Silentium (július 7 - 15)

         A lelkigyakorlatok mestere - Loyolai Szent Ignác (1491-1556), 1535-ben elkészült lelkigyakorlatos könyvének végleges változatában, az „Exercitia spiritualia”-ban így határozza meg a lelkigyakorlatot: „Lelkigyakorlatok, vagyis lelkiismeret-vizsgálat, elmélkedés, szemlélődés, szóbeli és értelmi ima és más lelki tevékenységek. Amint séta, menetelés, futás testgyakorlatok, úgy a lelkigyakorlat is abban áll, hogy a lelket előkészítjük és készségessé tesszük a rendetlen vonzalmak legyőzésére, s miután legyőztük, meg kell keresnünk és találnunk Isten akaratát, hogy szerinte rendezzük életünket lelki üdvösségére.” (Ex.sp., Annot. 1.)

      E kilenc napon át a célom, hogy beszélgetésbe kezdjek Isten jelenlétében a saját lelkemmel, megújuljon imaéletem, felújítsam jó elhatározásaimat, felülvizsgáljam életmódomat és ha kell, módosítsam. Két védőszentet választottam társul, segítségül: a Szűzanyát és Szent Illés prófétát.

      Szent Illés próféta egymagában kihívta és legyőzte Baal 450 prófétáját, majd a Kison patakában mind megölette őket. Hatalmas győzelem! de megretten Izebel haragjától, és a pusztába menekül, a saját halálát kívánja, és elalszik. Az Úr angyala felébreszti, enni ad neki, és ezzel a titokzatos erejű táplálékkal negyven napig vándorol, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig, vissza a szövetségkötés hegyéhez, az ősforráshoz! Illés vándorlása akárcsak egy negyven napos lelkigyakorlat! Erre nekem most csak kilenc nap áll rendelkezésemre, és nem mehetek szabadságra sem. Márta és Mária is leszek egyszerre, de most inkább Mária.

      Illés vágyik Istenre, és imája meghallgatásra talál, Isten megszólítja őt, közli vele akaratát. Az Úr nem volt a szélvészben, sem a földrengésben, hanem enyhe szellő kíséretében jelenik, és így szól Illéshez: „Menj, fordulj vissza és vedd utadat Damaszkusz pusztasága felé!” (vö. Kiv 19; 34). Illés megújulva tér vissza. Jó volna sátrat verni a szent hegyen, s feledni a világot. De folytatnom kell mindennapos küldetésem. És Isten ma sem a szélvészben, külső diadalmas földrengésben fog eljönni hozzám, hanem enyhe szellő, a kegyelem láthatatlan kiáradásának alakjában.

Erre a kilenc napra összeállítottam egy edzési programot a saját lelkemnek, Loyolai Szent Ignác szerint (Ex.sp., Annot. 1.)

Ez az élet csak egy-két órát tart, utána jön az örökkévalóság (Avilai Szent Teréz).

Őszintén válaszolj a kérdésekre én lelkem - Istennek és önmagadnak - és szüntelenül imádkozz, ezt nem én mondom neked, hanem Jézus, az Úr, a te Istened és Megváltod: “Virasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül.” (Lukács 21,36).

Kiválasztott vagy. Isten név szerint kiválasztott téged. Mária szent vállruhája, a Skapuláré is jele annak, hogy a Kármelhez tartozol, mert Ő név szerint hívott téged, hogy szüntelenül imádkozz, számára drága kincs vagy. Hálás vagy-e ezért? Gondolkozz: a hálátlan szív elzárja az újabb kegyelmek útját.

Milyen gyakran imádkozol? hogyan imádkozol? ha nem megy, próbálsz-e magadon segíteni valamilyen könyvvel? foglalkozol-e a Kármel tanításával? szükséged van-e az imára - ezt hogy érzed? ha lelki szárazságban vagy, igyekszel-e nagyobb hittel és hosszabban imádkozni? pótolod-e azokat az imákat, amelyeket nem tudtál elmondani? tartasz-e napközben és este bűnbánatot? fohászkodsz-e gyakran elfoglaltságaid, pihenéseid közepette? milyen gyakran olvasod elmélkedve az Igét, a Szentírást? részt veszel-e naponta szentmisén?

Az imádságos lelkek mély csendben élnek. Nem állhatsz Isten színe elé a rejtekben, ahogy az Atya kívánja és meghívott téged, mint szent Illés prófétát, ha nem éled meg a külső és a belső csendet. A csend segíteni fog neked, hogy jobban imádkozz.

Ne feledd a nyelv csendjét, beszélj kevesebbet az emberekkel és többet az Istennel, így szívedben fog élni az Ige, itt nem lehet hazudni, ez meglátszik, mert Jézus mondja: “Hisz a száj a szív bőségéből beszél ” (Lukács 6, 45). Szintén Jézus mondja neked, nem én!: “Szavaid alapján igazulsz meg és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet” (Mt 12,37) Gyakran figyeld önmagad és lassan megérted: a szívedben élő sötétség sokszor saját szavaidból ered. Ne keresd kötelességeiden kívül az emberek társaságát, elvon a Legfőbb Jótól.

Ne feledd a szemek csendjét sem, mert szemeiden keresztül érkezik a szívedbe a világ és csak a tiszta szív láthatja meg Istent (Mt 5,8). “A test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha szemed rossz, egész testedre sötétség borul. Ha tehát a világosság, amely benned van, sötétség, mekkora lesz maga a sötétség?” (Mt 6, 22-23)

Nincs meg benned a bizalom Isten gondviselő szeretetében, pedig neked csak Isten Országát kellene keresned, a többit mind hozzáadná neked az Úr. A te lelked, szeretteid és a világon élő emberek örök üdvössége és az ehhez vezető út kellene első gondod legyen. Ez az élet úgy is rövid, s egyszer meghalsz te is, és a hozzádtartozóid is.

Senkitől ne várj se megértést, se együttérzést, csak egyedül Istentől.

Imáid gyakran hatástalanok maradnak, mert szíved közepébe nem Jézust helyezed, aki által imáid Istenhez szállnak, mert ne feledd soha: Jézus Krisztus az EGYETLEN közvetítő Isten és közted. Mindent Jézus nevében és Jézusért! Azért van néha annyi hiábavaló panasz, aggodalmaskodás a megélhetésért, zavar és kétségbeesés az emberi szívekben, békétlenség, mert te nem imádkozol, ahogy Rendünk szent hagyománya megkívánja.

“Mennyei Atyám, legyen meg a Te akaratod!” Ez legyen célod imáidban: Isten akarata és az Ő dicsősége. Szeresd Isten akaratát.

Isten szereti azt, aki szeretetből és engedelmességből ad - időt, imát, munkát. Krisztus Jézus engedelmeskedett Mennyei Atyjának, Máriának, Szent Józsefnek és Pilátusnak is, mert Pilátus hatalmát felülről kapta, alávetette magát kínzóinak egészen a kereszthalálig - szeretetből érted, hogy alázatos légy és engedelmes, te nem lehetsz nagyobb, mint az isteni Mester!

Istentől kaptad életed és megváltásod, ingyen, kegyelemből. Hányszor voltál ezért hálás Istennek? Arra születtél, hogy boldog legyél. Minden percben boldog lehetsz, hogy szíved legbensőbb rejtekében és minden egyes emberben szeretheted Jézust. Legyél ott, ahová Isten állított téged, sugárzó szeretet és kiárasztott boldogság mindenki számára. Ehhez szükséges az ima és az alázat.

Gyakran hívd a Szűzanyát a szívedbe, aki a világban élt és mégis szemlélődő volt,  akárcsak egy kármelita: mint fiatal lány, feleség, anya, özvegy, imádkozott a családban, egyedül, a zsidókkal, az apostolokkal. Oszd meg Máriával nemcsak az örömeid, hanem a fájdalmaid is, hiszen Jézus is megosztotta fájdalmát az Édesanyjával, ott kellett álljon a Kereszt alatt, ő a Szeplőtelen, mint a többi bűnös! Kérd a Szűzanyát, hogy úgy segítsen téged imádkozni, kézen fogva, mint ahogy a Kis Jézust tanította názáreti a kis házukban. Légy Mária igazi gyermeke.

Ha nem látod az Istent sem önmagadban, sem valamelyik embertársadban, azt jelenti, hogy megosztott a szíved, mert nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni. Ha nem tudsz jól imádkozni, először vizsgáld meg: mi vagy ki áll közted és Isten között? Mi vagy ki nem engedi kiteljesedni örömöd, szereteted? Hiszen az Evangélium azt jelenti: Örömhír! Próbáld minden pillanatban jobbá tenni imaéleted, így a munkád és pihenésed is (családodban, munkahelyen) imádsággá válik. Názáretben Jézus volt a Hatalmas Isten, Mária a Szeplőtelen Fogantatás, és mégis szükség volt a munkás Szent Józsefre, az ácsra is, ő a Szentcsalád feje! Lehetsz Márta és Mária is egyszerre.

Ima és szeretet nélkül végzett munka nem gyümölcsöző, az csak rabszolgamunka, nincs benne öröm, buzgóság, nincs rajta áldás. Az imádság idejét ne cseréld fel munkával. Ha csak felmondod az imádságokat, az nem ima. Jézus vádja ne érhessen téged: “Ez nép ajkával tisztel, ám szíve távol van tőlem.” (Mk 7,6).

Erre szól egy kármelita hivatásod: tökéletesítsd állandóan elmélkedő imáidat, hogy szíved szabaddá váljon Istennek, a te lelked és a lelkek javára. Vannak benned érzelmek, kísértések? nem kell megtagadni őket, akkor sem ha fájnak, ha negatívak, hanem be kell ismerni őszintén és fel kell ajánlani Jézusnak, ez áldozat és kereszthordozás, amelyből később öröm és béke fakad.

Jobban akarsz imádkozni? hát akkor imádkozzál többet! Hittel és gyakran mondjad: “Taníts engem Uram imádkozni! Jöjj szívembe, Te imádkozz bennem és velem!”

Ó, nézd az Oltáriszentséget, szemléld hittel és nagy szeretettel, napközben gyakran, igen gyakran időzz gondolatban a tabernákulum előtt! Ne egyedül, hanem Jézussal járj. Mi lenne veled az Oltáriszentség nélkül? Erőt és örömöt Belőle nyersz. Ha kötelességeid megengedik járulj mindennap szentáldozáshoz, gyakran gyónj, hogy szíved-lelked tisztára mosd, fehér legyen mint a hó Jézus Szent Vérében és Sebeiben, így lelki-testi gyógyulást nyersz. Fordíts különös gondot a böjtre, a bűnbánatra, az elégtételre.

Minden erénynek az alapja az alázatosság. A tiszta szív alázatos szív. Minden szentmisén hittel és szeretettel elmondhatod: “Én édes Jézusom, Édesanyád Szeplőtelen Szíve által ma egyesülök a világban bemutatott összes szentmisével, felajánlom Neked szívemet, hogy alakítsd a Te Szíved szándéka szerint, tisztítsd meg szívemet, és minden ember szívét!”

Jézus Szívét lándzsával döfték át, hogy mindig emlékeztessen téged arra a hatalmas szeretetre és kegyelemre, hogy az Oltáriszentségben az Ő Testét és Vérét veszed magadhoz, egészen neked adja magát, mit kívánhatsz te még ennél többet? Hiányzik a szeretet, mert elfeledkezel arról, hogy Jézus köztünk maradt az Oltáriszentség jelenlétében. Jézus mindig keres valakit, mert Ő szeretetre, együttérzésre, gyengédségre, hálára, pihenésre, békére éhezik, és te lehetnél Vele és Érte az a “valaki” az emberek között. Hányszor voltál hálás a sok Szent Ostyáért, amit életedben magadhoz vettél?

Az alázatosság igazság. Kérd ezt az ajándékot Istentől. Nem lehetsz alázatos, ha nem imádkozol. Nagyon nagy baj, ha mint kármelita nem érzed napközben szükségét annak, hogy imádkozz, vagy pedig - Isten mentsen ettől! - belefáradnál az imádságba és már nem lennél hűséges a napi kitűzött időpontodhoz és a Zsolozsmához! a hűség által majd napközben is minden imádsággá válik, e nélkül nem, ne is áltasd magad.

Az ima áldozattal jár, de erre mindig készen kell állni, mert ha te nem teszed meg az első lépést, Isten nem vezet tovább és nem juthatsz el az utolsó lépésig. A szívből jövő imát ne halaszd halálod pillanatára, mert nem tudhatod mikor jön el a te Urad, Istened, a Teremtőd, számon kérni talentumaid, hűséged, imáid és szereteted. Jézus mondja neked: “Virasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül.” (Lk 21,36). “Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva, ha véletlenül megérkezik!” (Mk 13, 35-36). A “ház” az te magad vagy, a “ház” ura pedig Isten. Gondolj a te és mások örök üdvösségére!

Az ima a gyakorlatban: a felebarát szeretete. Légy állhatatos az apró dolgokban, mint Kis Szent Teréz, “Kármel Virága”, Isten nem kér tőled lehetetlent, csak hűséget, bizalmat és szeretetet, így imáid és cselekedeteid - s ez nagyon fontos - más lelkeket vezetnek el az életszentségre, az örök üdvösségre.

Beléptél a Kármelhegyi Boldogasszony kilencedébe. Imádkozz egyre jobban és többet. Jézus személyes benső barátságát kínálja fel neked örökre. Mit is jelent Jézust benső barátságát akarni? - ez egy állandó fohász: “Jézusom, részesíts engem fájdalmaidban, mert benső barátod akarok lenni!” Jézus fájdalma a lelkek üdvössége, ezért folyt drága Szent Vére és ezért volt élete, kínszenvedése, halála és feltámadása, ezért él a te lelkedben elhagyatva. Imádkozz, szeresd az embereket, vállalj áldozatot Isten Országáért, a halhatatlan lelkekért.

Úgy igyekezz imádkozni, szeretni és szolgálni mint Mária, a te Édesanyád, mintha ez lenne életed utolsó kármelita nagykilenceded, a következőt mintha már nem érnéd meg! Kérj Istentől új Szentlélek-kiáradást, személyeset és az egész világra kiterjedőt!

Úgy is meglátszik majd rajtad, van-e öröm, derű a tekintetedben, a mozdulataidban, a hallgatásodban, a szavaidban, a tetteidben, mi a fontos neked, vagyis imádkozol-e szüntelenül mint egy kármelita? “Akinek van füle a hallásra, hallja meg!” (Lk 14,35) Halld meg én lelkem!