2026. okt. 22.

Minden szent ismeri a rózsafüzér erejét

 
        Claret Szent Antal Mária (Sallent, Katalónia, 1807. december 23. – Fontfroide apátság, Narbonne, 1870. október 24.; 1849. július 16-án), Vichben alapította meg a Szeplőtelen Szűz Mária Fiainak Missziós Társaságát, majd hirtelen a Kuba szigetén lévő Santiago érsekévé nevezték ki, ahol népmissziókat tartott. 
          Apostoli működését rendkívüli jelek kísérték. Ezek közül való az a képessége, amely már 1842-ben megmutatkozott: bárkiről meg tudta mondani, hogy halálos bűn állapotában van-e. 
,,Az Úr megadta nekem a kegyelmet, hogy úgy olvassak emberek bensőjében, mint egy nyitott könyvben.”  
          Betegeket gyógyított, és ismerte a jövendőt. Kortársai sok ilyen csodát feljegyeztek róla. 
         Itt olvasható az életrajza. https://archiv.katolikus.hu/szentek/1024.html 

         Claret Szent Antal Mária megkövetelte az egyházmegyéjében lévő összes paptól, hogy imádkozzák a rózsafüzért a híveikkel vasárnapokon és főünnepeken. Annyira meg volt győződve a rózsafüzér erejéről, hogy a következőket írta: ​
  • „Az 1208-as év óta, amikor is a dicsőséges Szent Domonkos megtanította az embereket arra, hogy naponta imádkozzák azt [a rózsafüzért], nem volt olyan szent, sem a műveltségéért és erényéért kiemelkedő személy, sem jogkövető szerzetesközösség, sem jól rendezett szeminárium, amelyben ne lett volna meg a rózsafüzér iránti áhítat.” 
          Minden szent ismeri a rózsafüzér erejét. ​

          Montforti Szent Lajos, Pietrelcinai Szent Pió, Boldog James Alberione, Szent Marie Alphonsine Ghattas és Szent Josemaría Escrivá szinte mindig rózsafüzért tartottak a kezükben. Szent Josemaría Escrivá még egy egész könyvet is írt a rózsafüzérről mindössze egyetlen nap alatt! ​
           Mindez azt jelenti, hogy a szentek soha nem küzdöttek a rózsafüzér imádkozásával? Természetesen nem! A szentek is emberek. Ők is elkalandoznak, legtöbben. Sokuk számára nem volt mindig könnyű elmélkedni és a titkokra összpontosítani. A szentek döntő különbsége azonban az, hogy az imádságban tapasztalt küzdelmek és nehézségek ellenére sem adták fel soha. 
 
       A modern idők legnagyobb szentje, Lisieux-i Szent Teréz is küzdött az rózsafüzér imádkozásával. Az ő szavai nagyon megnyugtatóak azok számára, akik nem találják könnyűnek a rózsafüzér imádkozását: 
  • „Úgy érzem, olyan rosszul imádkozom a rózsafüzért! Összpontosított erőfeszítést teszek, hogy elmélkedjem a rózsafüzér titkain, de képtelen vagyok összpontosítani a figyelmemet. Sokáig vigasztalan voltam az áhítatom hiánya miatt, ami megdöbbentett, hiszen annyira szerettem a Boldogságos Szüzet, hogy könnyűnek kellett volna lennie számomra az ő tiszteletére elmondani a hozzá intézett imákat, amelyek annyira tetszettek neki. De most már kevésbé vagyok szomorú, mert úgy gondolom, hogy a Mennyek Királynője, aki egyben az édesanyám is, bizonyára látja a jó szándékaimat, és elégedett velük.” ​
          Maga Montforti Szent Lajos (1673 - 1716) szintén teljességgel elismerte, hogy természetes, ha az ember figyelme elkalandozik a rózsafüzér imádkozása közben. Ezt írta:

  •  „Lehetetlen úgy elimádkozni a rózsafüzért, hogy ne lenne néhány akaratlan elkalandozásod, és nehéz akár egyetlen Üdvözlégyet is úgy elmondani, hogy a képzeleted ne zavarna meg egy kicsit (mert a képzeletünk, sajnos, soha nem marad veszteg). Emberi mivoltunkból fakadóan könnyen elfáradunk és hanyaggá válunk — de az ördög még rosszabbá teszi ezeket a nehézségeket, amikor a rózsafüzért imádkozzuk. Mielőtt még elkezdenénk, rábír minket arra, hogy unatkozzunk, figyelmetlenek vagy kimerültek legyünk — és amikor elkezdtük az imádságot, minden oldalról nyomaszt bennünket. Még ha az egész rózsafüzér alatt küzdened is kell a figyelmed elkalandozása ellen, ügyelj arra, hogy jól harcolj, kézben tartott fegyverrel: vagyis ne hagyd abba a rózsafüzér imádkozását még akkor sem, ha nehéz elmondani, és egyáltalán nem érzel semmilyen érezhető áhítatot. Ez egy szörnyű csata, tudom, de olyan, ami hasznára válik a hívő léleknek.” 
           

          Kalkuttai Szent Teréz, aki éveken át lelki szárazságot élt át az imádságban, soha nem adta fel a napi rózsafüzér imádkozását. Ismerte a rózsafüzér erejét. Ezért akár jó érzései voltak a rózsafüzér imádkozása közben, akár nem, mégis minden egyes nap elimádkozta azt, és mindig gondoskodott arról, hogy szerzetesnővérei napi szinten imádkozzák, különösen akkor, amikor a szegények legszegényebbjeit szolgálták.
  • „Amikor az utcákat járjuk, a világ bármely részén, a nővérek [a Szeretet Misszionáriusai] a kezükben hordozzák a rózsafüzért. A Szűzanya a mi erőnk és a mi oltalmunk.” 
          A rózsafüzér több mint 800 éve ott van a szentek kezében. 
          Ha te is szent akarsz lenni, a tiédben is ott kell lennie - ahogy a Szűzanya is kérte és ma is kéri gyermekeitől.



Nincsenek megjegyzések: