Szent Illés próféta a hagyomány szerint a kármeliták atyja. Július 20-án van az ünnepe.Ezen a napon teljes búcsút nyerhetnek azok, akik a kármelita rend skapuláréját szabályszerűen felvették.
A próféták Isten emberei (követei) voltak, akik legtöbbször életüket is áldozták az egyisten-hit védelmében. A választott nép egyik igen harciasabb prófétája volt Szent Illés. Gyakran találunk utalást rá úgy az Ószövetségben, mint az Újszövetségben:
Ekkor, mint a tűzvész, Illés próféta jött, kinek szava lángolt, mint az égő fáklya. Éhínséget hozott rájuk, és haragjában megtizedelte őket. Az Úr szavával elzárta az eget, és tüzet hozott le háromszor az égből. Illés, de nagy voltál csodatetteiddel! Melyik öntelt, gőgös érkőzhetnék veled? Feltámasztottál egy holtat a halálból, az alvilágból a Magasságbelinek szavával. Sírba küldtél királyokat, és fekvőhelyükről dicső nagyságokat. A Sínai-hegyen büntetéssel fenyegettél, a Hóreben a megtorlás szavát hallattad. Királyokat kentél fel a bosszúra, és prófétákat utódodul. Vihar közepette magasba ragadtattál, szekéren, amivel tüzes lovak száguldottak. Jel lettél a jövendő harag idejére, hogy te csillapítsd le, mielőtt kitörne, hogy az apák szívét fiaikhoz fordítsd, és Jákob törzseit újra helyreállítsd. Boldogok mind, akik téged meglátnak, akik szeretetben hunyták le szemüket, s mi is részesei leszünk az életnek. Illést elragadta a vihar, de a szellemét megkapta Elizeus. (Sir 48,1-12)
Sőt, a szerzetesség atyjának is nevezhetjük Szent Illést, a próféttatnítványok közösségének volt az „apátja”.
Érdekes számomra, hogy amikor Jézusunk elkezdi hirdetni Isten Országát, először eljön „Illés próféta”, vagy ahogy Keresztelő Szent Jánosról mondja Szent Lukács: „Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak.” (Lk 1.17). Édes Jézusunk is gyakran emlegeti, a Tábor-hegyén a színeváltozásakor Mózessel együtt megjelenik és beszélgetnek Jézussal. Mikor Jézus beteljesíti küldetését, a Golgotán is elhangzik Illés próféta neve félreértésből, amikor hangosan és fájdalmasan felkiált: „Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?” Ez annyit jelent: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?” Az ott állók közül néhányan hallották, és megjegyezték: „Lám, Illést hívja.” Valaki odafutott, s ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve inni adott neki. „Hadd lássuk - mondta -, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. A templom függönye ekkor kettéhasadt felülről egészen az aljáig. (Mk 15,34-38) Az is sokatmondó, hogy felülről hasadt el a függöny, mintegy az Ég irányából, mert mindig Isten a kezdeményező. A választott nép azóta is várja Szent Illés prófétát és a megígért Messiást.
Történelmileg nézve (1Kir 17-19), Salamon király után kb. 200 évvel a bálványimádás mindenütt javában virágzott Izraelben, „házasságtörésben” élt a nép az Úrral szemben. Ácháb király és a felesége Jezabel, azt tették, ami gonosznak számított az Úr szemében. És akkor tűnik fel Illés próféta alakja a semmiből, ő az aki „az Úr színe előtt járt”, jelszava pedig: „Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Uráért!”. Illés próféta figyelmezteti bűnei miatt a királyt, majd szárazsággal sújtja az országot. A szárazság és éhínség alatt Isten gondoskodott Illés prófétáról a liszt és olaj csodája által. Illés próféta hálából megáldotta az özvegyasszonyt és fiát is feltámasztotta. A Kármelhegy-i az egyisten hit bizonyításában egyre nehezítette az áldozati oltár szerepét, valósággal fokozta a drámai hatást, majd felteszi a kérdést a népnek: „Meddig akartok még kétfelé sántikálni?” – de még ma is ezt kérdezi a megalkuvó, dönteni nem tudó, kompromisszumokat kereső embertől. Amikor Isten bizonyított a Kármel hegyén, és ma is bizonyít napról-napra, akkor örömmel mondjuk: az Úr az Isten! az Úr az Isten! Alleluja! Ma is virágzik a bálványimádás. Az esőt kiimádkozó Illéstől a közbenjáró és kérő ima erejét mi is megtanulhatjuk, egy egész ország életét, történelmét megváltoztathatjuk. Szent Jakap apostol is ezt tanácsolja:
„Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése. Illés hozzánk hasonlóan esendő ember volt, de esedezve imádkozott, hogy ne essék az eső, s nem is esett a földön három évig és hat hónapig. Majd ismét imádkozott, és esőt adott az ég, mire a föld termést hozott.” (Jak 5.16-18) Kérjük Istentől, akárcsak Elizeus próféta, hogy szálljon ránk kétannyi rész a Illés lelkéből! (2Kir 2,9)
Miután Illés a 450 hamis prófétát leölette, kiég, „meg akar halni.” Ez velünk is megtörténik, különösen, ha inkább Márták vagyunk mint Mária. Ilyenkor még inkább kell keresni az Úrral való személyes találkozást, és keresni szent akaratát. Negyven napig vándorol, amíg felér a Hóreb-hegyére, Mózes általi szövetségkötés hegyére. A barlangban imádkozik, Istenre vár, és a halk szellő suttogására kiáll a barlang elé. Betakarta palástjával arcát. Tisztelete jeléül, de azért is, mert a természetfölöttire csak a lelkével figyelhet az ember. Csendben maradunk, a szemünket behunyjuk, befelé figyelünk, belső énünkkel hallgatjuk a szívünkben hozzánk szóló Isten szavát. Mert hozzánk is személyesen szól, meghitten, bensőségesen, ahogyan csak Isten tud az ő barátaival beszélgetni: Mit csinálsz itt testvérem? Mit csinálsz a számodra teremtett szép földön, ahová néhány évtizedre idehelyeztelek? Jól használod-e ki az időt? A talentumaidat, amit adtam neked, kamatoztatod? Isten és emberszeretet lángol-e szívedben? vagy csak alig pislákol? Bárcsak Illéssel felelhetnénk: „Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Uráért!”
És végül egyik kedvenc videóm, Edvin Marton zenéjével:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése