Mindennapok: Betlehemi Szent Mirjam részletes életrajza [16]

2026. okt. 13.

Betlehemi Szent Mirjam részletes életrajza [16] - Misztikus kegyelmek

Lehetetlen Mária nővér életét befejeznünk, anélkül, hogy misztikus kegyelmeinek egy külön fejezetet ne szentelnénk, főleg pedig ne tárgyalnók az ő egészen sajátos magatartását ezekkel szemben, melyre példát a szentek életében egyáltalán nem ismerünk. Ez tudniillik abban nyilvánul, hogy Mária nővér, bár egyik elragadtatásból a másikba esett, bár napokon át volt megszállva, hol jó szellemtől, hol pedig a rossztól; bár csodálatos jövendőmondásai sorra megvalósultak, és így tovább, ő maga nem, avagy pedig csak igen csekély fokban volt ezeknek tudatában.

Az elragadtatás ezen gyermekileg egyszerű lélek szemében alvás volt; aluszékonyság, mely ellen minden erejéből küzdött; mely akarata ellenére jött rá, s akadályozta őt a munkában és az imában! Hányszor szaladt oda a kóruson perjelnőjéhez, s keserű szívvel panasztotta neki, hogy: „Jaj, anyám! Már megint elalszom! Segítsen! Ne engedje, hogy elaludjak!” Mire a perjelnő szép szelíden azt mondta neki: „Aludjék csak szépen el, kedves nővér.” Amit azután álmában beszélt, abból semmi sem maradt meg emlékezetében. A nővérek följegyezték minden szavát, de ő semmit sem tudott róluk, mert mikor felébredt, csak az maradt meg eszében, ami elalvása előtt történt.

Stigmatizációjának természetfölötti jelentőségét nem is gyanítja: az ő szemében az egyszerűen betegség, s bár teljesen megnyugszik Isten akaratán, azért mégis imádkozik, hogy ha lehetséges, múljék el ez a minduntalan kiújuló betegsége, mert akadályozza őt munkájában.

A perjelnő és a nővérek természetesen egészen úgy viselkednek vele szemben, mintha osztoznának ebbeli felfogásában. Soha sem beszélnek előtte elragadtatásairól és stigmáiról, nehogy kárt tegyenek alázatosságában.

A Mangalore-ból Pau-ba való visszatérése után körülbelül egy fél esztendőre, pontosan 1873 jún. 22-én tapasztalták rajta először azt a más szenteknél is előforduló, de azért mégis általában véve ritka jelenséget, melyet a misztikusok levitációnak neveznek, s mely abban nyilvánul, hogy az illetőnek teste egyidőre elveszti súlyát és a magasba emelkedik, vagyis követi a léleknek felfelé való törekvését. Az egyik nővérnek a kertben volt dolga, s egyszerre csak hallja, hogy Mária nővér valahol énekel és pedig a szeretetről. Ilyesmit ő máskor is meg szokott tenni elragadtatásaiban és pedig rögtönzött szövegekben és sajátmaga improvizálta dallammal csodaszép gondolatokat tudott zengeni. A nővér széjjelnézett, hogy honnét jön a hang, de nem látott senkit a kertben, míg végre egy magas hársfa tetején ott látja Mária nővért, amint minden fogódzkodás nélkül, a legvékonyabb ágakon himbálódzik, s elragadtatásba merülve dalolja a szeretet himnuszát. A nővér sietve hívta a perjelnőt, s az ráparancsolt Mária nővérre, hogy szálljon le a fa csúcsáról. Azonnal szót fogadott, azonban egyik zsinegtalpa fönnakadt azon az ágon, amelyen az előbb volt. A perjelnő azonnal hozatott egy másik párt, s feladatta a lábára, mielőtt még magához tért volna elragadtatásából. Napok multán Mária nővér véletlenül fel talált nézni a hársfára, s megpillantotta az ott lógó zsinegtalpat. Csodálkozva kérdezte, hogy miképen jutott az oda, de mikor a nővérek valami mondva-csinált magyarázattal elütötték a dolgot, nem firtatta tovább.

Ez a hársfa csúcsára való felszállás többször is megismétlődött, s Mária nővér elragadtatása közben úgy magyarázta a dolgot, hogy az isteni Bárány vonzza őt a magasba. Egy alkalommal azonban egy kis hiba történt. Mária ott fönt dalolt, s jött a perjelnő, s azt parancsolta neki, hogy jöjjön le. Ekkor egy pillanatra késlekedett az engedelmességgel, mert nem volt kedve leszállni. Abban a pillanatban meg is érezte a büntetést. Az isteni Bárány megharagudott rá. Az a nagy öröm, mely elárasztotta egész belsejét, azonnal megszűnt, s csak keservesen tudott lejönni a fáról. Keservesen zokogva borult oda a perjelnő lábaihoz, s úgy kért tőle bocsánatot, de a többiektől, sőt az egész nagy természettől is, azért, hogy engedetlenségével botrányt okozott. Mindez még elragadtatása közben történt. Mikor abból magához tért, megint csak semmit sem tudott az egész dologról.

Betlehemi Szent Mirjam részletes életrajza 1934-ből,

forrás: