Egy kármelita missziós püspök, a quiloni apostoli vikárius, a Pau-i zárdához fordult, azzal a kéréssel, hogy küldjenek ki maguk közül egy rajt őhozzá, Indiába, s alapítsanak zárdát az ő területén, Mangalore-ban. A pau-i nővérek nagy lelkesedéssel fogadták az eszmét, s legelsősrorban maga a perjelnő, Illés anya, ajánlkozott erre a vállalatra. Mária nővér szintén kész volt az útra, s az ő kiküldetése már jóelőre nagy örömet okozott a püspöknek, aki hírből már ismerte őt, úgy hogy még külön levelet is írt neki.
A kiküldendő kis csoport hamarosan össze volt állítva, azonban a pénz teljesen hiányzott a vállalathoz, úgy hogy a dolog elhúzódott. Ekkor, 1870 május havában Mária nővérnek elragadtatás közben megjelent egy megdicsőült lélek, egy fiatal leány, s így szólt hozzá: „Írjanak gyorsan az én atyámnak, Györgynek, s ő vállalni fogja az indiai alapítás költségeit.” „Igen, de ki az a György?” — kérdezte magában Mária nővér. „Az, akitől holnap levelet fognak kapni,” — felelte rá a jelenés. Másnap csakugyan levél jött Nédonchel György gróftól, egy belga mágnástól. A leány, aki megjelent az ő Matild nevű leánya volt, aki három évvel azelőtt halt meg életszentség hírében.
Matild ezután gyakran megjelent Mária nővérnek, s kijelentette, hogy édestestvéréül fogadja, édesatyját pedig atyául adja oda neki. Ettől kezdve Mária nővér, a maga gyermeki naivságában tényleg atyjának szólította a grófot, az pedig, miután értesült Matild leánya akaratáról, valóban fogadott leányának tekintette a kis arab nővért, s a leggyöngédebb atyai szeretettel bánt vele.
Mikor Mária nővér először értesítette a jelenésről a perjelnőt, ez meg akarván arról győződni, hogy a dologban nincs valami csalódás, több fényképet mutatott neki, melyek közt ott volt Matildé is. Mária habozás nélkül rámutatott, hogy ez az. Akkor azután a perjelnő írt a grófnak, de egy szóval sem téve említést a dolog természetfölötti hátteréről, egyszerűen megkérte, legyen szíves vállalni a mangalorei alapítás költségeit. Mire a gróf postafordultával írt és kijelentette, hogy a legnagyobb örömmel vállalja azokat. Csak ezután közölték vele, hogy az eszme honnét indult ki.
Így azután a kis csoport elindulhatott. Marseilleben szálltak hajóra. Négy karnővér, egy újoncnővér, tudniillik, Mária, és egy laikus nővér. Hozzájuk csatlakozott azután három kármelita harmadrendi szerzetesnővér is. Már most, hogy a dolgok további menetét megértsük, utalnunk kell arra, a szerzetesi körökben közismert tényre, hogy még a legjobb szellemű zárdában is vannak másod-, sőt harmadrendű lelkek is. Így volt ez Pau-ban is. A kis karavánban egészen kiváló, szentéletű nővér, Márián kívül három volt. A perjelnő, Illés anya, egy karnővér, Stefánia és a laikus nővér, Eufrázia.
Már most az isteni Gondviselés megengedte, hogy éppen ezek hárman meghaljanak útközben.
Mikor tehát a többiek Mangalore-ba értek, a testület élén egy olyan perjelnő állt, aki távolról sem ütötte meg Illés anya mértékét.
Egyebek között hiányzott ebből az egyébként igen jó, de közönséges lélekből a kellő tapintatosság Mária nővér misztikus kegyelmeivel szemben, s ehelyett kíváncsiság volt benne. Annak elragadtatásait és kinyilatkoztatásait olybá vette, mintha azok a testület szórakoztatását céloznák, s azért nagyon is természetes, mondjuk ki, önző indokokból mohón leste az ő bizalmas közléseit. A felelet erre a magatartásra az ég részéről az volt, hogy az Úr Jézus eltiltotta Mária nővért ezektől a közlésektől. Ő, aki eddig mindent elmondott perjelnőjének, zárkózottá lett, s az égi utasítás szerint csakis a gyónás szentségében közölte misztikus kegyelmeit lelkiatyjával. Lelkiismerete e tekintetben teljesen nyugodt volt, mert hiszen Efrém püspök, kivel e tilalmat közölte, megerősítette azt, amennyiben így szólt hozzá: „Ha az Úr Jézus így akarja, legyen így; s én a magam részéről is megtiltom önnek, hogy ezekről a dolgokról akár nekem is beszéljen.” Ezt a kijelentését megismételte, úgy hogy Mária nővér nemcsak az Úr Jézusnak szavai által érezte magát kötve, hanem ezen püspöki tilalom által is és pedig egészen a jó főpap haláláig.
Betlehemi Szent Mirjam részletes életrajza 1934-ből,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése