ott szenved a kereszt alatt. Végül – ó, irgalmasság – kilehelte lelkét. ​

Imádság: Szeretett Édesanyánk, Vértanúk Királynője, add, hogy olyan bátrak legyünk, mint te voltál szenvedéseid során, hogy szenvedéseinket egyesíthessük a tiéddel, és megdicsőítsük Istent. Segíts, hogy kövessük Isten és az Egyház parancsait, hogy Urunk áldozata ne maradjon hiábavaló, és a világon minden bűnös üdvözüljön.

 ​6. A HATODIK FÁJDALMAS TITOK:

 Mária karjába veszi Jézus halott testét

 (János 19,38–40) ​

          Jézus barátai, József és Nikodémus, levették a testet a keresztről, és a Boldogságos Szűz karjába helyezték. Mária mély tisztelettel és szeretettel mosdatta, hiszen az Édesanyja volt. Mindenkinél jobban tudta, hogy Fia a megtestesült Isten, aki azért lett emberré, hogy minden embert üdvözítsen. ​

          Mária látta Jézus borzalmas sebeit, a Pilátusnál történt korbácsolás nyomait. A korbács felszaggatta a húst, és hosszú csíkokat tépett a hátából. Egész testét úgy megszaggatták, hogy tetőtől talpig tátongó sebekkel volt tele. Mária úgy találta, hogy a szögek ütötte sebek kevésbé súlyosak, mint azok, amelyeket a korbácsolás és a kereszthordozás okozott. Rettenettel gondolt arra, hogy Fia egészen a Golgotáig cipelte a súlyos, szálkás keresztfát. Észrevette a töviskorona véres nyomait a homlokán, és borzadva látta, hogy sok szúros tövis olyan mélyen fúródott Fia koponyájába, hogy az agyáig hatolt. ​

          Agyongyötört Fiát szemlélve a Szűzanya tudta, hogy kínhalála még a leggonoszabb bűnözőknek fenntartott kínzásoknál is sokkal szörnyűbb volt. Miközben sebekkel borított testét tisztogatta, maga előtt látta Fia rövid életének minden szakaszát. Visszaemlékezett arra, amikor először pillantotta meg újszülöttje gyönyörű arcát, amikor a csöppség mellette feküdt a jászolban; felidézte minden napját egészen a szívszorító jelen pillanatig, amikor gyengéden mosdatja élettelen testét. Mária kegyetlenül szenvedett, miközben Fiát és Urát előkészítette a temetésre, de bátor és erős maradt, igazán a Vértanúk Királynőjévé vált. Miközben Fiát mosdatta, azért imádkozott, hogy mindenki megismerje a menny gazdagságát, és belépjen a mennyország kapuján. Azért imádkozott, hogy a világon minden lélek elfogadja Isten szeretetét, hogy Fia kínhalála így az egész emberiség javára váljon, és ne legyen hiábavaló. Mária az egész világért imádkozott; mindannyiunkért imádkozott. ​

Imádság: Szeretett Édesanyánk, köszönjük a bátorságodat, amikor haldokló Fiad mellett álltál, hogy vigasztald a kereszten. Amikor Megváltónk utolsó lélegzett, mindannyiunk csodálatos Édesanyja, az egész világ Édesanyja lettél. Tudjuk, hogy jobban szeretsz minket, mint saját földi szüleink. Kérve kérünk, légy szószólónk az irgalom és a kegyelem trónusa előtt, hogy valóban gyermekeiddé válhassunk. Köszönjük neked Jézust, Üdvözítőnket és Megváltónkat, és köszönjük Jézusnak, hogy nekünk adott téged. Kérünk, imádkozz értünk, Édesanyánk. 

7. A HETEDIK FÁJDALMAS TITOK: 

Jézust a sírba helyezik 

(János 19,41–42)

           ​A Boldogságos Szűz Mária élete olyan szorosan összekapcsolódott Jézus életével, hogy úgy gondolta, többé már nincs miért élnie. Egyetlen vigasza az volt, hogy Fia halála véget vetett kimondhatatlan szenvedésének. Fájdalmas Anyánk – János és a szent asszonyok segítségével – áhítattal sírba helyezte Jézus testét, és otthagyta, ahogy a halottakat szokás. Nagy fájdalommal és mérhetetlen szomorúsággal ment haza; először maradt Fia nélkül, és a magány új, keserű fájdalommal töltötte el. Mária szíve haldokolt, amióta Fia szíve nem dobogott, de biztos volt benne, hogy Megváltónk hamarosan feltámad. ​

Imádság: Szeretett Édesanyánk, akinek szépsége minden anyáét felülmúlta, irgalmasság Anyja, Jézus Anyja és mindnyájunk Anyja, gyermekeid vagyunk, és minden bizalmunkat beléd helyezzük. Taníts meg minket, hogy mindenben és minden helyzetben meglássuk Istent, még a szenvedésben is. Segíts, hogy megértsük, mennyire fontos a szenvedés, és felismerjük szenvedésünk Isten szándéka szerinti célját. ​

          Te bűn nélkül fogantattál és születtél, és mentes maradtál a bűntől, mégis mindenkinél többet szenvedtél. A szenvedést és a fájdalmat szerettel és felülmúlhatatlan bátorsággal fogadtad el. Fiad mellett álltál attól kezdve, hogy letartóztatták, egészen a haláláig. Együtt szenvedtél vele, átérezted minden fájdalmát és gyötrelmét. Teljesítetted az Atya akaratát, és akarata szerint Jézussal együtt részt vettél megváltásunkban. Drága Édesanyánk, kérünk, taníts minket, hogy úgy cselekedjünk, mint Jézus. Taníts minket, hogy bátran elfogadjuk a keresztünket. Bízunk benned, irgalmas Édesanyánk, taníts hát minket, hogy áldozatot hozzunk a világ összes bűnöséért. Segíts, hogy Fiadat kövessük, és kész legyünk akár életünket is adni másokért.

​Befejező imádság: Vértanúk Királynője, szíved oly sokat szenvedett! Kérlek, hogy e szörnyű és szomorú időkben hullatott könnyeid érdemei által szerezd meg számomra és a világ minden bűnöse számára a teljes őszinteség és bűnbánat kegyelmét. Ámen. ​

Ismételd háromszor: „Mária, aki bűn nélkül fogantattál, és értünk szenvedtél, könyörögj érettünk!”

* * *

          A Kibehó-i Mária-jelenések története és a látnokokról ebben a bejegyzésben:

          A Kibehó-i Mária-jelenések 

          A hagyományos rózsafüzérről és csodáiról pedig itt:

          Rózsafüzér, és csodák 

           Szűzanya ígérete  Svéd Szent Brigitta (1303-1373) által mindazoknak, akik imádkozzák a hétfájdalmas rózsafüzért:  

1. Békét adok családjaiknak. 
2. Megvilágosodnak az isteni titkokról.
3. Megvigasztalom őket fájdalmaikban, és elkísérem őket a munkájukban.
4. Annyit adok nekik, amennyit kérnek, mindaddig, amíg ez nem áll szemben isteni Fiam imádnivaló akaratával vagy lelkük megszentelődésével.
5. Megvédem őket a pokoli ellenséggel folytatott szellemi harcaikban, és életük minden pillanatában megvédem őket.
6. Láthatóan segítek nekik haláluk pillanatában – meglátják Anyjuk arcát.
7. Ezt a kegyelmet isteni Fiamtól kaptam, hogy azokat, akik terjesztik ezt az ájtatosságot könnyeimhez és fájdalmaimhoz, e földi életből közvetlenül az örök boldogságba vétetik, mivel minden bűnük megbocsátást nyer és Fiam lesz az ő örök vigasztalásuk és örömük.

A Kibehó-i Mária-jelenések

 

        Az 1980-as években a ruandai Kibehó faluban (Gikongoro egyházmegye) megjelent a Szűzanya. A helyi püspök és a Szentszék 2001-ben hivatalosan is elismerte a Mária-jelenéseket. Ez az első és egyetlen hivatalosan jóváhagyott máriás jelenéssorozat az afrikai kontinensen. A Vatikán által jóváhagyott zárójelentés kiemeli, hogy a Kibehó-i üzenetek lényege a szeretet, a megbocsátás és az Istenbe vetett bizalom helyreállítása egy önpusztítás felé haladó világban. 

          A „Kibehó” jelentése: „a nagy kő helye” – ruandai nyelven.

 

          Az elismert látnokok három tizenéves lány a Kibehó-i katolikus középiskolából: 

• Alphonsine Mumureke, 
• Anathalie Mukamazimpaka 
• és Marie-Claire Mukangango. 

          Amikor a jelenések elkezdődtek, a ruandai kormány és az egyházi vezetés is rendkívül gyanakvó volt, majd a lányokat neves ruandai és külföldi orvosokból, pszichológusokból álló bizottság vizsgálta, sokszor brutálisn. Az eksztázisok alatt tesztelték a fájdalomküszöbüket (tűvel szurkálták őket, erős fényt világítottak a szemükbe), de a lányok semmilyen reflexet nem mutattak, és nem emlékeztek a fájdalomra. A helyi püspök pedig, Jean-Baptiste Gahamanyi orvosi és teológiai bizottságokat állított fel.

         Végül azért csak ezt a három lányt ismerték el, mert az ő üzeneteik voltak teljesen összhangban a katolikus dogmákkal, és az ő életük mutatott tartós lelki gyümölcsöket. 

          Alphonsine Mumureke-nak jelent meg először a Szűzanya, 1981. november 28-án, egy szombati napon. 

            Alphonsine nagyon szegény volt, az iskolatársaihoz képest. Elmondása szerint megjelent egy gyönyörű szép Hölgy tündöklő fényben, szavai dallamosak voltak, szeretet árasztott, és beszélgettek, mint gyermek az édesanyjával. 

          A Hölgy Alphonsine kérdésére megmonta a nevét is: „az Ige Anyja vagyok”, ruandai nyelven: „Nyina wa Jambo”. 

           Senki nem hitt neki, gúnyolódtak vele és bántalmazták. Különös, hogy ruandai nyelven Alphonsine vezetékneve azt jelenti - „hagyd békén; igazat mond” - nem hagyták békén, az extázisai alatt a többi lány szúrkálta, megégették gyartyával, stb., amit ő nem érzett. 

             Alphonsine beszélt a Szűzanya üzenteiről (erősebben higgyenek Istenben, viszonozzák a Szűzanya nagy szeretetét, mindennap imádkozzák a rózsafüzért, bocsássanak meg mindenkinek mindent), de azokat az üzeneteket, amelyeket a kormányhoz, sőt az ország hutu elnökéhez kellett eljuttatnia, nem osztotta meg senkivel, félt. De amikor eljött az ideje, a kormány ment el hozzá. 

          Mária minden jelenés végén megmondta, hogy mikor jelenik legközelebb Alphonsine-nak, és kérte, hogy másokkal is tudassa. Amint a hír kiszivárgott, a helybeli parasztok a jelenés idejéhez igazították tennivalójukat, és az iskola környékén tébláboltak, remélve, hogy tanúi lehetnek a Szűzanya látogatásának. Végül rövid idő alatt egész Ruandában elterjedt a jelenések híre. 

           A hatalmas figyelem dühítette a katolikus leánygimnázium vezetőségét és a helyi papságot.

          Alphonsine kérte a Szűzanyát, hogy még valakinek jelenjen meg, mert akkor hinni fognak neki.

           Anathalie Mukamazimpaka mélyen hívő katolikus családban nevelkedett, évek óta tagja volt a Mária Légiónak és más ifjúsági csoportoknak, naponta olvasta a Bibliát és imádkozta a rózsafüzért. 

          A Szűzanya 1982. január 12.-én este 7 óra után jelent meg először Anathalie-nak, nem sokkal vacsora után. A barátnőivel együtt imádkozták a rózsafüzért, mikor extázsiba esett: egy vakítóan fehér gömb ereszkedett le, és a fényből egy láthatatlan asszony szolitotta meg, hangjából olyan mélységes fájdalom áradt, hogy a lány azt hitte, megszakad a szive, hangosan zokogott. 

             A Szűzanya azt mondta Anathalie-nak, hogy az elviselendő fájdalmak mellett önmegtagadó életet kell élnie: fegyelmezetten, alázattal, imádságosan, megtagadva a testet és annak vágyait. ​

          „Senki sem jut a mennybe szenvedés nélkül. Mária gyermekeként pedig soha nem teheted le a keresztet, amelyet hordozol – jelentette ki.”

          ​„Elfogadom, Anyám – felelte könnyein keresztül Anathalie. – Szívesen elfogadom a küldetést. ​”

          Ekkor a Szűzanya ugyanazt mondta Anathalie-nak, amit sok évvel korábban egy másik látnoknak, a lourdes-i Bernadette-nek: ​

          „Nem ígérhetek neked boldogságot ezen a világon, de azt igen, hogy a másvilágon örökké boldog leszel. ​”

          Az első jelenés végén Mária meghagyta Anathalie-nak, hogy keressen egy példányt a Krisztus követése című könyvből, találomra nyissa ki, és jól vésse a szívébe, amit először olvas. ​

          „Most elmegyek, gyermekem – szólt végül –, de fogd a rózsafüzért, és térdelj le, hogy megáldjalak! ​” Amint Anathalie letérdelt, a fény még ragyogóbb lett. Egy pillanatra meglátta benne az előtte álló Asszony árnyékát, aki a kereszt jelét rajzolta a levegőbe. 

          Majd sötét lett, és a lány egyedül maradt. ​Amikor Anathalie kinyitotta a szemét, kimerültnek és erőtlennek érezte magát. Az ágyán feküdt, jobb kezéről lógott a rózsafüzér; tizenegynéhány barátnője és néhány apáca állt körül. Azt mondták, hogy ugyanolyan önkívületszerű állapotba került, mint Alphonsine – csakhogy vele ellentétben Anathalie-nak azonnal hittek a szemtanúk. Amikor később találomra kinyította Kempis Tamás Krisztus követése könyvet, az első szakasz, amit olvasott így szólt: „E világ dolgai rövid életűek, ám a menny gazdagsága örök.”

           S bár mindkét lánynak továbbra is rendszeresen voltak jelenései, mindig különböző időpontokban történtek. Ezennel Alphonsine sorsa kissé jobbra fordult az isklában. 

          Marie-Claire Mukangango 1961-ben született Ruanda déli részének egyik legszegényebb vidékén. Vérbeli harcos volt. Apja néhány hónappal a kislány születése után meghalt; anyja sokszor képtelen volt gondoskodni róla, ezért Marie-Claire gyerekkorában nagyrészt a nagyszüleinél élt.

           Igen korán megtanulta megvédeni magát; nem tűrte, hogy zsarnokoskodjanak fölötte vagy kihasználják. Marie-Claire független volt, szókimondó, éles eszű és elbűvölő. Katolikusként nevelkedett; hitt Istenben, a szentekben és a szentségekben, mindabban, ami a katolikus neveléshez tartozik, de nem vitte túlzásba a vallásosságot. Többen vadócnak nevezték; nagyszájú volt, makacs és sokszor bántó; ugyanakkor nyitott és őszinte, ami általában bizalmat ébresztett. 

           Marie-Claire személyesen tett panaszt a „hamis látnokok” ellen az egyházmegye vezetőjénél, Jean-Baptiste Gahamanyi püspöknél. Amikor a püspök közölte a felháborodott lánnyal, hogy már beszélt Alphonsine-nal, és figyelemmel kíséri az eseményeket, Marie-Claire csak még dühösebb lett. Le akarta leplezni a csalást - szerette a Ssűzanyát és gyakran imádkozott hozzá. S ha volt diák, aki durván lejárthatja és megalázhatja a látnokokat, akkor az Marie-Claire Mukangango volt. 

          1982. március 1-én kezdőttek „a csodák” - Marie-Claire extázisba esett és a sötétségben két démon megfenyegette, mindez később mrgiemétlődött. Egész teste rángatózott és kilógott a nyelve.

          Alphonsine-nal előre közölte a Szűzanya, hogy az ördög diákokat akar megtámadni az iskolában, de viseljék a rózsafüzért, az megvédi őket. 

          Miután Marie-Claire magához tért átnyújtott neki egy kis Lourdes-i Sűzanya szobrocskát. 

           Másnap, március 2-án, mikor a lányok egy apáca vezetésével a kápolnában imádkoztak, újra extázisba esett: ezúttal azonban nem volt sötét. Szivárványszínű ég alatt állt, tökéletesen ápolt gyepen. A fűszálak meghajlottak a dús harmatcseppek súlya alatt, amelyek millió apró prizmaként tükrözték az ég színét. ​Marie-Claire-nek a lélegzete is elállt. Ilyen szépet még életében nem látott – csakhogy a szépség nem nyugtatta meg. Kétféle magyarázatot lelt arra, ami történt, és egyik rosszabb volt, mint a másik: vagy megbolondult, vagy az ördög kerítette hatalmába az érzékeit. 

          Ekkor – noha senkit nem látott – lágy hang szólította a vezetéknevén:

          „Mukangango! ​”

          Marie-Claire hirtelen megfordult, és ökölbe szorított kézzel bokszolóállásba helyezkedett. Biztosan az előző esti kísértetek tértek vissza, hogy végezzenek vele – gondolta. 

          „Mukangango!” – szólította újra a hang. ​

          Ilyen kedvesen még soha senki nem ejtette ki Marie-Claire nevét. A hang egy szerető édesanya gyengédségével szólt, oly megnyugtatóan, mintha altatót dúdolna. A lány azonban nem bízott benne. Kihívóan felelte:

          „​Rendben van, megtaláltál. Én vagyok Mukangango. Tessék, itt vagyok, harcra készen!” ​

          A hang kedvesen nevetve kérdezte: ​

          „Miért akarsz harcolni velem, gyermekem? Miért félsz ennyire? Sose félj az Édesanyádtól”

          Ebben a pillanatban Marie-Claire teljes bizonyossággal felismerte, hogy a Szűzanya szól hozzá. ​

          „Azt hittem, a tegnap éjjeli ördögök jöttek vissza, hogy elvigyenek” – ismerte be.

          „​Ó, nem, szegény gyermekem – nyugtatta Mária. – Nem kell félned tőlük. Ígérem, hogy többé nem fog rád ijeszteni, ami az éjjel úgy megrémített. ​”

          Marie-Claire első jelenése után, amikor még csak hangot hallott, a Szűzanya hetente többször megjelent az új látnoknak, és megváltozott az ösztönös természete. 

            Amikor már látta is, Marie-Claire azt mondta, hogy Mária puha, ezüstös felhő ereszkedett le az égből. Akárcsak Alphonsine, ő is állította, hogy „Mennyország Királynője fiatal nő, akiből gyengéd anyai szeretet árad; bőre se nem fehér, se nem fekete, varratlan fehér ruhát visel, igazi fehér fátyol fedi”. „Akkora a szépsége, mint a gyermekei iránti szeretete – magyarázta –, embernek felfoghatatlan.” ​

          Marie-Claire elmondta, hogy a Máriánál fekete rózsafüzér volt, amilyet ő még soha nem látott. A Szűzanya azt mondta neki, hogy ez az ősi változatot hétfájdalmas rózsafüzérnek nevezik. A rózsafüzér mélységes jelentéssel bírt Mária számára. Megigérte, hogy hamarosan megtanítja Marie-Claire-t, hogyan imádkozza ezt a különleges rózsafüzért, és az a küldetése az életben, hogy újra elterjessze a világban. 

           (A hétfájdalmas rózsafüzér imádkozása, ahogyan a Szűzanya tanította Marie-Claire-nek ebben a bejegyzésben: A hétfájdalmas rózsafüzér)

          „Ha együttműködsz velem, azt a küldetést bízom rád, hogy visszavezesd ezeket az elveszett lelkeket a sötétségből. Mivel a világ gonosz, szenvedni fogsz, gyermekem – vagyis ha elfogadod ezt a küldetést, akkor örömmel, szeretettel és türelemmel kell elfogadnod a szenvedéseket is, amiket küldök.” 

          Marie-Claire is habozás nélkül elfogadta a küldetést: csakugyan bejárta Ruandát és a környező országokat, és sokat megtanított ennek a rózsafüzérnek az imádkozására. ​

          A Szűzanya becézte Marie-Claire-t, ami azt mutatta, hogy a látnok különleges helyet foglal el a szívében. Szerette a lány nyitott természetét, gyermeki naivitását, elevenségét – ami odáig ment, hogy a feljegyzett történelemben Marie-Claire volt az egyetlen ember, aki ökölpárpábajra hívta a Szűzanyát. 

          Mária „szemefényének” nevezte Marie-Claire-t, és gyakran kedveskedett neki azzal, hogy teljesítette a kéréseit. 

            Marie-Claire által a Szűzanya az egész világot is figyelmeztette: 

• „Azt kérem tőletek, hogy tartsatok bűnbánatot. Ha a hétfájdalmas rózsafüzért mondjátok, és helyesen elmélkedtek rajta, megtaláljátok a bűnbánathoz és a megtéréshez szükséges erőt. A világ megsüketült, nem hallja meg az Ige igazságát. Az emberek ma már nem tudják, hogyan kérjenek bocsánatot a bűneikkel okozott rosszért; újra meg újra keresztre feszítik Isten Fiát. ​ Ezért jöttem el. Azért jöttem, hogy emlékeztessem a világot – és különösen titeket itt, Ruandában, ahol még mindig találok alázatos lelkeket és olyan embereket, akik nem ragaszkodnak a pénzhez és a vagyonhoz –, hogy nyitott szívvel hallgassátok a szavaimat. Imádkozzátok hétfájdalmas rózsafüzéremet, hogy rátaláljatok a bűnbánatra!”

           A látnokok bepillantást nyertek a mennyországba és a pokolba. 

          1982. augusztus 15-én több mint húszezer ember volt jelen az ünnepségen Kibehó-ban. A jelenések során Alphonsine „vérfolyókat”, egymást gyilkoló embereket, lefejezett holttesteket és tömegsírokat látott, majd egy hatalmas völgyet, amelyben millió bomló fej és fej nélküli testek maradványai hevertek irdatlan halomban. 

           Ez a látomás – mint utólag beigazolódott – hajszálpontosan előre jelezte az 1994-es ruandai népirtást, amely azért következett be, mert a társadalom nem hallgatta meg a békére és kiengesztelődésre felszólító égi figyelmeztetést. 

 

        A jelenések 1989. november 28-án fejeződtek be. 

          Összeoglalva az üzeneteket: 

• Bűnbánat és szivből jövő szüntelen ima. 
• Felhívás a megtérésre és a kiengesztelődésre.
• Önfelajánás a a Szűzanyának és a hétfájdalmas Rózsafüzér imádkozása.
• A prófécia: Az 1982. augusztus 15-én a jelenések figyelmeztettek az 1994-es ruandai népirtásra, ha Ruanda nem hallgatja meg a békére és kiengesztelődésre felszólító égi figyelmeztetést. 

          A három látnok sorsa a jelenések után: 

           Marie Claire Mukangango jelenései csak hat hónapig tartottak, 1982 szeptemberéig. Története tragikus: miután befejezte az iskolát, férjhez ment egy Elie Ntabadjana nevű férfihoz, és tanítónőként dolgozott. Amikor 1994-ben kitört a népirtás, Kibehó és környéke harctérré vált. Marie Claire-t és férjét Byumba városában fogták el a hutu milícisták. Szemtanúk beszámolói szerint Marie Claire-t azért is vették célba, mert látnokként ismert volt, és az általa közvetített üzenetek a békéről és a bűnbánatról nem egyeztek a gyilkosok ideológiájával. Halála előtt imádkozott a gyilkosaiért. 

          Alphonsine Mumureke az egyházi elismerés után teljesen el akart tűnni a nyilvánosság elől. Amikor Ruandában megkezdődtek a mészárlások, a Kibehó-i kolostorban keresett menedéket, de a milícia betört oda is. Csodával határos módon egy jezsuita szerzetes segítségével, hamis papírokkal sikerült elhagynia az országot. Jelenleg a nyugat-afrikai Elefántcsontparton él egy szigorú klauzúrás klarissza kolostorban. Csak nagyon ritkán, kizárólag egyházi engedéllyel beszél a múltjáról, életét teljesen a Ruandáért és a világ békéjéért végzett csendes imának szenteli. 

          Anathalie Mukamazimpaka népirtás idején Kenyába menekült, majd visszatért Kibehó-ba, és teljesítette küldetését, amit a Szűzanya kért tőle: szenvedéssel teli, önfeláldozó életet él szerető szívvel, kitartó türelemmel és imádságban. 

          Akiket nem ismert el az Egyház intő óvatosságból: „nem bizonyított hitelességű” (non constat de supernaturalitate):

          A Kibehó-i jelenések idején még legalább nyolc másik fiatal (köztük fiúk is, mint például Segatashya, egy pogány fiú, aki állítása szerint Jézussal találkozott) állította, hogy látomásai vannak. Bár az Egyház az ő jelenéseiket hivatalosan nem ismerte el, a ruandaiak körében sokuk története ismert maradt, és többségük szintén a népirtás áldozatává vált. Ennek ellenére Segatashya története a mai napig az egyik legerősebb tanúságtétel Ruandában arról, hogyan képes az isteni kegyelem megszólítani valakit a teljes elszigeteltségből.

          Az interneten a jelenésekről és a népirtásról több információ megtalálható, videók is (főleg angolul).

           Napjainkban a Kibehó-i Mária-jelenések apostola Immaculée Ilibagiza, a ruandai népirtás túlélője, Amerikában él, és több könyvet is írt, magyarul kettő jelent meg, a könyvesboltokban megvásárolhatók:

• Megmaradtam hírmondónak
• Afrika szívéből szól Mária 

Megjegyzés: 

          Az Egyház statisztikája szerint jelenleg Afrikában ma több katolikus él, mint Európában.

A Kibehó-i Mária-szentély

Robert Sarah bíboros: A csönd ereje (365 idézet a könyvből)

          365 gondolat Robert Sarah  bíboros (és Nicolas Diat esszéista): A csönd ereje a zaj diktatúrájával szemben című könyből. 

                Robert Sarah bíborosról röviden: (született: Ourous, Guinea, Afrika, 1945. június 15.) római katolikus guineai bíboros, a Vatikán korábbi tisztségviselője, a konzervatív teológiai irányzat egyik ismert képviselője. 

• 1969. július 20-án szentelték pappá, tanulmányait többek között a Pápai Gergely Egyetemen, valamint Jeruzsálemben végezte.
• 1979. augusztus 13-án – mindössze 34 évesen – kinevezték Conakry érsekévé, így akkor ő volt a világ legfiatalabb püspöke, aki a diktatúra idején is vezette egyházmegyéjét. Ezt a tisztséget 2001-ig töltötte be. 
• 2001 és 2010 között a Népek Evangelizációjának Kongregációja titkára.
• 2010. november 20 – án XVI. Benedek pápa kinevezte bíborossá.
• 2010 és 2014 között a „Cor Unum” Pápai Tanács elnöke.
• 2014-ben Ferenc pápa kinevezte az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusává, amely tisztséget 2021-ig töltötte be a nyugalmazásáig. 
• Sarah bíboros tradicionális teológiai nézeteket vall, határozottan ellenzi az abortuszt, az azonos neműek kapcsolatát, a genderideológiát, valamint az egyházi reformtörekvések bizonyos ágait; fontosnak tartja a hagyományos liturgikus elemeket.

Megjegyzés: 

          Az Egyház statisztikája szerint jelenleg Afrikában ma több katolikus él, mint Európában.

              

A fájl forrása:  

Árpád-házi Szent Erzsébet Plébánia, Körmend.

A Katolikus Egyház statisztikája: Afrikában több katolikus él, mint Európában

           Mint minden évben a missziók világnapja alkalmából – amelyet idén október 18-án ünnepeltünk – az Evangelizáció Dikasztériumának hírügynöksége, a Fides közreadta statisztikáját, ami átfogó képet nyújt az Egyház helyzetéről világszerte. A missziók idei, 100. világnapjára XIV. Leó pápa üzenetet is közreadott, melynek mottója: „Egyek Krisztusban, egységben a küldetésben”.

           Az adatok a legutóbb, 2024. december 31-én közreadott Egyházi statisztikai évkönyvből származnak, és áttekintést nyújtanak az Egyház jelenlétéről a világban, a pasztorációs struktúráiról, valamint az oktatási, egészségügyi és karitatív tevékenységeiről. A világ népességére és a megkeresztelt katolikusok számára vonatkozó adatok 2024. június 30-i állapotot tükröznek.  

          Minden kontinensen növekszik a katolikusok száma 

          2024. június 30-án a világ népessége 7 995 573 000 fő volt. A katolikusok száma világszerte 1 422 144 000 főt tett ki, ami az előző évhez képest 16 690 000 fős növekedést jelent. A katolikusok aránya a világ népességén belül változatlanul 17,8 százalék. A megkereszteltek számának növekedése minden kontinensen megfigyelhető volt. A legnagyobb emelkedést Afrikában (+7 580 000) és Amerikában (+6 992 000) regisztrálták. Ezeket Ázsia (+968 000), Európa (+911 000) és Óceánia (+239 000) követte. Európában tehát folytatódott az előző felmérésben már kimutatott növekedés. 

•  Afrikában már több katolikus él, mint Európában. 

           Továbbra is az amerikai a legtöbb katolikusnak otthont adó kontinens: 678 869 000 katolikus él itt, ami a kontinens népességének 64 százalékát jelenti. Afrikában 288 312 000 katolikus él, számuk így már meghaladja az európai katolikusokét, vagyis a 287 240 000 főt. Ázsiában 156 166 000, Óceániában pedig 11 557 000 katolikus él. 

            A katolikusok aránya az egyes kontinensek népességén belül: 

          – Afrika: 19,9% 

          – Európa: 39,7% 

          – Ázsia: 3,3% 

          – Óceánia: 25,9% 

           A papok számának növekedése, kontinensenként eltérő tendenciákkal 

           A jelentés szerint öt év után először emelkedett a papok száma világszerte: jelenleg 407 421 pap szolgál az Egyházban, 425-tel több, mint az előző felmérés idején. 

         A globális növekedés elsősorban az Afrikában (+1676), Ázsiában (+1065) és Amerikában (+199) történt emelkedésnek köszönhető, amely ellensúlyozta az Európában (–2483) és Óceániában (–32) bekövetkezett visszaesést. 

•  Az amerikai kontinensen a papok száma az előző évben regisztrált visszaesés után ismét növekedett. 

           Az egyházmegyés papok száma 279 238-ra emelkedett (+496), míg a szerzetes papoké 128 183-ra csökkent (–71). 

          A papok számának enyhe növekedése ellenére az egy papra jutó katolikus hívek átlagos száma is emelkedett: jelenleg 3491 hívő jut egy papra, ami harmincnyolccal több, mint az előző felmérésben. Ez az arány Amerikában, Európában és Óceániában növekedett, Afrikában és Ázsiában viszont csökkent.

          Emelkedett a püspökök száma 

          A püspökök száma 5525-re emelkedett, ami 95 fős növekedést jelent. Közülük 4365 egyházmegyés, 1160 pedig szerzetespüspök. Továbbra is emelkedik az állandó diakónusok száma Az állandó diakónusok száma is tovább emelkedett, elérve az 52 102 főt (+669). A növekedés elsősorban Amerikának (+424) és Európának (+236) köszönhető. 

          Szerzetesnők és papnövendékek: világszerte folytatódik a csökkenés 

          A szerzetesnők száma világszerte 580 131 fő, ami 9292 fős csökkenést jelent az előző év adataihoz képest. Afrika volt az egyetlen kontinens, ahol növekedést regisztráltak (+2190). 

          A többi kontinensen csökkent a szerzetesnők száma: 

          – Európa: –6473 

          – Amerika: –4432 

          – Ázsia: –320 

          – Óceánia: –257 

          Az egyházmegyés papok száma 48 511 fő (–237). 

          Afrikában és Ázsiában növekedett, a többi kontinensen viszont csökkent a számuk. A nagyszeminaristák, vagyis a papságra készülő egyházmegyés és szerzetes papnövendékek száma szintén kevesebb lett: az előző felmérésben szereplő 106 495 főről 103 604 főre csökkent, ami 2891 fős visszaesést jelent. 

•  Afrika volt az egyetlen kontinens, ahol növekedést regisztráltak (+786), így ott már 35 710 nagyszeminarista készül a papi szolgálatra. 

          A legjelentősebb csökkenés Ázsiában (–2733) következett be, ezt Európa (–701), Amerika (–227) és Óceánia (–16) követte. A kisszeminaristák száma 94 041 főre csökkent (–980). Afrikában (+132) és Óceániában (+20) növekedést, Európában (–872), Ázsiában (–182) és Amerikában (–78) viszont csökkenést regisztráltak.

          Egyre nagyobb szerepet vállalnak a világi misszionáriusok és a hitoktatók (katekéták) 

           A jelentés szerint emelkedett a világi misszionáriusok száma, ami elérte a 463 079 főt. Ez 18 473 fős növekedést jelent az előző évhez képest. 

          A növekedés elsősorban az amerikai kontinensen volt jelentős (+20 492). Afrikában és Óceániában szintén emelkedett a világi misszionáriusok száma, Ázsiában és Európában viszont csökkent. 

•  A hitoktatók és katekéták száma világszerte 2 889 336 főre emelkedett (+22 370). 

          A legnagyobb növekedést Amerikában (+16 515) és Ázsiában (+13 616) regisztrálták, de Óceániában is emelkedett a számuk (+48). Európában (–7603), és kisebb mértékben Afrikában (–206) viszont csökkent. 

           Világszerte 3047 egyházi közigazgatási egység működik, hattal több, mint az előző felmérés idején. 

          A missziós állomások száma összesen 111 602. Közülük 4187 rendelkezik helyben lakó pappal, míg 107 415 állomáson nincs állandóan jelen lévő pap. 

          Az előző évhez képest 987-tel növekedett a helyben lakó pappal rendelkező missziós állomások száma, míg a pap nélküli állomásoké 12 162-vel csökkent. 

          Az Egyház oktatási, egészségügyi és karitatív intézményhálózata 

          Az oktatás területén a Katolikus Egyház világszerte jelentős intézményhálózatot működtet. 

          Az Egyház fenntartásában működnek: 

          – óvodák: 75 448; 7 480 373 fő 

          – általános iskolák: 103 666; 36 314 935 fő 

          – középiskolák: 51 810; 20 340 808 fő 

          Ezenfelül 2 685 027 diák tanul az Egyházhoz kapcsolódó középfokú oktatási intézményekben, 4 091 087 hallgató pedig katolikus felsőoktatási intézményekben folytatja tanulmányait. 

          Az előző felmérés adataihoz képest növekedett az óvodák száma, miközben az óvodásoké csökkent. Az általános iskolák száma és tanulói létszáma egyaránt emelkedett, a középiskolák és diákjaik száma viszont csökkent. 

          A katolikus általános iskolákba járó diákok száma Afrikában a legmagasabb: 21 292 853 gyermek részesül ilyen oktatásban. 

          Az Egyház egészségügyi és karitatív intézményei 

          A Katolikus Egyház világszerte összesen 101 110 egészségügyi és karitatív intézményt működtet.

          Ezek között található 5397 kórház; 13 646 járóbeteg-rendelő; 468 leprabetegeket gondozó intézmény; 16 263 idősek, krónikus betegek és fogyatékossággal élők számára fenntartott otthon; 8138 árvaház; 10 352 bölcsőde; 10 624 házassági tanácsadó központ; 3194 szociális rehabilitációs központ; 33 028 egyéb intézmény. 

          Afrikában található a legtöbb kórház és egészségügyi rendelő, míg Európában működik az idősek, krónikus betegek és fogyatékossággal élők számára fenntartott otthonok többsége. 

• Ezek az intézmények együttesen jól mutatják, hogy az Egyház lelkipásztori tevékenységét milyen jelentős mértékben egészíti ki az oktatásban, az egészségügyben és a szociális segítségnyújtásban végzett mindennapi szolgálat. 

          Az Evangelizáció Dikasztériumára bízott egyházi körzetek 

           Az Evangelizáció Dikasztériumának gondjaira bízott egyházi körzetekről szóló táblázat szerint ezek száma világszerte összesen 1130.

Forrás: Magyar Kurír

Szent Charbel – „A szív csendje” (magyar felirattal)

Lebilincselő arab film Kelet nagy misztikusának, Szent Charbel Makhloufnak az életrajza.

          

Megtekinthető az alábbi a linken:

 GLORIA TV

 

További bejegyzések:

Kilenced Szent Charbel közbenjárásáért:

KILENCED

Szent Charbel rózsafüzér:

Rózsafüzér

Szent Charbel rövid életrajza és néhány csoda:

Szent Charbel Makhlouf

Néhány beszámoló Szent Charbel újabb csodáiról:

Szent Charbel napjainkban

Szent Charbel rózsafüzér

 

        A rózsafüzér ötször három darabból álló szemek kis csoportjából épül fel, melyek közül három piros, egy fehér, és egy kék. Öt fekete szem választja el őket egymástól. A szent érméjéhez egyetlen fehér szem kapcsolódik, amely összeköti azt a harmadokkal. 

          Az érmet követő első fehér szemre az „Igazság Atyja” imát kell mondani. 

          Minden fekete szemre a „Miatyánkot” mondjuk. 

          Az első három piros szemre „Üdvözlégyet” imádkozunk Szent Charbel szegénységi fogadalma tiszteletére. 

          A második három piros szemre szintén „Üdvözlégyet” imádkozunk Szent Charbel szüzességi fogadalma tiszteletére.

          A harmadik három piros szemre is „Üdvözlégyet” imádkozunk Szent Charbel engedelmességi fogadalma tiszteletére. 

             A három fehér szemre ugyancsak „Üdvözlégyet” mondunk Szent Charbelnek az Eucharisztia iránti szeretetének tiszteletére. 

          A három kék szemre is „Üdvözlégyet” imádkozunk Szent Charbelnek az áldott Szent Szűz iránti szeretete és hűsége tiszteletére. 

          Az éremhez érkezve elmondjuk az imát a kegyelmek elnyeréséért, és befejezzük a rózsafüzért.

IGAZSÁG ATYJA 

           Igazság atyja, Tekints Fiadra, a Neked tetsző áldozatra, Aki halálra adta önmagát. 

          Fogadd el az Ő áldozatát, aki meghalt értem, tekints az Ő - üdvösségemért - a Golgotán kiontott vérére, mely értem esdekel. Az Ő érdemeiért fogadd el áldozatomat. Sok az én bűnöm, de a Te irgalmad hatalmasabb azoknál. Kegyelmed súlya meghaladja a hegyekét is. Tekints a bűnre, és tekints az engesztelésre; az engesztelés nagyobb, mint a bűn. 

          Szeretett Fiad elviselte a szegeket és a lándzsát az én bűneimért, az Ő szenvedései elégtételt nyújtottak Neked, hogy én éljek. Ámen 

IMA A KEGYELMEK ELNYERÉSÉÉRT 

          Uram, Te, Aki végtelenül szent vagy, és Aki megdicsőülsz szentjeidben, Te vezetted Charbelt, a szent szerzetest, a tökéletes remete életre. Köszönjük, hogy áldást adtál rá, és megerősítetted őt a világtól való elkülönültségében, hogy hősiesen gyakorolhassa a szerzetesi erényeket, a szegénységet, a tisztaságot, és az engedelmességet. Arra kérünk, hogy add meg nekünk is a kegyelmeket, hogy az ő példáját követve mi is szerethessünk, és szolgálhassunk Téged. 

          Mindenható Isten, Akinek hatalma megmutatkozik a Szent Charbel közbenjárására történt számtalan csodában, és segítségben, kérünk, add meg nekünk a kegyelmet (itt mondjuk röviden a szándékunkat…) amit az ő közbenjárása által kérünk Tőled. Ámen.

További bejegyzések:

Kilenced Szent Charbel közbenjárásáért:

KILENCED

Szent Charbel rövid életrajza és néhány csoda:

Szent Charbel Makhlouf

Néhány beszámoló Szent Charbel újabb csodáiról:

Szent Charbel napjainkban

Szent Charbel élete, arab film magyar felirattal (103 perc)

Szent Charbel – „A szív csendje”

Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja

„Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja, 

könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, 

hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, 

mindenkor dicsőséges és áldott Szűz. 

Miasszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk, 

engeszteld meg nekünk szent Fiadat, 

ajánlj minket szent Fiadnak, 

mutass be minket szent Fiadnak. Ámen.” 

Eredete: 

          A 3–4. századra datálják; valószínűleg Egyiptomban keletkezett a Decius (249–252) vagy a Valerianus (253–260) császár alatti keresztényüldözések idején. 

 Legrégebbi lelet:

          Egy 1917-ben megvásárolt, görög nyelvű papirusztöredéken maradt fenn, amelyet a 3. század végére vagy a 4. század elejére becsülnek.

Liturgikus szerep: 

          A római katolikus és a keleti egyházakban is élő, széles körben imádkozott könyörgés, amely a Liturgikus Népénektár gyűjteményében is szerepel.

Bővebben erről az imáról itt:

KATOLIKUS LEXIKON