A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szent Kereszt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szent Kereszt. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. szept. 14.

Szent Kereszt búcsú a pálosokkal

Fotók a templomról itt nézhetők meg.
P. Hesz Attila OSPPE
      A déli szentmise szónoka P. Hesz Attila OSPPE, a budapesti Szikla-templom pálos szerzetese volt. Elmélkedésében a Szent Kereszt titkát, mint Isten végtelen szeretetének titkát tárta elénk, Krisztussal, a bűnbánó latorral kezdve, majd folytatva a vértanúkkal, akik életüket adták inkább, semmint megtagadják a Szent Keresztet.
      Életünk folyamán minket is meglátogat Isten a Kereszttel, ha nem is értjük, de át kell ölelnünk, amint Jézus is átölelte - majd a vállára tették; a szenvedéseinkben imádkozzunk és mondjuk: „Ave Crux, spes unica” - Üdvözlégy Szent Kereszt, egyetlen reményünk. Köszönjük Attila atya, Isten áldja!

      A szentmise végén két pálos testvér a Márianosztra-i templom kegyképét osztogatták a híveknek:

A Magyar Pálos Rend honlapja:

Néhány kép a kivonulásról itt.

Szent Kereszt Felmagasztalása

Boldog Suso (Seuse) Henrik  párbeszéde az Örök Bölcsességgel: 

Miként juthat a keresztfa alatt a lélek szívből jövő bűnbánatra és szelíd bocsánatra

A Szolga:
      Ó jaj, elveszítettem
      választott drága kincsem,
      egyetlen édes hívem!
      Meghasad gyönge szívem.
      Ó jaj, mit tettem én!
     Elveszítettem
      magam, jaj, mindörökre,
      s a mennyet mindörökre!
      (...)
      Elhagytam egyetlen szerelmem,
      a világ is elhagy engem.
      Ó gyászos óra, mit tettem én,
      ó jaj, nincs remény.
      Itt vagyok immár, tekintsetek rám! Nézzetek, őszi kikericsek, piros rózsák, fehér liliomok, íme: száraz tövis vagyok! Hervad, pusztul a virág, ha letépi a világ! Így kell nekem már élve meghalnom, virágként hullnom, vénülnöm ifjan, senyvednem kínban. (...) Ó bűn, hová juttattál? Jaj annak, hamis világ, aki szolgádul szegődik. Íme, nekem is jutalmul azt adod, hogy magamnak s másoknak örök terhére vagyok. (...) Ó jaj, miért születtem én? Mi marad más nekem, mint hogy magamat a kétségbeesés szakadékába vetem?

Az Örök Bölcsesség:
      Hagyd el a kétségbeesést! Hisz éretted s minden bűnösért vagyok itt e világban, hogy mennyei Atyámhoz visszavigyelek - hogy mindent fölülmúló örömmel s tisztasággal fölékesítselek. A Szolga: Ó jaj, ki szólít ily édesen halott, megvetett lelkem mélyén? Az Örök Bölcsesség: Hát nem ismersz? Ilyen sötét szakadékba zuhantál? Vagy szíved elalélt nagy bánatában? Szeretett gyermekem, én vagyok az, a gyöngéd, irgalmas bölcsesség, aki könyörületem mélységeit kitártam - mélységes mélyeimet, melyeknek titka még a szentek előtt is rejtve marad -, hogy jósága visszafogadjon téged, s minden bűnbánó szívet. Én vagyok az édes Bölcsesség, aki szegény és nyomorult lettem éretted, hogy igaz méltóságodhoz visszavezesselek; én viseltem a keserű halált, hogy új életet adjak neked. Itt állok előtted, szeretetemben sápadtan, véremben ázva, úgy, ahogy a kereszt magas ágán függtem, közted és Atyám szigorú arca között. Itt állok előtted, a testvéred vagyok; itt állok, íme a hitvesed vagyok. Mintha mi sem történt volna, elfeledek mindent, amit ellenem tettél, ha visszatérsz hozzám, s megmaradsz mellettem. Mosd meg hát magad szeretetben kiontott piros véremben, emeld föl fejedet, nyisd ki szemeidet, légy bátor és erős! Húzd e jegygyűrűt az ujjadra az engesztelődés jeléül, öltsd magadra legszebb ruhádat, húzd föl sarudat, és fogadd el, hogy immár örökkön a jegyesemnek mondjalak.
      Lásd, keserves kínban nyertelek el; s ha az egész világ lángtenger volna, közepén egy marék kanóc, az se lenne hajlamosabb lángra lobbanni, mint amennyire én vagyok hajlamos visszafogadni a megtérő bűnöst irgalmam végtelen mélyeibe.

A Szolga:
      Ó jaj, Atyám, ó jaj, testvérem, ó jaj, szívem megörvendeztetője, hát csakugyan kész vagy megbocsátani méltatlan, bűnös lelkemnek? Ó kegyelem, ó kifürkészhetetlen irgalom! Lábad elé borulok, mennyei Atyám, s szívem mélyéből hálát adok neked. Kérlek, tekintsd szerelmes egyszülött Fiadat, akit szeretetedben keserű halálra adtál, s felejtsd el minden gonosz tettemet! Emlékezz, mennyei Atyám, hogy egykor azt mondtad s ígérted Noénak: „Szivárvány ívét helyezem a felhőkbe, az lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között”.[1] Nézd Őt, szerető, jóságos Atyám, miként függ kínban megfeszítve - csontjait és bordáit megszámlálhatom! Nézd egyszülött Fiadat, miként vált színe vörösre, sárgára, zöldre - nagy-nagy szeretete jeléül! Nézd ím, mennyei Atyám, nézd szeretett Gyermekedet: mint feszül a kereszten keze, lába és karja a gyötrelmek között! Nézd Őt: megkínzott teste vértől rózsavörös - s felejtsd el haragodat irántam! Hisz mi másért mondanának az irgalom Atyjának, ha nem azért, hogy megbocsáss? Annak neveznek, mert Őt adtad oda, aki a legkedvesebb neked. S kinek? A bűnösöknek. Az enyém Ő, Uram - a miénk egészen! Kiterjesztett karjait fonom a nyakam köré: ölelje magához lelkemet, szívem legmélyebb mélyét, hogy el ne váljak tőle többé, se élve se holtan. Őt tekintsd hát és tiszteld meg bennem, s bocsásd meg kegyesen, hogy megharagítottalak. Inkább vállalnám a halált, sem mint hogy Téged még egyszer ily súlyosan megbántsalak. Mert bármi szenvedés és megpróbáltatás, pokol, tisztítótűz, szorongattatás nem bánt annyira, szívem nem sajog másért inkább, mint amiatt, hogy téged, teremtő Istenem, Uram, megváltóm, szívem gyönyörűsége, valaha is megsértettelek s megharagítottalak. Bárcsak az egekbe kiálthatnám bánatomat, hogy ezer darabra hulljon e szív - igen, így tennék boldogan. És minél teljesebben megbocsátasz, annál jobban bánt, hogy én, hálátlan, nagy-nagy jóságodra méltatlan voltam.
      Ó, mindenek közt kiválasztott Örök Bölcsesség, egyetlen vigaszom, hogyan köszönhetném meg mérhetetlen jóságodat, hogy sebeiddel gyógyítottál, hogy beforrasztottad ama szakadást, melyet teremtmény nem képes egybeforrasztani? Mutasd meg hát, ó egyeden örömöm, miként tudnám szereteted bélyegét, amíg csak élek, testemen viselni [2] s mindörökre emlékezetembe vésni: hogy lássa az egész világ, hogy lássák a mennyei seregek - hálám jelét irántad, mélységes, kifürkészhetetlen jóságodért, mindazért, amit szegény, elveszett lelkemért tettél.

Az Örök Bölcsesség:
      Add át magad s mindened nekem - önként, visszavonhatatlanul. Add oda mindened, ami nem a legszükségesebb, s kezedet máris keresztemre szegezted. Örömmel cselekedd a jót, s tarts ki mellette, s bal lábadat szegezted rá. Fogd egybe csapongó kedélyed ü szétszórt gondolataidat bennem erősítve meg -, s jobb lábadat szegezted rá. Lelked és tested erőit ne bénítsa renyheség, legyenek - miként karjaim - feszesen kitárva, az én szolgálatomra. Gyönge tested, megtöretett isteni csontjaim dicséretére - föladva önnön vágyait - töressék gyakorta a lélek gyakorlataiban. A váratlan szorongatások szorítsanak keresztem fájához – olyan légy, mint én: szelíd és vértől veres. Ha veszíted természeted: föléleszt engem. Ha önként vállalod gyalázatod: gyógyítod megkínzott testem. A bűnnel szembeszállva lelkemnek enyhet adsz. Áhítatos szíved imája csitítja szenvedésem, égő szíved lángja fölszítja szerető szívem.

A Szolga:
      Ó Örök bölcsesség, teljesítsd ki jó szándékom a te nagyobb dicsőségedre és legkedvesebb akaratod szerint, hisz valóban: „a te igád édes, és terhed könnyű”.[3] Jól tudják ezt mindazok, akik megtapasztalták, mindazok, akiket bűneik súlya nyom.

(Forrás: Suso misztikus írásai, részlet Az Örök Bölcsesség könyvéből) 

_______________________________
[1]     Ter 9,13
[2]     Gal 6,17
[3]     Mt 11,30

„Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.” 
(1Kor 1,23-24)

2010. szept. 14.

Szent Kereszt búcsú

      Ma a déli búcsús szentmisén rengeteg pap és hívő volt jelen. A szentbeszédet P. Ruppert József piarista generális-helyettes mondta. A bevezetőben Szent Péter apostol második levelét idézte:
      „Urunk türelmét tartsátok üdvösségnek, ahogy szeretett testvérünk, Pál írta nektek ajándékul kapott bölcsességében minden olyan levélben, amelyben ezekről a dolgokról beszél. Vannak bennük nehezen érthető dolgok.” (2Pét 3,-16). Tehát még Szent Péter is megjegyzi, hogy néhány dolog nehezen érthető. Egy ilyen nehezen érthető idézet Szent Pálnak a kolosszeiknek írt leveléből ez a rész: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.” (Kol 1,24) Ez volt a prédikációjának a vezérfonala, és érthetővé tette számunkra, rengeteg életképpel alátámasztva. Néhány igen rövid gondolat a prédikációból:
      Az Úr Jézus Krisztus már nem bírta a keresztjét a véres keresztúton, a római katonák attól féltek, hogy meghal még mielőtt a keresztre feszítenék, ezért „az egyik arra menő embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki éppen a mezőről jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.” (Mk 15.21)
      Nem önszántából segített, igyekezett haza a családjához, fáradt is lehetett, de talán még ostorral is megfenyegették, hogy segítsen Jézusnak. Nagyon megható, hogy Jézus elfogadja ezt a kikényszerített segítséget, és hálás érte. Cirenei Simon később felismerte, hogy a Megváltó keresztjét cipelte és megtért, a fiaival együtt méltó tagja lett az ősegyháznak, Márk evangélista fel is jegyzi a fiainak is a nevét.
      A kereszt jelentése: szenvedés. Szenvednek a betegek, szenvednek az idősek. Ők is hordozzák a keresztet, ha nem is Jézus Keresztjét, mint Cirenei Simon. Akinek nincs hite, annak a szenvedés rettenetes, ezért lesznek egyesek öngyilkosok.
      Szent Pállal megmagyarázta Szent Pál bevezető idézetét: „sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak, (Róm 12.5) ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele. (...) Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.” (1Kor 12,26-27) Nagy kegyelem: Jézus Krisztusban egyek vagyunk, és „Ő a testnek, az Egyháznak a feje.” (Kol 1.18) Az Úr Jézus Krisztus az egész emberi nem megváltásáért szenvedett, mi tagok pedig egymásért. A szenvedés értelmet nyert, minden szenvedő részt vesz Krisztus megváltó művében, mintegy kiegészítve és folytatva azt, és elmondhatja: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.” (Kol 1,24) Mi a templomban vagyunk,  és ha el tudtunk jönni a szentmisére, akkor elmondhatjuk: mi jól vagyunk. Egyesülünk a szentáldozásban Jézussal, de ugyanakkor minden otthoni betegágy, a kórházak, az öregotthonok templommá válnak, mert Krisztusban egy test vagyunk velük, ők értünk szenvednek, ők nem tudtak eljönni a templomba.

Köszönjük a szentbeszédet Ruppert József atya, csodálatos volt.

2010. szept. 13.

A Szent Kereszt felmagasztalása

      A kereszt üzenetének tartalma [1]
      Eddig azt vettük fontolóra, hogy milyen utakon juthatott el Jánoshoz a kereszt üzenete. A következő részben azt akarjuk megmutatni, hogy ez az üzenet hogyan hatott Keresztes Szent János tanítására és életére. Szükséges, hogy az üzenetnek a tartalmát egy előzetes, tömör vázlatban világosan lássuk, úgy, ahogyan ezt a kereszt tudománya mesterétől megtanulhatjuk.
     Milyen „szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet, kevesen vannak, akik megtalálják” (Mt 7,14). Nem hagyhatjuk figyelmen kívül ennél a szentírási helynél, hogy mennyire hangsúlyozza a „milyen” szócskát. Nyomatékosan azt akarja mondani, hogy valóban nagyon keskeny az, keskenyebb, mint hinnétek... A tökéletesség magas hegyére vezető útra csak azok a vándorok léphetnek, akiknek már semmi terhük sincs, ami lefelé húzná őket... És minthogy egyedül Isten lehet a Cél, akit keresnünk kell, ezért az embernek csak Istent szabad keresnie és érte érdemes küzdenie.
      Az Úr ezt az utat akarta megmutatni nekünk. Elénk tárta csodálatos tanítását, amelyet a szellemi lelkek is - szinte felfoghatatlan módon - annál kevésbé követnek, minél nagyobb szükségük volna rá... - ,,Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszti. Aki elveszti értem és az evangéliumért... az megmenti életét” (Mk 8,34kk). Bárcsak helyesen tudnánk fölfogni ezt a nagyszerű tanítást, megvalósítanunk és megízlelnünk... Megfosztottság az Istentől kapott minden édességtől, ... szárazság, undor és fáradtság... Ez az igazi lelki kereszt, a szegénység kifosztottsága Krisztus szellemében... A helyes lelkületű ember inkább azt keresi Istenben, ami nem ínyére való, mintsem a kellemeset; inkább hajlandó a szenvedésre, mint a vigasztalásra; inkább lemond Isten kedvéért minden jóról, minthogy azokat megszerezze. A szárazság és a szorongattatás kedvesebb az ilyen embernek, mint a boldog érintkezés Istennel, hiszen tudja, hogy ebben a lemondásban áll Krisztus követése és az önmegtagadás -, míg a másik, boldogságkeresés semmi más, mint önmagunk keresése Istenben... Istent Istenben keresni annyit jelent, hogy Krisztus kedvéért készek legyünk elfogadni Istentől és a világtól mindazt, ami kellemetlen.
      Az Üdvözítő akarata szerinti lemondásban haljon meg és semmisüljön meg mindaz, amit az emberi akarat nagyra tart, - akár az időleges és természetes, akár pedig szellemi értelemben. - Aki ilyen módon viseli a keresztet, az megtapasztalja, hogy az édes iga és könnyű teher (vö. Mt 11,30), mert minden dologban nagy megkönnyebbülést és édességet fog találni. Csak akkor jön létre igazi lelki egyesülés Istennel,... ha a lélek a legmélyebb megaláztatásban szinte teljesen semmivé vált... „Ez az egyesülés annyi, ... mint élő testben, érzékiekben és szellemiekben, külsőleg és belsőleg keresztre feszíttetni.”
      Nem történhet másként, mivel Isten csodálatos üdvösségi terve szerint Krisztus a lelket ugyanazzal az eszközzel váltja meg és jegyzi el magával, mint amelyik az emberi természetet romlásba vitte. Amint a paradicsomban a tiltott fa gyümölcsének élvezete juttatta romlásra és pusztulásra az emberi természetet, azonképpen Krisztus a kereszt fáján váltotta meg és állította helyre az emberiséget. Aki részesedni akar Krisztus életében, Vele együtt kell átmennie a kereszthalálon, Hozzá hasonlóan keresztre kell feszítenie természetét az önlegyőzés és önmegtagadás életével és így kell kiszolgáltatnia magát a szenvedésre, a megfeszítésre és a halálra, amint azt Isten elrendeli vagy megengedi. Minél tökéletesebb ez az aktív egyesülés és a passzív keresztre feszítés, annál bensőségesebbé válik az ember egyesülése a Megfeszítettel és annál bőségesebb lesz részesedése az isteni életben. Így szólaltattuk meg a kereszt tudományának a főbb motívumait.


Edith Stein: A Kereszt felmagasztalása
1939.09.14
      Ave Crux, Spes unica! Üdvözlégy szent Kereszt, egyetlen reményünk! így mondatja velünk az Anyaszentegyház a Passió idején, amely Jézus Krisztusnak, a mi Üdvözítőnk keserű szenvedéseinek szemlélésére szentelt idő. Húsvétkor az Alleluja ujjongása csendbe fordul, a kereszt súlyos éneke hangzik, de ez az ének, amellyel üdvösségünk jelét köszöntjük, visszatér a húsvéti idő alatt, májusban, mikor megemlékezünk a Kereszt megtalálásáról [2], és végül a Szent Szív főünnepén. Most, hogy a liturgikus év a végéhez ér, felmagasztaltatik előttünk a Kereszt, s folyamatosan magához vonja tekintetünk, míg végül is az új Húsvéti Alleluja meghív minket arra, hogy elfelejtsük egy kis időre azt, ami földi, és örüljünk a Bárány menyegzőjének.
      A mi Szent Rendünk Regulája meghív minket, hogy az előírt böjtöt a Kereszt Felmagasztalásának napján kezdjük. Ugyanezen a napon vezetnek oda bennünket a Kereszthez, hogy megújítsuk szent fogadalmainkat. A Megfeszített ránk szegezi pillantását és megkérdez bennünket, hogy határozottak vagyunk-e még annak hűséges megtartásában amit ígértünk neki, a kegyelemnek egy órájában. S nem motívum nélkül kérdez minket. Ma, jobban mint valaha, a Kereszt az ellentmondás jelévé vált. Az antikrisztus követői súlyosabban támadják, mint amennyire tették azt a perzsák, amikor elrabolták. Meggyalázva a Megfeszítettet, elkövetnek mindent, hogy kitépjék a keresztet a keresztények szívéből és túl gyakran sikerül szándékuk velünk szemben is, akik egy nap fogadalmat tettünk, hogy Krisztust követjük, elfogadva az ő Keresztjét. Ezért az Úr kutatja tekintetével mindegyikünket és faggat minket: meg akarod tartani hitedet a Megfeszítettben? Gondolkozz el rajta! Lángokban áll a világ: Krisztus és az antikrisztus közötti harca nyíltan kirobbant, ezért, ha te Krisztus mellett döntesz, elkérhetik az életed feláldozását is. Gondold meg jól, amit ma megígérsz. Fogadalmat tenni és megújítani azokat rettentően komoly dolog. Az ég és föld Urának teszel fogadalmat. Ha nem kötelezed el magad egész akaratoddal, hogy megtartsd ígéreted, az élő Isten kezébe esel. Szemléld az Urat, aki ott függ előtted a fán, mert engedelmes volt egészen a kereszthalálig. Ő nem azért jött a világba, hogy a saját akaratát tegye, hanem hogy az Atyáét. Ha akarsz a Megfeszített jegyese lenni tökéletesen le kell mondanod akaratodról s ne legyen más törekvésed, mint hogy az Isten akaratát teljesítsd. Ő beszél neked Rendünk Regulája és Konstitúciói által, beszél neked szíved bensejében a Szentlélek gyöngéd fuvallata által. Ha hűséges akarsz maradni az engedelmesség fogadalmához, ezt a hangot kell hallgatnod éjjel és nappal és követni sugallatait. Ez azt jelenti, keresztre feszíteni az akaratot és az önszeretetet minden nap és minden órában.
      Veled szemben ott függ a Keresztről Megváltod ruháitól fosztottan, meztelenül, mert a szegénységet választotta. Aki követni akarja le kell mondjon minden földi birtoklásról. Nem elég, hogy te egyszer elhagytál mindent és beléptél a kolostorba, most is el kell kötelezned magad, komolyan: hálásan elfogadni mindazt, amit az isteni Gondviselés küld neked; hiányt szenvedni valamiben, ha valamiről való lemondásra kérnek; nem gondolni sem a testedre, kis szükségleteidre és előnyeidre, hanem totálisan ráhagyatkozni annak gondoskodására, akinek az a feladata, hogy foglalkozzon veled, odafigyeljen rád, anélkül, hogy a holnapért aggódnál.
      Ott vagy az Úr előtt, aki megnyitott szívvel függ a Keresztről, ő kiontotta szívének vérét, hogy megnyerje a tiédet. Hogy követhesd őt szent tisztaságban, szívednek szabadnak kell lennie, minden földi vágyakozástól; a keresztre feszített Jézus kell, hogy tárgya legyen minden epedésednek, minden óhajodnak, minden gondolatodnak.
      Most megijedsz a követelményektől, amelyeket a szent fogadalmak kérnek tőled? Természetesen a fogadalmak amelyekkel te elkötelezted magad, felülmúlják a te gyenge emberi erődet, de nem múlják felül a Mindenható erejét; és a tieddé válik, ha egészen bízol benne amikor ő megkapja a te hűségesküdet, azt az esküt, amelyet elfogadott szent fogadalomtételed napján, s amelyet ma újra elfogad. Megváltód szerető Szíve az, amely meghív téged követésére és kéri engedelmességedet. Az emberi akarat gyenge és vak s csak akkor válik képessé arra, hogy az igaz utat magáévá tegye, ha teljesen az isteni akaratra hagyatkozik. A Megfeszített szegénységet kér tőled, mert kezednek a föld minden javától üresnek kell lennie, hogy elfogadhasd az égi javakat. Kéri tőled a tisztaságot, mert csak minden földi érzéstől való elszakadáson keresztül, válik szíved szabaddá Isten szeretetére. Karjai ki vannak tárva, hogy Szívére szorítson téged. Ő kéri a te életedet, hogy neked adhassa az övét.
      A világ lángokban áll: a tűzvész felgyújthatná a mi házunkat is, de minden láng fölött felemelkedik a Kereszt, amelyet nem lehet elégetni. A Kereszt az út, amely a földről az Égbe vezet. Aki ezt átöleli hittel, reménnyel és szeretettel, a magasba ragadtatik, egészen a Szentháromság keblére.
      A világ lángokban áll: szeretnéd eloltani? Szemléld a Keresztet: a nyitott Szívből kiomlik a Megváltó vére, vér amely képes a pokol lángjait is eloltani. Fogadalmaid hűséges megélése által szabaddá és nyitottá teszed a szíved; akkor kiáradhatnak abban az isteni szeretet hullámai, túlárad, kicsordul, s termékennyé teszi egészen a föld végső határáig.
      Hallod az északi és keleti harctér (frontok, csataterek) sebeinek nyöszörgését? Nem vagy orvos vagy ápolónő, nem tudod bekötözni sebeiket, be vagy zárva a szobádba, s nem tudsz eljutni hozzájuk. [3] Hallod a haldoklók aggodalommal teli kiáltását? Szeretnél pap lenni, hogy lehess mellettük és ellásd őket. Megindít az árvák és özvegyek könnye? Vágysz arra, hogy vigasztaló angyal legyél, s segíts nekik. Szemléld a Megfeszítettet: te az ő jegyese vagy. Szorítsd őt magadhoz a szent fogadalmak megtartásával, s az ő drága vére a tieddé válik, vele egyesülve te is, mint ő, mindenütt jelenvalóvá leszel. Nem leszel korlátozva, hogy itt vagy ott segíts, mint orvos, ápolónő, pap, hanem a Kereszt hatalmán keresztül, minden fronton jelen tudsz lenni, a szenvedés minden helyén, bárhová elvisz együtt érző szereteted. Az a szeretet, amely az isteni Szívből merít, s amely képessé tesz téged arra, hogy mindenhová odahintsd az ő drága Vérét, hogy enyhíts, megments, gyógyíts, megválts.
      A Megfeszített szemei rajtad függenek faggatva téged, kérdezve téged. Akarod újra, teljes komolysággal, szorosra fűzni Vele a szövetséget? Mi lesz a válaszod? “Uram, hová mennénk? Az örök élet igéi egyedül nálad vannak.” Ave Crux, Spes unica!

    


_______________________________________________
[1]       Forrás: Edith Stein: A kereszt tudománya, SZIT 1981.
[2]      Ez az ünnep a II. Vatikáni Zsinat liturgikus megújulásával megszűnt.
[3]      Edith Stein az első világháborúban mint ápolónő szolgált!

2009. szept. 14.

A Szent Kereszt Felmagasztalása

"Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok."(Jn 12.32) 
Jézus nem ígért sem gazdagságot, sem világi sikereket, sem nyugalmas és fájdalom nélküli életet az őt követőknek. Vannak, akiket "tudtuk nélkül" megpróbál. Alighogy betöltöttem az ötévet, meghalt a nagytatám. Mindenki feketébe öltözött, nagy volt a sürgés-forgás, számomra ismeretlen emberekkel telt meg a ház, szabadjára voltam engedve, fel sem fogtam mi történik. Majd lejárt minden, és ketten maradtunk nagymamámmal. Esténként összebújtunk, imádkoztunk és sok érdekes dolgot mesélt, hiszen két világháborút is megért. Csak azt nem értettem, hol van nagytatám, egyre vártam, hogy felbukkan. Amikor újra kimentünk a temetőbe, a hagyomány szerint rá hat hétre, akkor döbbentem rá, hogy meghalt, eltemették, nincs és nem is lesz, édesanyám is el van temetve - de hiszen nekem nincs édesanyám se!  Attól perctől tudtam mi a gyász, mi a halál, mi a kereszt. Velem volt, de nem tudtam róla. Majd hetekig sírtam, amíg elfogadtam, hogy van élet a halál után, van feltámadás.  Akkor szökött szárba a kicsiny lelkemben a Fájdalmas Szűzanya szeretete. És mint gyermek, megtapasztaltam, hogy a Szűzanya az én Édesanyám. Mint felnőtt elcsodálkoztam, hogy ez csak nekem természetes, másnak nem voltak lelki, szinte kézzelfogható tapasztalatai a Szűzanyával. Majd egyre sorjáztak a keresztek, és megrendült a hitem, a reményem. De Mária nem hagyott el, ő az  én Édesanyám. A keresztutamon végig ott velem, csak nem akartam tudni róla. Megismertem az ő keresztútját is,  végül megmutatta nekem Jézust, a Fájdalmak Férfiát.

"Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak." (Jn 19,37) Igen, mint a rézkígyóra a pusztában: aki rátekint, megmenekül. Jézus azt akarta, ne vegyem le a szemem róla. Megrendültem. Jézus Krisztus váltott meg minket drága Vére árán a Kereszten.

Önmegváltás nincs, és mégis ki akartam érdemelni Isten végtelen szeretetét. Nekivágtam bátran az útnak, mert tudtam a célt, bíztam Isten irgalmában és szeretetében: böjtöltem és imádkoztam, szentségekhez jártam, a Szentírásból imádkoztam, és tettem a jót. Ez a keresztény élet velejárója valóban, visszatekintve látom, hogy a lelkem mélyén mintha béres lettem volna, de erről nekem fogalmam se volt.


"Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok." (Jn 12.32) A Kereszt vonzása misztérium. Amikor Isten kereszttel áldott meg engem, összezavarodtam. Minél nehezebb és fájdalmasabb volt a kereszt, annál inkább. Sötétség borult rám. Isten a legjobb barátom, de ilyenkor mintha Ő is ellenem fordult volna. Ez nagy kegyelem: Isten belépett az életembe, átvette a vezetést. A béresből gyermek lettem. A sötétség és a zavar bennem volt ilyenkor, nem Istenben, aki maga a világosság. Erre szükségem volt, ebben a sötétségben mindig valami csodálatos történik: Isten Önmagát akarja nekem ajándékozni, egyre mélyebben, végtelenül szeret engem. Amikor Jézus a kereszten fügött, sötétség támadt az egész földön. Ez annyira fontos történelmi tény, hogy mind a három szinoptikus megjegyezte:  "A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre."

Nem voltam és nem vagyok egyedül a sötétségben: Jézussal, a Megfeszítettel vagyok. Ott van a Szűzanya is. Mit számít a zajongó, a gúnyolódó tömeg! Ha visszatekintek, ebben a jótékony sötétségben idővel sok minden a helyére került, átrendeződött, de nem az én értékrendem szerint, hanem Isten akarata szerint. Sok minden, amit fontosnak véltem, ilyenkor kiderült a valódi értéke. Az emberi kapcsolataimnak is. "Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok." (Jn 12.32) Ha vállalom a keresztet, Jézushoz vonzom a lelkeket, ez is misztérium, a kis keresztek misztériuma Jézus Keresztjében.

Minden nagypéntekre a Húsvét vasárnapja következik. A kereszttel járó sötétség valójában Isten izzó és világító szeretete, csak hinni és bízni kell Istenben, csak szeretni kell mindenkit, és imádkozni mindig, minden körülmény közt.

Nagyon szeretem ezt az ünnepet, ma volt a templomunk búcsúja és az örökös szentségimádás napja.