2010. máj. 11.

Sátáni erkölcstan

      A gonosz léleknek is megvan a maga teológiai és filozófiai rendszere. Aki figyel rá, azt értheti ki belőle, hogy a teremtett dolgok gonoszak, az emberek rosszak, Isten teremtette a rosszat is, és határozottan akarja az emberek szenvedését, sőt örül neki, hogy az egész világmindenség tele van nyomorúsággal, mert Ö így tervezte, így kívánta.
      Akik hallgatnak az ilyen „beszédre”, sőt felszívják és élvezik, azoknak a lelkében olyan fogalom alakul ki a lelki életről, amely a kísértés egyik fajtája. A bűn, szenvedés, kárhozat, büntetés, Isten igazságossága, jutalom, világvége és így tovább, mind olyan fogalmak, amelyek miatt kimondhatatlan gyönyörűséggel telnek el. Lehet, hogy azért, mert nagy tudat alatti vigasztalást jelent nekik a gondolat: míg mások pokolba jutnak, ők maguk megmenekülnek tőle. De honnan tudják, hogy megmenekülnek? Határozott választ nem tudnak adni, csupán azt, hogy a megkönnyebbülésnek bizonyos jóleső érzése fogja el őket, ha arra gondolnak, hogy a másoknak előkészített szenvedések nem rájuk várnak.
       Ezt a jóleső érzést „hit”-nek tartják, amelyben bizonyos meggyőződésük van arról, hogy ők „üdvözülnek”.
       A gonosz léleknek sok tanítványa van, akik a bűn ellen beszélnek, mert a sátán meggyőzi őket egyoldalúan a bűn nagy gonoszságáról. Ez a kegyelem fényét figyelembe nem vevő sötéten látás érzelmi válságot támaszt bennük, végül úgy gondolják, hogy ezért Isten figyelmen kívül hagyja bűneiket. Azután életük hátralevő részében azon elmélkednek, milyen nagy a többi ember bűnössége, s milyen nyilvánvaló azok bűnhődése. A sátán erkölcstana azzal a tétellel indul, hogy „a gyönyör bűn”. Majd a másik irányban dolgozik, mondva: „minden bűn gyönyör”. Azután azt sugallja, hogy a gyönyört elkerülni lehetetlen, mert természetes hajlamunk ösztönöz a nekünk kellemeset tenni. Ebből arra következtet, hogy minden természetes hajlam rossz, s hogy természetünk magában is rossz. Mindennek végső eredménye, hogy senki sem kerüli el a bűnt, mert a gyönyör elkerülhetetlen.
      Végül, hogy megerősítse állítását, mely szerint senki se próbáljon elmenekülni vagy a bűnt elkerülni, hozzáteszi, hogy ami elkerülhetetlen, az nem lehet bűn. S ezzel a bűn fogalma, mint csekélység, el van intézve, ki van dobva az ablakon. Az emberek pedig elhatározzák, hogy nincs más hátra, mint az élvezeteknek élni. Ezzel az átrendezéssel az élvezet az emberi természet szerint jó, és ily módon az emberek élete oda van dobva a boldogtalanságnak és a bűnnek.
      Néha megtörténik, hogy azok, akik a leghevesebben szavalnak a gonoszról és a bűnhődésről, úgy tűnik, nem is gondolnak másra, mint a bűnre, öntudat alatt is gyűlölnek másokat. Azt gondolják, hogy a világ nem érti meg őket.
       Az ördög nem fél attól, hogy Isten akaratára hivatkozzon, ha azt a maga hasznára teheti.
      Az érvelés kb. így történik: Isten akarja, hogy jót tegyetek, és ad egy jóleső érzést, amely megmondja, hogy mi a helyes. Ha elöljáróitok olyat kívánnak, ami nem idézi elő ezt a kényelmes, jóleső érzést, idézzétek nekik a Szentírást, és mondjátok, hogy inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embernek. Azután előre! Tegyétek saját magatok akaratát, tegyétek azt, ami felidézi bennetek azt a kellemes és jó érzést.

5 megjegyzés:

Mirjam írta...

Pont ezekről a dolgokról beszélgettünk a hétvégén a barátommal. Hogy a sátán egyik eszköze úgy beállítani a katolikus tanítást, mintha az mindent, ami örömöt okoz tiltana. (A "gyönyör bűn", "minden bűn gyönör" hazugságok.)

Apulchra írta...

Mikor a sátán harcmodoráról stb. beszélgettek, befejezésül rögtön forduljatok Istenhez és dicsőítsétek Őt, mondjatok egy-egy fohászt a Szűzanyához, a Szent Mihály-imát, mert a sátán szereti, ha róla folyik a téma, dicsőítésnek veszi, jó keveset foglalkozni vele:)))

Mirjam írta...

A Szent Mihály imával kapcsolatban érdekes bejegyzés jelent meg a CLSMA blogján:

http://capitulumlaicorum.blogspot.com/2010/05/invokacio-szent-mihalyhoz.html

Sok érdekességet érint, de a legfontosabb a fordítás pontossága.

A "sátán gonosz kísértései" helyett, az eredeti imában "sátán gonoszsága és cselvetései" szerepel. Shütz Antal és Sík Sándor is így fordították, az Éneklő Egyház is a helyes fordítást tartalmazza. Nem tudom miért terjedt el annyira a "gonosz kísértései"-t tartalmazó változat(én is ezt ismertem).

Úgy emlékszem a mindenkiért/sokakért kérdéssel kapcsolatban írta Erdő Péter azt, hogy a fordításnak pontosnak kell lennie. Magyarázó fordítás nem fogadható el.

A fordítások:

Sík - Shütz

„Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket harcainkban; a sátán gonoszsága és incselkedése ellen légy oltalmunk. Parancsoljon neki Isten, esedezve kérünk; és te, égi seregek fejedelme, a sátánt és más gonosz szellemeket, kik a lelkek veszedelmére törnek a világon, Isten erejével taszítsd a kárhozatra. Amen.”

Kelemen Krizosztom bencés főapát

„Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: «Parancsoljon neki az Isten!» Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, kik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.”

Éneklő Egyház

„Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket harcainkban, a Sátán gonoszsága és cselvetése ellen légy oltalmunk. Parancsoljon neki az Isten, esedezve kérjük, te pedig, az égi seregek Vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, kik a lelkek vesztére körüljárnak a világon, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére. Amen.”


A cikk szerzői által javasolt változat(A szerzők egyike Rihmer Zoltán, többek között a latin nyelv és a római jog szakértője.)


„Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonoszsága és cselvetései ellen légy oltalmunk. Parancsoljon neki Isten, esedezve kérünk; te pedig, mennyei sereg fejedelme, a sátánt és a többi gonosz szellemet, (a)kik a lelkek elveszejtésére körüljárnak a világban, isteni erővel taszítsd le a pokolba. Amen.”

Apulchra írta...

Köszönöm, nagyon jó, nem ismertem én sem, csak a "gonosz kísértései"-t tartalmazó változatot, a Sík-Shütz fordítás erőteljesebbnek tűnik, azt fogom imádkozni ezután.
Az imát egy borzasztó látomás után fogalmazta meg XIII. Leó pápa (1810-1903, 1878-tól pápa)
http://hagiosz.net/?q=node/29
Kár, hogy II. V.Zs. után nem volt már kötelező, de azért vannak papok, akik a szentmise végén, az áldás előtt elimádkoztatják a hívekkel.

Mirjam írta...

XI. Piusz pápa kérte, hogy XIII. Leó imádságait Oroszországért ajánlják fel. Ilyen érdekes módon kapcsolódik ez a Fatimai jelenésekhez.