2010. jan. 19.

A munkamorál változatlan

      Több mint egy hete a tömbházunktól nem messze egy sánc keletkezett, egyre hosszabb és szélesebb. Mélyül is, mert az elején a sánc a rejtélyes munkások derekáig ért, most már csak a fejük látszik ki belőle. Hogy nem régészeti ásatásokról van szó, azt onnan tudom biztosan, hogy gyakran nincs gáz, nincs melegvíz, sőt a hideg vizet is elveszik. Vigasztalásul a szomszéd egy képet küldözget. Ezt a képet, látszik rajta, hogy photoshopos kép:


      Ami méginkább meglátszik ezen a képen, hogy az Óperenciás tengeren túlról való. Nálunk nem történhet meg az, hogy két ember sáncot ás, és nem álldogál körülötte másik hat!!! aki elmélyülten figyeli a többieket vagy a havazást. Mert ma ismét szakad a hó. Lefényképezni nem mertem őket, mert bármilyen gyorsan is tudok szaladni, azért a bakancsom meg-megcsúszik a letaposott hóban.

      Megjegyezném, be jó, hogy van internet, van email, mert másképp egy-egy jó szót nem tudnánk váltani a szomszédainkkal.

1 megjegyzés:

Mirjam írta...

Szokás azzal viccelődni, hogy az utcai munkások számára egyik legnagyobb csapás a lapát elvesztése - akkor nincs mire támaszkodni. :)

Itt is sokszor látom, hogy egy ember dolgozik(vagy úgy tesz), a többiek pedig(6-7) lelki támaszt nyújtva figyelik és drukkolnak :)))