2010. jún. 22.

Suszterszék [6]


     
„Amikor tehát alamizsnát adsz...” (Mt 6.2) „Te amikor imádkozol...” (Mt 6.6) „Te, amikor böjtölsz...” (Mt 6.17)

      Folytatom ott, ahol abbahagytam, az 5. részből két idézetet átmásolok:

      Részemről csak három pontra akarom felhívni a figyelmeteket, amelyek egyébként bennfoglaltatnak a Szabványokban, mert ennek a háromnak megtartása biztosítja nekünk legjobban azt a belső és külső békességet, amelyet az Úr annyira a lelkünkre kötött. Az első a kölcsönös szeretet egymás között. A második a szakítás minden teremtménnyel. A harmadik az igazi alázatosság, amelyet ugyan utolsó helyen említek, de azért a legeslegfőbb, mert a többit mind magában foglalja.” („A tökéletesség útja” IV. Fejezet).
      Avilai Szent Teréz „A tökéletesség útja” XVI. fejezetében tér rá az imádkozás tárgyalására, de előbb kifejti: erények gyakorlása nélkül nincs imádkozás:

      „Ne tartsátok mindezt valami nagy dolognak, mert az eddigiekben, amint mondani szokták még csak fölraktam a sakkfigurákat. Azt kívántátok tőlem, hogy beszéljek az imádság alapjairól, már pedig én nem ismerem annak más alapjait, mint az erényeket.”
      „Most pedig meg akarom magyarázni - mert akadhat köztetek, aki nem tudja - hogy miben áll az elmélkedés. Adja Isten, hogy legalább ez legyen nálunk olyan, amilyennek lennie kell. Azt hiszem azonban, hogy ez is keserves munkába kerül, hacsak nem szereztük meg az erényeket, ha nem is olyan magas fokban, mint amilyenben a szemlélődéshez szükségesek. Azt akarom ezzel mondani, hogy a dicsőség Királya nem fog eljönni lelkünkbe, s nem fog vele egyesülni, hacsak nem igyekszünk szert tenni nagy erényekre.”

      Az igazi lelki béke Jézus Krisztus ajándéka, ezért nekünk is küzdenünk kell.

      Hogy a lelki békét lehet hamisan is értelmezni, ezt igen kalandos körülmények között tapasztaltam meg, egyszer elmondanék egy régi történetet, mielőtt rátérnék az erények tárgyalására.

      Az 1989-es decemberi változások után gomba módra elszaporodtak a „lelkiségi mozgalmak”, addig tilos volt Istenről, vagy bármiféle természetfölöttiről beszélni.
      1991-ben egy jó barátnőm lánya, akkor XI.-es, eljárt egy ilyen „lelkiségi társaságba”, szeptembertől a következő év áprilisáig, amikor hirtelen arra gondolt, hogy többet nem megy, mert a következő évben jön érettségi, az egyetemre a felvételi, sokat kell tanulni, és valami nem tetszett neki, nem tudta megmondani, mi. Az édesanyja kétségbeesett: lányának rémálmai kezdtek lenni, majd ébrenlétben is, sokszor faarcú szerzetesek vették körül, az arcuk mély sötét üreggé változott, hangokat hallott, többször elvesztette az eszméletét. A társaság vezetője pedig rendszeresen megjelent neki, és elmagyarázta, hogy nem szabad otthagyni „a közösséget”. Ugyanebből a közösségből egy másik valaki már kórházba került, mert ugyanezt mondogatta: a társaság vezetője rendszeresen megjelenik neki, leül a kórházi ágya szélére és beszélgetnek - schizofréniásnak nyilvánították.
      A lánnyal kiskorától úgymond barátnők voltunk, megkérdeztem, miről is szól a tanítás abban a közösségben: hát aszkétizmus, jóga, ima, Jézus és bioenergia, meditálás, testből való kilépés... Ez utóbbi három kifejezés egészen új volt számomra, a mai eszemmel rögtön tudnám: ez a New Age. Kérte menjek el. Az édesanyja is erre kért nagy aggódva. Elmentem. Kéthetente tartották, két guru felváltva jött B. városából tanítani, könyveket is árultak, tiszta fehérben jártak, és „Jézus-frizurájuk” volt - nem Táltosok voltak,  ők később jelentek meg. Kb. négy órát tartott egy ilyen összejövetel, középtáján egy félórás szünettel.
      Május volt, akkor én már rég napi áldozó voltam a kisfiammal együtt, naponta imádkoztuk a rózsafüzért, a nyakunkban a megszentelt Csodásérem.

      A májusi téma a „lelki béke” volt. A lelki békét feltétlenül meg kell őrizni, ezért:
      - mindenkinek meg kell adni a születési adatait a gurunak, hogy a saját horoszkópja szerint öltözködjön és táplálkozzon. Ekkor hallottam először a horoszkópról, a vegetarianizmusról, a természetes táplálkozásról.
      - mindenáron kerülni kell mások életébe a beleszólást, és kiállították az egyik fiatalembert, mint negatív példát: szegény feje látott egy részeg anyukát, aki éppen a hároméves kisfiát rugdosta, odafutott és kimentette, ezáltal kettős hibát követett el, egyik súlyosabb, mint a másik: beleszólt a kisfiú életébe, miatta a karmáját most nem tudja beteljesíteni, és elvesztette a saját „lelki békéjét”. Simán félre kellett volna nézzen, és továbbmenjen. (A szünetben magyarázták el nekem, hogy a karma a reinkarnáció elméletével függ össze, ezek is új fogalmak voltak nekem).
      - imádkozni kell, és kérni kell, de nem úgy, ahogy a papok tanítják, hanem ki kell jelenteni: én vagyok az egészség, én vagyok gazdagság, stb. és nem szabad ezt többször kérni, mert amikor jön a válasz, az energia a Mindenségből, szembekerül az ismételten elküldött kéréssel, és összezavarodik, eltéved, és ott marad az imádkozó a pácban, kérése nem talál meghallgatásra. Bármilyen imát naponta csak egyszer szabad elmondani.

      Elmesélték, hogy ezzel a jóga-guruval tartott kétórás meditáció alatt már többen is ki tudnak lépni a testből, és lenéznek „a testekre”, lebegnek a plafonon. Letesztelték a „nagyobbik” gurut: egy 5-6 tagú társaság a közösségből az egyik szünet alatt elment egy 20 percre a városba céltalanul sétálni, betértek üzletekbe, emberekkel beszélgettek, stb., ezalatt a guru transzban volt, meditált, és amikor visszajöttek, beszámolt minden lépésükről, szavukról. Ez volt az a guru, aki megjelent az áldozatoknak, és beszélgetett velük, és csak az áldozatok láthatták őt. Hát ennyit a schizofréniáról ebben az esetben.

      A második alkalommal, a szünetben, kezembe fogtam a megszentelt rózsafüzérem, megálltam vele szemben, és kinyújtott tenyeremben tartva felé nyújtottam, mondván (a lényege ez volt) : „Nem hiszem, amit Ön az imáról mond, mert a rózsafüzérben 50-szer elimádkozom az Üdvözlégy Máriát, és 5-ször a Miatyánkot, és a mikor kilencedet tartok egy nehéz helyzetben, akkor ugyanazt a kérést 9-szer elmondom a jó Istennek, és erre a célra akkor tehát 450 Üdvözlégy Máriát és 45 Miatyánkot imádkozom. Én katolikus vagyok, Ön milyen vallású? Ortodox? Mert az ortodoxok 40 napokat imádkoznak és böjtölnek egy adott célért, nem „csak” kilencedeket, mint én. Jézus nem így tanított minket imádkozni,  ahogy Ön mondja, hanem úgy, ahogy a papok mondják.”
      Ahogy meglátta a rózsafüzért a tenyeremben, elkezdett hátrálni, és meredten nézte, fából van, egy szép nagy feszülettel. Én meg lépegettem utána, és mondtam a magamét, amíg a falhoz szorult, és nem volt hová menekülnie. Életemben olyan halálos rémületet azóta sem láttam emberi arcon, mint a guruén. Látszott, hogy szólni akar, gyötrődik, de nem tud, pillanatok alatt a verejték elkezdett folyni az arcán, egész testében remegett. Hát ennyit a New Age-ről és a hamis „lelki békéről” a jelen esetben. Sarkon fordultam, és elvonultam. Többet nem mentem.

      Közben jöttek a dolgozatírások, a lány egyre rosszabbul volt. A rózsafüzéres-tapasztalatom után tudtam, ez az ördög munkája. Az édesanyja nem merte pszichiáterhez vinni a lányát. Egyre rosszabb hírek kezdtek terjengeni, még ketten „schizofréniások” lettek. Az elemistáknak, vagyis a fiamnak már kiadták a nyári vakációt, ezért megbeszéltük: a fiammal ketten kivisszük a Csíksomlyó-i kegytemplomba a lányt, a csodatevő Szűzanyához. Elindultunk. Egy akármilyen hétköznap volt, kiértünk az esti szentmise előtt, némán, csendben fohászkodva. Egy idős fehérhajú ferences atya gyóntatott. Egyszer a fiam ment be, aztán én, ezalatt a lány ült egy széken. Elmondtam az atyának, hogy mi a gond, és szeretném, ha a lány meggyónna, katolikus és bérmálkozott, de nincs magánál. Mindent elmeséltem, majd azt kérdezte tőlem az atya, hogy csak a lány megmentéséért mentem el oda, vagy volt bennem kíváncsiság is? Gondolkodtam: igen, feleltem, volt bennem kíváncsiság is. Ez igen nagy bűn, mondta azt atya, tartsak bűnbánatot ott helyben, hogy fel tudjon oldozni. Majd bevittem a lányt, megvártam, amíg letérdelt, és kijöttem. Lejárt már rég a szentmise, mire kijöttek. A gyóntató atya vele együtt elimádkoztatta az áldozási imákat, és külön megáldoztatta. A kegytemplomot már be akarták zárni, de megkértem, adjanak még 10 percet, hogy felvigyük a lányt a Szűzanyánkhoz, a kegyszoborhoz. Felvittük, mindhárman letérdeltünk és csendben voltunk. Egyszerre a lány sírni kezdett, és azt kérdezte tőlünk: hogy kerültem én ide? Attól a perctől tökéletesen szabad és egészséges lett, ma is az. És  azóta még több okkult társaság van a városban.

      A titkos tanok iránti kíváncsiság bűn, sok bajnak a forrása.  Az interneten se nézegessük. A hamis lelki békét sajnos sok keresztény is ilyen formán gyakorolja, amit közönynek is lehetne nevezni, vagy akár önzésnek.

      Félelmetes, rettenetes nagy ereje van a szentgyónásnak, a szentáldozásnak, a rózsafüzérnek, és a hittel hordott szentelményeknek: mint például a Csodásérem, a Skapuláré, stb.
      Istennek legyen hála mindenért!

3 megjegyzés:

Reina Nicolasa írta...

Olyan mérhetetlenül csodálatos, hogy így fel vagyunk vértezve, katolikusok, a sátán ellen! Olyan jó, hogy van nekünk a Szűzanyánk! Fel sem foghatjuk, mit jelent mindez. Ez az írás segít benne. Nagyszerű, hogy ilyen bátor voltál!

Apulchra írta...

Bátor?? Tudatlan!! Olvashattad, minden vadiúj volt számomra, de sokak számára is. Senkinek sem tanácsolnám, hogy ilyen helyre elmenjen, egyáltalán nem szabad elmenni, még a környékére sem.

A szenvedő testvéren segíteni kell, mint az irgalmas szamanitárius, nem szabad elmenni mellette. Akiket megkötözött a sátán, azok nagyon szenvednek, ma is vannak ilyenek, és az orvosi segítség mellé feltétlenül kell az Egyház segítsége, az ima és a szentségek, mindez édes Jézusunk ajándéka, az orvos is, "csak" szeretetre van szükség:)))

Reina Nicolasa írta...

Valóban! De jó a figyelmeztetésed. Sokakat tényleg a kíváncsiság űz annak tudatában, hogy ők úgyis elég szilárd hitűek.

Sokan elfeledkeznek és el akarják feledtetni velünk az alvilágot...

És milyen orvosok vannak? Milyen pszichológusok vannak manapság? (tisztelet a kivételnek). Az a gyógymód, hogy visszaviszik a beteget az "előző életükbe". Azt hiszem, sok embernek egy lelki atyára lenne csak szüksége. És ő még ingyen is van... :)