Elhagyom ezt a házat...

      Egy keresztény közösségben, ha Isten a cél, akkor egymás közt szeretet van. Amit Istenért tesznek, azt a felebarátért teszik, és amit a felebarátnak tesznek, azt Istenért teszik. Így lesznek Isten jó illatú virágoskertje. Egy jó közösség az ördög célpontja, nagyon sokat kell imádkozzanak és gyakorolják az alázatosságot, különösen a közösségvezetők, másképpen Isten nem lesz közöttük, az emberek szemében pedig negatív példakép lesznek. Ezért van az, hogy látjuk egy-egy ilyen közösség tagjait napi szentmisén ájtatoskodni, de tudjuk, hogy csupa intrika, rágalom, szeretetlenség uralkodik abban a közösségben, Jézus már rég otthagyta őket. Egy világi klubtagság is többet ér, mint egy ilyen közösséghez tartozni, de az is igaz, sokan kilépnek és újak sem mennek közéjük többet. Csak egy jó közösségben lehet megtapasztalni a mennyei Atya szeretetét, gondoskodását, és hogy elfogadottak vagyunk Jézus Krisztusban. Egy rossz közösségben kitartani a lelki embernek, depresszióhoz vezethet, jelenlétünkkel nem biztos, hogy jót teszünk a közösségnek, ott kell hagyni, Isten már amúgy is kivonult közülük.

      Nagy a vezetők felelőssége, ők a pásztorok, Isten számon kéri a juhok lelkét rajtuk. Olyanok kell legyenek, mint Jézus, a Jó Pásztor:

      „Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett. Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van és egy eltéved közülük, nem hagyja ott a hegyen a kilencvenkilencet, és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet? Ha aztán sikerül neki megtalálnia, bizony mondom nektek, annak jobban örül, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek.” (Mt 18,11-13)

       Minden tag lelke Isten előtt végtelen értékű, és jobban oda kell figyeljen a vezetőség azokra, akiknek több gondoskodásra és szeretetre van szükségük, amíg megerősödnek a közösségben, a szolgálatban.

      Kirívó esetek is vannak. Az egyik nagyvárosban indult egy jó családi imacsoport, beköltöztek a plébániára. A pap állandóan az egyik feleség „nagy szentségét” dicséri nyilvánosan, a többi mintha nem is létezne, és még figyelmeztetni sem lehet a papot, hogy a családban egyre több miatta a veszekedés, és az imacsoport vezetője nem az illető feleség, akinek ez az állandó dicsérgetés lételeme lett. Itt már egyeseknél nem Isten a cél. Az imacsoport megosztott lett, ha Isten közbe nem lép, meg fog omlani. Nyilvánvaló az ördög mesterkedése és az alázat hiánya.

      „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal.” (Jn 10,11-13)

      A világ szelleme nagyon sok közösségben jelen van. Ha egy politikus, egy gazdag ember, egy diplomás, egy vezérigazgató fordul az Egyházhoz, rögtön meghallgatást nyer, de az árva, a szegény, az özvegy nem, és még jó, ha meg nem tapossák, elesettségében még nem rúgnak egyet rajta, mert nem egy ilyen eset is történt már. Mindez taszít, ne csodálkozzunk hát azon, ha szidják az Anyaszentegyházunkat miattunk. Nem az a nagy, aki az emberek szemében nagy, hanem aki Isten szemében nagy. Lisieux-i Szent Teréz nővérei sem akarták elhinni, hogy boldoggá avatják, hiszen „nem tett semmit”.

       De ma sincs másképp sok közösségben, plébánián:

      „Testvéreim, Urunk, a megdicsőült Jézus Krisztus hitét ne személyválogatással tartsátok. Ha közösségetekbe belép egy férfi pompás öltözékben, aranygyűrűvel az ujján, és belép egy szegény is elnyűtt ruhában, figyelmetek a pompás öltözékű felé fordul, és így szóltok hozzá: „Foglalj itt kényelmesen helyet.” A szegénynek meg azt mondjátok: „Állj oda oldalra!” Vagy: „Ülj ide zsámolyomhoz!” Nem volt részrehajló ítéletetek? Nem gonosz gondolatok alapján ítéltetek?” (Jak 2, 1-4)

      Szent Fausztina nővér a Naplójában arról is beszél, hogy Jézus el akarja hagyni a házat, mert a ház lakói nem úgy viselkednek, ahogy hivatásukhoz méltó lenne, ahogy megfogadták Istennek. Nagy lelki erő és bátorság kell ahhoz, hogy egy vezetőt vagy egy társat figyelmeztessünk a bűneikre, mert bosszút állhatnak.

43 Egy alkalommal két nővért láttam a pokol útján. Kimondhatatlan fájdalom szorította össze a szívemet. Imádkoztam értük Istenhez. - Jézus így szólt hozzám: ,,Menj a főnöknőhöz, s mondd meg neki, hogy ez a két nővér súlyos bűnalkalomban él.” A következő napon elmondtam ezt a főnöknőnek. Az egyik nővér azóta újra buzgó, a másik még nagy küzdelmeket áll ki.

44 Egyik nap azt mondta Jézus: ,,Elhagyom ezt a házat... mert olyan dolgok vannak benne, melyek nem tetszenek nekem.” A Szent Ostya kijött a tabernákulumból, s megpihent a kezeimben, én pedig örömmel tettem vissza az oltárszekrénybe. Ez újra megismétlődött. Én ugyanúgy tettem, mint azelőtt. Mikor harmadszor is megismétlődött, az Ostya átváltozott az élő Úr Jézussá – és Jézus így szólt hozzám: ,,Nem maradok itt tovább.” Nagy szeretet töltött el Jézus iránt, s így szóltam: ,,De én nem engedlek el Téged ebből a házból!” Jézus eltűnt, s az Ostya itt pihent a kezemben. Újból visszahelyeztem a kehelybe, s becsuktam a tabernákulumot. És Jézus itt maradt velünk. Három napig igyekeztem jóvátételi imát mondani.

45 Egyszer ezt mondta nekem Jézus: ,,Mondd meg az általános főnöknőnek, ebben a házban... olyasmi történik..., ami nem tetszik nekem, s ami nagyon bánt!” Ezt nem mondtam meg rögtön az anyának. Ekkor olyan nyugtalanságot bocsátott rám az Úr, hogy nem várhattam tovább. Írtam mindjárt a generális anyának, s nagy béke szállt a lelkembe.

      Egy jó közösségért imádkozni kell, és sokszor hordozni a szeretetlenség keresztjét. Isten mindenkinek, akinek szívében vágy él jézusi közösséghez tartozni, Isten meg fogja adni. Mert Jézus azért jött, hogy életünk legyen, és bőségben legyen, ez az Ő szent akarata.

Ima:
Miatyánk...