A szeretet ára

„Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13) - mondta Krisztus. A szeretet ára a halál.

         Ebben a világban mindennek ára van. Az emberek fizetnek az élelmiszerért, a lakás fenntartásáért, az ivóvízért, még az alvásért is, az internetért és mobiltelefonért, az utazásért, a zeneért, az egészségükért, a szórakozásért... a sort folytathatnám, de a legértékesebb és legkeresettebb „árucikk” mégis a szeretet marad. Ezért természetes, hogy ez a leginkább sóvárgott, és a legértékesebb kincs.

         A világon nincs semmi, amivel meg lehetne fizetni a szeretetet. A szeretet ára a világ felett van és azon túl.

         Mikor egy fiatal szerelmes lesz, elveszíti identitását, misztikus módon meghal a másik javára. A szerelmes lemond mindenről, nincs büszkeség, nincsenek személyes vágyak, nincs pihenés, csak azért, hogy a szeretett személy mellett lehessen, őt szemlélje és a kedvére legyen. Pál apostol ugyanúgy írja le: a szeretet „nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.” (1Kor 13,5). Más szavakkal: a szerelmes meghal önmagának, hogy a másiknak éljen.

         A világ azt mondja a szerelmesekről, hogy vakok. Egy szerelmes vakságában nem veszi figyelembe a veszélyeket, a múltat és a jövőt; nem érdekli, hogy a közeli ismerősei kinevetik, azt sem veszi észre, ha szerelmét nem viszonozzák őszintén. El van választva mindentől és mindenkitől, ami addig őt éltette és jellemezte. Más szóval, a szerelmes titokzatosan meghal önmagának, hogy egy más valóságban szülessen újjá, a szeretett személy valóságában.

         Ez a szerelmi vakság nem feltétlenül magasztos vágy, amely képes az igazi szeretet megtapasztalására, de jelképe az Isten szeretete által megsebzett lélek misztikus halála előtti állapotának, amelyen feltétlenül átmegy. Ez a lelki halál annyira nyilvánvaló, hogy még köznyelvben is vannak rá olyan kifejezések, mint „él-hal utána” vagy „elsorvad a vágytól”, „meghal nélküle”.

         Még ha a szerelem és az időleges vakság állapota bárkivel megtörténhet, nem mindig válik a lélek javára, sőt éppen ellenkezőleg, gyakran bűnbeesés követi, meg az ösztönök kielégítését, de Isten rendelte el így, hogy ezzel a szenvedélyes vaksággal megmagyarázhassuk és megérthessük az igazi, tiszta és örökkévaló Szeretetet. „Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.” (1Jn 4,16)

        A fiatal szerelmesen keresztül Krisztus rávilágít az Isten és az Egyház iránti szeretetre. Ez az a misztikus szeretet, amely fenntartja a világot. Jézus a példabeszédeiben ezt a szeretetet a menyasszony és a vőlegény örömével hasonlítja össze, a lakodalommal.

         De a halál, mint a szeretet ára, nem csupán metafora. Krisztus a szeretetünkért az életével fizetett. „Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Róm 5,8)

        A szentek, a vértanúk a lelküket-életüket adták Krisztus szeretetéért. Jézus nem parancsolta meg nekünk azt, hogy meghaljunk Istenért és a másikért, mert ha ezt tette volna, akkor azért, hogy a szeretetben beteljesüljünk, meg kellett volna haljunk, és az emberek az évszázadok során a halál végtelen lehetőségeit keresték volna.

         Avilai Szent Teréz gyermekkorában szó szerint vette a vértanúságot, a halált, mint általában a gyerekek szokták, és elindult meghalni az egyik testvérével, de nem sikerült, mert hát „miért is vannak az embernek szülei?!” :-) Tizenegy testvére volt:

• „Hárman voltunk lányok és kilencen a fiúk. (...) Volt közöttük egy, velem körülbelül egyidős, akihez legjobban ragaszkodtam, bár azért nagyon szerettem valamennyit s ők is engem. Azzal azonban, akit említettem, együtt szoktuk olvasgatni a szentek életét, s midőn ilyenkor a könyv beszélt nekünk azokról a kínzásokról, amelyeket a szent vértanúk állottak ki, én rendesen úgy láttam, hogy azért mégis csak olcsón szerezték meg Isten látásának boldogságát s nagyon szerettem volna én is úgy meghalni; természetesen nem azért, mintha tényleg akkora lett volna bennem a szeretet Isten iránt, hanem inkább azért, hogy oly hamarosan elérhessem a mennyei boldogságot, amelyről annyit olvastam. Testvéremmel tehát sokat tanakodtam arról, hogyan lehetne ennek módját ejteni. Végre is abban állapodtunk meg, hogy elmegyünk a mórok földjére – útközben kéregetünk – ott azután csak levágják a fejünket. Igazán azt hiszem, hogy az Úr már ebben a zsenge korban megadta nekünk az ehhez szükséges bátorságot, s csak azon múlt a dolog, hogy nem tudtuk miképpen üssük nyélbe tervünket. Miért is vannak az embernek szülei?! Okoskodtunk, mert hát természetesen ez volt szemünkben a legnagyobb akadály. Nagy meghatottsággal ismételgettük az olvasottak alapján, hogy a kárhozat és az üdvösség mindörökké tart. Erről sokat szerettünk beszélgetni, s különösen abban telt örömünk, hogy újra meg újra mondogattuk egymásnak: mindörökké, mindörökké, mindörökké. Azáltal, hogy ezeket a szavakat oly sokszor ismételtem, Isten kegyelméből már ily kis koromban lelkembe vésődött az igazság útja.” (Önéletrajz, 1. fej.) 

         Másfajta halálra hív minket Jézus, az önmegtagadásra és a kereszthordozásra:

• Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.” (Mt 16,24) 

         Az önmegtagadáson keresztül bekövetkező misztikus halál a szeretet kötelező feltétele, átmenet a sötétségből Isten világosságába. Ez egy lelki harc, bizony szenvedéssel jár.
        Keresztes Szent János (1542 - 1591), akit a „sötét éjszaka” vagy a „semmi és a minden” doktorának is szoktak nevezni, az önmegvalósítással szemben állította az önmegtagadás szabadságát. A lelki élet folyamán egy adott pillanatban az ima elnehezül és szárazzá, unottá, kényelmetlenné válik, életünkben fájdalmas dolgok történnek, Isten is mintha eltávolodott volna - vagyis a „sötét éjszakába” jut a lélek, ilyenkor csak a hitből él. „A szeretet le fogja leplezni előtte azt, akit a hit magába zár.” (A szellemi páros ének).
         A sötét éjszaka Isten kegyelme, Isten irgalma. Istent Istenben keresni annyit jelent, hogy Krisztus kedvéért készek legyünk elfogadni Istentől és a világtól mindazt, ami kellemetlen.

         Ha a megfeszített Krisztust szemléljük, látjuk, hogy Isten mennyire szeretett minket: „Hisz tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak drága vére árán.” (1Pét 18-19)

        Aki az önmegvalósítás híve (ma ezt hirdeti a világ, a modern pszichológia, a guruk) az el van telve önmagával, egyre gyengébb a szeretete.

         Mert minél nagyobb figyelmet fordítok önmagamra, és ha csak az én javam lebeg a szemem előtt, annál inkább meghal a szeretetem a másik iránt. Minden körülöttem forog, én vagyok a világ közepe, és a másik csak eszköz számomra az önmegvalósításom útján.

        Önmagunknak meghalva titokzatosan beleszületünk a szeretet országába. Szeretlek, mondja a szerelmes, meghalok, hogy benned újjá szülessek, mert mindezek előtt már éreztem, hogy bennem élsz. Ezt a titokzatos szeretet írja le Szent Pál apostol: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” (Gal 2,20)

         Egy idő után a szerelmesek kezdenek hasonlítani egymásra: átveszik egymás szavait és beszédmodorát, ugyanazokat a könyveket olvassák, kezdik ugyanazon ételeket ízletesnek találni, megkedvelik egymás dalait, ugyanazt a hitet vallják (ez lehet téves sajnos), és minden örömben-bánatban egyek lesznek. 

         Az Istenbe szerelmes lélek átalakul: „Mi pedig mindnyájan födetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét és e szemléletében fokról fokra az ő képmásává változunk át az Úr Lelke által.” (2Kor 3,18)

         Lisieux-i Szent Teréz „kis útja” a bizalom, a szeretet és a vértanúság útja:

• „A Szeretet az a FELSÉGES ÚT, amelyik biztosan Istenhez vezet. (...)De hogyan bizonyítsa Szeretetét, mikor a Szeretet bizonysága a tett? Nos, a kicsi gyermek virágot fog hinteni, illatfelhőkbe burkolja majd a királyi trónt, ezüstös hangján a Szeretet himnuszát fogja énekelni … Igen, én Édesem, így fog elégni az én életem … Nem tudom másként bebizonyítani az én szeretetemet Neked, minthogy virágot hintek: vagyis nem engedek ki a kezemből egyetlen kis áldozatot, egyetlen tekintetet, egyetlen szót sem és felhasználok minden dolgot, még a legapróbbat is arra, hogy szeretetből tegyem … Szeretetből akarok szenvedni, sőt örülni is, így fogok virágot hinteni a trónusod előtt; egy sem kerül majd az utamba olyan, amelynek szirmait ne szórnám elébed … azután virághintés közben énekelni fogok (vajon lehet e sírni ilyen gyönyörűséges foglalkozás közepette?) – énekelni fogok még akkor is, ha tövisek között kell szednem virágaimat s minél hosszabbak és szúrósabbak lesznek a tövisek, annál dallamosabb lesz az én énekem.”

          A fiataloknál, ha a szerelem, az a kezdeti tűz és testi vágy, ha nem alakul át kölcsönös tiszteletté és igazi szeretetté, a házasságuk válással végződik.
        Megfigyeltem, hogy vénségükre sokan még a saját gyereküket is szipolyozzák, vagy majomszeretettel szeretik. Egyes fiatal feleségekben is kihalt ma a szeretet, a hit, manipulálják családjukat, a férjüket, hogy minél több haszonra tegyenek szert, aztán legyen mit hálátlanul elherdálni, s közben a szomszédasszony férjét is elcsábítják.
         Az anyai szeretet is, amelyről annyit regélnek, már nem igazi szeretet; vannak anyák, akik Isten és az Egyház elleni gyűlöletre nevelik kisgyerekeiket.

         Summa summarum: a szeretet árát mi is meg kell fizessük: Jézusért, Jézussal és a felebarátunkért. Döntés kérdése, a Szentlélek vezet és segít minket Istennel egyesülni. Jézus Krisztus a legjobb barátunk, „senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért”.

Istenem, szolgáltass nekem igazságot! (Lk 18,1-8)

         Isten akaratának teljesítése az életszentség alapja és forrása, egyszer mindnyájan ítélet alá esünk Isten színe előtt.
         Vágyaink és bűneink, a világ és a sátán megakadályoznak abban, hogy Isten által nekünk szánt úton haladjunk és szentté váljunk.

• Ha tehát, jámbor lélek, Istennek tetszeni, s e földön megelégedett életet akarsz élni, egyesülj mindig és mindenben az isteni akarattal. Gondold meg, hogy rendetlen és keserű életed minden bűne onnan származott, mert eltávoztál Isten akaratától. Mostantól kezdve tehát karold át Istennek tetszését és mondd mindabban, ami veled történik: Úgy van, Atyám! Mert így tetszett neked (Mt 11,26). Így történjék, Uram, mert ez a te tetszésed. Midőn érzed, hogy valamely kedvezőtlen esemény megzavar, gondolj arra, hogy az Úrtól jött és mondd: Így akarja Isten és aztán légy nyugodt. Elnémultam és nem nyitottam föl számat, mert te cselekedted (Zsolt 38) Uram, minthogy te cselekedted, én nem szólok, hanem elfogadom. Erre a szándékra kell irányítanod minden gondolatodat és imádságodat, vagyis légy rajta, az elmélkedésben, szentáldozáskor s az Oltáriszentség látogatásakor mindig kérd Istent, hogy adja meg a kegyelmet, hogy az ő akaratát teljesíthesd. És ajánld föl magadat folyvást, mondván: Íme itt vagyok. Istenem, tedd velem és mindenemmel azt, amit akarsz. Ez volt Szent Terézia állandó gyakorlata; napjában legalább ötvenszer fölajánlotta magát Istennek, hogy rendelkezzék vele úgy, amint neki tetszik. 

Forrás:

Liguori Szent Alfonz: Megegyezés Isten akaratával, Jel Kiadó 2011. 

• A lelkek olyanok, mint a viasz, amely pecsétre vár. Önmagukban nincs sajátos azonosságuk. Rendeltetésük az, hogy az élet Isten akaratából meglágyítsa és előkészítse őket arra, hogy halálukkor felvegyék a fokozatuknak megfelelő, Istenhez hasonlósági lenyomatot Krisztusban. Többek között ez az azt jelenti, hogy Krisztus ítél. A viasz, amely meglágyult Isten akaratában, könnyen veszi fel azonosságának lenyomatát, az igazságot, amelyre szánva volt. A kemény, száraz, merev és szeretetlen viasz nem veszi fel a lenyomatot és a ránehezedő pecsét porrá fogja zúzni. 

Forrás:

Thomas Merton: Találkozás Istennel, A kontempláció, Márton Áron Kiadó 2000

• Legvégül szereteted foka alapján ítélnek meg. Tanulj meg szeretni úgy, amint Isten akarja, hogy szeressük, s úgy, amennyire tőled telik. 

(Keresztes Szent János: Az andurjári kézirat tanácsai és elvei, 56)

Isten akarata rólunk írott szó, 

van egy könyvünk a mennyben

         Születésünk előtt, Isten akarata és rólunk szóló tervei, sajátos és egyedülálló küldetésünk itt a földön a könyvünkben már meg van írva. Már csak ebből a szempontból is hamis a reinkarnáció tana.
         A mennyben mindenkinek van egy könyve, Isten akarata rólunk írott szó, az angyalok is olvashatják, ez megrendítő:

• Szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük. (Zsolt 139,16) 

         Például Szent János apostol is megtudta a küldetését, miután lenyelte a róla szóló könyvet, és teljesítette is, amint tudjuk:

• Odamentem az angyalhoz, hogy adja át nekem a könyvecskét. Így szólt hozzám: „Nesze, nyeld le! Keserű lesz tőle a gyomrod, de a szád olyan édes, mint a méz.” Elvettem az angyal kezéből a könyvecskét és lenyeltem. A szám édes lett tőle, mint a méz. De amikor lenyeltem, a gyomrom keserű lett. Ekkor ezt mondták nekem: „Ismét jövendölnöd kell sok népről, nemzetről, nyelvről és királyról.” (Jelenések 10,9-11) 
• Így beszéltek egymás között azok, akik az Urat félik. De az Úr figyelt rájuk és meghallotta őket: Színe előtt egy könyvet írtak emlékeztetőül azokról, akik félik őt és az ő nevében keresnek menedéket. (Mal 3,16) 
• Láttam, hogy trónja előtt állnak a halottak, kicsinyek és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítélkeztek, ahogy a könyvekben fel volt jegyezve, a tetteik szerint. (Jel 20,12) 

         A lelkek ellensége mindent elkövet ellenünk, hogy ne teljesítsük Isten akaratát, és ne váljunk szentté, ehhez a felebarátunkat is felhasználja, aki ellenségünkké válik. A gonosz és rosszakaratú emberektől oltalmazz minket, Istenünk! 

• Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. (1Pét 5,8) 

         És bizony joga van az ősellenségnek Isten trónja elé állni, és „kikérni” minket. Ha Szent Pétert is kikérte, a Sziklát, akkor mi mit mondjunk? A mi Urunk Jézus Krisztus értünk is imádkozik:

• Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. (Lk 22,31) 

         Segítségünk Krisztus Jézus és az Ő Édesanyja, és az egész menny.
         Jézust és Máriát úgy mutatja be a Szentírás, mint akik teljesen „Istenbe”, az Ő fényébe, világosságába, szépségébe öltöztek.
         Tekintsünk most Jézusunkra „Aki felment a Hegyre imádkozni, s miközben az Atyával beszélgetett, arcának színe elváltozott, ruházata fehér lett és fényben sugárzó...” (vö.: Mt 17,2; Mk 9,3; Lk 9,29)
         Majd nézzünk Máriára:bensőleg Jézus lényébe öltöztetett minket az Úr. Ne csodálkozzunk azon, hogy üldöztetésben, szenvedésben van részünk, a lelkek ellensége kétszeresen is gyűlöl minket: Isten gyermekei és a Kármelhegyi Boldogasszony gyermekei vagyunk.
„Aki nagy jel az égen, egy Asszony, akinek öltözete a Nap, lába alatt a hold, s a fején 12 csillagból korona...” (vö.: Jel 12,1) Krisztus Jézust követjük, felvettük a Napbaöltözött Asszony vállruháját, a kármelita skapulárét, Krisztust öltöttük magunkra.

        Az ellenség támad minket, és mi gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy a vele való harcra irányítjuk figyelmünket, akkor már Isten akarata sem tud igazából kiteljesedni az életünkben.
         Amikor egyik családtagunkat támadja – mert ez is az egyik stratégiája, ezzel is szenvedést akar okozni nekünk, akkor az illető személyért járuljunk a mennyei Atya trónusa elé. A családi kötelék szent és erős, Istentől ered, mint a Szent Családnál, jogunk van hozzá.

Kövessük az evangéliumi özvegyasszony példáját (Lk 18,1-8):

• Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, Istentől nem félt, emberektől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá, s kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Igaz, Istentől nem félek, embertől nem tartok, de annyira terhemre van ez az özvegy, hogy igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül nekem jöjjön és arcul üssön.” Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró? Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”  

Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. (Lk 18,3)

         Ezt kéri Istentől, ez az állandó imája az özvegyasszonynak.
         Jézus korában a zsidó özvegyeknek és árváknak nem volt semmi joguk; ha a rokonság befogadta őket, csak akkor volt reményük az életben maradáshoz.
         Az özvegyasszony nem vitatkozik az ellenfelével, nem akarja meggyőzni az igazáról, nem követel kártérítést, nem akar bosszút állni - a Bíróhoz fordul. Éva is ott követte el a hibát az Édenkertben, hogy vitatkozni kezdett a kígyóval.
         Az özvegyasszony nem vádolja az ellenséget, mert a vádló maga a sátán:

• Ekkor harsány hangot hallottam az égben: „Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt. De legyőzték a Bárány vérével és tanúságuk szavával, s nem kímélték életüket mindhalálig. (Jel 12,10-11) 

         Éjjel-nappal vádol Isten trónja előtt, egy fáradhatatlan főügyész.
         Vádolhat minket, mert joga van hozzá bűneink miatt, és a sorsunkba is beleszólhat.

1. Megtérünk és bűnbánatot tartunk 

         Most mi is Isten trónja elé állunk, de a Szent Isten trónusához nem járulhatunk, ha mi is meg nem szentelődünk: MEGTÉRÉS ÉS A BŰNBÁNAT a kulcs. Enélkül imáink nem hatolnak fel Isten trónnusához.

         Megtérünk és bűnbánatot tartunk a magunk, az ősök, sőt az élő családtagjaink nevében is, akiért imádkozunk. Ha szükséges, szentgyónásban letesszük bűneink terhét.

• Vessétek alá magatokat Istennek, szálljatok szembe a sátánnal, és elfut előletek. Közeledjetek Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok. Mossátok tisztára kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, megosztott lelkűek. Ismerjétek el nyomorúságtokat, bánkódjatok és sírjatok. Nevetés helyett gyászoljatok, örömötök változzék szomorúsággá. Alázkodjatok meg az Úr előtt, és akkor megdicsőít benneteket. (Jak 4, 7-10) 

         Jézus Szent vére megtisztít minket, kérjük ugyanezt ezt őseink, családtagjaink számára is.
         - Megbocsátunk mindenkinek, önmagunknak is.
         - Minden megkötöző szóért (ítélkezés, rossz jellemzés, sértegetés, stb.) bűnbánatot tartunk:

• Amit mi mondtunk önmagunkra vagy a családtagunkra, akiért imádkozunk.
• Amit hatalommal bírók mondtak ki ránk: szülők, család, tanárok, főnökök, papok, barátok…
• Amit az illető családtagunk, akiért imádkozunk, mondott ki saját magára.

         - Áldást mondunk mindazokra, akik szavaikkal megkötöztek, megbántottak, kárt okoztak, üldöztek.

• Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok. Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek” – mondja az Úr. Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval. (Róm 12, 14.19-21) 

2. Az özvegyasszony elment a Bíróhoz. 

Most mi is Isten trónja elé állunk, a mennyei seregekkel körülvéve.

         A mi Bírónk az Isten, akinek trónja megközelíthetetlen fényességben van (1Tim 6,16). Lélekben most álljunk a trón elé Jézus Krisztus által, aki a mi védőügyvédünk, és tekintetünket fordítsuk a trónra. Velünk van a szent őrzőangyalunk és a Szűzanya, kerubok, szeráfkarok, angyalok... és a megdicsőült szentek megszámlálhatatlan serege. 
         És roppant nagy kegyelem, hogy élhetünk a bűnbánat szentségével, és magunkhoz vehetjük az Legméltóságosabb Oltáriszentséget, ezért legjobb rögtön a szentmise után a trón elé járulni, amikor is az Úr Jézus még a bensőnkben van a szent színek alatt; vagy szentségimádás alatt.

         Ha egyszer mindezt ezt végigelmélkedtük, és „látjuk a tróntermet”, másodszor már néhány perc alatt a trón elé tudunk állni (mert a kísértések nem maradnak el, míg csak e földön élünk):

• Amint néztem, egyszer csak trónokat állítottak fel, és az Ősöreg leült. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj tiszta, mint a gyapjú. Trónja lobogó lángból volt, kerekei meg izzó parázsból. Tűzfolyó eredt belőle és folyt tovább. Ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren álltak előtte. Ítéletet tartottak, és felnyitották a könyveket. (Dán 7,9-10) 
• Az ott ülő tekintete jáspishoz és karneolhoz hasonlított, és smaragdhoz hasonló szivárvány a trónja körül. A trón körül huszonnégy szék, a székeken huszonnégy vén ült, fehér ruhába öltözve, a fejükön aranykoszorú. A trónból zengő, mennydörgő villámok csapkodtak. A trón előtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét szelleme. A trón előtt kristályként csillogó üvegtenger. A trón közepén a trón körül négy élőlény, elöl, hátul tele szemekkel. Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második fiatal bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig repülő sashoz hasonlított. Mind a négy élőlénynek hat-hat szárnya volt körös-körül és belül is, tele szemekkel. Éjjel-nappal folyvást ezt zengték: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van és aki eljő!” (Jel 4,3-8) 

Isten trónja előtt jogaink vannak

         Isten gyermekei vagyunk és Krisztus társörökösei, már most a mennyeiek közé helyezett minket az Úr, jogaink és kiváltságaink vannak:

• Feltámasztott minket, és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett minket, hogy az eljövendő korokban Jézus Krisztusban kinyilvánítsa kegyelmének túláradó bőségét, hozzánk való jóságából. (Ef 2, 6-7)

         Királyi gyermekek és papok vagyunk (itt általános papságról van szó, nem a felszentelt papokról!):

• Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. (1Pt 2,9) 

         Mert Jézussal MINDENT, semmit áldást ki nem hagyva, MINDENT nekünk ajándékozott az Atya, senki és semmi nem szakíthat el minket Krisztus szeretetétől:

• Mire következtethetünk ebből? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt MINDENT? Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adta? Ki ítél el? Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk? Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? Amint meg van írva: Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak. De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. (Róm 8,31-37) 

A szent angyalok szolgatársaink, küzdenek velünk és értünk

         A harcban nem vagyunk egyedül, a szent angyalok társaink a harcban, és Isten trónja előtt állnak szüntelenül, látják Szent Arcát:

• Lába elé borultam, hogy imádjam, de ő így szólt: „Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, akik tanúságot tesznek Jézusról. Az Istent imádd!” Mert Jézus tanúsága a prófétaság lelke. (Jel 19,10-11) 

          A szent angyalok félelmetesen erősek (Gábriel angyal megjelenik Dánielnek):

• Amikor körülnéztem, egyszerre egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. Derekát színarany övezte. Teste ragyogott, mint a drágakő, arca, mint a villám, szeme, mint a lobogó tűz, karja és lába, mint a csiszolt érc felülete, szavának hangja meg, mint a tömeg zúgása. (Dán 10,6) 

         A mennyeiek közé helyezve látjuk, amint az apostolok is trónokon ülnek:

• Ezért adom át nektek az országot, mint ahogy Atyám, nekem átadta, hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött. (Lk 22,29-30) 
• Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták. (Jel 20,4)

         Képzeletben lássuk mindezt megrendülve, lássuk a Szűzanyát és Szent Józsefet, kedvenc szentjeinket, rokonainkat, barátainkat; ez tőlünk függ.

3. Kérjük Istentől az igazságszolgáltatást vádlónkkal szemben

     
         És most kérjük, hogy a Háromszorosan Szent Isten igazságot szolgáltasson nekünk; hamarosan, sőt egyes esetekben tüstént meg is teszi, a védőügyvédünk Jézus Krisztus, a vádló elnémul:

• Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. (Lk 18,07-8)

• Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és méltányosan szegényeidet. (Zsolt 72,2) 

         Sem az ítelethozatal, sem az igazságszolgáltatás, sem a végrehajtás nem a mi dolgunk - mindez megtörtént most!

4. Adjunk hálát Istennek Jézus Krisztus által

         Adjunk hálát Istennek, hogy fogadott minket, és meghallgatott, dicsérjük, áldjuk, magasztaljuk, imádjuk Istent - Jézus Krisztus által. A vádló eltakarodott ezúttal. Tartsunk ki ezen hitünkben.
            Ahogy Avilai Szent Teréz állandó gyakorlata volt, mi is napjában legalább ötvenszer ajánljuk fel önmagunkat Istennek, hogy rendelkezzék velünk úgy, amint Neki tetszik, a többit bízzuk Rá.
         Kérjük Jézust, a Jó Pásztort, hogy nevünkön szólítson minket (vagy azt, akiért Isten trónja elé járultunk), és vezessen minket Isten akaratának teljesítésében:

• „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. Aki a kapun megy be, az a juhok pásztora. Az őr kinyit neki, a juhok pedig megismerik a hangját. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Amikor mindegyiket kivezeti, elindul előttük, s a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek nem ismerik a hangját.” (Jn 10,3-5) 

         Isten akaratának megismerése és teljesítése IGAZSÁG: hogy éljünk az Ő parancsai és az Egyház parancsai szerint.
         Isten mikor igazságot szolgáltat nekünk, akkor akaratát és ígéreteit közli velünk, egyúttal elkergeti a tisztátalan szellemeket.

         Isten azt akarja (néhány igerész, a sort lehet folytatni konkrét célokért is):

• hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. (1Tim 2,4)
• hogy egészségesek legyünk testileg és lelkileg: „Vétkeinket a saját testében fölvitte a (kereszt)fára, hogy meghaljunk a bűnöknek, s az igazságnak éljünk. Sebei szereztek számotokra gyógyulást.” (1Pét 2,24) 
• hogy szabadok legyünk mások rosszindulatú ítéleteitől, istentelen manipulálástól, megkötözöttségektől: „Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,36) 
• hogy életünk legyen és bőségben legyen: „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” (Jn 10, 10) 
• hogy bátrak legyünk a nekünk adományozott Szentlélekben: „Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya!” (Róm 8,15) „Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk. (2Tim 1,7) 
• hogy szeressünk, legyünk irgalmasok és önzetlenek: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Ezeknél nincs nagyobb parancs.” (Mk 12, 29-31) 
• hogy hamatoztassuk talentumainkat (Mt 25, 14-30) 
• hogy közösségben éljünk, nem csak családi, hanem jézusi közösségben is: „Mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által.” (1Pét 2,5) 

         És álljunk az Úr elé családunkért, közösségünkért, városunkért, népünkért. Ábrahám is „alkudozott” az Úrral Szodoma megmentéséért (Ter 18, 16-33):

• „Kerestem köztük olyan embert, aki falat építene, és odaállna a résbe elém az országért, nehogy elpusztítsam, de nem találtam. Akkor rájuk zúdítottam haragomat, megemésztettem őket haragom tüzével. Tetteik visszaszálltak fejükre – mondja az Úr, az Isten.” (Ez 22,30-31)

Isten nem bottal ver, hanem aratással. Ki mit vetett, azt aratja.

Bárcsak hideg volnál, vagy meleg!

      A rossz önmagában nem létezik, a rossz a jónak hiánya.
      A sötétség a világosság hiánya.
      A gyűlölet a szeretet hiánya.
      ...

• Aki azt állítja, hogy a világosságban él, de gyűlöli testvérét, az még mindig a sötétségben van. Aki szereti testvérét, megmarad a világosságban, s nem szolgál botrányul másoknak. Aki azonban gyűlöli testvérét, az sötétségben van, a sötétségben jár, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség megvakította. (1Jn 2,9-11)

     Sokszor a gyűlölet valójában egy tehetetlen düh az igazság kiderüléséért, mások által okozott sok szenvedésért, a ránk kényszerített nyomorért, az emberi méltóság sárba taposásáért, stb. 

      A gyűlölet egy olyan érzelem, amit az ember már kiskorában megtapasztal. A felnőtt józan ésszel belátja, hogy a gyűlölettel elsősorban önmagának árt, imádkozik, és megtanul megbocsátani, és egyre jobban szeretni. A gyermek pedig két perc múlva már vidáman, önfeledten játszik - mert hát gyermek és tisztaszívű.

      Például Szent Pál is „az igazságért” harcolt, teljes gőzerővel és dühvel, megvolt rá a lehetősége, jó körökben forgott: 

• „Zsidó vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem, s Gamáliel lábánál az atyai törvény szigorú megtartására tanítottak. Az Isten szolgálatában éppúgy buzgólkodtam, mint most ti mindannyian. Halálra üldöztem ezt az „utat” (tant), férfiakat és nőket kötöztem meg és vetettem börtönbe. Maga a főpap és a vének tanácsa a tanúm. Megbízólevelet is kaptam tőlük, azzal mentem el Damaszkuszba, a testvérekhez, hogy bilincsbe verve Jeruzsálembe hurcoljam őket, hadd bűnhődjenek. Ekkor történt, hogy amint az úton Damaszkusz közelébe értem, az égből hirtelenül nagy fényesség vett körül. A földre zuhantam, és egy hangot hallottam, amint megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl? Megkérdeztem: Ki vagy, Uram? Így folytatta: Én a názáreti Jézus vagyok, akit üldözöl. Útitársaim látták a fényességet, de a hangot nem hallották.” (ApCsel 22, 3-9) 

      Mi lehet rosszabb a gyűlöletnél? A közömbösség.

• „Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból.” (Jel 3,15-16) 

      Szent Pál nem volt közömbös, de „hideg” volt, maga volt a megtestesült kőkemény gleccser Krisztussal szemben: Saullal volt mit kezdenie Jézusnak; a közömbössel, a lustával nincs mit kezdenie.

Felvenni a keresztet

• „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen. Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti.” (Lk 9,23-24) (Mt 16,24; Mk 8,34) 

      Egyedül Lukács evangélista teszi hozzá: minden nap.      

Aki követni akar. 

     Isten kegyelmi hívására vágy támadt a szívemben, hogy kövessem Jézus Krisztust, mintegy válaszként szeretetéért, mindazért, amit értem tett a kereszten, Ő az én Istenem, a jó Pásztorom.

• „Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad. Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy bizalommal várjuk az ítélet napját, mert ahogyan Ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon.” (1Jn 4,16-17) 

      Szeretet az Isten. Az Isten utáni vágy és a szeretet Krisztushoz hasonlóvá tesz, és „ahogyan Ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon.” Sokatmondó kijelentés ez, ezen még elmélkedni fogok. 

Tagadja meg magát. 

      Vagyis ne hasonuljak a világhoz, hiszen már Krisztushoz tartozom, áron vétettem meg, nem vagyok a magamé (1Kor 6, 19-20): 

• „Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból.” (1Jn 2, 15-16) 

      Szent Pál is radikálisan fogalmaz, minden elkötelezett keresztény nevében kimondja: 

• „Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak.” (Gal 6,14) 

      A Római levélben Szent Pál valósággal könyörög, hogy még gondolataim fölött is őrködjek. Nem mindegy, hogy egész nap mire gondolok, mit olvasok, mire használom a szemem és a fülem, milyen szavakat ejtek ki és hogyan. Mindez önmegtagadás az áldozathozatal is egyben, Isten egészen Önmagának akar engem, nem éri be kevesebbel: 

• „Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok. Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.” (Róm 12,1-2)

      Vagy ahogy Szent Péter mondja, a bűnnel való szakítás igazi önmegtagadás, szenvedés: 

• „Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, ti is ugyanazzal a gondolattal fegyverkezzetek fel, mert aki testben szenvedett, szakított a bűnnel, hogy ne emberi vágyaitokat követve, hanem az Isten akarata szerint éljetek földi életetek hátralevő idejében.” (1Pét 4, 1-2) 

Vegye fel keresztjét (minden nap): 

      Számomra ennek a jelentése ez: amikor Isten akarata találkozik (sőt ütközik) az ember lázadó akaratával, az az igazi kereszt az ember számára. De ha az ember nem a saját önző érzelmei-érdekei szerint dönt, ki tudja mondani: „Legyen meg a Te akaratod, Uram!”. Ez nem megy szenvedés nélkül. Krisztus Urunk vérrel verejtékezett, de kimondta és megtette az Atya akaratát. Hazudik, aki azt mondja, hogy nem tudja, számára mi az Isten akarata, és nem hallgat lelkiismerete szavára.

• „Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá? Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad. (Zsolt 8, 5-6) 

      Isten képére és hasonlatosságára van teremtve MINDEN ember, „majdnem isteni lény”, akkor is, ha ez a "lény" a bűnben fetreng. 

      Az embernek szabad akarata van, és az áteredő bűn miatt ez az akarat rosszra hajló, Isten akaratát semmibe veheti, sajnos:

• „Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.” (Iz 53,6) 

      Ez a bűn, ez a gonoszság: a „magunk útját járjuk”, Isten nélkül. Nem törődünk Istennel, nem is gondolunk rá, nem adjuk meg Neki az első helyet az életünkben, sőt lázadunk szent akarata ellen. Jézus Krisztus eljött közénk, és kereszthalálával megváltott minket, a Sátán országából átkerültünk Isten Országába. Rajtunk áll a megtérés, a változás vágya: hisszük-e, amit Jézus Krisztus, az élő Isten Fia, meghalt értünk a Kereszten, hisszük-e, hogy feltámadt, felment a mennybe és Ő ma is él! 

Kövessen engem. 

      Krisztus Urunk követése személyre szabott. Ahogyan nincs, nem volt és nem is lesz két egyforma ember világon, úgy nincs két egyforma Istenhez vezető életút sem. Mindenki megkapta a maga talentumait, amivel majd el kell számoljon az ítélet napján. Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet. (Jn 14,6) Ahhoz, hogy járni tudjunk az Úton, Isten elküldte nekünk a Szentlelkét, aki könnyűvé teszi számunkra Krisztus követését, a szeretet megélését, sőt „térképpel” is megajándékozott minket. Mi az Egyház, mi Krisztus Teste vagyunk, „a térkép” pedig mindnyájunk közös tulajdona: az útvonalat megtaláljuk a Szentírásban, az Egyház tanításában, a szentségekben. A célunk Isten, és míg zarándokolunk az úton, Krisztus igazi tanúivá tesz minket a Szentlélek. Velünk zarándokol a Szűzanya, a szent angyalok, és az üdvözültek hatalmas serege. 

       Ez is kemény beszéd: „Szeressétek ellenségeiteket”. Jézusom nem azt mondta, hogy úgy forgolódjam a világban, hogy ne legyenek ellenségeim, hanem hogy szeressem őket. Ezt tette Krisztus Urunk is, szerette ellenségeit és imádkozott értük. Júdást, az áruló csók után „Barátomnak” nevezte. Nehéz az ellenség szeretete, de nem teljesíthetetlen parancs, a Szentlélek megsegít. Sőt, egy barát lehet akadály az életszentség útján, de az ellenség egyenesen Isten karjaiba vet engem.

•  „Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira! Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg! Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. (Mt 5,38-45) 

      Jézus szavai szerint kiválasztott vagyok a többi Krisztus-követővel együtt, a közösségnek megtartó ereje van: 

• „Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást! Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ.” (Jn 15, 17-19)
• „A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.” (Jn 16,33)

      Ha a mi Urunk, Jézus Krisztus „új parancsa” szerint valóban szeretnénk egymást mi keresztények, és közös célunk Isten Országa lenne, akkor ennek egyenes következménye a közvetlen környezetünk, „a világ” gyűlölete lenne. De nem gyűlöl minket a világ, hanem köszöni szépen, jól megvan velünk látszat-keresztényekkel, nem zavarjuk felségvizeit.

      Nem „a világban” levő embereket kell gyűlölnöm, hiszen minden ember a láthatatlan Isten képmása, hanem megtagadni e világ szellemét, mert: „tudjuk, hogy mi az Istentől vagyunk, és hogy az egész világ a gonosz hatalmában van.” 1Jn 5,19” 

      Egyre jobban megnyilvánul a világban ennek a gonosz hatalomnak a sötétsége, még az Egyházban is. Jöjj el Urunk Jézus!

Boldogok a szegények

„Boldogok, akik Isten előtt szegények, mert övék a mennyek országa”(Mt 5,3)

Richard Rohr

      Micsoda kezdőgondolat! Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez a mondat Jézus nyilvános fellépését követő első beszédét vezeti be. „Boldogok az Isten előtt szegények.” Ez döntő, ez a kulcs Jézus minden tanításához; egyébként nem mondaná mindjárt az elején. Az ember nehezen tudja elképzelni, hogy egy ilyen radikális kijelentés ennyire megszokott, ennyire hétköznapi volna. Úgy tűnik, Máté szándékosan kissé szelídebben fogalmaz, mint az eredeti szöveg. Ez az eredeti változat Lukácsnál található, és az apokrif Tamás-evangéliumban (amelyet 1945-ben az egyiptomi Naj Hammadiban fedeztek fel). Lukács a „boldogmondások” egyszerűbb formáját hagyta ránk (6,20-49). Mivel evangéliumát szegényeknek írta - mondják a Szentírás-magyarázók -, meghagyta az eredeti kemény szavakat, amelyeket Jézus mondott: „Boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa” (Lk 6,20). És Lukács hozza az ellenpontot is: „De jaj nektek, akik gazdagok vagytok!” (6,24). Tehát semmit sem enyhít a szövegen.

      Nem kell szemrehányást tennünk Máténak, mert bölcsen szelídített a szövegen. Egy rokonszenves, a középréteghez tartozó közösségnek írt, olyan embereknek, akikhez hasonlókat mindnyájan ismerünk, akik a gazdaságban vagy a hadiiparban jó állást találtak, és jólétben éltek. Oktalan dolog lett volna, ha Máté egyszerűen a szegényeket mondatja boldognak Jézussal. Hallgatói a prédikáció közepén távoztak volna. Ezért ezt írja: „Boldogok, akik Isten előtt szegények.” Így is kimondja a lényeges igazságot: „Isten előtt szegénynek lenni” azt jelenti, hogy nem tartjuk magunkat Isten előtt kifogástalannak és támadhatatlannak. Isten előtt szegénynek lenni annyi, mint üresnek lenni, és nem mutatni többet, mint amik vagyunk. Ha valóban szegények vagytok Isten előtt, nemsokára valóságosan is szegények lesztek. Más szóval, életetek hátralévő részét nem azzal fogjátok tölteni, hogy minél gazdagabbak legyetek, mert tudjátok: az nem ér semmit.

      Egész sora létezik a kifejezéseknek, amelyek a szegénység különböző fokait fejezik ki. Újszövetség-magyarázók utalnak arra, hogy a görög nyelvben a paraszti rétegre a tapeinoi szót szokták alkalmazni; de Máténál és Lukácsnál itt nem ezt találjuk. Ők a ptochoi kifejezést használják, amely nem a társadalom nyolcvan százalékát jelentő parasztokat jelenti, hanem a nyolcadik és kilencedik osztályt, a tisztátalanokat és nincsteleneket. Ptochoi szó szerint azt jeienti: „egészen üresek, összegörnyedtek”. Ezek a világ mélyen meggörnyedt koldusai, parányi senkik, akik után semmi sem marad. Jézus ezt mondja nekik: „Boldogok vagytok, mert mindenki közül ti vagytok a legszabadabbak.” Jakab, „Jézus testvére” ugyanezt a szót használja levelében: „Ugye az Isten éppen azokat választotta ki, akik a világ szemében szegények, hogy gazdagokká tegye őket a hitben, sőt örököseivé is annak az országnak, melyet az őt szeretőknek ígért?" (Jak 2,5). Jézus és Jakab ezt a bölcsességet talán saját családjukban, annak életstílusából tanulták.

      Minél magasabbra jut valaki a társadalmi ranglétrán, annál inkább birtokba veszi őt a világ. Minél alacsonyabban áll a rendszerben, annál szabadabb. Mindenki tudja, hogy minden előléptetésnek vagy hivatali elismerésnek ára van: nagyobb lojalitást kívánnak tőlünk a cég vagy a párt iránt! Ez egészen biztosan érvényes az üzleti világban, és majdnem minden szervezet életére, beleértve az egyházat is. Csípős mondás járja a papok között: „Két dolgot nem tálalnak soha egy püspök elé: rossz ételt és az igazságot.” A döntő mozzanat ebben az, hogy ha bárhol magas posztot töltünk be, elvárják tőlünk, hogy a céget képviseljük, tartsunk össze és értsünk egyet a munkatársakkal! Miért is ne tennénk? Felelőtlen dolog volna részünkről, ha másképp cselekednénk. Ezért mondják a lelkiség tekintélyes nagyjai és Jézus is: „Tartsd távol magad!” Ha fogadásra megyünk, a legtöbben elvárjuk, hogy mindenki jó barátként üdvözöljön minket, barátságosan megveregessék a vállunkat, meglegyen az az érzésünk, hogy régi ismerőseik vagyunk és hozzájuk tartozunk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz emberek volnának azok, akik szeretnék, ha el- és befogadnák őket. Csak azt mondom: ha azt akarjuk, hogy például Péter vagy Kristóf jelentős embernek tartson bennünket, hajlamosak vagyunk, hogy Péter vagy Kristóf szája íze szerint beszéljünk. Ez olykor azzal jár, hogy nem ragaszkodunk az igazsághoz, az pedig túl nagy ár. Végül már csak olyat mondunk, ami biztosítja túlélésünket, aminek segítségével megtarthatjuk a csoport rokonszenvét, és továbbra is hozzá tartozhatunk.

      „Boldogok az Isten előtt szegények” (Mt 5,3), az igénytelenek, akiknek nincs szükségük ilyen játszmákra. Jézus itt a társadalmi struktúrák újrarendezését javasolja, és ez az új rend nagyon különbözik az általában szokásostól. Figyeljünk arra, hogy jelen időben beszél: „...mert övék a mennyek országa.” Ezzel ismét arra figyelmeztet, hogy Isten országa nem csak később jön el. Már most, a jelenben itt van: Már most szabadok vagytok, ha lemondotok mindarról, amivel szeretnétek magatokat bebiztosítani, igazolni, megvédeni.

      Ismerek embereket, akik elhagyták a kereszténységet, és buddhisták lettek, pontosan a kiüresedés, az igénytelenség, egyszerűség és erőszakmentesség tanítását keresve. A buddhizmusban fedezték fel azt. Milyen kár, hogy senki sem tárta fel előttük Jézus „boldogságainak” mélyebb értelmét!

Suszterszék [1]

      Katolikus Egyházamat hasonlították már egy suszterszékhez is, amelynek lábai egyforma hosszúak, és tökéletes egyensúlyban van: igehirdetés, szentségek kiszolgáltatása, karitász tevékenység. A Szentírásban találtam egy másik suszterszéket. Szent Máté evangéliumában az Úr legszentebb imáját a hatodik fejezetben olvashatjuk (6-13). Megdöbbentő az ima szövegkörnyezete. Kiderül, hogy az alamizsna, az ima és a böjt nem választható lehetőség, hiszen Jézus úgy is mondhatta volna: kedves testvéreim, ha esetleg kedvetek szottyan adakozni, imádkozni, böjtölni, akkor tartsátok be ezeket a tanácsokat, melyeket most elétek tárok. Valójában mindez Isten gyermekének a lelki életének alappillérei. Jézus bízott tanítványaiban, és ma  bennem is megbízik, hogy mindezeket gyakorolom a mindennapi életben. És természetesen újra kiemelte a megbocsátás fontosságát. Mindehhez erőt ad a Szentlélek, önmagunktól semmire sem lennénk képesek.

      „Amikor tehát alamizsnát adsz...” (Mt 6.2) „Te amikor imádkozol...” (Mt 6.6) „Te, amikor böjtölsz...” (Mt 6.17) Elneveztem magamban suszterszéknek.

      A Szentírást megértéséhez egyetlen egy kulcsot ismerek: Szeretet a neve ennek a kulcsnak. Jézusunk azért várja el tőlünk mindezt, hogy jobban szeressük Istent és a felebarátot. A böjt által megtakarított pénzzel segíthetünk a rászorulókon, imáinkkal segíthetünk.

      Édes Jézus hol egyes számban, hol többes számban használja ezeket az igéket: „... imádkozol... imádkoztok... ” Az egyes szám nekem szól, az egyeseknek, a többes szám az Egyháznak. A liturgikus év folyamán Egyházunk az adakozásra és az imára szüntelenül hív,  de Karácsony táján különösen az adakozásra, Nagyböjt idején főleg a böjtre és az elcsendesedésre.

      A Katolikus Egyházban eleven a karitász tevékenység kezdettől fogva, sőt vannak  lovagrendek, szerzetesrendek, amelyek kimondottan a szegényeket szolgálják, mint például a ferences barátok.  De ez minden katolikusra érvényes, a kármelitákra is, erre majd  még visszatérek. Megfigyeltem, hogy Erdélyben ehhez képest az ortodox egyháznak nincs karitász hagyománya, nem nagyon kapcsolódik be semmilyen szociális tevékenységbe. A tévéműsorokban szoktak lenni hébe-hóba interaktív jótékonysági adások, de azokat sem az ortodox egyház szervezi. Kerestem erre a választ könyvekben és helyi pópáknál (egy kilencgyermekes és egy háromgyermekes a negyedünkben laktak), ami összegezve így hangzana: az ortodox lelkiség az ember megtérésén és megszentelésén fáradozik, fő célja az ember megszabadítása az önhittségtől, a fösvénységtől, a törtetéstől, mert a lelki szabadság Isten- és emberszeretet szül. A hagyományuk hészüchaszta, a megtért keresztény minden egyes emberben Isten képmását látja, így lesz Isten-látóvá és közösségivé, elkezd együtt érző és segítő szívű lenni. Azt is mondják, hogy a katolikusok elfelejtik a legfontosabb szociális és társadalmi problémát: a halált. Nekik céljuk, hogy megtanítsák a keresztényeket az aszkétikus és szentségi életre, mert ezáltal megszabadulnak a halál félelmétől –  tehát ez lenne a legfontosabb „karitász” tevékenység.
      Szerintük azért félünk mi a katolikusok a haláltól, mert ezzel nem foglalkozik az Egyházunk, az ortodoxok bezzeg nem félnek a haláltól (hiszi a piszi).

________________________________

Megj. A Karitász latin eredetű női név, jelentése: felebaráti szeretet, emberszeretet.

- Suszterszék [1] - Az ima, az alamizsna és a böjt

- Suszterszék [2] - Adakozás

- Suszterszék [3] - Jót tenni

- Suszterszék [4] - Mások szolgálata

- Suszterszék [5] - Az imádság célja

- Suszterszék [6] - Külső és belső békesség

- Suszterszék [7] - Aszkétika és misztika

- Suszterszék [8] - Természetfölötti erények

- Suszterszék [9] - Részesedés Isten életéből

- Suszterszék [10] - Megtisztulás útja

- Suszterszék [11] - Erkölcsi erények

- Suszterszék [12] - Egyesülés útja

- Suszterszék [13] - Természetfölötti ima

- Suszterszék [14] - A böjtről

Szolgáljunk az Úrnak örvendezve

"Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam." (Fil 3,8)

      Ma már rengeteg eszköz áll rendelkezésünkre, hogy az Úr szőlőjében munkálkodjunk. Gyarapodik a tudásunk, kitárul a látóhatár, egyre okosabbak és aktívabbak lehetünk. Mindenkor jó csendben várni az Úrra, hogy ne a saját képzeletünk után induljunk el. Nem minden, ami jónak látszik szemünkben, az az Isten akarata. Az Úr gyakran az imádságon keresztül tud szólni a szívünkhöz, az imában és a lelkivezetésben ismerjük fel világosan Isten akaratát. Szeretni és szolgálni akarjuk az Urat, de lelki életünk igazi fordulópontja akkor következik be, amikor megtapasztaljuk, hogy Isten szeret minket. Itt többről van szó, mint vallásos tudományról, ami esetleg csak a lelki gőgöt táplálja. A reformok, a ma oly divatos „latin sznobizmus” mind-mind hiábavalóság, ha nem Jézust nyújtja az Istenre éhező világnak.

      Mennyire más egy olyan szív logikája, amelyet Isten Szeretetének megnyilvánulása már magával ragadott!!!! És ez menti meg a világot, ez az igazi evangélizáció, ez az igazi Isten- és felebarát szeretet.

       A savanyú szentek taszítanak.

Megdicsőült test

Egy levélváltás eredményeként született meg ez a blogbejegyzés, sok tévtanítás kereng a katolikusok között, mint "ökumenizmus" és "bibliai igazság". Többek között elhangzott az, hogy a Tábor-hegyi színeváltozáskor Mózes és Illés már megdicsőült testben voltak jelen, mikor nyilvánvaló, hogy akkor még Jézus sem volt megdicsőült testben, a menny kapuja még zárva volt. A Tábor hegyén Jézus felragyogtatta isteni dicsőségét, és ez teljesen más értelmű, mint a megdicsőült test. Azzal indult az egész, hogy hitünk biztos tanítása szerint csak Jézus és Mária van a mennyben megdicsőült testtel. Tehát Mózes és Illés nem előzték meg Máriát, nem előzték meg Jézusunkat, a Szentháromság második Személyét még annyira sem - ez protestáns tanítás.

Nos... azzel kezdődött, hogy jeleztem, számomra hiányzik a szabadegyházas testvéreink tanításából:

1. A Szentatya, Jézus Krisztus földi helytartója, AZ EGYSÉG.

2. Mária, Isten Anyjának tisztelete, mert végül két test van a mennyországban: Jézus, az élő Isten Fia, és Mária.

3. A szentgyónásban kapott kegyelem mérhetetlen kincsünk.

4. Az Eukarisztia, csak így: az Jézus Krisztus Teste és Vére

Mária-dogma, hogy a Szűzanya testestől felvitetett a mennybe. Jött az ellenvetés erre a levelemre, vagyis hogy "két test van  mennyországban", idézek röviden: „csak egy test van, a Krisztus teste, ennek része Mária is. (...) nehogy istennőt csináljunk az Úr alázatos szolgáló leányából...

Ez tipikus újprotestáns válasz egy Mária-dogmára, ismerős a katolikusok előtt, éspedig Mária-mennybevitele – azt jelenti, hogy ő már megdicsőült testben él. Mária bűn nélkül való teste  (a Szeplőtelen fogantatás is dogma) nem kerülhette el a halál egyetemes törvényét, de az isteni akarat kivette az enyészet törvénye alól.

Erre a Kármel tanításából idéztem a válaszomban: „Nem követünk el tehát semmiféle dogmatikai hibát, ha azt állítjuk, hogy Mária saját erejéből felment a mennyekbe (vö. Szent Tamás + suppl.q.84, a.1.ad 1.). Mivel azonban ez az erő nem természetéből forrásozott, mint Jézus Krisztusnál, hanem Istentől kapta, azért mintegy megkülönböztetésül, Jézus mennybemenetelével szembeállítva Mária mennybevételéről szoktunk beszélni a közfelfogásnak megfelelően. (...) A Teremtő Isten a végtelen Jóság, Szeretet és Irgalom Istene, Aki határtalan szeretetében Anyát ad nekünk, hogy lelkünk annál biztosabban eljusson az örök célba.”

De a kedves testvér további kijelentésekkel folytatta, nem hagyta szó nélkül a Kármel teológusainak  a magyarázatát:

Énok, Mózes és Illés megdicsőült testben vannak jelen a mennyben, és Mózes és Illés így találkozott és beszélgetett Jézussal a megdicsőülés hegyén...

(...) épp a protestánsokat győzheti meg arról, hogy Szűz Mária testben való mennybe fölvétele bibliai igazság... a Szűzanyát nem zavaros állítások védelmezésével, hanem szeretetünk kifejezésével és a mellette való tanúságtétellel tudjuk “védeni”.

Tehát zavaros állítás a kármelitákat idézni, és például Aquinói Szent Tamást, pedig tudtommal az Egyház nem tekinti szalmalángnak, még nem dobta a szemétre a Summa Theologiae-t.

„Bibilai igazság”.  Ez is protestáns mottó. Hiszem és naponta olvasom a Bibliát, mert ezen alapszik az Anyaszentegyházam tanítása, és e tanítás által értelmezem a Bibliát. Jézus Krisztus tovább él az általa alapított Egyházamban nem csak az Ige, hanem a szent hagyományok, a szentségek és Szentlélek által is.

Nézzük ezt a teológiai kifejezést: „megdicsőült test”.

A testvér tehát azt írta: ...Énok, Mózes és Illés megdicsőült testben vannak jelen a mennyben, és Mózes és Illés így találkozott és beszélgetett Jézussal a megdicsőülés hegyén.

Ez eretnekség, nem voltak megdicsőült testben, Krisztus, “az elsőszülött a halottak közül”, „Krisztus teste föltámadásának pillanatától megdicsőült”, a menny kapuja zárva volt az emberek előtt, amíg Jézus „fel nem ment" megdicsőült testben,  és nyilvánvalóan nem a Tábor-hegyén nyerte el megdicsőült Testét. Ez is biblia igazság, de forduljunk ezek után a KEK tiszta és katolikus forrásához:

830 A “katolikus” szó azt jelenti, “egyetemes”, mind a “teljesség”, mind az “épség” tekintetében. Az Egyház kettős értelemben katolikus: (...)

624 Ő “Isten kegyelméből mindnyájunkért” megízlelte “a halált” (Zsid 2,9). Isten a maga üdvözítő tervével úgy rendelkezett, hogy Fia ne csupán meghaljon “bűneinkért” (1Kor 15,3), hanem “megízlelje a halált” is, azaz ismerje meg a halál állapotát, lelke és teste szétválásának állapotát a kereszten kilehelt utolsó lehelete és a föltámadása pillanata közti időben. A megholt Krisztusnak ez az állapota a sír és a pokolraszállás misztériuma. A Szent Szombat misztériuma, amikor a sírba tett [513] Krisztus kinyilvánítja Isten nagy szombati nyugalmát [514] az emberek üdvösségének bevégzése után, [515] ami az egész világot megbékélteti. [516]

Mert MINDEN EMBER megízleli a halált, ez hitigazság. Jézus az elsőszülött mindenben, Ő  is megízlelte, de még Jézus megtestesülése előtt voltak kivételek?!!!! nem voltak, fantáziálni  persze lehet. Aki ezt a hitigazságot nem ismeri, az belekeveri Énoch és Illés próféta elragadtatásába az ufókat, mint ahogy szemléletesen leírja Gál Péter atya is New Age-ről szóló a könyvében.

658 Krisztus, “az elsőszülött a halottak közül” (Kol 1,18) a saját föltámadásunk elve már most lelkünk megigazulása, [586] később testünk életrekeltése által. [587]

659 “Az Úr Jézus, miután ezeket mondta, fölvétetett a mennybe és leült az Isten jobbján” (Mk 16,19). Krisztus teste föltámadásának pillanatától megdicsőült, amint azt az új és természetfölötti tulajdonságai mutatják, melyekkel attól kezdve állandóan rendelkezik. [588] De negyven napon át, amikor tanítványaival bensőségesen együtt evett és ivott [589] és az Országról tanította őket, [590] dicsősége még a megszokott emberség körvonalai alatt elfátyolozott marad. [591] Jézus utolsó megjelenését az zárja le, hogy embersége visszavonhatatlanul belép az isteni dicsőségbe, melyet a felhő [592] és az ég [593] -- ahol ettől kezdve Isten jobbján ül -- jelez. [594] Végül teljesen kivételes és egyedülálló módon Pálnak -- “mint egy elvetéltnek” (1Kor 15,8) -- egy utolsó jelenésben megmutatkozik, mellyel apostollá teszi őt. [595]

1026 Jézus Krisztus halálával és föltámadásával „megnyitotta” nekünk a mennyországot. Az üdvözültek élete a Krisztus által megvalósított megváltás gyümölcseinek teljes birtoklása. Krisztus azokat, akik hittek benne és hűségesek maradtak akaratához, részesíti a maga mennyei dicsőségében. A mennyország mindazok boldog közössége, akik tökéletesen beépültek Krisztusba.

„...a protestánsokat győzheti meg arról..” Az Egyház tanítását és annak igazságát nem szavazással döntjük el mi hívők, a II. Vatikáni Zsinat tisztán kimondja az ökumenizmusról:

Különvált testvéreink mindazonáltal sem egyénenként, sem közösségenként vagy egyházanként nem élvezik azt az egységet, mellyel Jézus Krisztus akarta megajándékozni mindazokat, akiket új életre támasztott és egy testben éltet, s melyet a Szentírás és az Egyház tiszteletreméltó hagyománya vall. Az üdvösség eszközeit hiánytalanul ugyanis csak Krisztus katolikus Egyházában, az üdvösség egyetemes eszközében érhetjük el. Hitünk szerint ugyanis a Péter vezetése alatt álló egyetlen apostoli kollégiumra bízta az Úr az új szövetség összes javait, hogy létre hozza Krisztus egy Testét a földön; melybe teljesen be kell épülnie mindazoknak, akik valamilyen módon már Isten népéhez tartoznak. Ez a nép földi vándorlása idején, noha egyes tagjaiban még ki van téve a bűnnek, Krisztusban növekszik, és Isten a maga titokzatos tervei szerint szelíden vezérli, míg boldogan el nem érkezik az örök dicsőség teljességére, a mennyei Jeruzsálembe.

(...)

A katolikus hit megfogalmazása semmiképpen sem lehet akadálya a testvérekkel folyó párbeszédnek. A tanítást teljes egészében és világosan kell előadni. Semmi sem annyira idegen az ökumenizmustól, mint a hamis irenizmus (a mindenáron való békülékenység); mely csorbítja a katolikus tanítás tisztaságát és elhomályosítja eredeti és biztos értelmét.

(...)

Ugyanakkor a katolikus hitet mélyebben és pontosabban kell kifejteni, oly módon és olyan megfogalmazásban, hogy különvált testvéreink is jól megérthessék.

Egy kispap ismerősőm mondta többször, hogy hajmeresztő "fület csiklandozó" szöveg hangzik el egyes közösségekben, sok ott a laikus tévtanító. Ezen lehet segíteni, ha a papok felvállalják az ilyen közösségek vezetését és ellenőrzését, az engedelmesség erénye az Egyház és tanítása iránt, rájuk is érvényes.

Az igazi Mária-tiszteletről, szeretetről:

1. Hűség az Egyházhoz, a Szentatyához
2. Havi szentgyónás, rendszeres szentáldozás.
3. Törekvés az életszentségre, a szeretetre.
4. Szeretni az ő szent Fiát, Jézust (aki szeret engem, megtartja parancsaimat).
5. Rendszeres imaélet.
6. Egy jézusi közösséghez tartozni, pap ellenőrzése alatt, hogy ne szektásodjon el az a közösség.

Mária mondta és ma is mondja: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond.” (Jn 2,5)

Timsel

• De ha nem cselekszel helyesen, nem bűn van-e az ajtó előtt, mint leselkedő állat, amely hatalmába akar keríteni, s amelyen uralkodnod kell? (Ter 4,7)

Az eredeti héber szövegben a TIMSEL (válassz, a döntés rajtad áll) szó áll:

• De ha nem cselekszel helyesen, nem bűn van-e az ajtó előtt, mint leselkedő állat, amely hatalmába akar keríteni, rajtad áll? (Ter 4,7)

         Isteni tulajdonsággal születtünk a világra: szabad akarattal. Ellene mondahtunk a bűnnek, sajnos mondhatunk a Teremtő Istenünknek is már itt a földön és halálunkban is. Választhatunk a szeretet és gyűlölet közt, a menny és a pokol közt. Félelmetes. TIMSEL. Ma élünk, holnap meghalunk, ki tudja.

- Halljuk a történetet, Lee!
A kínai oldalt a tarkójához kapott, és mosolygott.
- Kíváncsi vagyok, meg tudom-e szokni valaha is, hogy hiányzik a copfom - mondta. - Úgy látszik, jobban megszoktam, mint ahogy képzeltem. Igaz, a történetet! Említettem már önnek, Mr. Hamilton, hogy egyre inkább kínainak érzem magam. Így van ön is az ír mivoltával?
- Az ilyesmi jön és megy - mondta Samuel.
- Emlékszik még arra, hogy felolvasott nekünk tizenhat verset a Teremtés Könyve negyedik fejezetéből, és aztán megvitattuk?
- Emlékszem bizony. Pedig jó régen volt.
- Majdnem tíz esztendeje - bólintott Lee.
- Nos, a história az elevenembe vágott, és tanulmányozni kezdtem szóról szóra. Minél többet gondolkodtam rajta, annál mélyebb értelműnek éreztem. Azután összehasonlítottam a rendelkezésünkre álló fordításokat, alig térnek el egymástól. Csak egy hely van, amely megakasztott. Jakab király Bibliája[1] szerint, ott, ahol Jehova megkérdezi Káint, mért haragszik, Jehova azt mondja: „Hiszen, ha jól cselekszel, nem részesülsz-e elfogadtatásban? Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt hever. És rád van az ő vágyódása, de te uralkodni fogsz rajta.” Ez az „uralkodni fogsz” az, ami szöget ütött a fejembe, mert az az ígéret foglaltatik benne, hogy Káin le fogja győzni a bűnt.
Samuel bólintott, és megjegyezte:
- Pedig a gyermekei ezt nem mondhatják el magukról egészen.
Lee kávéját szürcsölte.
- Azután kezembe került az amerikai Standard Biblia egy példánya. Akkor még egészen új volt. És ezen a helyen a fordítás eltérő. Azt mondja: „de te uralkodjál rajta”. Márpedig ez egészen más. Ez nem ígéret, hanem parancs. Most kezdtem csak igazán töprengeni rajta. Kíváncsi voltam, mi lehetett az eredeti szó, amit a szöveg eredeti írója használt, ha módot adott arra, hogy ennyire ellenkező értelemben fordítsák.
Samuel az asztalra tenyerelt, előrehajolt, és szemében kigyulladt a régi fiatalos fény.
- Lee! - kiáltott fel. - Csak nem akarja elhitetni velem, hogy maga héberül is tanult!
- Pedig úgy van - mondta Lee -, és ennek elég hosszú története van. Nem kóstolna egy csöpp ng-ka-pyt?
- Arra a rothadtalma-ízű italra gondol?
- Arra. Mellette jobban tudok beszélni.
- Én meg talán jobban tudok figyelni - mondta Samuel.
Amíg Lee kiment a konyhába, Samuel megkérdezte:
- Ön már hallott erről, Adam?
- Nem. Nekem nem mesélte. Vagy talán nem figyeltem oda.
Lee visszajött kőpalackjával és három kis porcelán csészével - olyan vékonyak és finomak voltak, hogy a fény keresztülcsillant rajtuk.
- Kínai itóka - mondta, és töltött a majdnem fekete italból.
- Jó sok üröm van benne. Elég erős - tette hozzá. – Körülbelül olyan hatása van, mint az abszintnak, ha az ember eleget iszik belőle.
Samuel belekortyolt.
- Szeretném tudni, mért érdekelte magát ez a szócska annyira - kérdezte.
- Hát... úgy gondoltam, az az ember, akiben ez a hatalmas történet megfogant, bizonyára pontosan tudta, mit akart mondani, és szavaiban nem lehetett semmi zavarosság.
- Ön azt mondja: az az ember! Vagyis nem hiszi, hogy isteni könyvről van szó, amelyet Isten írt tintás ujjal?
- Azt hiszem, az elme, amely ezt a történetet ki tudta gondolni, különösen isteni elme volt. Nálunk, Kínában is volt néhány ilyen elme.
- Csak ezt akartam tudni - mondta Samuel. - Szóval maga végeredményben mégsem tartozik a presbiteri egyházhoz.
- Mondtam már, hogy egyre inkább kínai leszek. Hát, hogy folytassam, elmentem San Franciscóba, a családi egyesületünk központi székhelyére. Hallott már erről? Minden nagy kínai család fenntart ilyen központokat, ahol a család bármely tagja segítséget kaphat vagy nyújthat. A Lee család nagyon nagy. Gondoskodik övéiről.
- Hallottam róluk - mondta Samuel.
- Arra a kínai fejszés emberre gondol, aki végigküzdötte a Tong-háborút egy rabszolgalány kedvéért?
- Azt hiszem, igen.
- Hát ez kissé más - mondta Lee. - Én azért mentem oda, mert a családunkban van sok tiszteletre méltó aggastyán, aki nagy tudós. Hajszálpontos gondolkodók. Egy ember éveket tölthet azzal, hogy egyetlen mondat értelmén töpreng egy nagy tudós mondásaiból, akit önök Konfuciusnak neveznek. Gondoltam, találok szakértőt, aki eligazít az én kérdéses mondatom értelmén.
- Nagyszerű öregemberek - folytatta Lee. - Elszívnak két pipa ópiumot délután. Ez az adagjuk, amely kipihenteti és kiélesíti elméjüket. Azután egész éjjel fenn tudnak maradni, és elméjük csodálatosan működik. Azt hiszem, rajtuk kívül nincs ember, aki tudná, hogyan kell az ópiumot okosan felhasználni.
Lee megnedvesítette nyelvét a fekete kotyvalékkal.
- Tiszteletteljesen beterjesztettem problémámat a bölcsek egyikéhez, felolvastam neki a történetet, és elmondtam, mit értek belőle. Másnap este mind a négyen összejöttek, és engem is behívtak. Megvitattuk a történetet. a vita egész éjjel tartott. – Lee nevetett.
- Azt hiszem, kissé fura - mondta. - Annyi bizonyos, hogy nincs sok ember, akinek el merném mondani. Képzeljenek csak el négy öregurat, a legfiatalabb is betöltötte már kilencvenedik évét, amint nekilátnak a héber nyelv tanulmányozásának. Szerződtettek egy képzett rabbit. Úgy tanultak, mint a gyerekek. Nyelvtan, szótár, gyakorlókönyv, tőmondatok. Kár, hogy nem láthatják a héber szavakat, amint kínai tussal és ecsettel papírra festették! Hogy jobbról balra kell olvasni, nem zavarta őket annyira, mint ahogy önöket zavarná, hiszen megszokták a furcsa irányt, ők felülről lefelé írtak. Csupa olyan ember, aki mindent tökéletesen csinál, nem enged a száz százalékból! Gyökeréig hatoltak az ügynek.
- És ön? - kérdezte Samuel.
- Igyekeztem lépést tartani velük, és nem győztem csodálni tiszta elméjük büszke szépségét. Most kezdtem csak szeretni fajomat, életemben először kínai akartam lenni. Minden második héten találkoztam velük, itthon meg, a szobámban lapok százait írtam tele. Megvásároltam minden kapható héber szótárt. De az öregurak mindig előttem jártak. Nemsokára megelőzték a rabbinkat is, aki egyik kollégáját hívta segítségül. Ez tetszett volna önnek, Mr. Hamilton, végigülni ezeket a vitázó és tanácskozó éjszakákat. Azok a kérdések, a vizsgálódások, a gondolkodás szépsége, ó, az a szépséges gondolkodás!
- Két év után úgy éreztük, meg tudjuk közelíteni azt a maga tizenhat versét, a Teremtés Könyvének negyedik fejezetéből. Az én öreguraim is úgy érezték, hogy ez a két szó: „uralkodni fogsz” és „uralkodjál” - igen nagy jelentőségű. És az eredmény, az arany, amit a hosszú bányászat eredményezett, ez volt: „Lehetőséged van rá.” Vagyis: neked megvan a lehetőséged arra, hogy legyőzd a bűnt, hogy uralkodjál rajta. Az öregurak mosolyogtak és bólogattak, és úgy érezték, hogy több évi munkájuk nem volt kárba veszett fáradság. Azonkívül előcsalogatta őket kínai kagylóhéjukból, és most görögül tanulnak.
- Fantasztikus történet! - kiáltott fel Samuel. – Igyekeztem követni, bár meglehet, hogy valahol ellankadtam. Miért olyan fontos ez az egy szó?
Lee keze remegett, amint megtöltötte a finom csészéket. A magáét egyetlen hajtásra itta ki.
- Hát nem érti? - kiáltotta. - Az amerikai Standard Biblia megparancsolja az embereknek, hogy győzedelmeskedjenek a bűn fölött, és ezen az alapon a bűnt egyszerűen tudatlanságnak lehet nevezni. Jakab király Bibliája megigéri, hogy „uralkodni fogsz” a bűnön, ami annyit jelent, hogy az emberek bizonyára győzedelmeskednek majd a bűn fölött. De a héber szöveg a „timsel” szót használja, ami annyit jelent: „lehet”, vagyis választást enged az embernek. Talán ez a legfontosabb szó az egész világon. Arra utal, hogy nyitva áll az út. A felelősséget visszahárítja az emberre. Mert ha igaz, hogy lehetőséged van megtenni valamit, akkor arra is lehetőséged van, hogy ne tedd meg. Érti már?
- Igen, értem. Csakhogy ön nem hisz az isteni törvényben. Akkor mért érzi ezt olyan fontosnak?
- Ah! - sóhajtott fel Lee. - Ezt már régóta szerettem volna megmondani önnek. Sőt, előre vártam ezt a kérdését, és jól felkészültem rá. Minden írás, amelynek hatása volt az embermilliók életére és gondolkodására, fontos. Márpedig sok millió ember tartozik különféle egyházakhoz és szektákhoz, aki parancsnak érzi az „uralkodjál” igét, és minden igyekezete arra irányul, hogy engedelmeskedjék. Viszont vannak milliók, akik predesztinációnak érzik az „uralkodni fogsz” igét, és így mindegy, mit tesznek, mit sem változtat azon, aminek be kell következnie. Ám mit jelent az, hogy „megvan a lehetőséged”? Ez teszi az embert igazán naggyá, ez ruházza fel az istenek méreteivel, mert minden gyengeségében és mocskában, még a testvérgyilkosságban is rendelkezésére áll a nagy lehetőség, a választás lehetősége. Megválaszthatja útját, átküzdheti magát az akadályokon, és győzhet! Lee hangja most szárnyalt, valóságos diadalének volt.
- Maga hiszi ezt, Lee? - kérdezte Adam.
- Igen, hiszem. Könnyű dolog lustaságból és gyengeségből minden felelősséget Isten nyakába varrni, mondván: „Nem tehetek róla, utamat előre megszabták.” De gondolja csak el, milyen dicsőséges a választás! Ez emeli az embert emberré. Egy macskának nincs választása, a méh nem csinálhat mást, csak mézet. Ebben nincs semmi isteni. És ha éppen tudni akarja, azok az öregurak, akik szelíden siklanak lefelé a halálba, új érdeklődéssel fordulnak az élet felé, nincs kedvük meghalni.
- Csak nem akarja azt mondani - kérdezte Adam -, hogy ezek az öreg kínaiak hisznek az Ótestamentumban?
- Ezek az öregemberek hisznek minden igaz történetben – felelte Lee -, és amikor egy történetet hallanak, felismerik, ha igaz. Szigorú kritikusai az igazságnak. Tudják, hogy ez a tizenhat vers az emberiség sűrített története minden kor, minden kultúra és minden faj számára. Nem tudják elhinni, hogy egy ember tizenöt és háromnegyed versben igazságot mondjon, azután egyetlen igével hazudjon. Konfucius megmondja az embereknek, hogyan éljenek, ha azt akarják, hogy életük jó és sikeres legyen. De ez itt, ez már lépcső, amelyen fel lehet kúszni a csillagokhoz. - Lee szeme ragyogott. - Ezt sohasem lehet elveszíteni. Kihúzza a talajt a gyengeség, a gyávaság, a tunyaság alól.
Adam megjegyezte:
- Nem értem, hogy tudott főzni, rólam gondoskodni, a gyermekeket felnevelni, és még ezzel is foglalkozni!
- Magam sem értem - felelte Lee. - De délután elszívom a két pipámat, se többet, se kevesebbet, miként öregapáim. És érzem, hogy ember vagyok. Érzem, hogy egy ember nagyon fontos valami, talán még egy csillagnál is fontosabb. Ez nem teológia. Semmi hajlamom az istenkedéshez. De új szeretet lobog bennem egy csillogó, pompás szerszám iránt, amit emberi léleknek neveznek. Bűbájosan szép és egyedüli a maga nemében, nincs párja az egész világegyetemben. Mindig újra meg újra támadják, de sohasem tudják elpusztítani, mert „megvan a lehetőséged”.
_____________________________________
[1] A Bibliának ez az angol forditása 1611-ben, I. Jakab király uralma alatt jelent meg, és azóta is hivatalos fordításnak tekintik.

 (Részlet John Steinbeck: Édentől keletre c. könyvéből, 24.fej.)