2010. júl. 31.

Lovas kettesfogathajtó bajnokság 2010

Románia legjobb fogatai pénteken és vasárnap versenyeznek Csíkkarcfalván. Ma délelőtt 10 órától elmentünk a leglátványosabb próbára, a szombati maratonhajtásra, amelynek Madicsafürdő volt a házigazdája, ez Csíkszeredához aránylag közel esik. Ma végre ragyogó napsütés volt. A vizes akadálynál drukkoltak a legtöbben, nehéz egy próba lónak-embernek. Gyönyörű és nemes állat a ló, büszkén és békésen vártak sorukra, de amikor starthoz álltak, a lovak testén remegés futott végig, és türelmetlenül várták az indulást, akárcsak a gazdájuk, mennyire élő a kapcsolat a ló és az ember között Csodálatos élmény volt.






*******************************************************************************
      A maratoni próbát, és az összetettet (három versenynap után), Páll Attila - Gyergyóalfalvi Hipogriff - nyerte meg. 

A győztes fotója, és hírforrás innen:
http://szekelyhon.ro/sport/egyeb-sportok/pall-attila-nyert-karcfalvan

4 megjegyzés:

Mirjam írta...

Egyetértek! Gyönyörű! Gyerekek gyógyításában is sokat segít a "lovas-terápia".

Apulchra írta...

Ez volt a „lovas-látványos” szülinapi ajándékom Rebekának, épp szombaton töltötte a két évet. Ha majd a jó Isten is úgy akarja, és nyáron jöttök errefelé, mérgelődni fogtok a sok lovas szekér, főleg a szénával megrakottak miatt. Ha egy falusi panzióban kerestek szállást, akkor lovakkal is barátkozhattok:))) Székelyföld falvaiban (Maros, Hargita és Kovászna megye) ma is az istállókban, ha nem áll legalább egy ló, akkor a székely ember nem ember, a ló mindennapi munkaeszköz és „családtag”. Már pendelyes korukban szőrén ülik meg a lovat a székely gyerekek, a csendes csíksomlyói videóimban is látható, hogy télen-nyáron találkozom lovasokkal. Örs 4 éves korától lovastornára járt, aztán kezdődött az első osztály, többet nem volt idő vonatozni (egy szomszéd faluban voltak az edzések), ha a youtube-on rákeresel erre a sportágra, akkor megérted, hogy remegett a térdem, amikor először állt fel kiterjesztett karokkal a vágtázó lovon, vagy a nyaka alatt bújt át. A kicsiknek egy kis fekete arabs kanca volt, huncut és játékos, és olyan arcmimikával, mint egy ember. A nagyobb gyerekeknek nagyobb lovat adtak. Edzés után a gyerekek „a lovaikat” megitatták, levakarták és enni adtak nekik, mindezt hatalmas jókedvvel, szeretettel. Nagyon tiszta, kényes és érzékeny állat a ló, valóban az ember barátja. A lovakat és a kutyákat szeretjük, Rebeka is.

Apulchra írta...

És külön megjegyzést érdemel: nagyon erőteljes, fenséges és gyönyörű az a kép a Jelenések könyvében, amint a mi édes Jézusunk, a Királyok Királya és az Urak Ura, fehér lovon megjelenik, a kísérői is fehér lovon ülnek, a fehér a tisztaság jelképe:

„Ekkor nyitva láttam az eget. Egyszerre egy fehér ló jelent meg. Aki rajta ült, azt Hűségesnek és Igaznak hívták. Igazságosan ítél és harcol. Szeme olyan, mint a lobogó tűz, fején sok korona, ráírva a név, amelyet senki sem tud, csak ő. Vértől ázott ruha van rajta, a nevét Isten Igéjének hívják. Az égi seregek fehér lovon kísérik, tiszta fehér patyolatba öltözve. Szájából éles kard tör elő, hogy lesújtson a nemzetekre. Vasvesszővel kormányozza majd őket, és tapossa a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját.
Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: Királyok Királya és Urak Ura.” (Jel 19,11-16)

Mirjam írta...

Nagyon szép ajándék. Biztos örült neki Rebeka. :)

Az üknagyapám huszár volt, mindig mesélték nekünk, milyen ügyesen tudott lovagolni. Az ő lovait kérték el esküvőkhöz, amikor idősebb lett, mert annyira szépek voltak. Csak aztán a kommunisták elvették.

Csak most figyeltem fel erre a részletre a jelenések könyvéből. Köszönöm!