2010. jún. 10.

Jézusom, zárj engem egészen szívedbe!

      Legédesebb Jézusom..., mily kellemes és jó Szívedben tartózkodni! Mily nagy kincs, ó, jóságos Jézus, mily értékes drágagyöngy a Te szíved, amelyet tested mezejének fölásása közben nyertünk! Ki dobna el magától ekkora kincset!? Én inkább odaadnám minden kincsemet, cserébe adnám gondolataimat és érzelmeimet, hogy megszerezzem ezt a gyöngyöt, és beledobhassam minden töprengésemet jóságos Jézusom szívébe. Ő fog táplálni mindvégig, anélkül, hogy valaha is félrevezetne engem.
      Ebben a templomban, itt a szentek szentélyében, a szövetség oltára előtt imádom és dicsőítem az Úr nevét... Megtaláltam Uramnak, királyomnak, testvéremnek és barátomnak, legkegyesebb Jézusomnak szívét... Imádom Őt. Szíve az enyém is, hirdetem vakmerően... Egy szívem van Jézuséval. De talán ez nem is csodálatos, hiszen a hívők sokaságának is egy szíve volt.
      Édességes Jézusom, miután megtaláltam ezt a szívet, mely a Tiéd is, meg az enyém is, imádlak Téged, Istenem! Hallgasd meg könyörgéseimet, sőt zárj engem egészen szívedbe!
      Moss engem tisztára vétkeimtől, tisztíts meg bűneimtől, hogy megtisztuljak általad, és hozzád a legtisztábbhoz járulhassak, s így kiérdemeljem azt, hogy életem minden napján szívedben lakhassam, s szemlélhessem és teljesíthessem akaratodat.

(Szent Bonaventúra, Krisztus, a mi szőlőtőnk 3, 3-4.)

Nincsenek megjegyzések: