2010. jún. 8.

Suszterszék [4]


      Egy szent olyan, mint a Hold, amely a Nap fényét tükrözi vissza, jel és útmutató. Nem a Hold a célunk, hanem a Nap. Minden ember egyedi, és Istennek egyedi célja van vele. Amikor egy Rendben a gyökerekhez való visszatérést tűzik ki célul, akkor valójában a gyökér nem valami, hanem valaki: Jézus Krisztus, az élő Isten Fia. Isten nem azt fogja tőlem számon kérni, miért nem lettem Avilai Szent Teréz. Elnézem, ahogy a kisgyerekek a homokozóban kis formákat raknak maguk köré nagy türelemmel, megszárad, szétporlik és kezdik elölről. Isten is ilyen türelemmel bánik velem, én is egy ilyen Isten által eltervezett formát kell öltsek, de amikor halálom után Isten „a formát” rám teszi, egyszerűen szétzúz, ha nem az Ő szent akaratát kerestem, nem váltam azzá, amivé Ő eltervezett engem.
      Ma a keresztények sokat dolgoznak Istenért, de nem Isten művén, ez óriási különbség.  Én is Isten műve, a Szentlélek temploma vagyok, de ezt a templomot fel is kell építeni szenvedéssel, alázattal, szeretettel, mások szolgálatával, másképp csak névleges kármelita maradok, nem lesz bennem együtt érzés embertársaim iránt, nyilvánvalóan Istent sem szeretem akkor. Szenvedni csak ez a rövid földi élet van, boldognak lenni pedig ott az egész örökkévalóság. A kereszt jelen van minden formában, csak fel kell venni naponta, és követni Jézust. Ma is erről ismerszik fel, ki szereti igazán Istent: az aki nem veti meg a szegény, elkeseredett embertársait, aki maga is tud külsőleg és belsőleg türelemmel szenvedni, van benne együtt érzés, a bajba jutott kicsinyeknek nem azt mondja: keresd önmagadban a hibát, és azzal hátat fordít nekik. Isten őrízzen az ilyen „tökéletes” keresztényektől, több kárt okoznak az Anyaszentegyháznak, mint az ellenségei.
      Vannak akik szenteknek akarnak látszani. Szenteknek is látszanak.
      „Tőlünk az Úr csak két dolgot kíván: azt, hogy szeressük Ő Szent Felségét és szeressük embertársunkat. Ezt a kettőt kell megvalósítanunk, s ha e két parancsot tökéletesen teljesítjük, akkor egyesülve vagyunk vele. De amint mondtam, mennyire messze vagyunk attól, hogy ezt a két dolgot úgy tegyük meg a mi nagy Istenünknek, amint azt illik megtennünk. Adja meg nekünk Ő Szent Felsége azt a kegyelmet, hogy megérdemeljük ez állapotnak elérését; mert rajtunk múlik; csak akarnunk kell.
      Arra vonatkozólag, vajon megtartjuk-e ezt a két parancsolatot, nézetem szerint a legbiztosabb jel az, ha teljesítjük a felebaráti szeretet kötelmeit. Mert hogy szeretjük-e Istent vagy sem, azt nehéz megmondani, bár erre vonatkozólag is vannak nagyon biztos jelek, amelyekből megérthetjük, hogy igazán szeretjük Őt: ellenben azt nem kell soká kutatnunk, hogy szeretjük-e embertársunkat. Legyetek meggyőződve, hogy minél jobban haladtok előre ez utóbbiban, annál jobban fogtok haladni az Isten iránti szeretetben is.” (A belső várkastély, Az ötödik lakás, III. fejezet)
      Szent Józsefről nevezett Maria -Teresa anya (1855. jún.19 – 1938. szept. 19) Szent Terézia anyánk méltó lánya volt, egy igazi kármelita. Elolvastam az önéletrajzát. Az ő kármelita hite nem kényelem és turizmus, misztikus hedonizmus a világ szenvedései közepette, hanem önzetlenül gondoskodott azokról, akikkel senki sem akar törődni: az elhagyott gyermekekről és az öregekről. Ma Böjte Csaba atya az, akiben ugyanez a szeretet lobog, és ő Assisi Szent Ferenc fia.
      A struccpolitika nem üdvözít.
      Maria-Teresa anya, világi nevén Anna Mária Tauscher van den Bosch, egy református család elsőszülötte, nagytatája református lelkész volt, ő is keresztelte meg. Maria-Teresa anya sok megpróbáltatás után katolizált.
      Már kiskorában szeretette a szegényeket, mennyire fontos a szülői példa!!! „Sandow-ban anyám magával szokott vinni, ha betegeket látogatott, aminek én nagyon örültem. A szegények nyomorúsága és nélkülözése olyan erős részvétet keltett bennem, hogy bár hat éves korom óta nem jártam a szülőfalumban, még ma, annyi év után is emlékszem a nevükre és a házaikra, igen, azokat a szegényes kunyhókat és a mocskot most is úgy látom magam előtt, mintha az előbb léptem volna ki tőlük.” Egész életében szerette a szegényeket, akárcsak édes Jézusunk. Magyarországon is letelepedtek, 1908-ban nyitották meg az első otthont, erre így emlékszik vissza önéletrajzában: „Boldognak mondom magam, hogy a magyarokban az egyik legnemesebb és leghűségesebb nemzetet ismerhettem meg.” Bár ma is úgy lenne, én Uram, én Istenem.
      Keresztekkel és csodákkal teletűzdelt életútja volt. Avilai Szent Teréznek jó szentenciaszerű kijelentései vannak: „Mert a szeretet nem képes tétlenül maradni.” (A belső várkastély, Az ötödik lakás - IV. Fejezet). Maria-Teresa anya nem is maradt tétlen egy pillanatig sem, a hite és szeretete hegyeket mozgatott. 2006 május 13-án a hollandiai Roermondban avatták boldoggá. A személyének tulajdonított csodák dekrétumát 2005-ben adták ki.
      Önéletrajza megtalálható itt:
      A könyv előszavában Kármel Királynőjéről nevezett fr. Finian Monahan általános rendfőnök OCD így méltatja a könyvet:
      „Nagy örömmel üdvözlöm Maria-Teresa Tauscher van den Bosch anya önéletrajzának új kiadását. Isten szolgálója, aki lénye legmélyéig kármelita volt, valóban rendkívüli módon sugározta szíve gazdagságát az apostoli elhivatottságban, mellyel az elhagyatott gyermekek és idős emberek között tanúságát adhatta Krisztus Szíve mérhetetlen szeretetének. Példaszerűen valósította meg az általa alapított közösség ideálját: a bensőségesség, az imádás és a Jézus Szíve iránti elhivatottság életét, hogy általa tapasztalhatóvá váljék a mindent magához ölelő, különösen a legkisebbek és legnyomorultabbak iránti szeretet lüktetése és az Ő Misztikus Testének éppen a legelfeledettebb tagjai iránti irgalmasság, részvét és önzetlen segítség belső késztetése.
      Gyermekeiért és öregjeiért ő maga szegény lett, és mindenáron szegényen akart élni. De Isten megáldotta az ő szegénységét, és az Úr alázatos koldusa megélhette azt az örömöt, hogy hosszú élete során megsokasodtak öregotthonai és a gyermekei számára létrehozott Szentt József otthonok. Németország, Hollandia, Olaszország, Svájc, az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Magyarország fogadta be leányait, akiket Maria-Teresa úgy küldött szét, hogy egyedüli gazdagságuk a hit, az isteni gondviselésre hagyatkozás, az árvák, elhagyottak és idős emberek iránti elhivatottság vágya volt. S mindenütt virágzott a kegyelem csodája, mely magukban a küzdelmekben és nehézségekben kísérte a rendalapító és a szeretet apostola életének minden lépését, ez a csoda, melyet imáival, vezekléseivel és Szent Józsefbe vetett rendíthetetlen bizalmával Sittardban valósított meg.” (...)

      „Amikor tehát alamizsnát adsz...” (Mt 6.2) „Te amikor imádkozol...” (Mt 6.6) „Te, amikor böjtölsz...” (Mt 6.17) Isten elvárja tőlünk, hogy alamizsnálkodjunk adományozással is, például bankon keresztül. Böjte Csaba atya is sok kis adományból tart el ma 2000 (kétezer) gyereket, és sok más megbízható alapítvány van a szegények megsegítésére. Apró cseppekből lesz a zápor.
Boldog Maria-Teresa anya néhány rövid, tömör mondása,
ezt szellemet akarta nővéreinek átadni:
      Mindenkiben Istent lássuk, mindenkiben Istent szolgáljuk, mindenkiben Istent szeressük!
      Az Isteni Szívről nevezett igaz kármelita nővér a vigasztalás és béke angyalaként menjen le a Kármel magasáról a fájdalmakkal terhelt, békét nélkülöző emberek közé.
      Jézus Szentséges Szíve, melyet Isten végtelen atyai szeretete ajándékozott az embereknek, kimeríthetetlen kincsünk volt és marad. Ebből merítsünk mindig szeretetet, hogy továbbadhassuk nővértársainknak, embertársainknak!
      Istenen kívül ki mondhat igazságos ítéletet valamely lélekről? Hiszen ehhez ismerni kell az illető természetét, örökölt terheltségét, családi körülményeit stb. Ha mindezt átgondoljuk a kegyelem fényében, többé nem ítélkezünk keményen másokról.
      Igen kevéssé vesszük hasznát, ha úgy vagyunk birtokában a regulának, hogy nem törekszünk buzgón szellemének magunkévá tételére.
      Az isten- és felebaráti szeretetnek az a belső parancsa, melyet a Szentlélek olt bele az emberi szívbe, hivatásunk betöltésében többet ér minden külső szabályzatnál.

      Boldog Maria -Teresa anya napi imája:

      Ó, Uram, szegénységet, tisztaságot és engedelmességet fogadok Neked - magamat egészen a lelkek megmentésére szentelem - önmagam mélységes megsemmisítésére - a Te isteni akaratoddal való legtökéletesebb azonosulásra, valamint Isten és a felebarát legelmélyültebb szeretetére törekedve. Ó, Uram, add, hogy ezzel a szeretetlánccal örökre összeforrjak édes Szíveddel, és e földön mennyei Anyám gyermeke lehessek.
____________________________

Boldog Maria -Teresa anya, könyörögj érettünk!

-----------------------------------------------------------
- Suszterszék [1] - Az ima, az alamizsna és a böjt
- Suszterszék [2] - Adakozás
- Suszterszék [3] - Jót tenni
- Suszterszék [4] - Mások szolgálata
- Suszterszék [5] - Az imádság célja
- Suszterszék [6] - Külső és belső békesség
- Suszterszék [7] - Aszkétika és misztika
- Suszterszék [8] - Természetfölötti erények
- Suszterszék [9] - Részesedés Isten életéből
- Suszterszék [10] - Megtisztulás útja
- Suszterszék [11] - Erkölcsi erények
- Suszterszék [12] - Egyesülés útja
- Suszterszék [13] - Természetfölötti ima
- Suszterszék [14] - A böjtről

2010. jún. 6.

Imádkozzunk Magyarországért

      Azt mondja nekünk édes Jézusunk Szent Pál által, hogy "Ha van ennivalónk és ruhánk, elégedjünk meg vele." (1Tim 6.8) Ma már egyeseknek ez sincs meg, viszi a víz. Megéltem egy nagy árvizet elemista koromban, a Maros kilépett a medréből, a tömbházakban az első emeletre is feljött a víz... és mikor visszahúzódott, egy édeskés emelyítő szag maradt utána hetekig, átjárt mindent...és semmink sem maradt épen, csak a tető a fejünk fölött. Majd 2004-ben Erdély szerte, ismét, a Gyimesekben földcsuszamlásokkal tetézve, hogy sok család az erdőben lakott kisgyerekestől hónapokig, a szabad ég alatt... keresztek és szenvedés. Isten azért teremtett minket, hogy segítsünk, ha nem is tudunk jelenlétünkkel, akkor az imáinkkal: az árvíz által sújtottakért, a veszélyben levőkért, a katonákért… mindenkiért, aki csak ebben a helyzetben valamilyen módon jelen van.

Most segíts meg Mária, Óh irgalmas Szűzanya! Keservét a búnak-bajnak, eloszlatni van hatalmad! Hol már ember nem segíthet, a Te erőd nem törik meg... Hol a szűkség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy! Most segíts meg Mária, óh irgalmas Szűzanya!


Forrás: mno.hu
  A borsodi Felsőzsolcáról 861 embert kellett kitelepíteni, eredménytelen már a védekezés. Katonai teherautókkal hozzák ki az embereket, majd busszal Miskolcra szállítják őket. Országosan több mint 3600 embernek kellett elhagynia otthonát. Felsődobszára és Nagykinizsre 400 rendőrt vezényeltek, közvetlen veszélybe kerültek az emberek. Budapesten elrendelték a harmadfokú készültséget a Duna vízszintjének emelkedése miatt. Nyolc megyében van érvényben a kormány által kihirdetett veszélyhelyzet.


(...)
Budapesten szombat éjjel életbe lépett a harmadfokú készültség.

(...)
Háromezer katona a gátakon...
(...)
Közvetlen veszélybe került Felsődobsza és Nagykinizs lakossága:

Négyszáz rendőrt vezényeltek azonnali védekezési munkára a Borsod megyei Felsődobsza és Nagykinizs településekre, mert a megáradt Hernád miatt megközelíthetetlen település lakossága veszélybe került – közölte az árvízi védekezésre kinevezett miniszteri biztos szóvivője vasárnap délelőtt.


A teljes cikk itt olvasható:
http://erdely.ma/magyarorszag.php?id=69834&cim=kozvetlen_veszelyben_az_emberek_nem_tudnak_mar_vedekezni_video

Közben a jóindulatű emberek összefogni készülnek:

A cikk alján látható táblázatban majd követni lehet, beérkezett-e a pénzünk, és majd bizonyára az elszámolás is követhető lesz.

http://erdely.ma/adomany.php?ad_id=4

Most rajtunk a sor, erdélyieken, hogy segítsünk:

Gyűjtés a magyarországi árvízkárosultak számára

Hetek óta megrendüléssel követjük a magyarországi árvízi helyzetet és együttérzünk a vészhelyzetbe került embertársainkkal. Elevenen él bennünk a 2005. évi udvarhelyszéki árvíz borzalma, amelyet anyaországi nemzettársaink példátlan segélyezési hullámmal igyekeztek enyhíteni. Most rajtunk a sor, hogy lelkiismeretünkre hallgatva az árvízkárosult magyar testvéreink segítségére siessünk!

A széleskörű segélyezés megszervezése érdekében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Gondviselés Segélyszervezet a Nemzeti Összetartozás Napján szervezetközi együttműködést hozott létre. Megkezdtük szervezeteink emberi és tárgyi erőforrásainak a mozgósítását. Az első önkéntes csapataink részt vesznek a helyszíni árvízi védekezésben. Tisztelettel várjuk további erdélyi társadalmi szervezetek, intézmények, valamint egyházaink bekapcsolódását segélyezési együttműködésünkbe!

Adományszervezési akcióinkkal pénzsegélyeket gyűjtünk, továbbá hasznos természetbeni adományok (pl. épületanyag) felajánlását is várjuk. A rendelkezésünkre bocsátott anyagi javak célbajuttatását a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal és a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel együttműködve biztosítjuk. Az adományok rendeltetésszerű hasznosításáért felelősséget vállalunk, és ennek nyilvánosságát biztosítjuk.

A segélyezési terveinkről és a felajánlások részleteiről a (004)0732340981-es telefonszámon (Szabó László), valamint az arviz2010@gmail.com elektronikus postafiókkal állunk az érdeklődők rendelkezésére.

A pénzbeli felajánlások fogadására a Gondviselés Segélyszervezet kizárólagosan e célra nyitott és elkülönítve, közös felügyelet alatt kezelendő bankszámláit használjuk.

EMNT, MIT, EMI, Gondviselés Segélyszervezet

Kolozsvár, 2010. június 4.

BANKSZÁMLA-ADATOK:
– bankszámla-tulajdonos:
Gondviselés Segélyszervezet (románul: Asociaţia Gondviselés Segélyszervezet)
– adószám (CUI): 23481515
– számlavezető pénzintézet (románul): Banca Transilvania Sucursala Cluj-Napoca
– Swift-kód: BTRLRO22
– számlaszámok:
RON: RO92BTRL01301205I2145400
HUF: RO83BTRL01312205I2145400
EUR: RO19BTRL01304205I2145400
USD: RO03BTRL01302205I2145400




2010. jún. 5.

A rabbi ajándéka


      Egy kolostorra nehéz idők jártak. A valaha hatalmas szerzetesrend a tizenhetedik-tizennyolcadik század meg-megújuló szerzetesellenes mozgalmai és a tizenkilencedik század fokozódó elvilágiasodása nyomán sorra elvesztette fiókintézményeit, s tagsága oly mértékben megfogyatkozott, hogy végül csak öt barát maradt a lepusztult anyakolostorban: az apát és négy társa, valamennyien hetven év fölöttiek. A rend vitathatatlanul kihalásra ítéltetett.

      A monostort környező sűrű erdőben megbújt egy kis kunyhó, amelybe időnként a közeli városban működő rabbi húzódott vissza egy kis remeteéletet élni. Az imádságban és elmélkedésben töltött sok-sok év során az öreg szerzetesekben kifejlődött egyfajta hatodik érzék, úgyhogy azonnal tudták, mikor vonul remetelakába a rabbi.

      - Itt a rabbi, megint az erdőbe jött a rabbi - adták tovább egymásnak ilyenkor suttogva a hírt. Egyszer aztán a rendje haldoklása miatt emésztődő apátnak eszébe jutott, hogy ellátogat a kalyibába, s megkérdezi a rabbit, nem tudna-e egész véletlenül valami tanácsot adni, hogy miként menthetnék meg a kolostort az elnéptelenedéstől.

      A rabbi szívesen fogadta a rendfőnököt, mikor azonban jövetele céljára tért, csak sajnálkozni tudott vele.
      - Magam is hasonló cipőben járok - bizonygatta. - Ugyanez a helyzet a városban is . Jóformán senki sem jön már a zsinagógába.
      Így hát az agg apát meg a vén rabbi együtt siránkozott. Azután felolvastak néhány verset a Tórából, és csendben magvas eszméket cseréltek. Elérkezett az idő, hogy a vendég távozzék. A két öreg megölelte egymást.
      - Csodálatos, hogy annyi év után végre találkoztunk - sóhajtotta az apát -, de még mindig nem sikerült választ kapnom a kérdésemre. Nem tudna esetleg valami tanáccsal szolgálni, hogy mi módon segíthetnék halódó rendemen?
      - Sajnos, nem - felelte a rabbi. - Csupán annyit mondhatok, hogy a Messiás önök közt van.

  
      Amint az apát visszatért a kolostorba, rendtársai köré gyűltek.
      - No, segített valamit a rabbi?
      - Nem tudott - horgasztotta le a fejét az idős szerzetes. - Csak sírtunk és a Tórát olvasgattuk. Mindössze annyit mondott, amikor már indulófélben voltam … nos, elég talányos dolog, szóval annyit mondott, hogy a Messiás köztünk van. Fogalmam sincs, hogy értette ezt.

      A következő napokban, hetekben és hónapokban az öreg szerzetesek egyre azon rágódtak, vajon jelentenek-e valamit a rabbi szavai. A Messiás itt, közöttünk? Netán a kolostor valamelyik lakójára gondolt? Ha igen, akkor melyikre? Esetleg az apát úrra? Igen, ha személy szerint valakire célzott, akkor valószínűleg a mi tisztelendő atyánkra. Hiszen ő a vezetőnk immáron több mint egy emberöltő óta. Másfelől persze nem elképzelhetetlen, hogy Tamás testvérre. Tamás testvér tényleg szent ember. Mindannyian tudjuk, hogy Tamás a szívében hordja a fényt. Ezzel szemben Elred testvér szóba sem jöhet! Ez az Elred egyre bogarasabb. Ámbár ha jobban meggondoljuk, még ha mindenkinek tüske is az oldalában, de csakugyan, Elrednek szinte mindig igaza van. Sokszor nagyon is igaza. Talán a rabbi kijelentése mégis rá vonatkozik. Na de Fülöp testvérre semmiképpen sem. Fülöp olyan visszahúzódó, teljesen jelentéktelen alak. Az viszont tény, hogy valami rejtélyes adottság révén mindig ott terem, ahol szükség van rá. Mintegy varázsütésre megjelenik az ember mellett. Igen, talán Fülöp a Messiás. Rám ugyebár nem gondolhatott a rabbi, nem, az kizárt dolog, hogy pont rám, egy ilyen hétköznapi emberre. Na és ha mégis? Ha mondjuk tényleg én vagyok a Messiás? Ó, nem? Istenem, ugye nem lehetek ennyire fontos a számodra?

      Így merengtek mind magukban, s ki-ki kezdett megkülönböztetett tisztelettel bánni a többiekkel, hiszen nem lehetetlen, hogy valamelyik társa a Megváltó. És mivel végül is az sem teljesen elképzelhetetlen, hogy saját maga az, hát ettől fogva mindegyikük önmagára is rendkívüli tisztelettel tekintett.
      Lévén, hogy a rendházat gyönyörű erdőség övezte, egyszer-egyszer továbbra is előfordult, hogy az emberek ellátogattak a kolostorhoz, hogy meguzsonnázzanak az előtte elterülő kis gyepes térségen, felfedezték a körülötte kanyargó szűk ösvényeket, hébe-hóba még az omladozó kápolnába is benéztek, s kedvük támadt egy kis elmélkedésre. Eközben - anélkül, hogy a tudatára ébredtek volna - megfogta őket a sajátos atmoszféra, a rendkívüli tisztelet, amely most az öt öreg szerzetest kezdte körülvenni, s mintha belőlük sugározva áthatotta volna az egész épület levegőjét. Megmagyarázhatatlan, már-már ellenállhatatlan vonzerő áradt a falakból. Az alkalmi kirándulók önkéntelenül kezdtek gyakrabban piknikezni, játszani, imádkozni a kolostornál. Kezdték magukkal hozni a barátaikat is, hogy megmutassák nekik ezt a különleges helyet. A barátaikkal azután eljöttek azok barátai is.
      Így történt, hogy valamelyik fiatalember, aki ellátogatott a kolostorhoz, egyre többet és többet beszélgetett az öreg szerzetesekkel. Egy idő múlva megkérdezte, nem csatlakozhatna-e hozzájuk Aztán követte még egy. És még egy. Néhány év alatt a kolostor újból virágzó rendházzá s a rabbi ajándéka jóvoltából az egész ország pezsgő szellemi és lelki központjává vált.

Ezt is megérhettük...


  Nagyszabású rendezvénysorozat zajlik Csíkszeredában a trianoni diktátum 90. évfordulója alkalmából. Pénteken koradélután a Hatvanégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom csíki szervezetének rendezésében zajlott egy felvonulás, amelynek egyik zárómozzanata Nagy Magyarország jelképes keresztre feszítése volt.

Délután fél 6-tól a történelmi egyházak tartottak ökumenikus szertartást amelynek a református templom adott helyet. A nagyszámú hallgatóság az összes magyar történelmi egyház képviselőjének gondolatát meghallgathatta. A szertartás után a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület látványos felvonulása következett, amelynek végpontja a Vártér volt. Az est folyamán a Mikó-vár udvarán fellépett a Role és az Árvácska együttes.

Kovács Csaba

2010. jún. 4.

Szörnyű és hihetetlen cselekedet, Úrnapján

Meggyilkolták a Török Püspöki Konferencia elnökét
június 3. 15:26

Június 3-án, csütörtökön a dél-törökországi Iszkenderunban, háza kertjében leszúrták Luigi Padovese püspököt, a Török Püspöki Konferencia elnökét, Anatólia apostoli helynökét – erősítette meg Isztambul apostoli helynöke, Louis Pelatre.


A gyilkosságot valószínűleg a püspök sofőrje, egy muzulmán férfi, A. Murat követte el, aki már több éve a főpásztor szolgálatában állt. Szemtanúk szerint a sofőrön napok óta a depresszió jelei mutatkoztak, erőszakos volt és fenyegetőzött. A püspököt a merénylet után kórházba szállították, ahol belehalt sérüléseibe.

A támadó elmenekült, de azóta elfogták, s a gyilkos fegyver is előkerült – közölte Iszkenderun kormányzója, Mehmet Celalettin Lekesiz. Szerinte a gyilkosság mögött feltehetően nem vallási vagy politikai, hanem személyes indíték húzódik. A sofőr a hírek szerint egy ideje pszichiátriai kezelés alatt állt.

Luigi Padovese 1947. március 31-én született, 1965-ben lépett be a kapucinus rendbe, 1973-ban szentelték pappá. II. János Pál pápa 2004-ben monteverdei címzetes püspökké és Anatólia apostoli helynökévé nevezte ki. Az akkori törökországi apostoli nuncius, Edmond Farhat szentelte püspökké. Padovese 2008 óta volt a Török Püspöki Konferencia elnöke.

Aktívan részt vett az ökumenikus munkában és az iszlámmal való párbeszédben, s igyekezett mindenben támogatni a törökországi keresztény közösségeket. A püspök holnap utazott volna Ciprusra, hogy találkozzon XVI. Benedek pápával. 

Szörnyű és hihetetlen cselekedet, amely mélyen elszomorít bennünket – reagált Federico Lombardi a gyilkosság hírére csütörtökön újságírók előtt.


Erdő Péter bíboros is megrendülve nyilatkozott.

2010. jún. 3.

"Ez az én testem, mely értetek adatik" (Lk 22,19)


Ó, Jézus, angyali Kenyér, szívemnek gyönyörűsége,
Egész lényem elmerül Benned,
Akár választottaid az égben, isteni életeddel élek,
S ez az élet nem szűnik meg, ha már a sír rejt is engem.
          Eucharisztikus Jézus, halhatatlan Isten,

Ki állandóan itt élsz a szívemben,
          Ha Te az enyém vagy, a halál sem árthat nekem,
          Életem végén meglátlak téged, szereteted biztosít erről engem.
Isten, életed átjár,
S én nyugodtan nézem a megnyílt eget,
Üres kézzel, megszégyenülve távozik a halál,
Hisz isteni életedet rejti magában a lelkem.
          S bár szent akaratod szerint, ó, Istenem,
          A halál megérinti testemet,
          Szeretném, ha ez mielőbb lenne,
          Mert az örök életbe ezáltal léphetek be.
Eucharisztikus Jézus, lelkem élete,

Az örök szférába fel Te emeltél engem,
          Szörnyű kínok által, nagy szenvedésekben.

1937.[11.26.]

Szent Faustyna nővér, Napló, 1393.

2010. jún. 1.

Suszterszék [3]


      Már az Ószövetségben Isten pártját fogta a kicsinyeknek, szegényeknek, elvárta választott népétől, hogy jót tegyen velük. Csak néhány példa:

      „Az özvegyet és árvát ne sanyargassátok. Ha durván bántok vele, s ő hozzám kiált, meghallom panaszát, és fellobban haragom. Kard által veszítlek el benneteket, hogy asszonyaitok özvegyek, gyermekeitek árvák legyenek.” (Kiv 22-21-23)
      „Tanuljatok meg jót tenni: keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot az árvának, s védelmezzétek az özvegyet. Jaj azoknak, akik gonosz törvényeket hoznak, akik csak elnyomó rendeleteket írnak. Akik nem szolgáltatnak igazságot az elnyomottnak, s megfosztják jogaitól népem szegényeit. Akik kizsákmányolják az özvegyet, és megrabolják az árvát. ” (Iz 10,1-2)
      „Elmegyek hozzátok és ítéletet tartok. Gyors tanú leszek a jósok, a házasságtörők, az esküszegők és azok ellen, akik elnyomják a napszámost, az özvegyet és az árvát, és semmibe veszik az idegenek jogát - tőlem pedig nem félnek - mondja a Seregek Ura.” (Mal 3.5)

      Az evangéliumokban pedig Jézus egyenesen azonosította magát a szegényekkel:
      „Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam... szomjas voltam... idegen voltam... nem volt ruhám... beteg voltam... börtönben voltam... Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (vö: Mt 25, 34-40)

      Krisztus szerette a szegényeket, mert jobban rászorulnak a megbecsülésre, tisztességre, vigaszra, mint mások, hiszen itt a földön csak nélkülözés, gond és szeretetlenség jut nekik. Vianney Szent János szerette a szegényeket, és minden tőle telhetőt megtett értük, ezért az édes Jézusunk a szentség legmagasabb fokára emelte Vianney Szent Jánost!
      De már maga a Vianney család közismert volt a nélkülözők befogadásáról és a szeretet gyakorlásáról. Előfordult, hogy egyszerre tíz szegény ember ült a családi leves körül. Ha pedig kevés volt a leves, az édesapa lemondott a saját adagjáról. A gazdaság épületei éjszakai szállásul szolgáltak. „Általában sokan szálltak meg, egyszerre akár húszan is” - írta Catherine Lassagne a szent plébánost idézve. Ennek ismeretében nem meglepő, hogy az arsi plébános milyen figyelemmel beszél nekünk a legvédtelenebbekről, és hogyan gyakorolta ő maga a „legszegényebbek szolgálatát”. Nem csak azért tette, mert gyerekkorában ezt látta a szüleitől, hanem mert ez az evangélium sürgető hívása. 1825-ben leányiskolát alapított Arsban, amit hét évvel később egy fiúiskola is követett. A plébános egyre több embert vonzott magához: szenvedélyesen, nagy türelemmel, hatalmas lelkesedéssel és kitartó jósággal fáradozott híveiért, és a bűnösökért, és a szegényekért.

      Álljanak itt Szentünk lelkesítő szavai „Monin abbé: Szól az Ars-i Szent” című könyvből:
      _____________________________________________________________

      Milyen szerencse, hogy a szegények eljönnek hozzánk szeretetet kérni! Ha nem jönnének, nekünk kellene fölkeresni őket, pedig az embernek nincs mindig ideje rá!
      Van, aki csak azért ad alamizsnát, hogy lássák, dicsérjék, csodálják őt... Van, aki úgy találja, hogy nem kap érte elég köszönetet. Ez nincs jól így!... Ha az emberekért alamizsnálkodtok, van miért megbánni; de ha a jó Istenért, akkor ugyancsak nem fontos, hogy megköszönik-e vagy nem. Mindenkinek minden jót meg kell tennünk, amennyire csak lehet, de jutalmat egyedül a jó Istentől várjunk.
      Amikor alamizsnát adunk, gondoljunk rá, hogy nem a szegényeknek adjuk, hanem Krisztus Urunknak. Sokszor azt hisszük, hogy egy szegényen segítünk, és kiderül, hogy Krisztus Urunk az. Nézzétek Istenes Szent Jánost: szokása volt, hogy lábat mosott a szegényeknek, mielőtt megebédeltette volna őket. Egy napon, amint lehajolt egy szegény koldus lábához, látja, hogy ott van rajta a szögek helye. Megindultan emeli föl a fejét és fölkiált: «Hát te vagy az, Uram?!« (Itt Vianney könnyekre fakad.) Krisztus Urunk ezt mondja neki: “János, örömmel látom, hogy gondod van szegényeimre.« Azzal eltűnt.
      Nézzétek a jó Szent Gergelyt! Naponta tizenkét szegényt vendégelt meg asztalánál. Egy napon úgy találta, hogy tizenhárman vannak és szólt a cselédjének: »Tizenhárom szegény van.« A cseléd ezt mondta: »Én csak tizenkettőt látok.« A Szent észrevette, hogy a tizenharmadik színében elváltozik: piros volt, majd fehér, mint a hó. Étkezés végén a pápa kézenfogta az ismeretlen szegényt, félrevonta, és megkérdezte: »Ki vagy?« - »Angyal vagyok (a szent plébános újra könnyezik), Krisztus Urunk küldött, hogy közelről megnézzem, hogyan gondoskodsz szegényeiről. Én vagyok, aki Isten elé viszem imáidat és alamizsnáidat.« E szavaknál eltűnt. Rómában még látható az asztal, amelynél ült.
      Van, aki ezt mondja a szegényeknek, ha egészséget lát az arcukon: »Naplopó vagy! Tudnál te dolgozni: fiatal vagy, erős a karod.« De nem tudjátok, nem Isten akarata-e, hogy ez a szegény kéregetni járjon. Hátha így az Isten akarata ellen zúgolódtok.
      Ott van Labre szent Benedek! Mindenki megvetette. Ingyenélőnek hívták. A gyerekek kővel dobálták. Ez a jó Szent tudta, hogy ő Isten akaratát teszi; sohasem felelt. Egyszer fölkereste gyóntatóját, s az ezt mondta neki: »Barátom, azt hiszem, jobban tennéd, ha elszegődnél valahová. Megbántják miattad a jó Istent. Azt mondják az emberek, hogy a lustaság visz a koldulásra.« Labre szent Benedek alázatosan felelte: »Atyám, Isten akarata, hogy kolduljak. Húzza csak el a gyóntatószék függönyét és meglátja...« A pap úgy tett és az egész kápolnát betöltő fényességet látott. Ezután már nem akarta eltéríteni a Szentet útjáról...
      Gyermekeim, mit is tudjuk mi, nincsenek-e mások is így? Ezért sosem szabad visszautasítani a szegényeket. Ha mi nem tudunk nekik adni, kérjük a Jó Istent, hogy indítson másokat.
      Vannak, akik ezt mondják: »Rosszra fogja használni!« - Használja, amire akarja. A szegény majd felel arról az ítéleten, hogy mit tett az alamizsnával; ti pedig arról feleltek, hogy adtatok-e alamizsnát, vagy nem.
      Sosem szabad megvetni a szegényeket, mert ez a megvetés Istent éri.
       _____________________________________________________________

- Suszterszék [1] - Az ima, az alamizsna és a böjt
- Suszterszék [2] - Adakozás
- Suszterszék [3] - Jót tenni
- Suszterszék [4] - Mások szolgálata
- Suszterszék [5] - Az imádság célja
- Suszterszék [6] - Külső és belső békesség
- Suszterszék [7] - Aszkétika és misztika
- Suszterszék [8] - Természetfölötti erények
- Suszterszék [9] - Részesedés Isten életéből
- Suszterszék [10] - Megtisztulás útja
- Suszterszék [11] - Erkölcsi erények
- Suszterszék [12] - Egyesülés útja
- Suszterszék [13] - Természetfölötti ima
- Suszterszék [14] - A böjtről