2010. jún. 3.

"Ez az én testem, mely értetek adatik" (Lk 22,19)


Ó, Jézus, angyali Kenyér, szívemnek gyönyörűsége,
Egész lényem elmerül Benned,
Akár választottaid az égben, isteni életeddel élek,
S ez az élet nem szűnik meg, ha már a sír rejt is engem.
          Eucharisztikus Jézus, halhatatlan Isten,

Ki állandóan itt élsz a szívemben,
          Ha Te az enyém vagy, a halál sem árthat nekem,
          Életem végén meglátlak téged, szereteted biztosít erről engem.
Isten, életed átjár,
S én nyugodtan nézem a megnyílt eget,
Üres kézzel, megszégyenülve távozik a halál,
Hisz isteni életedet rejti magában a lelkem.
          S bár szent akaratod szerint, ó, Istenem,
          A halál megérinti testemet,
          Szeretném, ha ez mielőbb lenne,
          Mert az örök életbe ezáltal léphetek be.
Eucharisztikus Jézus, lelkem élete,

Az örök szférába fel Te emeltél engem,
          Szörnyű kínok által, nagy szenvedésekben.

1937.[11.26.]

Szent Faustyna nővér, Napló, 1393.

Nincsenek megjegyzések: