Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok (Jn 15,4)

("Isten jelenlétében" - 4.

Lelkigyakorlat a Feltámadásról nev. Lőrinc testvérrel)

2. fejezet

A lelki élet elsajátításához szükséges gyakorlatok

      6. A lelki életben a legszentebb, legáltalánosabb és legszükségesebb gyakorlat Isten jelenléte: jól érezni magunkat vele, és hozzászokni isteni társaságához, alázattal megszólítani és szeretettel beszélgetni vele mindenkor, minden pillanatban, szabály és mérték nélkül, de főként kísértések, fájdalmak, szárazság, kedvetlenség, sőt hűtlenségek és bűnök idején.

      7. Folyamatosan azon kell lennünk, hogy minden cselekedetünk, különbség nélkül, Istenhez forduló kis beszélgetés legyen, de mesterkéltség nélkül, csak amint a szív tisztaságából és egyszerűségéből fakad.

      8. Minden dolgunkat kellő mértékkel végezzük, ne hévvel vagy kapkodva, ami a zavart szellemet jellemzi. Szelíden, nyugodtan és szeretettel kell dolgozni Istennel együtt, kérni, hogy fogadja szívesen munkánkat, és ezen szüntelen Isten iránti figyelemmel eltiporjuk majd a démon fejét, és kiütjük kezéből fegyvereit.

      9. Munka és más tevékenységek, még olvasás és írás közben is - legyen az akár lelki tárgyú -, sőt többet mondok: külső ájtatosságaink és szóbeli ima közben is, amilyen gyakran csak tudunk, meg kell állnunk egy-egy pillanatra, hogy Istent szívünk mélyén imádjuk, ízleljük őt, ha csak futólag is, mintegy lopva. Mivel tudomásotok van arról, hogy Isten jelen van cselekedeteiteknél, hogy ott van lelketek mélyén és középpontjában, miért ne szakítanátok meg legalább olykor-olykor külső elfoglaltságaitokat, még a szóbeli imát is, hogy bensőleg imádjátok őt, dicsérjétek, könyörögjetek hozzá, neki ajánljátok a szíveteket, vagy hálát adjatok? Mi lehet kedvesebb Istennek, mint ha napjában ezer- és ezerszer így elhagyunk minden teremtményt, hogy visszavonuljunk, és bensőnkben imádjuk őt? Azon túl ezzel lerontjuk az önszeretetet, mely csakis a teremtmények között maradhat fenn, melyektől pedig ezen Istenhez fordulások észrevétlenül megszabadítanak! Tehát nem adhatunk Istennek nagyobb tanúbizonyságot hűségünkről, mint ha ezer- és ezerszer elutasítjuk és megvetjük a teremtményeket azért, hogy egy-egy pillanatra a Teremtőnek örvendhessünk. Ezzel nem azt akarom megkívánni tőletek, hogy egyszer s mindenkorra hagyjátok el a külső dolgokat , ez nem lehetséges; hanem az okosság, az erények anyja, szolgáljon szabályul. Azt mégis elmondom, hogy lelki emberek szokásos tévedése, hogy nem hagyják el időnként a külső világot, hogy Istent bensőjükben imádják és néhány pillanatra békében élvezzék isteni jelenlétét. Hosszú kitérőt tettem; azt hiszem, ez a tárgy megkívánta mindezt a magyarázatot. Térjünk vissza gyakorlatainkhoz.

      10. Ez az imádás mindig a hitben történjék, mivel hisszük, hogy Isten tényleg a szívünkben van, hogy lélekben és igazságban kell őt imádnunk, szeretnünk és szolgálnunk, hogy Ő lát mindent, ami történik és történni fog bennünk és minden teremtményben, hogy nem függ semmitől, hanem tőle függenek az összes teremtmények, és végtelenül tökéletes mindenben. Ő az, aki végtelen kiválósága és feltétlen uralma folytán érdemes rá, hogy övé legyen mindaz, amik vagyunk, és ami létezik az égben és a földön , s amivel kedve szerint rendelkezik az időben és az örökkévalóságban. Az igazság szerint tartozunk neki minden gondolatunkkal, szavunkkal és cselekedetünkkel. Eszerint viselkedünk-e?

      11. Gondosan meg kell vizsgálnunk, mely erények a legszükségesebbek számunkra, melyeket a legnehezebb elsajátítanunk, mely bűnökbe esünk bele gyakran, és melyek bukásaink gyakori és elkerülhetetlen alkalmai. Küzdelem idején teljes bizalommal forduljunk Istenhez, szilárdan tartsunk ki Ő Szent Felsége jelenlétében, imádjuk alázattal, tárjuk fel neki nyomorúságunkat és gyöngeségeinket, kérjük szeretettel kegyelme segítségét. Így megtalálunk benne minden erényt, noha egynek sem vagyunk birtokában.

      Nem, Uram, nem eszerint viselkedek. De nagy vigaszomra szolgál Keresztes Szent János híressé vált mondata: „Ha a lélek keresi Istent, Isten még inkább keresi őt” (Az élő szereteláng)

Ima:

      Istenem, azt mondod, hogy amikor imádkozni akarunk, nem kell feltétlenül szóbeli imákat mondanunk, elég, ha benső imában beszélünk hozzád. Még az sem szükséges, hogy ebben a benső imában egyáltalán szavakat mondjunk, elég, ha szerető szívvel lábad tartózkodunk, téged szemlélünk: előtted térdelve eltölt minket a csodálat, az együttérzés, az odaadás, a dicsőségedre irányuló vágy..., a szeretet, a látásodra irányuló vágy és a szeretet ihlette érzelmek. Ez a lángoló ima, noha néma, igazán kiváló... Az ima - mondja Szent Teréz - nem abban áll, hogy sokat beszélünk, hanem hogy nagyon szeretünk. A te szavaidból is ezt vettem ki...

      Ó Jézusom, hadd szeressem és gyakoroljam mindennap ezt a magányos és titkos imát, azt az imát, amelyben senki más nem lát, csak a mennyei Atya, és amelyben teljesen egyedül vagyunk Vele... titkos, édes beszélgetésben, szabadon és távol mindenki szemétől kiöntjük előtte szívünket.

B. Charles de Foucauld, Meditations sur l’Evangile

_________________________________

Itt: - ki volt a Feltámadásról nevezett Lőrinc testvér,

és nemzetközi kisugárzása a lelki életre.

_________________________________

Forrás, az ima kivételével:

Conrad de Meester: Isten jelenlétében, Magyarszék, 2005