(„Isten jelenlétében” - 13.
Lelkigyakorlat a Feltámadásról nev. Lőrinc testvérrel)
Második beszélgetés
1666. szeptember 28
8. Azt mondta, hogy mindig a szeretet irányítja, minden egyéb érdek nélkül, és nem törődik azzal, hogy lekárhozik-e vagy üdvözül, hanem mivel minden cselekedete céljául az Isten iránti szeretetet tűzte ki, nagy megelégedettségnek örvend. Örült, ha csak egy szalmaszálat vehetett is föl a földről Isten szeretetéért, mert csakis őt kereste és nem mást, még az adományait sem.
9. Azt mondta, hogy a léleknek ez a magatartása arra készteti Istent, hogy végtelen kegyelmekkel tüntesse ki. E kegyelmek gyümölcsét azonban – vagyis a belőlük születő szeretetet – úgy kell fogadni, hogy közben az ízét elutasítjuk: mindez egyáltalán nem Isten, hiszen a hitből tudjuk, hogy Ő ezeknél végtelenül nagyobb, és egészen más, mint amit érzünk. Amikor ekképpen cselekszünk, Isten és a lélek között csodálatos küzdelem folyik: Isten ajándékoz, a lélek pedig egyre tagadja, hogy amit kap, az Isten lenne. Ebben a küzdelemben a hit a által a lélek olyan erős, sőt erősebb, mint Ura, aki soha nem adhat annyit, amire a lélek azt ne mondhatná, hogy az ajándékozó nem azonos azzal, amit ad.
10. Azt mondta, hogy az extázis és az elragadtatás csak az olyan léleknek sajátossága, amelyik megállapodik az ajándéknál ahelyett, hogy elutasítaná, és ajándékán túl magához Istenhez sietne! A meglepetés után, ne hagyjuk magunkat elsodortatni! Mindazonáltal Isten a mester...
11. Lőrinc testvér mondta, hogy Isten oly hamar és oly csodálatosan jutalmaz meg mindent, amit érte teszünk, hogy néha azt kívánja, bárcsak elrejthetné Isten előtt, amit szeretetből tett neki, hogy jutalom híján az az öröme lehessen, hogy tisztán csak Istenért tett valamit!
12. Igen nagy lelki fájdalma volt, amikor bizonyosra vette, hogy elkárhozik: a világ összes embere sem tudta volna ezt a véleményét megingatni! De így gondolkodott: „Csakis Isten szeretetéért léptem a rendbe, azon voltam, hogy egyedül érte tegyek mindent. Akár elkárhozom, akár üdvözülök, továbbra is mindig tisztán Isten iránti szeretetből akarok munkálkodni; legalább annyi jó lesz bennem, hogy halálomig tőlem telhetően szeretni fogom...” Ez a gyötrelem négy évig tartott, mialatt sokat szenvedett. Azóta nem gondol sem a paradicsommal, sem a pokollal. Egész élete belső szabadság és folytonos élvezet. Isten és saját maga közé helyezi bűneit, azt akarván kifejezni, hogy nem érdemli meg kegyelmeit, de ez mit sem akadályozza Istent, aki továbbra is elhalmozza azokkal. Isten olykor szinte kézen fogja, és az egész mennyei udvar elé vezeti, hogy lássák azt a nyomorultat, akit oly szívesen részeltet kegyelmeiben.
13. Azt mondta: kezdetben kell egy kevés szorgalom ahhoz, hogy az Istennel folytatott szüntelen párbeszéd szokását kialakítsuk, és beszámoljunk neki mindenről, amit teszünk; de csekély igyekezet után érezzük, hogy szeretete éberen tart a fáradságunk nélkül is.
14. Számít rá, hogy a szép időszak után, melyet Isten adott, majd a fájdalmakból és szenvedésekből is kiveszi a részét. De nem aggódik emiatt, hiszen tudja jól, hogy Isten nem mulasztja el megadni az elviselésükhöz szükséges erőt annak, aki magától semmire sem képes.
15. Amikor valamely erény gyakorlására kínálkozik alkalom, mindannyiszor Istenhez fordul e szavakkal: „Istenem, nem tudom megtenni, ha Te meg nem téteted velem”; és nyomban megkapja az erőt bőségesen.
16. Amikor elvét valamit, nem tesz mást, mint hogy bevallja hibáját, és azt mondja Istennek: „Ha hagyod, hogy így tegyek, sohasem fogok másként tenni; neked kell megakadályoznod, hogy elbukjam, és helyrehoznod, ami nem jó.” Ezután többet egyáltalán nem aggódik hibája miatt.
17. Azt mondta, nagyon egyszerűen kell érintkezni Istennel, és egészen egyenesen kell vele beszélni. Kérjük a segítségét a dolgainkhoz sorra, amint jönnek; mindig megadja, ahogy azt maga sokszor tapasztalta. Néhány napja azt kérték tőle, hogy menjen el Burgundiába, s szerezze be a szükséges bort, ami neki igen nehezére esett: azon kívül, semmi ügyessége adás-vétel dolgában, egyik lába nyomorék, így nem tud a hajón járni-kelni anélkül, hogy a hordók közé ne esnék. De egyáltalán nem keseredett el emiatt, sem pedig az egész borvásárlás miatt! Azt mondta Istennek, hogy ez az Ő dolga; ezután azt találta, hogy minden meglett, és minden jól lett! Az előző évben Auvergne-be küldték hasonló célzattal: nem tudja megmondani, hogyan történt, nem ő volt, aki a dolgot végezte, de igen jól alakult.
18. Így a konyhában is, amelytől természete szerint igencsak óckodott, miután megszokta, hogy mindent Isten szeretetéért végezzen, és minden adandó alkalommal kegyelmét kérte a munkához, nagyon könnyűnek találta azt mind a tizenöt év alatt, míg ezzel foglalkozott.
19. Azóta cipészkedik, amiben gyönyörűségét találta, de ezt a helyet is éppúgy kész otthagyni, mint bármelyik másikat, hiszen egyebet se csinál, mint örül mindenhol, mert apróságokat tehet Istenért.
20. Azt mondta, hogy az elmélkedés ideje számára egyáltalán nem különbözik a többi időtől: amikor a perjel atya mondja, elvégzi lelkigyakorlatát, de nem vágyik utána, és nem is kéri, mivel a legnagyobb munka sem fordítja el hajszálnyira sem Istentől.
21. Mivel tudja, hogy minden dologban Istent kell szeretni, és igyekszik a kötelességét teljesíteni, nincs szüksége lelkivezetőre, hanem csak gyóntatóra, hogy hibái alól feloldozást kaphasson. Rajtakapja magát hibákon, és csöppet sem csodálkozik rajtuk: bevallja őket Istennek, és egyáltalán nem érvel előtte, hogy bocsássa meg őket; ezután békében vissza tér szokásos gyakorlatához, a szerető imádathoz.
22. Azt mondta, nehézségei közepette nem fordul senkihez sem segítségért, hanem, a hit fényében s abban az egyedüli bizonyosságban, hogy Isten vele van, beéri azzal, hogy bármi történjék is, érte cselekszik, és szívesen elveszíti így magát Isten szeretetéért. Ettől azután máris jól érzi magát.
23. Azt mondta, a gondolatok mindent elrontanak: ott kezdődik a rossz! Ha olyan gondolatokon kapjuk magunkat, amelyek egyáltalán nem szükségesek jelen elfoglaltságunkhoz vagy lelki üdvünkhöz, éberen vissza kell őket utasítani, hogy újrakezdjük a beszélgetést Istennel, amelyben jól vagyunk.
24. Eleinte gyakran egész elmélkedését azzal töltötte, hogy újra meg újra elűzte a gondolatokat, s azok újra meg újra visszatértek. Soha nem tudott szabályszerűen elmélkedni, mint a többiek; noha kezdetben bizonyos ideig egy-egy tárgy alapos átgondolásával próbálkozott. De azután nem tudja, hogyan folytatódott, és képtelen lenne számot adni róla...
25. Kérte, hogy örökös novícius maradhasson, mert nem hitte, hogy fogadalomra bocsátják, és nem is tudta elképzelni, hogy a két éve már letelt volna...
26. Azt mondta, nem elég bátor ahhoz, hogy penitenciát kérjen Istentől, és nem is vágyik rá, de tudja, hogy nagyon is rászolgált, és majd ha Istene küld neki, megadja hozzá kegyelmét is. Mivel minden vezeklés és egyéb gyakorlat csak arra szolgál, hogy eljussunk az Istennel való egyesülésre a szeretetben, jól meggondolva a dolgot, arra jutott, hogy még rövidebb az út, ha egyenesen, állandó szeretet-gyakorlattal haladunk előre, és mindent Isten iránti szeretetből teszünk!
27. Azt mondta, élesen meg kell különböztetni az értelem cselekedeteit az akaratéitól; az előbbiek csak keveset érnek, az utóbbiak mindent: csak szeretni kell és örülni Istennel.
28. Ha minden lehetséges vezeklést elvégeznénk is, de nem szeretetben, egyetlen bűnt sem törölnének el! Ezek eltörlését - aggodalom nélkül - Jézus Krisztus vérétől kell remélnünk, s egyedül azon kell igyekeznünk, hogy őt szeressük teljes szívünkből. Úgy látszik, Isten a legnagyobb bűnösökre árasztja legnagyobb kegyelmeit, s kevésbé választja azokat, akik megőrizték eredeti ártatlanságukat, mert ez világosabban mutatja jóságát.
29. Azt mondta, nem gondol sem a halálra, sem bűneire, sem a Paradicsomra, sem a pokolra, hanem csak arra, hogy az apró dolgokat Isten iránti szeretetből tegye, mivel nagyokra nem képes; ezek után történjék vele bármi, ami csak tetszik Istennek, egyáltalán nem aggódik.
30. Azt mondta, ha elevenen nyúzták volna meg, az is semmiség lett volna a belső gyötrelmekhez képest, amelyeket elszenvedett, de azokhoz az örömökhöz képest is, amelyekben gyakran volt része; így hát nem aggódott semmiért, nem félt semmitől, és mindenben csak azt kérte Istentől, hogy őt meg ne bántsa.
31. Azt mondta nekem, hogy nemigen vannak aggályai: „Amikor rájövök, hogy hibáztam, elismerem, és azt mondom: ilyen vagyok, nem telik más tőlem, csak ez! Ha pedig nem hibáztam, hálát adok érte Istennek, és megvallom, hogy ez tőle van.”
Uram Jézus, mindnyájunkat hívsz, mert mindnyájan vétkeztünk, de nem vagy erőszakos, nem nyomsz el, nem taszítasz el. A te Szíved szelíd és alázatos. Ne engedd, Uram, hogy szívem kapuján bejusson ennek az őrült világnak a hangja, amely el akar szakítani Tőled, csak a Te hívó szavadat akarom hallani. Bizalommal jövök Hozzád, szeretsz engem, Te vagy a Szeretet. Mindent nekem ajándékozol, amid van és ami vagy. Köszönöm Uram Jézus.
Sokszor gondolok álmélkodva Isten nagy jóságára, s lelkem ujjongva szemléli, hogy mily végtelenül bőkezű és irgalmas. Legyen áldott mindezekért! Mert hiszen világosan láttam, hogy nem ébredt bennem egyetlen jó vágy sem, a nélkül, hogy már földi éltem folyamán meg ne jutalmazott volna érte; s akármennyire rosszak és gyarlók voltak is tetteim, az én jó Uram javítgatta, tökéletesítette és értékesekké tette őket; ellenben rossz tetteimet és bűneimet azonnal elrejtette. Sőt még ha valaki nyílt szemmel látja is ez utóbbiakat, Ő Szent Felsége vakságot bocsát reá s kitörli azokat emlékezetéből. Megaranyozza bűneimet; erényt ragyogtat bennem, amelyet Ő maga kényszerít reám, s nem engedi, hogy azt elvessem magamtól. (Avilai Szent Teréz, Önéletrajz, IV. Fejezet.)Ima
Mivel Isten kereséséhez szükséges, hogy a szív lemondó, erős és szabad legyen minden rossztól..., azért ehhez a kereséshez erőre és szabadságra van szükség. Nem szakítja le a virágokat, amelyeket útján fog találni, vagyis az örömöket, gyönyörűségeket és élvezeteket, amelyek, ha letépné őket, akadályoznák útjában... Mintha azt mondaná a lélek: nem fogom szívemet hozzákötni a kincsekhez és javakhoz, amelyeket a világ kínál. Nem fogok testemnek élvezeteket és gyönyörűségeket engedni. Nem akarok szellememnek örömeibe és édességeibe belemerülni, nehogy mindezek visszatartsanak attól, hogy Kedvesemet az erényeknek és szenvedéseknek magas hegyein keressem.
Ó Uram, adj nekem szeretettől lángoló lelket, amely többre becsül téged, Kedvesét, mint az összes többi dolgot, hadd bízzak szeretetedben és jóakaró segítségedben.
(Vö. Keresztes Szent János, A szellemi páros ének 3,5.8.)
________________________________
Az Első beszélgetés Lőrinc testvérrel: itt olvasható.
________________________________
Itt pedig: - ki volt a Feltámadásról nevezett Lőrinc testvér,
és nemzetközi kisugárzása a lelki életre.
_________________________________
Lőrinc testvér műveinek forrása:
Conrad de Meester: Isten jelenlétében, Magyarszék, 2005
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése