- A 65-iket! – kiáltotta közbe valaki.
- Bocsánat, a 65-ik házassági évfordulójukat ünneplik!
A nőt degradálták, de a nő segítségével. Ma már egy láncfűrész-reklámon is ott díszeleg egy alig-felöltözött nő. Az érzékiség megkerüli a tiszta érzelmeket, ezt sugározzák a médiák, a közvetlen környezet. Szép testek a reklámokon, a filmekben, szépek a szabadszerelem tizenéves hívei, de amikor a fiúk már elhagyták a 25-30 évet és családalapításra gondolnak, többet már nem kell nekik a könnyűvérű nő, hanem a tiszta, a szűz, a házias, sőt a vallásos lány az ideáljuk – nem akarnak leendő gyermekük anyján más férfiakkal is osztozni. Ez van beírva a férfi szívébe, mindegy a Föld melyik sarkában él. A fiatal lányok ma hódítani akarnak több-kevesebb sikerrel, mint a sztárok, ezt látják-tapasztalják, és ez megrendítő. Nagy a felelőssége a szülőknek, a tanítóknak, a társadalomnak. A biológiai óra a nő számára sokkal vészesebben ketyeg, a gyermekáldást Isten meg is tagadhatja tőlük, és akkor hiábavalóságnak érzik az életüket, mint hogy az is lesz család nélkül. Valójában Isten előtt nincs elrontott élet, csak megátalkodottság, hiszen Jézusban minden lehetséges, Ő azért jött, hogy megmentse ami elveszett.
Milyen érdekes, hogy ma az olvasmány és az evangélium két özvegyasszonyról szólt: a szidoni Száreptában élőről, akitől Illés próféta elkérte az utolsó maréknyi lisztet, és arról, aki a legtöbbet dobta a perselybe, a minden vagyonát jelentő két fillért.
És íme, ma még együtt van ez az idős házaspár az oltár előtt!
A zsoltáros szerint „Éveinknek száma legföljebb hetven, s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig. Ebből is a legtöbb betegség, hiú fáradozás; gyorsan elszállnak, hamar végük szakad.” (Zsolt 90.10)
Az egyház ma is Máriát, Jézus anyját állítja példaképül minden nőnek. Mária az igazi nő, az igazi anya. Egyházunk parancsai az Isten parancsai, életet adnak, sőt hosszú életet már itt a földön. A szentségi házasságban jelen van a gondviselő Isten.
„Fiam, ne feledd el a tanításomat, parancsaimat őrizd meg szívedben! Mert hosszú életet hoznak neked, szerencsés éveket s boldogulást. Szeretet és hűség ne hagyjon el soha, kösd a nyakadba, és írd fel a szíved táblájára. Ne tartsd magadat bölcsnek, inkább féld az Urat és kerüld a rosszat! Javára lesz ez a testednek, üdítő balzsam a csontjaidnak.” (Péld 3.1-3, 7-8)
6 megjegyzés:
Amen.
Igaz, amit leírtál. Nem lehet eleget beszélni manapság a házasság szentségéről, az igazi kitartó szerelem értékéről.
A fiatalkori szerelem átalakul idővel kölcsönös megbecsüléssé, szeretetté, bizalommá. Az együtt letöltött évek folyamán, már 50 év házasság után annyira hasonlítanak egymáshoz gesztusokban, elvekben, arckifejezésben, hogy sokszor testvéreknek látom őket, így még inkább lehet szeretni őket. Nagyon meghat, mikor egy-egy idős házaspár karonfogva vagy kézenfogva és egymást támogatva, sétálgatnak délutánonként, felérnek egy mély prédikációval.
Van, amikor valaki az életével többet mond, mint szavakkal lehetne... Lehet manapság lebecsülik a házas hivatást, és ezért kezelik könnyelműen. Emlékszem küldted egyszer "Jézus keresztútja a családban" Nagybőjt idején. Megmaradt ez a részlet:
"Keresztre szegezettnek lenni egyenlő azzal, hogy elkötelezettnek lenni. Véglegesen, egymáshoz szegezetten férj és feleség, mint Jézus és a kereszt. A ,,nincs visszaút” legfőbb biztonsága. A megtartó szeretet legnagyobb erőforrása."
Mindig meghatódom, amikor olyan fiatalokkal találkozom, akik "kilógnak a sorból". Van remény egy szebb és jobb jövőre:))) Egyszer azt hallottam rég-rég egy prédikációban, hogy az apa a család papja, Krisztust jelképezi és a biztonságot, de az anya a szív a családban, a gyerekek az édesanyjuk szívén keresztül látják és tapasztalják meg Istent, tanulnak meg szeretni, imádkozni, megbocsátani... amilyen az anya, olyan a család. Ha Isten éltet engem, akkor nagyon remélem, hogy látni fogom gyerekeid fotóit is, már most szerencsés gyerekeknek nevezhetők:)))
Már régi vágyam, hogy elmenjek a Csíksomlyói búcsúra és találkozhassunk :) Idén nem sikerült, de talán a jövőben, ha Isten is úgy akarja :)
Ez hosszú és fáradságos út, nagy ádozattal jár, nem csak anyagilag. Ekkora tömegben és minden fajta ember közt, csak a cél kell legyen a fontos, mert ha nem, elveszel:))) Ez Mária búcsú, gyónni, áldozni, teljes búcsút nyerni ... és vágyni arra, hogy a Szentlélek eltöltsön, mint a Szűzanyát: amikor csak egyszerűen köszönt Erzsébetnek, betelt Szentlélekkel ő is, és a méhében levő János is. Láttad a videókon, kirakos vásár is van, magyarkodás, nagy a zaj, nekem még most is közben tömegiszonyom lesz. Találkozni a Nyeregben szinte lehetetlen, csak előtte vagy utána:))) Isten velünk, ki ellenünk. Várlak.
Megjegyzés küldése