(Befejező rész)
A családfa gyógyítása nem vallási mozgalom, hanem a számtalan alternatív terápiák egyike, amely vallási fogalmakat, az imát és szertartásokat használja terápiás eszközül.
Nem tagadjuk annak lehetőségét, hogy a családi ősök hatással lehetnek az utódokra, de ez a hatás nem lehet közvetlen, hanem csak közvetett, például családi stílusok vagy mítoszok kialakulása révén jelentkezhet.
Az a feltételezés, hogy az elődök közvetlen hatással vannak az utódokra nem egyeztethető össze a bűnbocsánatról vallott keresztény tanítással és azzal a hittel, hogy a keresztségben az ember megszabadul az ördög hatalmától. A családfa-gyógyítás elmélete ellentétben áll a szabad akaratról szóló tanítással, mert megszünteti a személyes felelősséget.
A Szentírás egyes részeire való szelektív hivatkozás nem igazolja a családfa-gyógyítás gyakorlatának bibliai eredetét.
A család elhunytjainak lelkével kapcsolatban a Katolikus Egyház mindenkor ajánlotta az imát, különösen pedig a szentmisét az örök nyugodalmukért.
Mint pszichológus azt állítom, hogy nem a halottakkal van baj, hanem velünk, élőkkel, akik nem tudunk mit kezdeni a halállal, a halottakkal, a bűnnel, és végső soron, Istennel!
Megjegyzés:
A cikk szerzője, P. Szentmártoni Mihály SJ, bővebben és általánosan kifejti a lelkiségi mozgalmak pszichológiáját a jezsuiták honlapján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése