Elemzésünk tárgya egy különböző néven terjedő jelenség, amelyet leggyakrabban családfa-gyógyításnak, de nemzedékgyógyításnak, generáció-közötti gyógyításnak is neveznek. A jelenség protestáns eredetű, de egyes katolikus karizmatikus csoportok is elfogadták. Elterjedt jelenségről van szó, amiről az is tanúskodik, hogy a világhálón található, különböző nyelveken írt rengeteg cikk, különböző szemszögből közelíti meg a témát: egyesek kíméletlenül támadják, mások viszont szemináriumokat tartanak. Olvashatunk róla katolikus kritikákat, de ugyanakkor tájékozódhatunk ezoterikus gyakorlatokról is, amelyeknek az a célja, hogy segítsék a családfa „beteg elemé”-nek, illetve „beteg láncszemé”- nek a megtalálását.
E tanulmányunkban[1] röviden rá szeretnénk mutatni a családfa gyógyítása mögött húzódó tan egyes tételeire, utána pedig véleményt mondani egyes tanokról. A mi álláspontunk[2], hogy a családfa-gyógyítás nem lelkiségi mozgalom, hanem az ezoterikus elemekkel vegyült alternatív gyógymódok egyike, amely vallási fogalmakat alkalmaz.
A családfa gyógyítása[3]
A családfa gyógyítása, illetve a generáció-közötti gyógyítás szakítást jelent a múltban történt fájdalmas kezdetekkel. A családfa-gyógyitás szolgálata Kenneth McAll orvos nevéhez fűződik, aki protestáns misszionárius családból származik. Ő maga is misszionárius volt Kínában, ahol először tapasztalta meg a múlt hatását az emberek viselkedésére. Könyvében, amely izgalmas regényként is olvasható, leírja első élményeit, és később a többéves angliai tevékenysége alatt szerzett tapasztalatait.
A mű alaptétele szerint olyan erős a kapcsolat az őseinkkel, hogy azok még a mi pszichénken is uralkodhatnak. Az ősök, akik bármilyen okból kifolyólag nem „adták át magukat Istennek”, azaz nem részesültek keresztény temetésben, nyugtalaníthatják leszármazottaikat. A hatás-kapcsolatot imával lehet megszakítani, amelyet azon elődért mondunk, akit a rossz okozójának tartunk, de a leghatásosabban mégis az eucharisztia töri meg a felmenő uralmát (a szerző a protestáns szóhasználat alapján használja az eucharisztia kifejezést).
A családfa gyógyításának elmélete visszhangra talált a katolikus karizmatikus is mozgalomban is. Fő szószólói közé sorolhatjuk John Hampsch klaretinus szerzetes és Robert de Grandis atyát, aki a családfa-gyógyítást a gyógyítás újfajta karizmájának tekinti.
Felelőtlenség lenne a családfa gyógyítás gyakorlatát csupán negatív dolognak tartani. A genogram (a családfa térképe) használata ismert a családterápiában. Segítséget jelent a családban a nemzedékeken átnyúló lelki és szellemi sebek feltárásában és gyógyításában azáltal, hogy segít magyarázatot találni múltbani sebek és a jelenlegi problémák között fennálló összefüggésekre, amelyek a következőképpen csoportosíthatók:
Ancesztrális viselkedési módok. - A családfa gyógyítása mögött álló elmélet nagyon egyszerű: a traumák, problémák vagy a szokatlan viselkedés, amelyek az ősök több nemzedékén át ismétlődtek, energiájuk átszállt a jövendő generációkra. De ez az elmélet fordítva is érvényes: ha kigyógyítunk valamilyen ancesztrális, őselnktől eredő viselkedési módot, akkor az közvetlen gyógyhatással lesz az utódainkra, gyermekekre is. Az okot a ,,rezonanciá”-ban kell keresni, ami azt jelenti, hogy genetikai szinten hordjuk elődeink viselkedési formáit, mintha egyazon „húron pendülnénk” velük.
Ancesztrális mítoszok. - A felmenők másik fajta hatása az utódokra az ancesztrális mítoszok továbbadásában jelenik meg. Minden családnak megvan a saját „titka”, egy múltbeli esemény, pl. valamelyik családtag öngyilkos lett, valaki házasságon kívül gyermeket szült... Mindenki sejt valamit, de erről senki sem beszél.
Teológiai nehézségek
A nemzedékek gyógyítása azt hirdeti, hogy a család gyógyítása szükségszerű a nemzedékről nemzedékre áteredő - állítólag egyre növekvő - válás, alkoholizmus, anyagi helyzet, szerencsétlenségek stb. számának növekedése miatt. Amikor egy személy meghal, az általa okozott negatív hatások átöröklődnek az utódokra.
Ezt a hiedelmet a „gyógyítók” a Kivonulás könyvére hivatkozva támasztják alá. A szent író így fogalmaz: „Jahve, Jahve, irgalmas és könyörülő Isten, hosszantűrő, gazdag kegyelemben és hűségben. Kegyelmét megtartja ezrek számára, megbocsátja a vétket, a hibát, a bűnt, de nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem az atyák vétkét számonkéri fiaiktól és unokáiktól harmad- és negyedizig” (Kiv 34,6-7).
A Szentírás szelektív alkalmazása
Itt megállnék egy pillanatra, hogy feltegyek egy látszólag ártatlan kérdést. Miért van az, hogy a családfa-gyógyítás szószólói, de nemcsak ők, hanem általában különböző szektavezérek, de ún. lelki mozgalmak vezetői is olyan előszeretettel hivatkoznak a Szentírás ószövetségi részére. Nemrégiben részt vehettem az egyik ismert jezsuita biblikus, a Pápai Biblikus Bizottság egykori elnökének, ma pedig az Egyház bíborosának, Albert Vanhoyennek igen meggyőző előadásán. A neves biblikus az Ószövetség iránti nagy érdeklődést azzal magyarázta, hogy az Ószövetség tulajdonképpen „a természetes vallás”-t reflektálja, míg az Újszövetség a „kinyilatkoztatott vallás”-t. Nem kell sok fejtörés ahhoz, hogy megértsük, mit jelent ez a gyakorlatban. Az Ószövetségnek nincs számunkra kötelező ereje, s ezért az opcionális igazságok szintjén marad, míg az Újszövetség kötelező hatású.
A másik vonatkozó kérdés az, hogy miért idéznek csak egyes - a témát érintő helyeket - az Ószövetségből, s miért nem sorolják fel mindet? Miért ismétlik csak azt az idézetet, miszerint Isten hét nemzedéken át bosszút áll az atyák bűnén, és miért nem idézik azt a megállapítást, hogy mindenkinek van személyes felelőssége, azaz miért nem idézik azokat a részeket, amelyek szerint mindenki felelős saját tetteiért és nem atyáik bűneiért? Ma nagy veszélyt jelent számunkra „a szelektív kereszténység”, amely minden szekta általános kísértése, de egyre több lelki mozgalomban is felüti fejét. Ez egyfajta redukcionizmus és kiválasztás: túlzott hangoztatása a hit egy-egy nézőpontjának, számukra a legkedvezőbbnek a folytonos hangoztatása.
_________________________________
[1] Sorozatban kerül fel a blogra.
[2] Szentmártoni Mihály SJ cikke.
[3] Magyarul Kenneth McAllen-től két könyv is megjelent:
- A családfa gyógyítása (Marana Tha 2006)
- Útmutató a családfa gyógyításához (Marana Tha 2006) - ez különböző betegségek köré csoportosítja például még a gyászszertartást is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése