Az Egyház akkori esküdt ellenségének, az
antikrisztusi lelkületű Napóleonnak mindmáig kiadatlan irataiban találtak rá
Boldog Taigi Anna Máriára vonatkozó mondatára:
- „Egy egyszerű római nő győzött le engem imájával, vezeklésével és prófétai bölcsességével”.
Ma is az Egyházat üldözik, a keresztényeket meg is ölik, Európa kezdi elveszteni keresztény gyökereit. Taigi Anna Mária példakép számunkra, nem a látványos önsanyargatársban, hanem hogy imáinknak, életünknek legyen apostoli célja. És imádkozzunk a Szentatyáért, papjainkért, városunkért... a bűnösökért és hitetlenekért. Imádkozzunk ellenségeinkért most másképp is, hogy Isten igenis akadályozza meg őket terveik véghezvitelében.
Kettészakadása óta az egyház Boldog Anna Mária életében került a legsúlyosabb helyzetbe. Istennek engesztelő áldozatra, az egyháznak pedig támaszra volt szüksége. Anna alázatosan vállalta e kettős szerepet. Viszonzásul az Úr megígérte neki, hogy amíg él, Róma nem lesz tartósan kiszolgáltatva a pápaság ellenségeinek. Ez így is történt. Ugyancsak ígéretet tett arra, hogy a kolerát ez idő alatt távol tartja Rómától. És valóban, csak Anna halála napján ütötte fel fejét a járvány. Mikor Krisztus engesztelő áldozatul kiszemelte a kereszténység bűneiért, kimondhatatlan undort ültetett beléje a bűnnel szemben. Ha az utcán káromkodást hallott, rögtön sírva fakadt, és újra meg újra ismételtette gyermekeivel:
„Áldott legyen az Isten!”
„Miért hívtam létre Napóleont?”
1798 februárjában, miután a francia csapatok elfoglalták Rómát, kikiáltották a köztársaságot. VI. Piusz pápát Dél-Franciaországba hurcolták fogságba. Ott is halt meg nyolcvankét éves korában.
Anna látomásaiban a szentatyát végigkíséri keresztútján. Megjövendöli halálküzdelmét és a brumaire 18-i államcsínyt. Ismeri azokat a megpróbáltatásokat, melyek utódjára, VII. Piuszra várnak, de ismeri a válság megoldását is. A pápa nem titkolja, hogy tiszteli az egyszerű munkásnőt. Pedicini bíboros, akit elbizonytalanítanak az Annáról terjesztett rágalmak, elhatározza, hogy többé nem keresi fel. Csakhogy a pápa Anna tanácsát kéri, így a bíboros kénytelen-kelletlen újra bekopog Taigiékhoz mondván:
„Énmagam is hívattam volna már, hacsak nem tartanék a további pletykáktól”. Majd a pápa kívánságára rábírja Annát, hogy írásban fejtse ki gondolatait. A betűvetést nem ismerő asszony don Natalinak mondta tollba levelét, melyben feltárta a pápa fiatalkorának egész történetét. VII. Piusz nagy jóindulattal és nevetve igazolta vissza a levél tartalmát. Ettől kezdve a pápa és Anna között Pedicini bíboros lett a közvetítő, a pápa vele üzent Annának, hogy imádkozzon érte. és kérte áldását.
1808. február 2-án a francia csapatok megszállták Rómát majd miután megfosztották a pápát világi hatalmától, a szentatya kiközösítő bullát tett közzé. Ennek következményeképpen 1809. július 5-én éjjel Radet tábornok, néhány katona és bandita kíséretében, behatolt a pápai palotába, fejszével betörte az ajtókat, a pápát elfogatta, és Savonába vitette.
- Eközben Anna az Úrtól ezeket a szavakat hallja: „Miért hívtam létre Napóleont? Azért, hogy minden haragom szolgájaként az igazságtalan istenteleneket megbüntesse, és a büszkéket megalázza. Egy
istentelen megsemmisíti a többi istentelent.”
VII. Piusz titkos tanácsadója
1813 októberében a szövetségesek Lipcsénél döntő győzelmet aratnak a zsarnokon. A megbukott császárt először Elba, majd Szent Ilona szigetére száműzik,
VII. Piusz pedig visszatérhet Rómába.
Anna a pápa ötévi fogságának eseményeit
titokzatos napja segítségével óráról órára figyelemmel kíséri. A bíborosok, a Rómában maradt prelátusok és a pápához hű katolikusok az ő tájékoztatásából szereznek tudomást szenvedéseiről. Előrevetíti az egyházfő fogságának véget és diadalmas visszatérését. Pontosan megmondja, hogy a szentmisét Pünkösdkor ő fogja bemutatni a Szent Péter-bazilikában.
VII. Piusz visszatérésével azonban a pápaság helyzete nem javul, mert a császár bukása után a titkos társaságok megkezdik tevékenységüket, és merényleteikkel, összeesküvéseikkel nyugtalanítják az egyházat. Anna mindezekről az áskálódásokról és izgatásokról misztikus napja útján értesül, és kegyetlenül szenved miattuk. Figyelmezteti a pápát és a bíborosokat, milyen útvonalon járjanak, kit és mikor keressenek fel, és hol állítottak számukra kelepcét. 1823. július 6-án súlyos esés következtében a pápa combnyaktörést szenved. Már-már úgy látszott, hogy felépül, mikor Anna Pedicini bíboros tudomására hozza, hogy nincs számára orvosság, meg fog halni. Sürgősen adják fel neki a betegek szentségét. Tanácsat megfogadják, s VII. Piusz 1823. augusztus 20-án reggel kileheli lelkét. Anna azt is megmondja, hogy ugyanezen időpontban fel fogják dúlni a Szent Pál-bazilikát, ahol egykor a pápa mint pap tevékenykedett.
Msgr. Strambi felajánlása meghallgatást nyer
Ezután egy viharos konklávé következik, melyen végül is Della Genga bíborost választják meg pápának
XII. Leó néven. Az új pápa msgr. Strambit nevezi ki tanácsadójának. Ezáltal Anna és a Vatikán közötti kapcsolat még szorosabbá válik. Msgr. Strambi minden este, szigorú titoktartás mellett, tájékoztatja msgr. Natalit a tervezett reformokról, továbbá az egyházat érintő elképzelésekről, melyekkel kapcsolatban Natalinak ki kellett kérnie Anna véleményét. A kapott tanácsokat Strambi változtatás nélkül továbbítja a pápának. XII. Leó alig néhány hete vezette az egyház ügyeit, mikor súlyos betegség következtében halálveszélybe kerül. Msgr. Strambi felajánlotta életét a haldoklóért, és felkérte Annát, hogy imádkozzon a pápáért. Anna misztikus napja által megtudja, hogy msgr. Strambi felajánlása meghallgatást nyer, és megüzeni neki, hogy a pápa meggyógyul, ő viszont készüljön a halálra. A szent prelátus néhány nap múlva el is távozik az élők sorából. Anna ettől kezdve még odaadóbb őrangyalává válik XII. Leónak, aki csak hat évvel később hunyja le a szemét.
A tömegek lázítása
A Gondviselés rendelkezése folytán msgr. Natali lett a titkára Maestro di Camerának. Ez idő alatt az egyház ellenségei félre akarták állítani. A tömegek dühét azzal szították, hogy a pápa intézkedéseket tett a római Campagnat terrorizáló rablóbandák ellen és az az iszákosság leküzdésére, továbbá mert gyilkossági kísérlet miatt lefejeztetett két nemesi származású karbonárit, akik Istennel és a pápával dacolva haltak meg. A tömeg vértanúkká kiáltotta ki őket, és megesküdött arra, hogy kivégzésükért bosszút áll, Nem volt tehát könnyű feladat a kihallgatást kérőket megrostálni. Msgr. Natali minden esetben Annához fordult tanácsért, aki megadta a választ:
„Ezt a látogatót tarsák távol! Ne tévesszék szem elől a másikat!”
Tanácsai annyira találóak, okosak voltak, hogy amikor Maestro di Camarát teendői máshova szólították, szolgálatát XII. Leó kívánságára, az előírások megszegéével az Annával közvetlen kapcsolatban álló titkárra, msgr. Natalira bízták.
A pápa utolsó betegsége alkalmával az Úr így szól Annához:
„Kelj fel, és imádkozzál helytartómért! Nemsokára számot kell adnia tevékenységéről bírói székem előtt”.
A következő napon XII. Leó meghal. Utóda VIII. Piusz lett, de 1829/30-ban csak húsz napig uralkodott. A konklávé közepén, mikor a választás időpontját még senki sem láthatta előre, Anna megmondta, hogy nyolc nap múlva meghozzák a döntést, de az új pápa nagyon rövid ideig lesz Krisztus helytartója. A szentatya csakugyan átesik egy gyors lefolyású betegségen, s már újra megkezdődnek a kihallgatások, mikor don Natali figyelmezteti Pedicini bíborost, hogy Anna elragadtatásában a Szent Péter-bazilikában egy ravatalt látott, rajta a tiarával, a pápai hármas koronával. Három nap múlva bekövetkezett VIII. Piusz halála.
Titkos társaságok, összeesküvések
az Egyház és a pápa ellen
Három hónapig tartó kínos konklávé következik ezután, s Cappellari bíborost választják meg pápának, aki 1831-től 1846-ig XVI. Gergely néven vezeti az egyházat. Az ő uralkodása alatt kell Annának meghalnia.
A titkos társaságok újra elhatározzák, hogy végeznek a pápával. A hosszú interregnum alkalmat ad az intrikákra, összeesküvésekre. A karbonárik kijelentik, ha másképpen nem megy, fel kell robbantani Rómát. A bombagyártók teljes erővel dolgoznak. Anna közben virraszt, int és szenved. Szenvedése annál elviselhetetlenebbé válik, minél jobban erősödik a vihar, melyet Isten felfedett előtte. A bűnösök helyett ő mormolja:
„Uram, vétkeztem, irgalmazz nekem!” Isten meghallgatja imáit, és elfogadja szenvedéseit. Az összeesküvők már megállapodnak tervük végrehajtásának időpontjában, és előre isznak a medve bőrére, de az Úr váratlanul mindig közbelép; akár úgy, hogy a hatóságok tudomást szereznek az összeesküvésről, akár úgy, hogy egy felhőszakadás vagy áradás megakadályozza őket a robbanószerkezetek elhelyezésében.
XVI. Gergely pápa megválasztása idején történt a következő eset. Msgr. Natali Annával a Szent Pál-bazilikában tartózkodott, mikor belépett Cappellari bíboros. Anna az egyetlen kéznél lévő zsámolyon térdelt eksztázisban. Natali megrázta, hogy térjen magához, s adja át az imazsámolyt a bíborosnak. De az intett Natalinak, hogy ne zavarja. Mikor Anna elragadtatásából magához tért, szemét a bíborosra szegezte, majd hazafelé menet így szólt:
„Ő lesz a következő pápa!”
Natalinak elmondta, hogy titokzatos tűzgömbjében egy galambot látott, mely aranyos sugarakba volt merülve, és középen, sötét fellegekben feltűnt előtte a küszöbön álló forradalom jele.
XVI. Gergely pápa tubákos szelencéje
Íme egy másik, ezúttal derűs történet. A konklávé alatt Annának titokzatos napja megmutatta, hogy Cappellari bíborost 17 napon belül megválasztják. A jámbor kamaldolinak volt egy nagy tubákos szelencéje, ebből gyakran megkínálta don Natalit és Barberini bíborost. Annától szerzett értesülései alapján Natalinak eszébe villant, hogy Cappellari
„nagylelkűségének hamar vége szakad”, mert a protokoll nem fogja megengedni, hogy egy pápa tubákos szelencéjéből szippantson dohányport. Ezért amikor legközelebb találkozott Cappellari bíborossal, a jövendő pápai tubákos szelencéből bőséges adagot vett, és felsóhajtott:
„Hacsak nem az utolsó alkalom!” De azért hősiesen magába fojtotta, mi mindenről van tudomása.
Legközelebb azonban már képtelen volt magát türtőztetni, s módot talált arra, hogy Barberini bíborosnak finoman értésére adja a dolgot:
„Vegyen 17 csipet tubákot barátunk szelencéjéből. mert tizenhat napon belül ennek az adakozásnak befellegzik...” A bíboros, akit Anna csodálatos módon meggyógyított, megértette a célzást. Cappellari bíboros pedig, miután XVI. Gergely néven pápává választották, akárhányszor don Natalit kihallgatáson fogadta, a protokoll előírásai ellenére is mindig megkínálta tubákos szelencéjéből.
XVI. Gergely jó pápa volt, de nem szent. Ezt Anna jól tudta. 1846-ban, Anna Mária után halt meg.
Anna még megmondta előre
IX. Piusz pápa megválasztását, előrevetítette gondjait.
Boldog Taigi Anna Mária jövendölései
Mikor egy alkalommal könnyhullatás közepette felajánlotta szenvedéseit az egyházért, az Úr utalt
„minden rendű és rangú személyek borzasztó bűneire”, melyek magukra vonják Isten haragját.
„Hogyan lehet elhárítani egy ilyen nagy szerencsétlenséget?” - kérdezte Anna.
„Atyám és én elhárítjuk. A fenyítés után a túlélőknek úgy kell tenniük, ahogy én megmondom.”
Mikor Anna Mária tűzgömbjében meglátta a jogtalanságokat, gonoszságokat és az emberek élvetegségét, legjobban szerette volna, ha keresztre feszítik, hogy elérje mindannyiuk megtérését. Ilyenkor mérhetetlen szomorúság töltötte el. Szenvedett, és rendületlenül imádkozott, hogy kiengesztelje az Urat. Ha a szenvedés kelyhe túlságosan megtelt, és szíve a fájdalomtól majdnem meghasadt, az Üdvözítő megvigasztalta, és képeket villantott eléje az eljövendő időkről, mikor az egyház úgy fog diadalmaskodni, mint még soha.
Mikor ezt Anna Mária bizalmasának, Natali prelátusnak elmondta, szeme tündökölt az örömtől, és egész arca leírhatatlan boldogságot tükrözött. Nem győzte eléggé hangsúlyozni, milyen fenséges idők virradnak majd akkor a hívőkre. De hogy mikor fog ez bekövetkezni. és az őskeresztény lelkiség napja mikor ragyogja be újra a világot, arra nem tudott Natalinak válaszolni. Arca elborult, és Isten ostoráról, büntető bíráskodásáról kezdett beszélni, mellyel az Úr kénytelen lesz a világot sújtani, ha az emberek nem térnek meg. Súlyos, sötét dolgokat mondott, melyek annak idején képzelgésnek tűntek, de ma már jobban megértjük szavait, és talán nincs messze az idő, amikor jövendöléseinek beteljesedését. megéljük.
Natali sok mindent nem értett, de azért pontosan feljegyezte a hallottakat, mert tapasztalatból tudta, mennyi minden valóra vált abból, amit Anna meglátott, még ha emberi fogalmak szerint nem volt is valószínűségük. Anna a római forradalmat is megjósolta összes borzalmaival és rémtetteivel, de hozzáfűzte, hogy Isten ezt a büntetést is enyhíteni fogja az Istennek tetsző sok lélekre való tekintettel.
Anna Mária jövendölésével kapcsolatban Natali eskü alatt a következő nyilatkozatot tette:
- „Isten szolgálója azt mondta nekem, hogy a gonoszság fog győzedelmeskedni. Sokan, akiket jónak tartanak, le fogják vetni álarcukat. Isten fel akarja fedni a gazt, tudja, mit kel vele tennie. A körülmények úgy fognak alakulni, hogy az ember nem lesz képes befolyásolni őket. A teljhatalmú Isten azonban mindent el fog rendezni.”
A háromnapos sötétség, más csapások
Beszélt egy csapásról is, mely nem az emberek által sújtja világot, hanem közvetlenül maga Isten fogja a földre mérni.
- „Isten ima és áldozat által földi csapást enyhíti, de a mennyeit nem. Ez borzasztó, rémületes és általános lesz. Az Úr bekövetkeztének időpontját senkinek, a neki még oly kedves lelkeknek sem nyilvánította ki. Egészen váratlanul jön el a vég. Az istentelenek megsemmisülnek, azok pedig, akik most, az én időmben szentnek számítanak, akkor már holtak lesznek.”
Anna Mária csodálatos napjában millió és millió embert látott, akik háború következtében pusztulnak el. Más milliókat egy ismeretlen halálnem rabol el. A háborúk, forradalmak és más csapások látomása egy borzalmas képpel zárult: megpillantotta az Úr kezét, amint mozgásba hozta az eget, ijesztő meteorok zuhantak a földre, s milliók halálát okozták. A világra váró ítéletet a következőképpen fogalmazta meg:
- „Az egész világra sűrű sötétség borul, mely három nap és három éjjel fog tartani. Az áthatolhatatlan sötétségben lehetetlen lesz bármit is látni. Közben a levegő megfertőződik, a ragály nem kizárólag, de főleg a vallás ellenségeit fogja elragadni. Mindaddig, amíg a sötétség tart, képtelenség lesz világot gyújtani. Csak szentelt gyertya lobban lángra s ad némi fényt. Aki a sötétség alatt kíváncsiságból kinyitja az ablakot, hogy kinézzen, vagy kilép a házból, ott. helyben fog holtan összerogyni. Ebben a három napban maradjanak az emberek inkább házaikban, imádkozzák a rózsafüzért, és kérjék Isten irgalmát.”
Ezután azt látja, hogy egész nemzetek térnek vissza a katolikus egyházba, sok pogány, török és zsidó tér meg, akik buzgóságukkal megszégyenítik a keresztényeket.
Az Egyház diadala
Amikor az Úr az emberiséget már megtisztította, és a lelkeket az újültetésre előkészítette, a megtisztított egyház öröme és diadala leírhatatlanul nagy lesz.
Anna Mária 1818-ban részesült először ebben a látomásban, később többször is megjelent előtte a lángok által körülnyaldosott föld, a riasztó sötétség, látja, hogy hatalmas épületek omlanak össze, mintha az ég és a föld a halállal küszködne, majd a csapásokat általános megújulás követi.
Mindez akkor fog bekövetkezni, amikor az egyház már-már elveszítette minden lehetőségét, hogy szembeszálljon
az üldöztetésekkel. A csapások nyomán feltárulnak
„a szív titkos gondolatai”. A
„győztesek azok lesznek - mondta az Úr -, akiknek megadom az alázatosság lelkületét”. A tisztulás azonban nem fog hosszú ideig tartani. Az idő Isten kezében van, s tetszése szerint lerövidítheti.
Az öt beteg fa
Más alkalommal Anna Mária nagy erdőt látott és benne öt fát. Az Úr azt, mondta neki, hogy ezeknek a fáknak a gyökerei betegek, és megfertőzik az összes többi növényt is. Mielőtt az egyház győzelme bekövetkezne, ki kell irtani a nagy idők öt nagy eretnekségét.
Msgr. Salotti magyarázata szerint ez az öt fa:
- a nacionalizmus,
- liberalizmus,
- szabadkőművesség,
- modernizmus
- és szocializmus.
Anna Mária világosan megmondta előre, hogy Mastai abbé, aki annak idején Chilében a nunciatúrán attasé volt, pápa lesz, a későbbi IX. Piusz. Mivel számtalan megpróbáltatás éri, s hosszú ideig alamizsnából él, szent módjára fogja az egyházat kormányozni. Az elegáns Mastai grófot, aki huszonhat évas korában lett pap, majd kanonok, azután Imola püspöke. a négy napig tartó konklávé 1846júniusában valóban pápává választotta.
IX. Piusz, aki az Anna Mária által festett képben magára ismert, kétszer is sürgette a boldoggá avatási per meggyorsítását, 1871 júliusában egy kihallgatás alkalmával a következőket vallotta: Anna Mária csodálatos dolgokat mondott meg előre róla, és megjövendölte, hogy eljön az a nap, mikor a Szentszék a világ minden tájáról kapott alamizsnára szorul, de nem fog szükséget szenvedni. Vallomását azzal zárta, hogy helytelen lenne Anna Mária jövendöléseinek bekövetkezhetőségét nem elismerni.
Fegyvere a hallgatás és az áldozat
Mivel Anna Mária elhivatottsága folytán nagy szerepet töltött be a pápák védelmében, gyakran állították párhuzamba
Sienai Szent Katalinnal. Anna lakását elárasztottak a szegények is, és panaszkodtak neki a pápára rossz világi uralkodása miatt. Anna lecsitította őket. Ez a pápaságot védő tevékenysége azonban elenyésző jelentőségű. Legfőbb feladata a pápaság imával való támogatása. Ez nem volt látványos dolog. Bár időnként meglátogatták egyházfejedelmek és kikérték véleményét, az ő hatékony fegyvere a hallgatás és az áldozat volt.
A boldoggá avatási per irataiból kitűnik, hogy Jézus többször is megmondta Annának:
„A te szenvedéseid szükségesek bizonyos általad ismert s előtted rejtve maradt célok érdekében. Életed hosszúvértanúság lesz, hogy megvédd a hitet az egyház javára.”
IX. Piusz pápa a boldoggá avatás bevezető dekrétumában ezt írja:
- „Az volt a hivatása, hogy a század büszke pompáját megalázza, az istentelenek vállalkozásait meghiúsítsa. Isten egy egyszerű asszony személyében - bizonyos értelemben - erődítményt
állított velük szembe”.
Napóleon, a nagy ellenfél
Az egyház ellen törő cselekedetek, megmozdulások közül Anna lelkét leginkább a császári politika foglalkoztatta. Titokzatos tűzgömbje révén 1791 óta kíséri figyelemmel Napóleon életét, aki akkor még kis százados volt. Naponta látja terveit, ármányait, részsikereit és végső bukását. Ecseteli Pedicini bíborosnak, msgr. Natalinak és gyóntatójának azokat az eseményeket, melyek VII. Piusz pápaságát elhomályosítják; részletesen leírja az egyházfő ötévi fogságát, a moszkvai hadjáratot, a fenyítés kezdetét, Napóleon lemondását és a pápa visszatérését Rómába. Ezáltal biztatja és vezeti az egyház férfiait; imáival kieszközli Isten ostorcsapásait.
Mint bizalmasai vallják,
„Isten kifejezetten megígérte neki, hogy az istentelenek tervei meghiúsulnak, és habár szabad utat enged nekik, fel fogja őket tartóztatni, amikor úgy gondolják, hogy diadaluk csúcsán állnak. Neki azonban készen kell lennie arra, hogy igazságosságának eleget tegyen. Mihelyt a titokzatos napban a meghiúsult terveiket látja, az Úr emlékezteti őt arra, hogy az ilyen kegyelmekért az árat újabb szenvedésekkel kell megfizetnie”.
Míg a császár haláláról anyja, Laetizia csak nyolc hét múltán értesült, addig „szomszédja”, Anna Mária minden egyes mozzanatát pontosan nyomon követte, s el is mondta.
Bizalmasainak vallomásaiból tudjuk, hogy nemcsak titokzatos napjának fényében látja, milyen új szenvedésekkel kell győzelmeiért megfizetnie, hanem szívében is, mint valami közlekedőedényben a vezeklés hullámait oly mértékben érzi emelkedni, amilyen mértékben nagy ellenfelének hatalma csökken.
Hogy nagy szenvedéseire előkészülhessen,
Isten figyelmeztető jeleként megváltozott a szívműködése: a bekövetkező baj mértéke szerint hol erősebben, hol gyengébben vert. A legtöbb rendellenesség az alatt a tizenöt év alatt lépett fel, amikor nagy ellenfelével, Napóleonnal mérkőzött, mikor
egyetlenegy ember hatalomvágya hárommillió katonát kergetett halálba. E másfél évtized alatt nemcsak azokat a megpróbáltatásokat viseli el, melyekkel Isten és az emberek elárasztják, hanem megsokszorozza imáit, vezeklési gyakorlatait, zarándoklásait a Szent Péterről és Szent Pálról elnevezett bazilikákban.
Róma városának őrzőangyala lett
Önsanyargatásaival az égtől ki akarta eszközölni az egyház győzelmét, tisztulását, békéjét, szabadságát. És Isten minden egyes csat után, az önfeláldozás elismeréseként, így nyugtatja meg:
„Akaratod szerint fog történni”. Ez volt Isten válasza a csataterek és a politika győztesei számára.
Anna Mária nem csak a pápákért és az egyházért imádkozva vállalta a szenvedést, hanem Róma városáért is.
Titokzatos napja felvillantotta előtte titkos társaságok és más ellenségek tevékenységét, ugyanígy Istennek a könnyelmű néppel szemben tervbe vett büntetését. 1816. augusztus 31-én, a szentáldozás után, mikor bensőségesen imádkozott a városért, a népért és a papokért, az Úr ismét megszólította:
- „Tudd meg, hogy most a lelkek úgy hullanak a pokolba, mint télen a hópelyhek. Mindannyian keservesen sírnak és zokognak. Róma már nem nevezhető szentnek... Lakói úgy élnek; mint az állatok. Nem keresnek semmi mást; mint csak a kényelmet és a szórakozást, bűnös vágyaik kielégítését, sokan mégis panaszkodnak, hogy nem tudják többé elviselni nyomoruk terhét. Ha ezt meg akarnám bosszulni, bűneik miatt el kellene őket pusztítanom.”
Máskor így panaszkodott neki Jézus:
- „Ó, Róma, Róma! Bűnös gyermekek! Tudjátok, hogy mennyi jót tettem veletek? Megjegyzem válaszotokat! Ha majd Mennyei Atyám rendet tesz, majd meglátod, kedvesem, hogy mi lesz Róma sorsa!”
Anna Mária sokkal jobban tudta, mint bárki más, hogy Isten jelentéktelennek látszó dolgokat is felhasznál céljainak elérésére; egy kődarabot, amelyet Dávid parittyájából repítve segít legyőzni Góliátot, vagy Salamon fiának, Roboámnak esztelenségét, hogy Dávid házát tönkretegye.
Forrás:
Klemm Nándor,
Boldog Taigi Anna Mária
Illusztráció:
Jacques-Louis David:
Napóleon a dolgozószobájában (1812), wikipédia
További bejegyzések Boldog Taigi Anna Máriáról:
