(III.hét / Vasárnap)
„Nézzétek, Isten az én üdvösségem, bizalom tölt el
és nincs bennem félelem”
(Iz 12, 2)
Karácsony közeledtével a liturgia arra hív minket, hogy örvendjünk a küszöbön álló nagy üdvözítő eseménynek, és a még hátralevő időt használjuk fel a megtérésre. Az első két olvasmány beszél az örömről. „Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael! Örülj és ujjongj egész szívedből Jeruzsálem leánya!” (Szof 3, 14). Az öröm indítéka nem csupán Jeruzsálem helyreállítása, hanem inkább az a messiási jövendölés, amelyben a próféta előre sejteti Isten jelenlétét népe körében: „Azon a napon így szólnak majd Jeruzsálemhez: »Ne félj, Sion, ne lankadjon kezed! Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító!«“ (16-17). Az az örvendetes nap Jézus betlehemi születésének napja lesz. Akkor az Üdvözítő a legkézzelfoghatóbb módon lesz jelen a világban, ember lesz az emberek között, hogy hatalmas Üdvözítője legyen mindenkinek. Ha várakozásában Jeruzsálem ujjongott „e nap” miatt, az Egyház mérhetetlenül nagyobb örömmel ünnepli meg minden esztendőben. Az akkor tett ígéret és ébresztett remény most valóra vált. Mindez azonban nem zárja ki a további reményt, hiszen az ember állandóan halad az Úr felé, aki, miután egyszer testben eljött közénk, az idők végén még egyszer visszatér dicsőségben. Az Egyház útja e két esemény között húzódik; s amint örvend az elsőnek, ugyanúgy örömmel tekint a másik felé, és azt kéri gyermekeitől, örvendjenek vele együtt: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek! Az Úr közel van!” (Fil 4, 4-5). Igen, közel van, hiszen egyszer már eljött, és közel, mivel egyszer még visszatér. Közel van azokhoz, akik Őt szeretettel keresik, és ezek számára minden karácsony új kegyelmet hoz: újra felfedezik az Urat, új és mélyebb módon egyesülnek vele.
Szent Pál az Úr jövetelére való előkészületként az örömmel együtt a jóságot ajánlja a Filippieknek: „Ismerje meg mindenki jóságos emberségteket” (5). Ezt a témát ismétli Keresztelő János is, aki fel akarja készíteni az embereket a Messiás eljövetelére: „A tömeg megkérdezte: Mit tegyünk? Akinek két ruhája van - válaszolta - az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs. S akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen” (Lk 3, 10-11). Az Isten-szeretettel egyesült testvéri szeretet a megtérés középpontját alkotja. A saját érdekeivel elfoglalt önző embernek irányt kell változtatnia, testvérei szükségei és java felé kell fordulnia. János a hozzá kérdést intéző vámosoknak és katonáknak is az igazságosság és szeretet programját adja. Ne követeljenek többet, mint amennyi meg van szabva, ne basáskodjanak, ne zsákmányolják ki testvérüket, elégedjenek meg zsoldjukkal. A Keresztelő nem kíván feltűnő tetteket, csupán a szűkölködők iránti nagylelkűségben és a becsületes kötelességteljesítésben megnyilvánuló konkrét testvéri szeretetet. Ez mintegy előjátéka volt a Jézus által annyira hangsúlyozott szeretet-parancsnak. Elég lenne ebbe az irányba állnunk, hogy jól felkészüljünk a karácsonyra. Jézus azt akarja, hogy születésekor ne csak őt fogadjuk be, hanem minden embert, különösen pedig a szegényeket, a meggyötörteket, akikkel azonosítja önmagát: „Éhes voltam, és ennem adtatok... Nem volt ruhám, és felruháztatok” (Mt 25, 35-36).
Születésed évfordulóját várjuk, Jézus, s ígéreted szerint hamarosan meg is látunk... Add, hogy lelkünk, önmaga fölé emelkedve, az örömtől őrülten, feléd lendüljön, lángoló türelmetlenségtől feszülten és arra vágyódva, hogy szemlélje a jövőt... Ó, Uram, jöjj hozzánk még elérkezésed előtt, még mielőtt megjelennél a világban, jöjj, látogass meg minket lelkünk mélyén... Jöjj, most, látogass meg az első és utolsó eljöveteled közötti időben, hogy első eljöveteled ne legyen haszontalan számunkra és utolsó eljöveteled ne jelentsen számunkra ítéletet. Mostani eljöveteleddel alázatosságra tanítasz, hogy gyógyítsd kevélységünket. Ezt az alázatot első eljöveteleddel mutattad be nekünk. Így akarod átalakítani szegény testünket, és hasonlóvá tenni dicsőséges testedhez, ami majd utolsó visszatérésedkor jelenik meg. Ezért lángoló buzgósággal és hévvel könyörgünk: készíts fel minket személyes látogatásodra, ami megadja nekünk első eljöveteled kegyelmét és megígéri végső visszatérésed dicsőségét. Minthogy, ó Istenem, te szereted az irgalmat és az igazságot: irgalmadban add meg nekünk kegyelmedet, igazságodban pedig a dicsőséget.
Guerric d'Igny, De adventu Domini, 2, 3
Forrás:
P. Gabrile di S. M. Maddalena OCD, Benső végtelen, SZIT 2006
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése