Mindennapok: Betlehemi Szent Mirjam részletes életrajza [12]

2026. okt. 11.

Betlehemi Szent Mirjam részletes életrajza [12] - Mangalore kitaszítja

Elképzelhetjük, milyen kimondhatatlan lelkiszenvedések közepette telt Mária nővérnek élete, mikor még a gyónás szentségében sem találhatott többé vígasztalást, mert hiszen az új gyóntató épp oly kevéssé hitt benne, mint a nővérek. Az ördög részéről pedig még hevesebb támadásoknak volt kitéve, mint annakelőtte. Az ördögi megszállások minduntalan ismétlődtek, s ilyenkor teljesen akaratlanul mondott és tett olyan dolgokat, aminőket rendes állapotában soha sem követett volna el a világért sem. Ez már Pau-ban is előfordult, de akkor a nővérek tudták, hogy az ilyen dolgokat, például haragkitöréseket, engedetlenségeket, erős kitételeket, sőt egyenesen ördögi ízű mondásokat (bár soha semmit a tisztaság ellen), nem szabad a rovására írni, mert hiszen azok nem tőle, hanem az épen akkor benne időző rossz szellemtől származnak. Most azonban már nem hittek neki. S mikor ilyen jelenetek után Mária nővér térden állva, alázatosan kért bocsánatot, hozzátéve, hogy egyáltalában nem tehet a dologról, ezt üres kifogásnak, sőt hazug tettetésnek minősítették.

A vége az lett, hogy szerettek volna tőle minél előbb megszabadulni. Azért ismételgették folyton azt is, hogy a fogadalma érvénytelen; hogy ő tulajdonképen nem is kármelita apáca; hogy jogtalanul viseli a Rendnek öltönyét, úgy hogy ezt végre Mária nővér, a maga gyermeki egyszerűségében el is hitte. Gondolhatjuk, hogy milyen kimondhatatlan lelki fájdalmat okozott neki ez a dolog.

Hiszen az ördögnek is csak ez kellett volna. Hiszen ő is folyton azon mesterkedett, hogy Mária nővért eltávolítsa a zárdából, hogy megfossza szerzetesi hivatásától, s így önmagára nézve ártatlanná tegye. Végül is a gonosz szellem egy ravasz tervet eszelt ki, amellyel azonban csak előmozdította az isteni Gondviselés szándékainak teljesülését. Mert hiszen már az a titokzatos apáca, ott az alexandriai barlangban megmondta a kis Miriamnak, hogy harmadik kármelita zárdájában fog meghalni és pedig Betlehemben. Ennek a jövendölésnek tehát teljesülnie kellett.

A terv kitűnően volt kieszelve. A kármelita nővér kötelezettségei között egyike a legszentebbeknek a klauzúra. Megsértése egyházi kiközösítéssel jár.

Klauzúrán értjük azt a tilalmat, mely szerint a nővéreknek nem szabad a zárdából kilépniök és viszont nem szabad senkinek hozzájuk bemennie, kivéve az egyházjogban külön megemlített kivételes eseteket. A pokoli szellem tehát arra alapította cselszövényét, hogy kicsalja Mária nővért a klauzúrából, aminekskövetkeztében majd el fogják őt bocsátani. A dolog annál könnyebbnek látszott, mert hiszen a mangalore-i zárda építkezése még nem volt egészen befejezve, úgy hogy annak kapuja rendesen nyitva volt, hogy a munkások ki- és bemehessenek. 

Április havában, egy ördögi megszállás alkalmával sikerült őt kivezetnie a külső kápolnába, ami szintén tilos volt, de mégsem akkora hiba, mert hiszen a nővérek közül egyesek ki szoktak oda járni, hogy elvégezzék a sekrestyési munkát. Mária nővér teljesen öntudatlanul tette meg ezeket a lépéseket, Ugyanúgy egyáltalában nem volt magánál, mikor augusztus harmadikán a sátán a nyitott kapun át kivezette őt egészen a harmadrendiek kolostoráig, mely szomszédja volt a Kármelnek.

Ez magában véve súlyos klauzuraszegés volt, azonban, még ha el is tekintennénk az ördögi megszállás tényétől, tekintve, hogy a nővérek belebeszélték Mária nővér fejébe azt, hogy fogadalma érvénytelen: hogy ő egyáltalában nem is kármelita nővér, tulajdonképen, subjektive, jogában volt a klauzúrából kilépnie. No, de erre a magyarázatra egyáltalában nincs szükség. Ő, aki maga volt a gyermeki őszinteség, ismételten kijelentette, hogy erről a kihágásról egyáltalában semmit sem tudott; ő, aki legkisebb hibáját, mely még bocsánatos bűnnek sem volt vehető, napokig keservesen tudta megsiratni, emiatt a kimenetel miatt sohasem volt képes bánatot érezni, mert ez a cselekedet egyáltalán nem volt az övé, hanem a gonosz szellem hatása alatt öntudatlanul ment végbe.

A zárdában óriási volt emiatt a felháborodás, s az elöljárók most már csak azon törekedtek, hogy minél előbb megszabaduljanak tőle. Kínálgatták jobbra-balra, de egy zárdának sem kellett. Végre kénytelenek voltak a pau-i zárdához fordulni, mely kész volt őt visszafogadni.

1872 szeptember 23-án Mária nővér két más nővér kíséretében elhagyta Mangalore-t és november 5-én Pau-ba érkezett.

Az ezek után következő események fényesen igazolták Mária nővért. Efrem püspököt két évvel utóbb bekövetkezett haláláig a legborzasztóbb kétségek mardosták, s hiába igyekezett eljárását önmaga előtt igazolni. A mangalore-i Kármel sokszorosan és alázatosan elmondta a mea culpa-t. De hiszen ők csak eszközök voltak az isteni Gondviselés kezében.

Mindazonáltal Isten mentsen meg bennünket attól, hogy valaha azt a szerepet kelljen vállalnunk, melyet ők játszottak.

A kis Miriam hősies szeretettel bocsátott meg nekik. Efrem püspök lelkét ő imádkozta be az égbe a tisztítóhelyről; a mangalore-i Kármelre pedig az égből csak úgy árasztotta jótéteményeit. Hogy is ne tette volna. Hiszen Efrém püspök és a mangalore-i nővérek voltak az ő legnagyobb jótevői; az ő gyémántlelkének fényesrecsiszolói.

Betlehemi Szent Mirjam részletes életrajza 1934-ből,

forrás: