Böjte Csaba atya - Rózsaszentelés Szent Rita ünnepén

Csaba testvér a ma esti ünnepről és Szent Ritáról: 

Szent Rita kilencedünket a csíkszeredai Szent Keresztről elnevezett templomban fogjuk befejezni, drága szentünk emléknapján, május 22-én, estefelé a 19.00 kezdődő szentmisében.

Egy testvérünk ezen a napon egy szép Szent Rita szobrot szeretne adományozni drága szentünk csíkszeredai tisztelőinek, mely valószínű, hogy a templom kertben lesz véglegesen elhelyezve.

Szép szokás, hogy ezen a szép ünnepen a kedves hívek egy-egy szál piros rozsával jönnek a templomba, melyet a szentmise végén a papok megáldanak. A piros rózsa a reménytelen helyzetben bizalommal mondott imádság erejét szimbolizálja, hisz egyszer Szent Rita imájára, télvíz idején kivirágoztak a piros rózsák. Ezért a vörös rózsa nagyon sok ember számára azt jelenti, hogy a térden álló, alázattal imádkozó ember előtt semmi sem lehetetlen.

Ma mikor oly sok ember magában roskad, és csüggedten éli életét, alázattal kérünk Szent Rita, te a reménytelen helyzetben lévő emberek védőszentje, könyörögj érettünk!

Reménytelen helyzetemben,
a reményért térdre rogyva
drága szentem sírva kérlek,
járj közbe a Jóistennél.

Életedben sokszor estél,
mindig bátran újrakezdtél,
minden bajban, minden gyászban,
élő hittel tovább mentél.

Családodat bűn gyötörte,
darabokra összetörte,
szemed előtt omlott össze,
mindaz ami fénnyel tölt be.

Krisztusodba kapaszkodva,
újra kezdve, tovább menve,
jársz előttem vezess engem, szenté válni,
reménytelen helyzetemből alázattal kilábolni.

Gyengeségem tudatában,
benned bízok, s talpra állok,
szeretetet, a „Főparancsot”,
Te utadat el nem hagyom.

Tovább megyek, meg nem állok,
minden bajban közbejáróm,
Szentháromság légy vezérem,
Szent Ritával célba érnem.


Szeretettel, Csaba t. 

Szent Rita kilenced

Írta: Böjte Csaba OFM, 2009 

Első nap 

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek! 

Miképpen kezdetben, most is mindörökké, Ámen! 

      Szent Rita szülei, Ammatta és Antonio Lotti, Olaszország egyik legszebb vidékén, Perugiaban éltek, egy kis faluban, a hegyek között Roccaporenaban, mint e kis falu megbecsült polgárai. Idősek voltak, de nem szűnnek meg bizakodva imádkozni, Istentől gyermekáldást kérni. 1381-ben imájuk meghallgatásra talált, és lányuk született, kit Margaritának, (Margitnak) kereszteltek meg, de szeretettel csak Ritának becéztek.

      Elmélkedjünk az élet befogadásáról: Vajon megvan bennünk Szent Rita szüleinek tisztelete, őszinte, kitartó vágyakozása az élet iránt? Tudjuk, hogy földi létünk, életünk kiteljesedése a gyermekáldásban lesz teljes? Egyéni, közösségi létünk, megmaradásunk az élet melletti döntésünktől függ. Imádkozzunk a fiatalokért, idősebbekért, hogy merjenek, akarjanak tudatosan dönteni az élet mellett, a gyermek vállalása mellett és, hogy a megfogant életet tiszteljék, lássák meg benne az Isten ajándékát, a világot megszentelő holnap Szentjét.

      Könyörögjünk: Mennyei Atyánk, Szent Rita szülei tudták, hogy ha együtt közösen kérik tőled az életet, a gyermekáldást, akkor Te jóságosan meghallgatod a hozzád esdeklők imáját. Tiszta szívből kérünk, hogy hallgasd meg a hozzád forduló családok imáját és ajándékozz nekik ép, egészséges kisbabát, hogy gyermekeiket átölelve, hálatelt szívvel dicsőítsenek, hirdethessék, hogy Te vagy az élet Ura. Adj nekünk Mennyei Atyánk, tiszta szívű édesanyákat, édesapákat és sok-sok kacagó kisbabát. 

      Gyermekáldásért imádkozzunk: 

      Miatyánk… Üdvözlégy Mária… 

Második nap 

 Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek! 

Miképpen kezdetben, most is mindörökké, Ámen! 

      Szent Rita szülei egyszerű emberek, a mezőn dolgoztak. Egy fa árnyékában, alvó kislányra méhraj telepedett. Szülei megijedtek, de nem estek kétségbe, hanem imádságos szeretettel, óvatosan megtisztították, kimentették épen, egészségesen lányukat a méhek közül. 

      Elmélkedjünk azokról a gyermekekről, fiatalokról, kiket a mai élet veszélyei fonnak be, az alkohol, a kábítószer, vagy más bűnök, testet, lelket romboló veszélyek. Szent Rita szülei imádkozva, kapkodás nélkül, a veszélyt vállalva megszabadították gyermeküket, megmentették a méhecskék fullánkjaitól. Vajon bennünk megvan-e ez a kitartó, imádkozó, csendes küzdelem, gyermekünk testi, lelki épségéért? Tudunk-e veszélyt, áldozatot vállalni, imádságos szeretettel gyermekeinkért, egymásért? 

      Könyörögjünk: Mennyei Atyánk, gyermekeinket, fiataljainkat oly sok kísértés, baj fenyegeti a mai világban. Szeretettel kérünk, segíts, hogy a felnövekvő generációkat, megtudják őrizni a szülők a veszedelmektől. Kérünk, segítsd a bajba sodródott fiatalok szüleit, tanárait, lelkipásztorait, hogy megtudják menteni a bűn, a gonosz karmai közé került életeket. Segíts Gondviselő Mennyei Atyánk, hogy Szent Rita szülei példájára egészségesen, tisztán, szépen neveljük fel gyermekeinket, és óvatos bölcsességgel, kitartó munkával tisztítsuk meg őket a bűntől. 

      Veszélyeztetett gyermekeinkért, fiataljainkért, így imádkozzunk: 

      Miatyánk… Üdvözlégy Mária… 

Harmadik nap 

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek! 

Miképpen kezdetben, most is mindörökké, Ámen! 

      A fiatal Ritának döntenie kell, lelkében vágyat érez a szerzetesi élet iránt, de szülei kérésére igent mond a gazdag Pauló Moncini kérésére és férjhez megy. Vállalja a házastársi, családanyai hivatást. 

      Elmélkedjünk saját hivatásunkról: Isten azt akarja, hogy minden kis patak betorkoljon egy nagy folyóba. Sajnos, nagyon sok fiatal élete megfeneklik, és nem képesek vállalni az életre szóló elkötelezettséget. Őszinte, saját képességeinket számba vevő útkeresés után, mindannyiunkban meg kell szülessen a döntés, az elhatározás, hogy hol, milyen pályán, kinek az oldalán akarjuk életünk gyümölcseit megteremni. 

      Könyörögjünk: Szentlélek Úr Isten, bölcs tanácsnak lelke, áraszd ki fiataljainkra a tisztánlátásodat, hogy meglássák, hogy mit kell tenniük, és adj erőt is nekik, hogy a felismert úton, a vállalt értékeket kitartó munkás élettel, valóra tudják váltani. Ments meg Uram a meddő, céltalan sodródástól. Szent Rita közbenjárására segíts, hogy egyetlen életünkben, hivatásunkban, jól döntsünk.

      Imádkozzunk, szerzetesi és családos hivatásokért: 

      Miatyánk… Üdvözlégy Mária… 

Negyedik nap 

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek! 

Miképpen kezdetben, most is mindörökké, Ámen! 

      Rita, a fiatal asszony megtapasztalja férje kegyetlen, züllött, durva természetét. Házaséletünk elviselhetetlenül nehéz, de tudja, hogy Isten legfőbb parancsa a kitartó, gyógyító szeretet parancsa, és ezért nem hátrál meg. Hosszú évek önfeláldozó szeretete, jósága, imádságos kitartása, meghozza férje megtérését. A házastársi szeretet győzedelmeskedik a bűnös vágyak felett, és boldog, kiegyensúlyozott lesz az életük. 

      Elmélkedjünk saját családunkról, közvetlen kapcsolatainkról. Vajon én, mint egyszer használatos zsebkendőt dobom azokat, kik tévedtek, hibákat, bűnöket követtek el? Tudok küzdeni szeretteimért, vagy hagyom, hogy a gonosz lélek, a vergődő szeretteimet elragadja mellőlem? Képes vagyok akár átdöfött szívvel is szeretni, párbeszédet folytatni, újra kezdeni, hinni a szeretet végső győzelmében? 

      Könyörögjünk: Mennyei Atyánk, oly sok kapcsolat hull darabokra, családok bomlanak szét, gyermekek sodródnak el szüleiktől, barátok fordítanak hátat egymásnak. Alázattal kérünk, hogy Szent Rita példájára, ne eltaszítsuk a bűnöst, hanem kitartó, imádságos szeretettel gyógyítsuk, mentsük meg őt. Te nem bírónak küldtél ebbe a világba, hanem orvosnak. Adj erőt, hogy hinni tudjunk a jóság, a párbeszéd és a szeretet gyógyító, új életet adó erejében. 

      Hogy családjaink ne térjenek le a szeretet útjáról, így imádkozzunk: 

      Miatyánk… Üdvözlégy Mária… 

Ötödik nap 

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek! 

Miképpen kezdetben, most is mindörökké, Ámen! 

      Szent Rita immár boldog családi élete, két szép iker fiú születése után, néhány évvel, 18 évnyi házasság után tragikus véget ér. Szeretett férjét, régi ellenségei meggyilkolják. A szörnyű esemény után, Rita képes újrakezdeni, és magányos özvegyként, egyedül neveli tisztességesen gyermekeit. 

      Gondoljunk a bennünket ért pótolhatatlan csapásokra. Nincsen ház kereszt nélkül. Mindannyiunkat ért, és ér kisebbnagyobb kudarc, tragédia. Szent Rita nem adta fel, nem esett kétségbe, hanem volt ereje újból felállni, és hittel tovább menni. Nekünk is fel kell állnunk, el kell engednünk azt, mit elvesztettünk, és tovább kell mennünk reménnyel, életutunkon. Isten nem a sírás, a gyász parancsát, hanem a szeretet parancsát adta nekünk. 

      Könyörögjünk: Urunk Istenünk, adj erőt, hogy ahogyan a jót és szépet elfogadjuk tőled, ugyanúgy tudjuk elfogadni, feldolgozni azt is mi fájdalmat, sebet okoz nekünk. Segíts meg, hogy Szent Rita példájára, újra tudjunk kezdeni, talpra tudjunk állni. Add nekünk a te Húsvét hajnali nyugodt, csendes újrakezdésedet, mellyel felálltál nagypéntek halálából. Győzedelmeskedjen az élet, a szeretet életünkben is a halál felett. 

      Imádkozva kiáltunk hozzád Atyánk, és kérünk segítségedet, erőt, keresztünk hordozásához: 

      Miatyánk… Üdvözlégy Mária… 

Hatodik nap 

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek! 

Miképpen kezdetben, most is mindörökké, Ámen! 

      A magányos özvegy egyedül neveli gyermekeit, megbocsájt férje gyilkosainak és gyermekeit is arra kéri, hogy ne vérbosszúra készüljenek, hanem Krisztus példájára bocsássanak meg apjuk gyilkosainak. Megtesz mindent, hogy gyermekeit a fájdalom és a jogos harag, ne térítse le a szeretet útjáról. 

      A mi szíveinket is hányszor szorítja marékra a valós, vagy vélt sérelmek miatt érzett harag, gyűlölet. Sokszor úgy érezzük, hogy világunkat csak bosszúállással, kegyetlen tettekkel tehetjük jobbá. Szent Rita, Isten mestere példájára nem a gyűlölet, hanem a szeretet útján jár, tudja, hogy világunkat szebbé, jobbá csak az alázatos újrakezdés, és a szeretet teheti. 

      Könyörögjünk: Mennyei Atyánk, világunkban oly sok a fájdalom, a seb. Görcsösen hurcolunk magunkkal egészen friss és évszázados sérelmeket, sebeket. Kérünk, segíts megbocsátani! Adj erőt Szent Rita példájára kiengesztelődni önmagunkkal, egymással, a világgal. Add, hogy a rosszat ne rosszal, hanem jósággal, szeretettel próbáljuk legyőzni. A rossz útra tévedt testvéreinket ne elpusztítani, hanem felszabadítani akarjuk, hogy ők is megtapasztalják a kiengesztelődés, és becsületes, tisztességes élet örömeit, az Isten gyermeki élet boldog szabadságát. 

      Mennyei Atyánk, segíts imádkozni, a bűnösök megtéréséért: 

      Miatyánk… Üdvözlégy Mária… 

Hetedik nap 

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek! 

Miképpen kezdetben, most is mindörökké, Ámen! 

      Szent Rita gyermekei betegségben meghalnak, kedvesei elvesztése után egyedül marad. A szörnyű veszteségek után is talpra áll, jelentkezik, hogy szerzetesnővérként szolgálja az Istent és a szenvedő, bajban lévő embertársait. A jelentkező, összetört özvegyasszonyt a nővérek visszautasítják. Nem adja fel, imádkozik, Istennek és a szenteknek segítségét kéri, és végül befogadják a casciai Szent Ágostonrendi nővérek közösségébe.

      Elmélkedjünk saját kudarcainkról: Ó, hányszor utasítanak vissza, hányszor értelmezik félre jó szándékunkat és törik le kibontakozó reményeinket, álmainkat. Milyen nehéz talpra állni! Sajnos sokszor környezetünk sem ért meg, hanem leír, mint egy vesztest, mint egy értéktelen lim-lomot. Szent Rita példája bizonyítja, hogy még ha a világ szemében értéktelenek is vagyunk, Isten drága gyermekeiként csodák várnak ránk. Az életszentség útja, a mennyország mindenki előtt nyitva áll. 

      Könyörögjünk: Uram, oly sokszor kicsinek, összetörtnek érezzünk magunkat. Környezetünk, sokszor szeretteink sem bíznak bennünk, és mi azt hisszük, hogy valóban hibásak, értéktelenek vagyunk. Szent Rita a sok csapás, nehézség ellenére, nem írja le saját magát, hanem összetört életét felkínálja ajándékként Neked. Neked, ki a kereszten kitárt karral mindenkit magadhoz hívtál. Segíts Urunk, hogy nagylelkűen életünket neked merjük ajándékozni, melyet Te akkor is szeretettel fogadsz, ha darabokra van törve. 

      Mennyei Atyánk, segíts, hogy gyengeségeinkben, nálad keressünk vigaszt: 

      Miatyánk… Üdvözlégy Mária… 

Nyolcadik nap 

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek! 

Miképpen kezdetben, most is mindörökké, Ámen! 

      Megtörténik a csoda, Szent Rita régi vágya teljesül, befogadják a nővérek. Ő engedelmességből, alázattal elkezd öntözni egy kiszáradt szőlőtőkét. Jelképes cselekedet! Rita hitét, kitartó munkáját Isten megajándékozza és mindenki csodálkozására az értéktelen szőlőtőke kizöldül, és gyümölcsöt terem. A csoda ma is tart, mert él és évente terem Szent Rita szőlője. 

      Gondoljuk csak el, milyen egyszerű lett volna Ritának legyinteni és kivágni a szőlőtőkét. De ő rendi elöljárói akaratából neki áll egy reménytelen feladatnak. Sajnos mi nagyon könnyen lemondunk a körülöttünk lévő személyekről, dolgokról. Egy-egy előttünk tornyosuló feladatról milyen hamar megállapítjuk, hogy megoldhatatlan, reménytelen. Pedig egy reménytelennek látszó csatát megnyerve, önbecsülésünket, hitünket nyernénk vissza. Isten az élet ura, miénk a kitartó munka, az imádság, övé a döntés, az irgalom. 

      Könyörögjünk: Szent Rita a reménytelen helyzetek szentje, élete, példája bennünket is töltsön el reménnyel, hogy a magunk kiszáradt szőlőtőkéjét ne szűnjünk meg öntözni. Istennek nincs lehetetlen, csak ha az ember tehetetlen! Adj erőt Urunk, hogy kötelességeink elől ne szaladjunk el, hanem benned bízó lélekkel, - még ha nagyon sokszor kilátástalannak is tűnik a ránk bízott munka, - alázattal vállaljuk fel és kitartással, a Te segítségeddel oldjuk meg feladatainkat. 

      Szent Rita életadó reményéért, kitartásáért, így imádkozzunk: 

      Miatyánk… Üdvözlégy Mária… 

Kilencedik nap 

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek! 

Miképpen kezdetben, most is mindörökké, Ámen! 

      Szent Rita imádság közben megtapasztalta azt a szenvedést, melyet Krisztus irántunk való szeretetből vállalt a kereszten. A töviskorona egyik tövise megsebezte a homlokát, és ő ezt a fájdalmas sebhelyet hordozta élete végéig. Jelképes tövis, élete tele volt tövissel, és ő mégis az Isten, és az emberszeretet útját járta. Szent Rita nem fordult el Istentől, ki hűségéért töviskoronájának hordozásában társául választotta őt. 

      Gondoljunk arra, hogy mi tudunk-e másokért áldozatot vállalni, töviskoronával a fejünkön türelmesen szeretni? Milyen nehéz szeretetből, jóságból keresztet hordozni, talán pont olyanokért, kik megsebeztek bennünket? Pedig tudjuk, hogy aki Krisztus útján jár, az Krisztusnak társa lesz, az megtapasztalja azt az örömet, melyet csak az önzetlen szeretet, és a feltétel nélküli jóság adhat nekünk. 

      Könyörögjünk: Ó Uram, taníts meg bennünket, hogy boldogságunkat ne a kényelemben, a fogyasztásban keressük, hanem a szeretetből vállalt önfeláldozásban. Add, hogy megértsük, hogy földi létünkben, sem hatalomban, sem bölcsességben nem válhatunk hozzád hasonlókká, csak a testvéreinkért vállalt őszinte szeretetben, kereszthordozásban. Legyen bár egyetlen kis tövis a te koronádból, mi a szeretet nevében testünkbe fúródik, ha azt béketűréssel elfogadjuk, hordozzuk, akkor a Te csodálatos szép arcod vonásai ragyognak fel a mi arcunkon is. A szeretet szentel meg, tehet Szentté bennünket is. 

      A feltétel nélküli szeretet kegyelméért így imádkozzunk:

      Miatyánk… Üdvözlégy Mária…

Adventi útmutató Böjte Csaba Testvérrel (4)

...és elhangzik ez a mondat a videóban Csaba testvér ajkáról:

ajándékká válni (mások számára)...

Mikor ma a közömbösség, mások kihasználása, a szeretetlenség a divat, még az Egyházban is... sokszor ezt tapasztalom meg - mármint a blogszerző . De csakis ajándékként érdemes élnem, igazad van Csaba testvér, ha sikerül:-) és akkor is, ha néha ez oly nehéz.

Adventi útmutató Böjte Csaba Testvérrel (3)

Adventi útmutató Böjte Csaba testvérrel (2)

Advent második vasárnapja:

Adventi útmutató Böjte Csaba testvérrel

Advent első vasárnapja:

Csaba testvér "gyerekei" csíksomlyói táborban

        Isten kegyelméből elkezdődött e nyár utolsó tábora Csíksomlyón. Most a szép, tiszta beszéddel, irodalommal, költészettel, a művészetekkel szeretne ismerkedni a mi nagycsaládunk. A tábort Herczeg Attila, magyarországi fiatal költő, az ő kedves barátjaival ajándékozza gyermekeinknek. Kedd este 18.00 órától, Kányádi Sándor, Erdély legnagyobb élő költője is meglátogatja a táborlakókat. Reméljük szép lelke gazdagságát, jósággal megosztja velünk. Erre a találkozóra a városból is várjuk az érdeklődőket nagy-nagy szeretettel.

      Isten ki e gyönyörű világot teremtette, segítsen bennünket, hogy a gondolatainkat, szeretetből születő művészi szépségbe öltöztetve fejezhessük ki a Szentháromság, a csíksomlyói Mária, és egymás iránt is. Azt szeretnénk, hogy mindaz mi őszinte lelkünkből kikívánkozik ne csak igaz, de szép, és vonzó is legyen!

Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t. 
http://www.devaigyerekek.hu/news/news_1967.html

      Vasárnap estére táncházat szerveztek a gyerekeknek, itt épp "bemelegítenek", megható látni és tapasztalni ezeknek a gyerekeknek örömét, vidámságát, szeretetét.

     

Szent László király

(Lengyelország, 1046 körül +1095. július 29.)

Szent László Király szobra a csíksomlyói kegytemplomban.

„Mária kertje” lelkigyakorlat

A lelkigyakorlat a

www.magnificat.ro 

honlapon keresztül élő adásban nyomon követhető.

       Csíksomlyón, Böjte Csaba atya „Szent István” gyermekotthona mögött van egy kéthektáros szép fekvésű terület, ezt szeretné átépíteni és a Napba Öltözött Anyánk tiszteletére szentelni.

„Olyan jó lenne, ha Csíksomlyón építhetnénk egy csodaszép kertet a Boldogságos Szűzanya tiszteletére. Egy olyan kertet, melyben Mária kézen foghatja a hozzá zarándokolókat, és a maga életútján hosszan vezetve tanítaná, vigasztalná, bátorítaná, hogy Szent Fiát követve mi is célba érjünk, és már itt, ezen a Földön boldogok legyünk.”

      És tegnap, Nagyboldogasszony ünnepén, Csaba atya vezetésével megkezdődött a lelkigyakorlat Csíksomlyón:

„Naponta lenne két elmélkedés Mária életéről. Elképzelésem szerint a jelenlevőket 15 csoportba osztanánk, mivel 15 állomása, udvara lenne a Máriás kertünknek, és minden csoport egy-egy udvart és az oda vezető utat kellene elkezdje szépen megterveznie, kiépítenie.

Az én javaslatom a következő lenne:

1. A találkozás udvara: Máriát felkeresi Gábor angyal a jó Isten nevében.

2. A szolgáló szeretet udvara: Mária találkozik Erzsébettel és Magnificatot énekel.

3. A születés udvara: Betlehemben Mária életet ad Szent Fiának.

4. A bujdosás udvara: Mária családjával Egyiptomban bujdosik.

5. A játék udvara: Mária csodálattal nézi a pajtásaival játszó Jézuskát.

6. A keresés udvara: a szent Család keresi a 12 éves elveszett fiát.

7. A Názáret-udvar: virágos, zöldséges kert, állatok, gyümölcsös.

8. A munka udvara: Szent József a kis Jézussal együtt dolgozott.

9. A kánai menyegző udvara: Mária részt vesz Szent Fiával a lakodalmon.

10. A Jézusra figyelés udvara: Mária hallgatja a hegyi beszédet.

11. A megváltás útja: szeretnénk a keresztutat bekapcsolni Máriás kertünkbe.

12. Magyar népünk udvara: Szent István felkínálja koronáját Nagyasszonyunknak.

13. Imádság udvara: a kolduló barátoktól megtanultuk a rózsafüzér imádságát.

14. A jelenések udvara: Mária számtalanszor megjelent számunkra.

15. Önfelajánlás udvara: II. János Pál pápa a világot felajánlotta Máriának.”

      „Csak a gyermekek felé irányuló élő szeretet mentheti meg drága népünket”. Imádkozzunk a Máriás-kert megvalósulásáért, Böjte Csaba atyáért és az ő sok-sok árva és szegény „gyermekeiért”.

És egy videó a búcsúról...

Csíksomlyói búcsú 2010 - "Most segíts meg Mária"

      Egész héten esett az eső, és remény se volt arra, hogy a búcsú napján száraz lesz a Hegy. A zarándokok pedig jöttek, és egyre jöttek ... ahogy Böjte Csaba testvér mondta: látszik, hogy nem vagyunk „táposok”, jelen vagyunk! Mária hívta gyermekeit, és ők jöttek vidáman, énekelve. Eddig spontán tapsot még nem kapott szónok a Csíksomlyó-i búcsún, de Csaba testvért többször is megtapsolták. Életemben hallottam elsőször élőben beszélni őt, eddig csak CD-ről és a Mária Rádióból ismertem a hangját.

     A szívéből beszélt, és a szívünkhöz szólt, egyszerűen és vigasztalóan. Napról-napra tapasztalom, hogy sokakban kihűlt a szeretet, az égi Tűz, a legszentebb örökség, közömbösek vagyunk egymás iránt. Az ember és a világ válságban van, csupa szorongás lett az élet. De amikor elhatalmasodik a sötétség, kiárad a kegyelem, ezt így még senkitől sem hallottam  ilyen felemelően és erővel, mint ahogy ma Csaba testvértől. „Én népemnek” szólított minket, és azok is vagyunk, és nem a sokaság vette körül az oltárt, hanem egy hatalmas testvéri közösség. Nem a távoli világokat akarja evangélizálni Csaba testvér, hanem az ő megpróbált, szenvedő népét. Soknak kihullt a könny a szeméből, valódi pünkösdi lélekáradás volt, megtapasztaltuk Isten jóságos és áldó jelenlétét. Ahol ennyi ember össze tud gyűlni a rossz idő és a csúszós meredek dacára, hogy a Csíksomlyó-i Szűzanyához imádkozzon családjáért, barátaiért és népéért, hiszem, hogy nincs az természeti vagy politikai, vagy egyéb csapás, amit együtt ki ne bírnánk, hiszen számíthatunk Isten Anyjára, az angyalokra és a szentekre, számíthatunk egymásra.

      Milyen jó, olyan testvérekkel lenni, akikből árad a mélyen gyökerező hit és a szeretet. Milyen jó, Istenem, hogy adtál nekünk, adtál Erdélynek egy Csaba testvért, aki ma utat mutatott és megvigasztalt minket. Házi feladatot is kaptunk: szeretni és megvigasztalni a környezetünkben az embereket. 

      Köszönet mindenért Jézusom, köszönet neked Édesanyánk!

És a Magyar Kurír már feltette Csaba testvér szentbeszédét, megérdemli a kurír nevet, gyors és pontos:

Böjte Csaba szentbeszéde Csíksomlyón

Szívem minden melegével, szeretetével köszöntöm egyházunk főpapjait, népünk, nemzetünk elöljáróit és titeket, drága zarándoktestvéreim itt a Kárpát-medence talán egyik legszebb szentélyében, a Csíksomlyói nyeregben.

Szép ez a hatalmas bazilika, mert a mi Urunk, Istenünk építette, mert hittel, imádsággal, bűnbánó szívvel megtöltöttük. Annak idején Csíkban gyerekkoromban hallottam, hogy a zarándoklásra sosincs rossz idő, legfennebb gyenge ember. Örvendek, hogy nem lettünk táposok. Nem ijedünk meg az esőtől, a széltől, a gondoktól, a bajtól. Mert sajnos tudom, hogy van sok gond, baj: az ember leül a gyóntatószékbe és hallja, hogy „most vesztettem el a munkahelyemet", „a bank el akarja venni a házamat" – krízis, gond, nehézség, családi viszályok, betegségek. És Anyánk, az egyház összegyűjt bennünket, hogy imádkozzunk és együtt közösen mondjuk, hogy „Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya!" Igen, testvéreim, a keresztény ember a nehézségek közepette nem elkeseredik, nem leül a földre, nem elbújik az árnyékba, hanem imádkozik, összeteszi a kezét és kéri az élő Istent, aki azt mondotta nekünk, hogy bármit kérünk az ő nevében, megadja azt nekünk. Imádkozunk. Imádkozunk és tanulunk Istentől, az ő drága édesanyjától és népünk nagyjaitól, nemzetünk szentjeitől.

Mária tizenvalahány éves fiatal lány, amikor az Úr Angyala megszólítja és felkéri, hogy vállalja a Kis Jézus megszülését, felnevelését, és a Szűzanya nem nyafogva, kiutat keresve mondja, hogy ő nem tanulta meg az istenszülést, nevelést, a Megváltó nevelését, ilyen tantárgy nem volt az ő iskolájában. Nem abból indul ki, hogy ő emberi korlátai között mire képes, hanem tudja azt, hogy Isten, aki a teremtés hajnalán mondta, hogy „Legyen!", és lett, képes továbbteremteni ezt a világot – általunk. S ezért alázattal kimondja: „Legyen nékem a te igéd szerint!"

Drága barátaim, a nehézségek, a gondok közepette ne a korlátainkat nézzük csupán. Kicsik vagyunk, egy marék porból teremtett bennünket az Isten, de az élő Isten teremtett bennünket, és arra hívott, hogy legyőzzük a gondjainkat, nehézségeinket, összefogjunk. Olyan csodálatos a mi Urunk, Istenünk: karácsony éjszakáján közénk jön. Tarisznyájában csak a Mennyei Atya szeretete, jósága. Üres kézzel jön közénk, és nem azt mondja, hogy „Mennyei Atya, hát ki írta ennek a megváltásnak a forgatókönyvét, hát itt semmi nélkül hogy lehetne itt új világot teremteni?". Hanem hittel, végtelen szeretettel meghirdeti az Újszövetség nagy törvényét, a szeretet parancsát, és egyszerű embereket, pásztorokat, halászokat, vámosokat szólít meg, és egy új világot teremt számunkra. Persze akkor is voltak nehézségek, a mi Urunk, Istenünk is Jeruzsálem falai előtt leborul és sírva mondja, hogy „hányszor próbáltalak összegyűjteni benneteket, mint kotlós a csibéit, de hát nem akarjátok". De Jézus Krisztus nem bedobja a törülközőt, hanem virágvasárnap újból bevonul Jeruzsálembe és próbálja összegyűjteni az ő népét. Sajnos akkor is nagyon sokan hiányoznak. És Jézus erre nem azt mondja, hogy „hát fiúk, megpróbáltuk, tettem én csodát, prédikáltam, nem akarjátok, nem megy, hát ne erőltessük". Nem ezt mondja a mi Urunk, Istenünk, hanem nagycsütörtökön újból hívja az apostolait, megmossa a lábaikat, olyan szép, hogy saját kezével nyújtja a falatot tanítványainak, eteti őket. Nagycsütörtök, nagypéntek: szörnyű, szomorú dolgok. Húsvét hajnalán Jézus Krisztus feltámad, s Mária Magdolnának első szava az, hogy „nem baj, ne is szólj a többieknek, találkozunk Galileában, folytatjuk ott, ahol abbahagytuk, nem kell megtorpanni, a Mennyei Atya szeret benneteket, fog ez menni". Döbbenetes, nem? Hihetetlen.

Gyengék vagyunk, kicsik vagyunk, de annyira vigasztaló Istennek ez a kitartó szeretete. Olyan szép az emmauszi tanítványokkal való találkozás története. Ezek az emberek idáig vannak mindennel, Krisztussal, megváltással, fáradtak, csalódottak, letörtek és elindulnak hazafelé. Aki akar maradjon, csinálja, de nekik elég volt. És milyen szép, hogy az élő Isten, Jézus Krisztus szembejön velük, átdöfött szívvel, átdöfött lábbal, kézzel s megkérdezi tőlük: „Fiúk, mi a baj?" „Hát te vagy az egyetlen Jeruzsálemben aki nem tudod, hogy mi történt ott?" „Hát mi történt?" S Jézus meghallgatja saját sztoriját, mintha ott se lett volna. Bíztunk benne, hittünk, követtük, nem jött össze, kész, vége, megyünk haza, csalódtunk. Milyen döbbenetes, hogy Jézus Krisztus nem elítéli ezeket az embereket, nem megkérdezi tőlük, hogy „akkor miért kellett hogy ezer idegen, Simon segéljen a kereszt hordozásával?" Hanem elkíséri ezeket az embereket átdöfött lábbal. Jeruzsálemtől távolodnak ezek az emberek és Jézus elkíséri őket és útközben olyan szépen beszél hozzájuk, olyan szeretettel szól, hogy ők maguk azt mondják, „lángolt a szívünk, míg hallgattuk őt". Milyen szép! Ezeknek az embereknek éjnek idején annyira lángol a szívük, hogy van erejük visszamenni és felébreszteni a többieket is, hogy „fiúk, él az Isten, feltámadt, van remény, van jövő, bízzatok!" Milyen szép!

Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus a mai evangéliumban azt mondja, „ha én elmegyek, Mennyei Atyám új vigasztalót küld helyettem". Jézus Krisztus magát vigasztalónak nevezi és a Szentlélek Úristent is vigasztalónak, bátorítónak nevezi. Persze ilyenkor eszünkbe jut, hogy a prófétának is ezt mondta az úr: „Menj, vigasztald meg az én népemet, bátorítsd!" Konszolidálni: ez többet jelent, mint vigasztalni, bátorítani, aláfalazni, megerősíteni. Istennek ez a vágya, hogy a próféta elmenjen az ő nevében és vigasztalja, erősítse meg az ő népét. S ezt tette a mi Urunk,Jézus Krisztus is, mindenütt akivel találkozott. az öreg Nikodémusnak nem azt mondta, hogy „fiú, későn jöttél, elment a vonat, mit lehet csinálni?", hanem hogy „újjá kell születni. Nehéz lesz, de segítek, itt vagyok, fog ez menni". Bízik benne, hiszi azt, hogy ez az öregember újjá tud születni, újra tud kezdeni. És ugyanígy hosszan vehetnénk a többi szép szentírási történetet, hiszen igazából mindegyik erről szól: Mária Magdolna, Zakeus, a gadarai ördöngös. Ezeknek az embereknek a számára Jézusban van remény. Hiszik azt, hogy felkelsz és többet nem vétkezel, meg tudsz térni.

Olyan jó látni, hogy ez a lelkület, ez a szellem a történelem folyamán Jézus Krisztus követőiben, a szentekben is mennyire megvan. A mi drága népünk nagy szentje, Szent István király mondhatta volna, hogy „hát kinek kell itt király? Itt mindenki kiskirálynak érzi magát, véres karddal telerohangálták egész Európát, hogy lehet itt rendet teremteni?" Alázattal Isten elé járul, megkeresztelkedik és biztatja őket, „igen, ti is, mindannyiunkra ráfér az a keresztvíz, meg kell térni. Minden tíz falu építsen szépen egy templomot. Igen, legyenek püspökök!" Képes megszólítani az országán keresztülutazó Szent Gellértet és mondani neki, „hová mész, fiam?" „Hát talán a Szentföldre." „Ugyan, hagyd a csudába, ez is Szentföld lehet, ha imádkozunk, ha dolgozunk, ha megszenteljük. Nézd, Temesváron, Csanádon nincs püspököm, szükségem volna rád." Szent István nem nyafog, nem siránkozik, hogy mennyi pogány ember van, hanem nekiáll, hatalmas életerővel, munkával, imádkozó szeretettel egy új világot teremt itt a Kárpát-medencében: a szeretet, a jóság, a másik befogadása, integrálása világát.

Milyen jó lenne, ha mi is a magunk feladatainkhoz, nehézségeihez ezzel a Szent István-i hozzáállással állnánk. Igen vannak gondok, vannak bajok, de térdeljünk le az élő Isten elé. Ő, aki ezt a világot teremtette, biztos, hogy közel négy és fél milliárd éve a tudósok szerint vezeti az életet, biztos, hogy tovább fogja vinni! Van jövő, van remény! Bízzunk az élő Istenben! Szent Ferenc atyánk egyszerű kistestvér, és a Mennyei Atya azt mondja neki, „meg kéne erősíteni, konszolidálni kellene ezt az egyházat!" És Szent Ferenc atyánk a maga egyszerűségében, szeretetében elkezd imádkozni: „Uram, tégy engem a te békéd eszközévé, hogy vigasztalást tudjak vinni oda, ahol szomorúság van, hogy erőt tudjak vinni oda, ahol csüggedés van." És elindul, társakat gyűjt, és tényleg, kora egyházát képes megerősíteni, talpra állítani. Vigasztalás, bátorítás.

Azt gondolom, itt Csíksomlyón mindenképpen kell szólnunk Domokos Kázmér ferences atyáról, aki az 1600-as évek elején született Szovátán. Abban az időben 660 plébániából 58 maradt. A történelem vihara, a különféle hitújítások elmosták a hatalmas erdélyi katolikus egyházat. Nehézségek, gondok voltak. 1661-ben betör a török Csíkba. Megostromolják Mikó várát, majd felgyújtják és a védtelen népet lekaszabolják. 26 templomot égetnek fel csak itt a Csíki-medencében. Az akkori, fából épült házak úgy éghettek, mint a zsír. Október 21-22-én pusztítanak, a csíksomlyói templomhoz menekül több ezer ember, de számukra sincs irgalom, rájuk gyújtják a templomot. Minden elpusztul. Több mint harmincezer rabot hajtanak el magukkal. Több mint négyezer szekér hadizsákmányt visznek el. És akkor Domokos Kázmér összegyűjti a maradék embert és a porból, a koromból, a füstből felemelik a Boldogságos Szűz Mária csodatévő szobrát, sírva imádkozva összegyűlnek körülötte és kérik az erőt, hogy újjá tudjanak építeni mindent. Isten nem a csüggedés lelkét adta, nem a siránkozás, a nyafogás parancsát, hanem az imádság, a szeretet, a jóság parancsát adta nekünk, az újrakezdés erejét. És Domokos Kázmérék újraépítik a templomot. Még azon a télen elindul és körbejárja Erdély protestáns főurait és prédikál alázattal, alamizsnát kér. És újraépül a templom, a kolostor, az iskola. Olyan döbbenten olvastam, amikor azt írja a történelemkönyv, hogy 1664-ben Kájoni János a csíksomlyói templomban már orgonát épít. Ez a hab a tortán, hogy orgona is legyen. Milyen szép! Nemcsak újraépítik a templomot, nemcsak az oltárait felépítik és az oltár legmagasabb, legszebb pontjára a Boldogságos Szűzanya szobrát állítják, hanem orgonadallal, énekkel dicsérik Istent, aki szeret bennünket, bármilyen megpróbáltatás, nehézség is van.

Milyen jó lenne, ha Domokos Kázmér lelkületével fordulnánk a magunk mindennapi nehézségei, gondjai felé. Ne a gondok, a nehézségek diadalmaskodjanak, hanem az Istenben bízó ember, aki tudja azt, hogy Isten nemcsak megteremtett bennünket, hanem mellénk is áll. Olyan szép a Szentírás, amikor azt írja: „Atyám mindmáig munkálkodik és én is munkálkodom". Testvéreim, ebben az értünk munkálkodó Istenben bíznunk kell nekünk, hinnünk kell benne. Vannak nehéz pillanatok minden ember életében, a nép életében, a nemzet életében is. Talán legszörnyűbb idők Trianon után jöttek népünkre itt az Erdélyi medencében, szörnyű napok voltak azok: világháború lóg a levegőben, és Márton Áron püspöktől megkérdezik, hogy meri-e vállalni ennek az egyházmegyének a vezetését. Mer-e pásztor lenni ebben a vérzivataros időben. És püspöki jelmondata Márton Áron püspöknek: non recurso laborem, nem utasítom vissza a munkát, a feladatot, a megbízatást. Nem futok el a nehézségek elől. Vállalom a küzdelmet. És tudjuk jól, hogy igazából börtönt, vértanúságot vállalt. S ő nagyon is tisztában volt ezzel. Tudta jól, hogy mi vár rá, mégis elindult, mert érezte, hogy az élő Isten hívja és küldi az ő drága népéhez és nem tehet mást, mint azt, hogy megvívja a jó harcot.

Olyan döbbenten olvastam és örömmel gratuláltam Ervin atyának, hogy most a kolozsvári táblabíróság on kimondták, hogy semmisnek nyilvánítja annak a politikai pernek a végzését, amelyben őt is halálra ítélték és utána életfogytiglant kapott. Éveket, évtizedeket kell várni az igazság diadaláig, de hiszem azt, hogy igenis, nekünk a szeretet, a jóság útján kell mennünk és bízni abban, hogy Isten malmai őrölnek. Olyan nagy öröm mindannyiunk számára hallani azt, hogy anyanemzetünk, magyarországi testvéreink igenis szeretettel kinyújtják felénk a kettős állampolgársággal a kezüket. Óriási dolog! Hiszem azt, hogy valamilyen módon meg kell tudjuk értetni egymással azt, hogy elég nagy ez a világ, elég nagy ez a Kárpát-medence: ha összefogunk, ha bízunk egymásban, ha Istenre figyelünk, akkor igenis felépül az, amiért mindennap imádkozunk a Miatyánkban, hogy jöjjön el az Isten országa. Kell, hogy bátorítsuk egymást ezen az úton. Nem az ellenségeskedést, nem a háborúskodás parancsát kaptuk sem a románokkal, sem a más velünk együtt élő nemzetekkel, hanem azt, hogy együtt közösen építsük fel Isten csodálatos szép országát ezen a világon. A II. Vatikáni Zsinat olyan szépen mondja – én ezt a gondolatot papi jelmondatommá is választottam –: Isten azt akarja, hogy az emberiség egy nagy családot alkosson, s mi mindannyian egymásnak testvérei legyünk.

Imádkozzunk ezért, kérjük Istent, hogy szentjeink vezetésével bátran, határozottan feladatainkat, mindennapi gondjainkat alázattal felvállalva és megoldva haladjunk előre. Olyan jó hallani: csíksomlyói testvérek mondták, hogy itt kint a Nyeregben az elhelyezett perselyek összes bevételét felajánláják nagylelkűen szeretettel a magyarországi árvízkárosultak számára. Hiszem, hogy a szeretet, a jóság, a szolidaritás útja mindannyiunkat boldoggá tud tenni. Szívem minden melegével bátorítom, biztatom drága népemet, hogy ezen az úton járjon.

Végezetül: gyerekeket tanítok és mindig házi feladatot adok, hát önöknek is adnék egy feladatot. Ugye mindannyian Isten képére és hasonlatosságára születtünk. Ha Jézus Krisztus a maga és a Szentlélek legszebb jelzőjének a vigasztalást találta és ezt mondotta, akkor én arra kérlek benneteket, hogy erről a hegyről lemenve egymást vigasztaljátok, bátorítsátok. Feleségeteket, gyermeketeket, vagy a munkahelyen: merjétek egymást lelkesíteni, bátorítani! Olyan sokszor kérdezik: hogy van nekem annyi jó gyerekem? Közel kétezer gyermeket nevelünk. Vagy pedig: hogy van nekem annyi hasznos munkatársam? Állandóan drukkolok nekik. Vigasztalom és bátorítom őket. Futballmeccsen azok a nagydarab játékosok is igénylik azt, hogy valaki drukkoljon nekik, hogy kiabáljanak a lelátóról, hogy hajrá, mindent bele, fog ez menni! A feleséged, a gyermeked, a szomszédod, a kollégád vajon nem igényelné azt, hogy te bátorítsad, vigasztaljad, erősítsed őt, hogy drukkoljál neki? Milyen lenne az a futballmeccs, ahol mindenki a lelátón arról óbégatna: úgyis kikaptok, gól, jaj Istenem, nem is nézem. Szegény játékosok szíve összeszorulna! A Szentháromság követésében egymást bátorítanunk, vigasztalnunk, erősítenünk kellene. Mindenkinek jólesik, ha valaki megsimogatja és azt mondja: fog ez menni! Adná az Isten, hogy tényleg az erdélyi katolikus egyház, a Kárpát-medencei magyarság a vigasztalás, a bátorítás egyháza lenne!

Ámen

© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

És Pünkösd vasárnapján, a kora reggeli szentmisén templomunkban, néhány zarándok csoport a Szent Útravalóval megerősítve indultak haza. A Szűzanya oltalma, áldása és mosolya kísérje őket. 

„Ma teljessé lett a Pünkösd ünnepe, alleluja;

ma megjelent a Szentlélek az apostoloknak a tűzben,

és karizmatikus ajándékokat osztott nekik;

elküldte őket az egész világra, hogy hirdessék az igét, és tanítsák:

Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, alleluja.”