A Lélek kísértése

       Edith Stein írja a Kereszt Tudományá-ban: “Mindenesetre a tiszta szellemek számára nem a külső megnyilvánulás az egyetlen járható út a belső élet megismerésére. Ők a belső szavakat és megnyilvánulásokat is észre vehetik. Az Őrangyal meghallhatja a szívünkből felszálló, hangtalan imát is. A gonosz lélek észre veszi azokat a bizonyos lelki rezdüléseket, amelyeket felhasználhat a megkísértésre. A szellemeknek megvan még az a lehetőségük is, hogy az emberi lélek számára szellemi úton tegyék magukat észrevehetővé: hangtalan szavakkal, melyeket külső érzékek nélkül továbbítanak a lélekbe és amiket aztán bensőleg észlelnek, - vagy olyan hatásokat is felhasználnak, amiket az ember önmagában érez, bár kívülről erednek, - például hangulati változások, akarati ösztönzések, de amelyek a belső élményi összefüggéseknek nem felelnek meg. Ami nem esik külső érzékeink alá, az még nem mentes minden érzékelhetőségtől és még nem is nevezhető tisztán szelleminek ...

      Tisztán szellemi csak az, ami a szív mélyén történik, a léleknek Istenből fakadó és Benne beteljesedő élete. Ide teremtett szellemeknek nincs bejárásuk. A szív gondolatai természetszerűleg rejtettek előttük - de csak természetszerűleg -, az Isten azonban közölheti velük.” (EDIT STEIN: A kereszt Tudománya. SZIT Bp., 1981. 128-129.)

     “Valójában nem mindent érzünk meg abból, ami mélyünkből feltör. Az emberben sok minden felszabadul, belső és külső szóvá, vággyá és akarássá lesz benne, még mielőtt “tudatosította volna magában”. Csak aki bensőleg nagyon összeszedetten él, az tudja szemmel tartani ezeket az elsődleges rezdüléseket.

      Elérkeztünk tehát ahhoz a második magyarázó okhoz, hogy miért is rejtett az ember belső világa? - Már korábban mondtuk, hogy a lélek tulajdonképpen itt, a mélyben van otthon. Ám azt is mondhatjuk- bármely furcsán hangzik -, hogy a lélek rendszerint nincs odahaza. Csak kevesen vannak, akik a lelkük bensejében és bensejükből kitekintve élnek, és még kevesebben vannak, akik huzamosabb időn át tudnak ilyen módon élni. Természetes módon, - vagyis a bűnbeesett természetünknek megfelelően - az emberek általában lelki várkastélyuk külső termeiben tartózkodnak. Ami kívülről hatol be hozzájuk, az kifelé is vonzza őket, és Istennek különösen érezhetően kell hatni rájuk, hogy “magukba szállásra indítsa őket.” (EDIT STEIN: A kereszt Tudománya. SZIT Bp., 1981. 130.)

       A lélek jó és rossz szellemek általi megkísértése valóság. A gonosz lelkek mindent megtesznek azért, hogy elszakítsanak bennünket Istentől. A jó szellemeknek pedig egyetlen szenvedélyük van: Isten, Istenhez vezetni az embereket. A Szent Lélek, az Atya és a Fiú közös Lelke is kísért bennünket a jóra, az isteni életre. Az Ő befogadása létszükséglet számunkra, hiszen “Nem mondhatja senki: Jézus az Úr, csak a Szentlélek által.” (1Kor12,3)

      A tisztátalan lelkek kísértéseit általában észre szoktuk venni. Tudjuk, hogy bűn, hogy nem lehet megtenni. S a tragédia az, hogy mindezek ellenére mégis megtesszük. De a jó Lélek is kísért: a jóra. Például ilyeneket szoktunk hallani a lelkünkben: ne tedd! Hallgass! Felejtsd el! Bocsáss meg! Segíts! Menj be egy percre a templomba! Ezeket a sugallatokat azonban általában nem szoktuk észre venni.

      Talán azért mert túlságosan bűn központú a gondolkodásunk. Előre félünk a bűntől, küzdünk a bűn ellen, bánjuk bűneinket ... (Ami önmagukban nagyon jó dolgok, meg kell tenni őket. De ki kell egészíteni őket egy még fontosabb dologgal: foglalkozzunk többet Istennel, a jóval!!!)

      Azután azért sem szoktuk meghallani a jó Lélek sugallatait, mert ahhoz halló fülre és szívre van szükségünk. Mennyire fontos hát a CSEND. Mennyire fontos, hogy kinyissuk a szívünket, hogy akarjuk meghallani Isten hozzánk intézett szavát, mint annak idején a kis Sámuel: “Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád!”. S talán éppen ezért van akkora ZAJ a világban. A sátán mindent megtesz azért, hogy ne halljuk meg Isten szavát, amely olyan, mint a csendes szellő susogása.

      S ha meg is halljuk a jó Lélek sugallatait, általában lerázzuk magunkról: most nincs időnk, végtére is nekünk van igazunk, ő bántott meg, miért mindig én ... A bűnbánat könnyebb útnak bizonyul, mint a jó megtevése. (Pedig a mulasztással is lehet vétkezni, de ezt általában nem szoktuk meggyónni.)

      Pedig mennyivel könnyebb lenne az életünk, ha kíváncsiak lennénk Isten akaratára, ha figyelnénk Rá, ha meg is tennénk! Mennyivel szebb lenne az életünk, ha hagynánk magunkat Isten Lelke által vezetni, legyőznénk lustaságunkat és büszkeségünket! Mennyivel jobb lenne az életünk, ha nem a Belső Várkastély körül bujdokolnánk, hanem magunkba szállnánk, mint annak idején a tékozló fiú, és hazatérnénk az Atya házába, ahol valóban otthon vagyunk!

      Jöjj Szentlélek Úristen, jöjjetek Szent Angyalok és kísértsetek bennünket a jóra!

P. Kovács Cs. Albert OCD

Forrás: Kármel újság, 2001. június-július, 4. old.