„Növeld bennünk a hitet.” (Lk 17,5)

("Isten jelenlétében" - 1.

Lelkigyakorlat A Feltámadásról nev. Lőrinc testvérrel) 

       1. Először láttam Lőrinc testvért; elmondta nekem, hogy megtérésével Isten egyedülálló kegyelemben részesítette tizennyolc évesen, még világi korában. Azon a téli napon, amint egy levéltelen fát nézett, és arra gondolt, hogy rövidesen újra megjelennek majd rajta a levelek, azután a virágok és a termés, olyan világos képet kapott a gondviselésről és Isten hatalmáról, hogy az azóta sem törlődött a lelkéből. Ez a kép teljesen elszakította a világtól, és olyan szeretetet ébresztett benne Isten iránt, hogy nem is tudná megmondani, vajon növekedett-e benne a több mint negyven év alatt, amióta ezt kegyelmet kapta.

      2. Azelőtt inas volt de Fieubet királyi kicstárnok úrnál, és igen esetlen volt, mindent össze tört.

      3. Kérte, hogy rendbe léphessen, mivel azt hitte, hogy ott majd megfeddik az ügyetlenségéért és a hibáiért, és így feláldozhatja Istennek életét és minden örömét. De rászedte őt Isten, mert csak megelégedéssel találkozott ott; emiatt gyakran mondogatta Istennek: „Rászedtél!”

      4. [Azt mondta], meg kell szilárdulnunk Isten jelenlétében úgy, hogy folytonosan Ővele társalgunk, és szégyenletes dolog abbahagyni a vele való beszélgetést, holmi bohóságok kedvéért. Lelkünket Isten nagyra értékelésével kell táplálni, aminek folytán nagy örömmel tölt majd el, hogy övéi vagyunk. Fel kell éleszteni hitünket. Szánalomra méltó, hogy olyan kevés a hitünk: ahelyett, hogy azt tennénk szabályunkká és irányítónkká, naponta változó, apró-cseprő ájtatossági gyakorlatokkal töltjük az időt! A hit útja az Egyház lelke, és elegendő ahhoz, hogy nagy tökéletességre vezessen minket.

      5. Egészen és teljes ráhagyatkozásban Istennek kell adnunk magunkat, mind az ideigvaló, mind a lelki dolgok tekintetében, és akaratának megvalósításában kell örömünket lelni, akár a szenvedések, akár a vigasztalások felé vezet; annak, aki igazán Istenre bízza magát, mindent egyformán kedvesnek kel találnia! Hűség kell a szárazságokban, melyek által Isten megpróbálja iránta való szeretetünket. Ilyenkor visszük végbe a lemondás és ráhagyatkozás tetteit, melyekből akár egy is sokkal előbbre visz minket.

     6. [Azt mondta], hogy amint nyomorúságokról és bűnökről hall nap mint nap, ahelyett, hogy csodálkozna rajtuk, éppen ellenkezőleg, az lepi meg, hogy nincs ezekből még több, hiszen annyi gonoszság kitelik a bűnös embertől. Imádkozik értük, de mivel tudja, hogy Isten orvosolhatja a bajt, amikor csak akarja, nem bánkódik miattuk tovább.

      7. [Azt mondta], ahhoz, hogy eljussunk az olyan Istenre hagyatkozásig, amilyet Ő kíván tőlünk, figyelmesen kell őrködnünk lelkünk minden megmozdulása fölött, melyek a lelki dolgokban éppúgy megoszlanak, mint a legalantasabbakban. Isten világosságot ad ehhez azoknak, akik igazán vágynak övéi lenni. Azt mondta nekem, hogy ha ilyen szándékom van, felkereshetem bármikor, ne tartsak attól, hogy netán zavarom; ha viszont nem, akkor ne jöjjek többet hozzá.[1]

     Köszönöm, én Uram, én Istenem, a hit ajándékát, és hogy annyi kegyelmet kaptam Tőled egész  életem során ...  ó mily sokat elpazaroltam, ó hányszor voltam hűtlen Hozzád. Bocsáss meg nekem Uram. Segíts felidézni és felismerni ajándékaid, hogy méltóképpen hálát adjak értük. Növeld  bennem a hitet, és maradj velem Jézus, légy mindörökké áldott. Amen.

Ima:

      Ó Uram, ne engedd meg, hogy bűneim elhomályosítsák lelki szememet és ezért téged, jelenlevőt, ne lássalak meg, és szívemben felhangzó szavakat ne halljam meg. Ha a te titokzatos előrelátásod miatt el akarsz rejtőzni, ne vond meg tőlem kegyelmi jelenléted, nehogy emiatt elbágyadva ne tegyem meg, amit meg kell tennem.

      Ó Jézus, maradj velem, mert lelkemben lehanyatlóban van a hit napja és kihűlőben a szeretet buzgósága. Ha elmész, egész lényem sötétségbe borul. Maradj velem, Uram, hogy beteljesítsem vágyamat, eljussak az örök életre és mindörökre veled maradjak.

Louis De Ponte, Meditazioni V. 7,14

(1554-1624), spanyol jezsuita, aszkétikus író

_________________________________

[1]     Joseph de Beaufort, Lőrinc testvér életrajzírója, aki mint fiatal pap gyakran látogatja a kármelita kolostor cipészét, hogy titkát megismerje, tanuljon tőle; és e látogatások eredményeképp hat remekművet szerkesztett Beszélgetések címen. Ez az  Első beszélgetés, 1666. augusztus 3.

_________________________________ 

Itt: - ki volt A Feltámadásról nevezett Lőrinc testvér,

     és nemzetközi kisugárzása az lelki életre.

_________________________________

Forrás, az ima kivételével:
Conrad de Meester: Isten jelenlétében, Magyarszék, 2005