A szentek polgártársai és Isten családjának tagjai vagyunk

      Sokan felteszik a kérdést: Bocsássak meg azok után, amit velem művelt 1 - 20 ... éven keresztül, azok után, hogy tönkretette az életem? Igen, mindazok után, ha nem akarod, hogy továbbra is tönkretegye az életed. Nem az szenved, akire haragszanak, akire neheztelnek, hanem aki neheztel. A Szentlélek segít, ha meg akarsz megbocsátani. Ha csak a magad erejére támaszkodsz, nem tudsz megbocsátani. Ha a megbocsátás mellett döntesz, akkor már nem vagy a magad erejére hagyatva, a Szentlélek ott van veled, add át magad Neki, és ő megadja a szükséges természetfölötti kegyelmet.

      A neheztelésnek a gyümölcsei rothadt gyümölcsök: keserűség, kétségbeesés, depresszió, lázadás, mindennek a megkritizálása, gyűlölet. Ezek a gyümölcsök nem Istentől vannak, hanem az ördögtől és tőlünk, a kísértések forrása bennünk van. Amint említettem, van erre a gyógymód. Amint említettem előző bejegyzéseimben, az első lépés az lenne, hogy szembenézünk a cserbenhagyottság, a gyűlölet érzéseivel, és Isten jelenlétében.

      A második lépés a megmásíthatatlan döntés lenne, hogy leteszünk minden neheztelést és megszabadulunk a rothadt gyümölcseitől. Talán fel sem fogjuk, milyen mély érzelmi problémát okozhat a neheztelés, megmérgezi az életünket, pszichikai és fizikai problémákat okozhat, magyarán: megbetegszünk. És még jó, ha nem okozunk mi is másoknak problémákat. Aki neheztel és nem akar megbocsátani Isten segítségével, az hatalmat ad az ördögnek arra, hogy megkötözze. Az apostolok Pünkösd után felismerték ezt az igazságot, nem kategorizálták a betegségeket, hanem MIND az ördög művének tartották, ez egyszerű és érthető a Szentírásban:

      „Miképp kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. S ő ahol csak járt, jót tett, meggyógyította az összes ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten.” (ApCsel 10,38)

      Kiválasztottak vagyunk mi keresztények, Isten gyermekei. A mennyei Atya minden lelki áldással megáldja gyermekeit. De ezek az áldások nem tudnak életünkben megvalósulni, ha nem bocsátunk meg.

      „Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki a mennyeiek között Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket. Mert őbenne választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte. Szeretetből eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által - akarata és tetszése szerint - fogadott gyermekeivé legyünk; hogy magasztaljuk felséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket.” (Ef 1,3-6)

      Tehát felismertük sebeinket, érzelmeinket, és döntünk. Hogyan? ahogy maga Jézus Krisztus, Isten Fia tette:

      „Mert erre vagytok hivatva, hiszen Krisztus is értünk szenvedett, példát adva nektek, hogy kövessétek nyomdokait.” (1Pét 2,21)

     Jézus a kereszten megbocsátott kínzóinak, sőt imádkozott értük:

     „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” (Lk 23,34)

      Amikor átimádkoztam a szenvedés-történetet, kezdetben nehéz volt megértenem ezt a részt:

      „Aztán odébbment, úgy egy kőhajításnyira, és térdre borulva imádkozott: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” Megjelent neki az égből egy angyal, és megerősítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. Verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre.” (Lk 22, 41-44)

      Óriási szellemi - lelki távolság az a kőhajításnyi Jézus és az alvó apostolok közt! Jézus szenved, vérrel verejtékezik, és imádkozik az Atyához. A szenvedés kelyhéről és az Atya akaratáról van szó, itt is Jézus imáiban első helyen az Atya szerepel, észrevettem, itt már nincs szó az emberekről egyáltalán. Jézus imáját meghallgatta-e a mennyei Atya, válaszolt-e Jézusnak? IGEN!!! Szent Pál felismerte ezt az igazságot:

      „Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” (Fil 2,8-11)

      A választott nép, és általuk minden nép, nem tudta, hogy Isten az Atya. Jézus azért jött, hogy kinyilatkoztassa Istent, mint Atyát. Jézus földi életében állandó bensőséges kapcsolatban volt az Atyával, mindig az Atya volt az első helyen:

      „Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett.” (Jn 17,3-5) „Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17,21)

      Fogadjuk el önmagunkat, mint Isten gyermekeit, az Ő mesterművei vagyunk. Akkor is, ha egész életünket egy szóval tudnánk elintézni: kudarc. Isten azonban így szólít meg téged: „Fiam!”, „Leányom!”. Ha megbocsátasz, megváltozol, Isten áldása leszel mások számára, csak úgy sétálgatsz a jótettekben, ezt még a közvetlen környezeted is felismeri.

   „A végtelenül irgalmas Isten nagyon szeret minket, Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat is - így kegyelemből kaptuk a megváltást; feltámasztott minket, és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett minket, már nem vagyunk idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai. Isten alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk” (vö. Ef 2,4-10)

      Azt mondod, te szereted Istent? Akkor döntsél, ne a te igazságaidon, sérelmeiden rágódj, bocsáss meg mindenkinek, önmagadnak is, a szeretet nem mindig jár érzelmekkel, hanem az akarat aktusa. Ha te okoztál kárt másoknak, próbáld meg helyrehozni.

      Tehát felismerted fájdalmas érzelmeid, nehezteléseid, és döntöttél. A harmadik lépés lenne: csatlakozás egy jézusi közösséghez, de erre visszatérek majd a következő bejegyzésben.

      Imádkozhatsz ilyenformán, vagy ahogy a Szentlélek indít:

      

      „Úr Jézus Krisztus! Te vagy az egyetlen Út az Atyához. Meghaltál értem a kereszten, a bűneimért, és feltámadtál a halálból. Bánom bűneimet és megtérek a Te segítségeddel. Megbocsátok mindazoknak......................... akik nem szerettek engem, megbántottak, elutasítottak, és hiszem, hogy te is megbocsátasz nekem. A te Atyád az én Atyám, az én lakóhelyem a menny, a te családod az én családom. Köszönöm Uram. Amen”

      Légy Isten szabad gyermeke, menj az Atyához: minél hamarabb tedd le bűneidet egy őszinte szentgyónásban. Sok esetben fizikai gyógyulás is követi a szentgyónást, nem csak lelki gyógyulás. A neheztelés bűn, elszakít Istentől, nem leszel a szentek polgártársa! Az Atya szeret engem, téged, mindenkit, de Ő nem csak Szeretet, hanem Igazság is.

Ima:

Miatyánk...