„Vezess igazságod szerint és taníts engem,
hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom”
(Zsolt 25, 5)
1.„Azon a napon a süketek hallanak..., látni fognak a vakok” (Iz 29,18). Izajás jövendölése Jézus eljövetelekor teljesen igazolódott, mégpedig nemcsak anyagi, hanem lelki jelentésben is: Jézus alkalmassá tette az emberi szívet Isten szava meghallására, a vakok szemét megnyitotta útjai és akarata felismerésére. Erre a megvilágosító tettre a világnak mindmáig szüksége van. A két jerikói vak bizalommal telt könyörgése - „Dávid fía, könyörülj rajtunk!” (Mt 9, 27) - mindig időszerű, de különösen adventben, az üdvösség es az életszentség utáni sóvárgás idejében. Ma is szükség van arra, hogy Jézus visszatérjen és kimentse az embereket „a ködből és homályból”, mivel ezek akadályozzák akaratának teljes felismerését és megvalósítását.
Isten akarata nemcsak a pontosan körvonalazott törvényekben mutatkozik meg, hanem bele van írva az ember elidegeníthetetlen kötelességeit tartalmazó életkörülményekbe is. Első helyen állnak az állapotbeli kötelességek: ezek mindenki számára meghatározzák az Isten akarata szerinti mindennapi magatartást. A szerzetes számára e kötelességeket a Regula és az elöljárók szava jelöli meg. A pap kötelességei, teljes egységben a püspökkel a papi szolgálatból fakadnak. A világi keresztények feladatai a családdal, a foglalkozással és az őket körülvevő társadalommal vannak kapcsolatban. Következnek azok a kötelességek, amelyeket meghatározott helyzetben Isten rendelt el vagy engedett meg: egészség vagy betegség, gazdagság vagy szegénység, lelki szárazság vagy vigasz, ellentmondások vagy sikertelenségek, szerencsétlenségek vagy örömök. Mindezt Isten atyai keze méri ki, aki „mindent azok javára fordít, akik szeretik őt” (Róm 8, 28). Ezekben a sajátos helyzetekben Isten minden kereszténytől alávetettséget, türelmet, szeretetet, fáradhatatlan szorgalmat, vagy pedig elszakadást, áldozatot és nagylelkűséget kíván meg.
Aki a kötelesség útján halad, növekedik szeretetében. „A szeretetnek jó magként növekednie kell a lélekben és gyümölcsöt teremnie. Ennek nélkülözhetetlen feltétele, hogy a hívő szívesen hallgassa Isten igéjét, és a kegyelem segítségével megtegye Isten akaratát” (LG 42).
2. „Az életszentség az isteni akarattal való azonosulásban áll, ami gyakorlatban az állapotbeli kötelességek állandó és pontos teljesítését jelenti” (XV. Benedek, AAS, 1920, 173). Az életszentség tehát nem rendkívüli vállalkozásokat jelent, hanem lényegében a kötelességteljesítés vonalán helyezkedik el, következésképp minden jóakaratú teremtmény képes rá. Azonban nagylelkű és állandó kötelességteljesítésről van szó. Nagylelkű: hanyagság nélkül, minden tettben Isten tetszését keresve, készen arra, hogy szeretettel átkarolja akaratának minden megnyilvánulását. Állandó: minden körülmények között és minden kedvező vagy kedvezőtlen helyzetben, a szomorúság, fáradtság és lelki szárazság homályos pillanataiban is; mindennap. „Nem mindennapi erény szükséges ahhoz, hogy figyelemmel, buzgósággal teljesítsük azokat a hétköznapi dolgokat, amelyek megtöltik napjainkat” (XI. Piusz).
Ez a gyakorlat annál könnyebb lesz, minél inkább a hit szemével tekint a keresztény életének részleteire, és hozzászokik ahhoz, hogy felismerje Isten akaratának útmutatásait. Az Urat valóban szerető ember, mihelyt felismer valamit Isten akaratából, habozás nélkül megteszi, bármennyibe kerüljön is. Bizonyos fajta késlekedés vagy ellenállás nem annyira a nemakarástól, hanem inkább attól függ, hogy az ember nem érti meg, nem ismeri föl Isten akaratát. Ezen a fontos területen a hit szellemének kell megadni a megfelelő világosságot.
„Minden keresztény hívő napról napra jobban megszentelődik sajátos helyzetében, feladataiban és életkörülményei között, sőt éppen mindezek által, ha hittel fogad mindent a mennyei Atya kezéből” (LG 41). A hit segít abban, hogy túllépjünk a földi események homályán és azokon túl meglássuk Isten kezét, aki minden dolgot választottai megszentelésére rendel. Istennek pedig soha nem mondunk nemet.
Ó Uram, a te akaratod teljesedjék mennyben és a földön, ahol nincs öröm fájdalom nélkül, se rózsa tövis nélkül, sem nap az azt követő éjszaka nélkül, se tavasz a megelőző tél nélkül a földön, ó Uram, ahol ritka a vigasz és gyakori a megpróbáltatás. Teljesedjék a te akaratod nemcsak a parancsok, tanácsok és sugallatok végrehajtásában, hanem azokban. a megpróbáltatásokban és fájdalmakban. is, amelyeket el kell szenvednünk, hogy akaratod teljesedjék bennünk, értünk, és minden a te tetszésedre szolgáljon.
Szalézi Szent Ferenc, Teotimusz, IX, 1
Forrás:
P. Gabrile di S. M. Maddalena OCD, Benső végtelen, SZIT 2006
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése