A Szűz és a Megtestesülés (III. /21)

(III.hét / Szombat)

„Ó Dávid kulcsa, aki megnyitod az örök Ország kapuját, 
jöjj el, vezesd ki a börtön házából a bilincsbe verteket,
kik sötétségben ülnek és a halál árnyékában”

      1. Ha Mária élete mindig összeszedett és Istenre összpontosult volt, akkor még összeszedettebbé válhatott abban az időszakban, amikor a Szentlélek erejéből az Ige méhében megtestesült. Gábor angyal magányban és visszavonultságban találta őt; ebben a légkörben fedte fel neki Isten rendelkezéseit: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságos ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1, 35).

      Az összeszedettség nyitottá tette a Szüzet az isteni üzenet meghallgatására, nyitottá a beleegyezésre, készségessé a teljes odaadásra. Abban a pillanatban „szívébe és testébe fogadta Isten Igéjét” (LG 53). Isten egészen egyedülálló módon lett jelenlévővé Máriába. Ez a jelenlét meghaladja Istennek a teremtményekben való más jelenlétét. Az alázatos Szűz az örök Ige tabernákuluma lett. Ennek tudatában így énekelt: „Lelkem magasztalja az Urat..., mert nagyot tett velem a Hatalmas” (Lk 1, 46. 49). Ugyanakkor csendben elrejtette az isteni misztériumot, szíve rejtekében imádva élte azt. Eljön a nap, amikor József észreveszi anyaságát, és nem tudja, mit tegyen. Mária azonban fölöslegesnek tartja a csend megszegését, igazolni sem akarja magát, sem felvilágosítást adni. Isten, aki szólt hozzá, aki benne működik, tudni fogja, hogyan védje meg titkát; tudni fogja, mikor kell közbelépnie. Mária ebben biztos. Rá bízza tehát ügyét, és – bár szenved - továbbra is hallgat, Isten titkának hűséges letéteményese marad. Ennek a hallgatásnak meg kellett indítania a Magasságbeli szívét. Íme Józsefnek egy angyal jelenik meg álmában és ezt mondja: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen akit a szíve alatt hord, a Szentlélektől van” (Mt 1, 20). Isten nem tud ellenállni a hűséges hallgatásnak, a feltétlen bizalomnak, teremtménye teljes önátadásának.

      2. Isten egyetlen teremtménynek sem adta oda magát annyira, mint Máriának. Viszont egyetlen teremtmény sem értette meg jobban az isteni ajándék nagyságát, mint Mária, és senki sem volt szerelmesebb és hűségesebb őre és imádója ennek, mint Mária. Szentháromságról nev. Boldog Erzsébet így mutatja őt be: „Van egy teremtmény, aki ismerte Istennek ezt az ajándékát, egy teremtmény, aki egy atomnyit sem veszitett el belőle... Ez a hűséges Szűz, aki »mindent megőrzött szívében«. Az Atya, ráhajolva erre az annyira szép, erre az önmaga szépségét annyira nem ismerő teremtményre, azt akarta, hogy az időben ő legyen Annak anyja, akinek az örökkévalóságban ő az Atyja. Akkor közbelépett az Isten minden művét ihlető szeretet Lelke, és a Szűz kimondta maga »legyen«-jét: »Íme az Ur szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint«. A legnagyobb misztérium teljesedett be akkor, az Ige testté, Mária pedig örökre Isten zsákmánya lett” (1 Lelkigyak. 10. 1).

      Miközben csendben imádta a benne beteljesülő misztériumot, nem hanyagolta el mindennapi kötelességeit. A benne élő Istenben való élete nem vonta el őt a mindennapi lét konkrét feladataitól. Stílusa azonban mindig a Magasságbelit imádó magatartása volt. B. Erzsébet így folytatja: „Milyen békével és összeszedettséggel közelített minden dologhoz! Hogy megistenítette még a leghétköznapibb dolgokat is! Mindenben Isten ajándékának imádója maradt. Mindez nem akadályozta meg a külső teendők végzésében, amikor a szeretet gyakorlásáról volt szó. Azt hiszem, hogy a Szent Szűz magatartása - az angyali üdvözlettől a születésig eltelt hónapokban - példaképe azoknak a belső életet élő lelkeknek, akiket Isten arra választott ki, hogy belül éljenek” (uo.).

      Mária a lélekben jelenlévő Istenre összpontosított belső élet titkára tanítja a keresztényeket. Hogy elérjük ezt az összeszedetttséget, ki kell törnünk a kíváncsiság, a fecsegés, a fölösleges elfoglaltságok köréből, és bele kell helyezkednünk a csend, az isteni jelenlét és az imádás légkörébe. Ez a csönd nem szegénység, hanem az élet teljessége, a vágyak intenzív összefogása, kiáltás Isten után, kiáltás az Üdvözítő után: Ó Dávid kulcsa, jöjj el, vezesd ki a börtön házából a bilincsbe verteket, kik sötétségben ülnek és a halál árnyékában!

      Ó Mária, a Szentháromság temploma! Ó Máría, tűz hordozója! Mária, irgalmasság osztogatója. Mária, az emberi nem visszavásárolója! Krisztus kínszenvedésével, te pedig tested és lelked szenvedésével vásároltad vissza a világot.

      Ó Mária, te békés tenger, Mária, béke ajándékozója, Mária, termékeny föld. Mária, te vagy az az első növény, amelyen kivirágzott Isten Egyszülött Fiacskájának illatos virága, hiszen benned, termékeny föld, vettetett el ez az Ige. Te vagy a föld és te vagy a növény. Ó Mária, tüzes szekér, alázatod hamuja alatt te hordoztad a rejtett tüzet.

Szienai Szent Katalin, Preghiere ed Elevazioni 116-117

Útmutató az elmélkedéshez a Bevezetőben.

Forrás:

P. Gabrile di S. M. Maddalena OCD, Benső végtelen, SZIT 2006