(„Isten jelenlétében” - 6.
Lelkigyakorlat a Feltámadásról nev. Lőrinc testvérrel)
"[Isten] nem kér nagy dolgot tőlünk: időnként gondoljon rá, egy-egy pillanatra hódoljon előtte, olykor kérje a kegyelmét, ajánlja fel néha a nehézségeit, máskor köszönje meg neki a kegyelmeket, amelyeket adott és ad munkája közben, nála keressen vigasztalást, amilyen gyakran csak teheti. Étkezés és társalgás közben emelje néha hozzá a szívét: a legapróbb gondolat is mindig nagyon kedves előtte. Ehhez nem kell hangosan kiáltani , hiszen közelebb van hozzánk, mint gondolnánk." (Idézet a Feltámadásról nevezett Lőrinc testvér 9. Leveléből [1] )
"Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában[2], amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Asszony, a te gondod az én gondom. De még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való - a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták -, hívatta a násznagy a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.” Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne." (Jn 2, 1-11)
Jézus jelenlétében vagyunk, Ő mindig jelen van, csak mi erről elfeledkezünk, „mert benne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17,28), életünk Krisztussal el van rejtve az Istenben (vö. Kol 3,3).
Te is ott vagy a kánai menyegzőn, Jézus jelenlétében.
A kérdés:
Te ki vagy?
- Mária, aki észrevette, hogy a fiatal pár szégyenbe kerül, és együttérzően rögtön Jézushoz fordul?
- A Menyasszony? A Vőlegény?
- A násznagy, aki nem tudta a jó bor honnan való?
- Egy szolga, aki Jézus szavára engedelmesen megtölti a korsókat vízzel, habár nem tudja miért?
- Jézus tanítványa?
- Csak egy vendég, aki már megittasodott, és semmiről nem tud?
- Egy kőkorsó lennél?
- Vagy néha szerepet cserélsz?
Jézus nagylelkűen megmenti az ünnepi hangulatot, méghozzá 600 liter jó borral. A menyegző tovább folyik, Jézus nem ünneprontó, nem kezd dicsekedni a tettével, és nem opportunista az Örömhírrel. Azt is mondhatta volna: „Micsoda iszákos társaság, máris elfogyott a bor!” vagy valami ehhez hasonlót. Jézus tud hallgatni is, szeret minket.
_________________________________
[1] Lőrinc testvér 9. Levelének forrása:
Conrad de Meester: Isten jelenlétében, Magyarszék, 2005
_________________________________
[2] Keresztelő Szent János a köréje sereglő egész nép előtt tanúbizonyságot tesz Jézus mellett, amikor a feléje közeledő Krisztus Urunkra rámutat: „Nézzétek, az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit!” A Keresztelő tanúságtételének első eredménye az volt, hogy tanítványai közül ketten Jézus nyomába szegődnek: János és András, Simon Péter testvére. A Jézusnál tett egésznapi látogatása után András először testvérével, Simonnal találkozott, s boldogan viszi őt az Úrhoz, aki rögtön új nevet ad neki: Kéfa, azaz Péter lesz ezentúl a neve. Jézus Galileába indult, s útközben találkozott Fülöppel, aki Andrásnak és Péternek a falujából, Betszaidából való volt. Fülöp nem elégszik meg azonban azzal, hogy maga hisz Jézusban, hanem barátját, Natánaelt is rá akarja vezetni a hitre. Jézus szavait hallva, Natánaelt megrendíti, hogy a Mester az ő életének egy régi eseményére utal, mely valahol egy fügefa alatt történt vele. Ez fölébreszti lelkében a hitet, megvallja, hogy Jézus az Isten Fia, azaz a Megváltó. (vö. Jn 1, 29-51).
A Fülöppel való találkozás után harmadnapra a galileai Kána városában menyegzőt tartottak, melyre Jézust és tanítványait is meghívták, s melyen ott volt Mária is. Kána városa kb. 7 km-re feküdt északkeletre Názárettől. A lakodalmi ünnepségek általában hét napig tartottak. A zsidóknál elő volt írva, hogy étkezés előtt és után bizonyos „tisztulási” mosakodásokat végezzenek, erre a célra volt a kánai lakodalmas házban hat kőkorsó. Mivel egy mérő kb. 40 liternek felelt meg, az egész borrá változtatott víz mennyisége 600 liter lehetett. A „násznagy” nem a mi esküvőnkön szokásos násznagyi szerepet töltötte be, hanem azoknak a szolgáknak a feje volt, akik a vendégek ellátásával, kiszolgálásával voltak megbízva.
________________________________
Itt: - ki volt a Feltámadásról nevezett Lőrinc testvér,
és nemzetközi kisugárzása a lelki életre.
_________________________________
Illusztráció: BIBLIATECA.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése