Krisztus Lelke

Második nap (szombat)

Szentlélek, aki felkented Krisztust
és vezetted őt egész életében,
irányítsd az én lépteimet is.
(Lk 4, 18. 2)

      1. A Szentírás a Szentlelket többször így nevezi: „Krisztus Lelke” (Róm 8, 9), „Jézus Lelke” (ApCsel 16, 7). A megtestesült, testet öltött Ige, Krisztus mindig az Ige, Isten Fia marad, őtőle és az Atyától származik a Szentlélek. Azért mondjuk, hogy a Szentlélek Krisztus Lelke, mivel Krisztus Személye nem más, mint az Ige. Amikor viszont Krisztusról beszélünk, a Megtestesült Igére, a Messiásra gondolunk; ilyen értelemben lehet mondani, hogy a Szentlélek az ő Lelke. Az Üdvözítő egész élete az isteni Vigasztaló vezetés alatt folyik. Fogantatása a Szentlélek működése által történik, aki leszáll Máriára és megárnyékozza őt; amikor a Szent Szűz találkozik Erzsébettel, ez is „eltelt Szentlélekkel” {Lk 1, 41); így köszönti Máriát, Isten Anyját. Jézus templomban történt bemutatásakor Simeont is „a Szentlélek töltötte be” és „a Lélek indítására” (Lk 2,17) ment a Gyermek elé, és ismerte fel benne az Üdvözítőt. Krisztust földi élete első pillanatától a Szentlélek töltötte be, Őt sugározta maga körül. Amikor Jézus a Jordánhoz megy, hogy megkeresztelkedjék, a Keresztelő így tesz róla tanúságot: „Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá és rajta is maradt” (Jn 1, 32); így nyilvánult meg látható módon az a mérhetetlen teljesség, ahogyan a Szentlélek Jézus lelkét eltöltötte. Jézus nemcsak azért birtokolja mérhetetlen teljességgel a Szentlelket, mivel mint Ige egy az Atyával és a Szentlélekkel, hanem azért is, mert az „unio hypostatica” réven emberi lelkét teljesen elárasztja az isteni Lélek. „Akit ugyanis Isten küldött - mondja Szent János -, az Isten szavát közvetíti, mert hisz Isten nem méri szűken a Lelket, amikor adja” (Jn 3,34). Jézus, akiben „az istenség egész teljessége lakozik” (Kol 2, 9), a Szentlelket is teljesen birtokolja, aki a legteljesebben az Ő Lelke.

      2. Lukács különösen kiemeli, hogy Jézus egész magatartását a Szentlélek irányította: „Jézus a Szentlélektől eltelve otthagyta a Jordánt, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult” (Lk 4, 1); az itt eltöltött idő leírása után az evangélista megjegyzi: „Jézus most a Lélek erejével visszatért Galileába” (4, 14). A Szentlélek szünet nélkül működött Krisztusban, ő ihlette tetteit, szavait, csodáit, sőt imáját is. Ezzel kapcsolatban Lukács kiemeli: „Jézus kitörő örömmel dicsőítette Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: »Dicsőítelek téged, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsiknek«„ (10,21). Az Üdvözítő egész életét a Szentlélek ösztönzése indítja; ez az impulzus a keresztáldozat pillanatában válik teljessé: „Krisztus... az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul Istennek” (Zsid 9, 14).

      Az isteni Lélek megszakítás nélkül működik Jézus lelkében, Jézus viszont a legnagyobb tanulékonysággal, a legtökéletesebb módon fogadja sugallatait. A Szentlélek találkozik a legcsodálatosabb teremtménnyel, Krisztus lelkével, elárasztja, vezeti, küldetése teljesítésére indítja, az isteni akarat tökéletes elfogadására ösztönzi, Istenben a legerősebb módon ihleti, minthogy Jézus lelke teljesen az ő indításától függ. Amint az Atya tetszését találja szeretett Fiában, Krisztusban, ugyanúgy a Szentlélek „gyönyörűséggel lakozik szeretett templomában, a Megváltó lelkében” (Myst. Corp.).

      Jézus kínszenvedése és halála árán minden ember számára kiérdemelte a Szentlelket, mindig jobban ki akarja Őt árasztani a szívekbe, hogy egész életüket a Lélek irányítsa és vezesse el őket a szentségre.

Ima

      Szentlélek, az Atya és a Fiú Lelke, aki tőlük származol és a szeretet meg a lélek közösségében egyesíted őket! Örök Lélek és örök Szeretet, aki Személyként létezel az Istenségben és istenien zárod le az örök származásokat! Imádlak és hálát adok neked azért a szent és csodálatos tettért, amellyel beteljesítetted a Megtestesülés szent misztériumát! Az örökkévalóságban te vagy az isteni származások végpontja, és ugyanakkor, az idők teljességekor, egy új állapotnak, az unio hypostatica állapotának vagy lételve; ez lesz mindazon szent tetteknek és kegyelmi kiáradásnak forrása és eredete, amelyet ég és föld hódolattal csodálnak. A Szentháromságban Te vagy az isteni Személyek köteléke, a Megtestesülésben Te kapcsolsz össze egy isteni Személyt egy emberi természettel... Anyja méhében Te adsz az Igének egy új természetet, amikor őt emberségünkbe öltözteted!

      Ó Szentlélek! Te a Szeretet Lelke vagy, a földön Te teljesíted be a szeretetnek azt a művét, azt az isteni egyesülést, azt a páratlan szövetséget, amely összeköti a földet a mennyel, a teremtett lényt a teremtetlen Lénnyel és Istent az emberrel, mégpedig oly szoros egyesüléssel, amelynek eredménye, most már mindörökre, egy Istenember és egy Ember-Isten.

P.De Bérulle, Lés grandeurs de Jésus, 2,2

Forrás:

P. Gabriele di S. M. Maddalena OCD, Benső végtelen, SZIT 2006

Útmutató az elmélkedéshez:

      Mivel bensőségesen beszélgetni akarunk Istennel, kapcsolatban kell vele lennünk. Nos, ezt szolgálja az „előkészület”, vagyis az a gyakorlat, hogy Isten jelenlétébe helyezkedünk, egy rövid gondolattal feléje fordulunk.

      Hogy meggyőződjünk Isten irántunk való szeretetéről, valami olyan hitigazságot választunk megfontolás tárgyául, amely nyilvánvalóvá teszi ezt a szeretetet. Ezért megfelelő szöveget olvasunk.

      Az olvasás azonban nem elegendő; az olvasottakat reflexióval vagy elmélkedéssel el kell mélyíteni.

      Valamennyi kinyilatkoztatott igazság kinyilváníthatja előttem Isten irántam való szeretetét, de ma arról a témáról akarok elmélkedni, amelyet az olvasásban kiválasztottam. Az elmélkedés „pontjainak” szép gondolataival segítek magamnak, mígnem a téma meggyőződésemmé válik, és szívemben, még talán ajkamon is felfakadnak a szeretet szavai.

      Így kezdem el a beszélgetést Istennel: mindenféle módon (az állapotomnak leginkább megfelelő módon) mondogatom neki, hogy szeretem, hogy szeretni akarom, hogy haladni akarok szent szeretetében, hogy tettekkel, elsősorban szent akarata teljesítésével akarom bizonyítani szeretetemet.

      Íme, eljutottunk az elmélkedő ima szívéhez.

      Sokak számára ennyi elég is.

      Vannak viszont olyanok, akik szeretik a változatosságot. Ezek számára az Istennel való beszélgetés meghosszabbítását szabadon választható módszerek teszik könnyűvé.

      Miután az Úrnak ismét elmondtuk, hogy szeretjük őt, a hálaadásban kifejezzük hálánkat a tőle kapott jótéteményekért. Mivel meg vagyunk győződve arról, hogy annyi mindent kaptunk tőle, a felajánlásban szeretnénk viszonozni az Úr ajándékát: valami jófeltételt teszünk. Különben az ima végén ez mindig hasznos.

      Ismerve kicsiségünket és gyöngeségünket, Isten segítségét kérjük.

      Íme tehát a terézi módszer hét összetevője:

      Két bevezető: előkészület (Isten jelenléte) és olvasás.

      Két lényegi: elmélkedés és beszélgetés.

      Három szabadon választható: hálaadás, jófeltétel és kérés.

      Az elmélkedések erre a módszerre épülnek.

      Először Isten jelenlétébe helyezkedünk, vagy olyan gondolatot keresünk, amely a lelket Istennel hozza kapcsolatba és őfelé irányítja.

      Az olvasásban megragadjuk az elmélkedés „pontját”, témáját. Minthogy pedig sok benső életet élő ember naponta kétszer is elmélkedik, minden elmélkedés két témát kínál fel.

      Aztán a lélek a már olvasott szöveg segítségével hozzákezd a megfontoláshoz.

      Ezt követően spontán módon áttér a beszélgetésre; a terézi fogalom szerint ez az elmélkedő ima „szíve”, központja.

     Elmélkedéseink különösen ezen a ponton kívánnak segítséget nyújtani. Ezért adtunk a „beszélgetéseknek” meglehetősen széles teret; a lélek természetesen szabadon azt választja, ami állapotának éppen a legjobban megfelel. Hogy a beszélgetéseket még hatékonyabbá tegyük, szent és lángoló lelkek szavait idéztük elsősorban. Gyakran szükség volt arra, hogy ezeket a szövegeket a beszélgetés céljának megfelelően némiképp módosítsuk; a forrást azonban mindig megjelöltük.

      Ezekben a beszélgetésekben a szeretet kifejezései váltakoznak kérésekkel, hálálkodással stb., továbbá a lélek lendületét kézzelfoghatóvá alakító jófeltételekkel.

      Szívből kívánjuk, hogy az így összeállított elmélkedések hatékonyan segítsék a lelkeket abban, hogy a terézi módszer segítségével előre haladjanak a benső imában.

      A terézi lelkiség az isteni meghittség lelkisége, azt célozza, hogy táplálja és kiteljesítse a lelkekben az Istennel való bensőséges kapcsolatot. Ezt a célt elsősorban az elmélkedő ima módszerével lehet elérni; ezt az imát viszont az Istennel való bensőséges kapcsolatra irányuló vágynak kell jellemeznie.

      Elmélkedéseink hangnemét tehát az Istennel való bensőséges kapcsolat mint cél határozza meg; amennyire csak lehetséges, ennek elérésében akartuk segíteni a lelkeket.

      Egyébként a terézi lelkiség egyben tanítás is. Jézusról nevezett Teréz, a „lelki élet nagy mestere” mindig tudatosan gondoskodott arról, hogy a számára oly kedves emberek aszkétikus és misztikus életének meglegyen a szilárd tanbeli alapja; ezért szerette a Szent annyira a hittudományt. Ezért törekedtünk mi is arra, hogy ezeknek az elmélkedéseknek komoly teológiai alapot biztosítsunk. Mi több, úgy rendeztük az anyagot, hogy egy év leforgása alatt sorra kerüljenek a lelki élet főbb problémái, a belső élet valamennyi természetfeletti valósága.

      A Szentlélek, aki a Szeretet Lelke, lakjék szívünkben, működjék bennünk és irányítson minket, „bőséges kegyelmi kiáradásával” gyújtsa fel bennünk a szeretet tüzét, hogy azzal behatolhassunk az isteni meghittség övezetébe. Mária, a Szép Szeretet Anyja, akinek lelke telve van kegyelemmel, és akit mindig a Szentlélek vezetett, nyerje el számunkra is a Szentlélektől, hogy tanulékony szívvel és a benső ima kitartó gyakorlásával mi is megvalósíthassuk az Istennel való bensőséges egyesülés csodálatosan szép eszményét.

P. GABRIELE di S. M. MADDALENA O.C.D.

Róma, 1952 Jézus Szíve ünnepén