2010. máj. 1.

Adalékok "A családfa gyógyításá"-hoz

      Ezek nem az én szavaim, de egyetértek vele, azt írja többek között Szentmártoni Mihály jezsuita atya, hogy:
      „De Grandis közvetlenül Jungra és kollektív tudatalattira hivatkozik, amikor igazolni akarja az elődök hatását az utódokra.”
    
      A valláspszichológusok és a teológusok óvnak Jung elméleteitől. A kármeliták még inkább:

      „Miközben egész munkásságát Isten és a kereszténység elleni gyűlölet határozza meg, írásai tele vannak pötyögtetve keresztény szlogenekkel. S pontosan olyan módon, ahogyan ez nálunk szokás volt, az egymásnak ellentmondó állításokat nem szembeállítja egymással, hanem egy szintre helyezi azokat.”

      „Jungról a legkevesebb, amit el lehet mondani, hogy egész életében súlyos démoni befolyás alatt állt.”

      Azon már túlestem, hogy ha egy tanításban megítélem a hamis elméleteket (szellemeket), akkor én elítélem az embert is - ez tévedés. A Szentlélekben meg lehet különböztetni, mi jön Istentől és mi nem, akkor is, ha nem tudjuk azt szakszavakkal kifejezni, nem is szükséges, a lényeg: ne tegyük magunkévá a tévtanításokat. Ma a bűnt elpszichólogizálják vagy teljesen az ördögre hárítják, újabban az ősökre.

      „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. (2Tim 4.3)

Íme Jungról két szakszerű és érthető cikk, érdemes elolvasni:


Nincsenek megjegyzések: