Hitünk két nagy misztériuma jut ma eszembe: a Szentháromság és a Megtestesülés. Jézus Krisztus nyilatkoztatta ki nekünk Istent, mint Szentháromságot, és hogy közénk jöjjön, az anyaság misztériumát választotta: Máriában öltött testet. Mindkettőről egész életünkben elmélkedhetünk, de csak a mennyben fogjuk tisztán felfogni.
Mária az Isten Anyja. Tökéletes Édesanyja a Fiúnak, Leánya az Atyának, és a Szentlélek Mátkája. Mária elválaszthatatlan Szent Fiától ma is, elválaszthatatlan Istentől. Mária tökéletes Anya és tökéletes Szűz.
Jézus végrendelete szerint Mária minden ember lelki Édesanyja, nélküle lelki életünk száraz, fáradságos és meddő. Minden nagy szent egyúttal Mária tisztelő is volt. Grignon Szent Lajos „A tökéletes Mária-tisztelet”-ben írja:
32. „Ember és ember született benne”, mondja a Szentlélek. Egyes szentatyák magyarázata szerint az első ember, aki Szűz Máriában képződött, az Istenember, Jézus Krisztus, a második csupán ember, mint Isten és Mária fogadott gyermeke. Ha Jézus Krisztus az emberiség feje, benne képződött, akkor a választottaknak, a Fej tagjainak is szükségképpen Benne kell képződniük. Ugyanaz az anya nem hozhatja a fejet tagok nélkül, sem a tagokat fej nélkül a világra. Így a kegyelem rendjében is a fejet és a tagokat egyazon anya képezi; és ha Krisztus misztikus vagy titokzatos Testének egyik tagját, v.i. egy kiválasztottat más anya képzett volna, mint Szűz Mária, aki a Fejet létrehozta, akkor az nem választott és nem Jézus Krisztus tagja lenne.”
Földi életünk során az édesanya olyan, mint Mária: a világra szüli, táplálja és neveli a gyermekét, majd útjára bocsátja, de továbbra is a szívében hordozza és imádkozik érte. Amikor a gyermek kicsi, az anya Istenről beszél neki, mikor felnő, a gyermekről beszél Istennek.
Egy anya a gyermekét már akkor gyengéden szereti, mikor még csak a szíve alatt hordozza, testet az ő testéből. Egy anyának a gyermeke lehet csúnya, lehet buta, vagy betörő, utcarongya, kiskorú vagy már deresedő, szegény vagy gazdag, mégis szereti, mégis mindig megbocsát.
Egy ember csak addig gyermek, amíg él az édesanyja, a földön senki nem tud úgy szeretni, mint ahogy egy édesanya a gyermekét. A papok is a prédikációikban az anyai szeretettel példálóznak, amikor Isten feltétlen szeretetéről beszélnek.
Nagy misztérium az anyaság, az anyai szív Isten remekműve.
Nincs nagyobb fájdalom, mint amikor egy anya a gyermekét temeti, ez nem természetes a földi élet rendjében.
Nincs nagyobb veszteség, mint amikor egy kisgyerek elveszti az édesanyját. Nehéz árvának lenni, de ugyanakkor mérhetetlen Isten kegyelme: kérés nélkül Mária lesz az Édesanyja, szinte kézzel foghatóan, nagyon mély az árvák és a Szűzanya közötti kapcsolat. Kis Szent Teréznek Mária valóságos, élő személy volt: „Ő inkább Anya, mint Királynő!” – mondta.
Isten éltesse az Édesanyákat, a Nagymamákat, a leendő Édesanyákat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése