Nem vagyunk a kereszt szerelmesei

Marcell atya mondta:

      Nem vagyunk a kereszt szerelmesei.

      Nem járjuk, vagy legfeljebb unottan, a keresztút stációit. Csak félig vagyunk szentek. Inkább művészek vagyunk. Tehát írók, költök, festők muzsikusok, aztán meg tudósok, gondolkodók, akiknek téma kell. Vagy legalább egy jó gondolat!

      Ketten mentek búcsút járni Csíksomlyóra – olvastam nemrég valahol. Az egyik költő volt, a másik szent. Mindketten nagyszerű benyomásokkal tértek vissza Máriától. Csak az eredmény lett különböző. A szent – szerzetbe lépett és egész földi életét Jézusnak adta: a költő pedig írt egy gyönyörű költeményt s ment tovább az élet poros országútján újabb témákat keresni, s maradt, aki volt, költő és soha sem lett szent. – Íme a 100%.

      Igen ám, de hogyan legyünk 100 százalékosok?

      Ahogyan Suso Henrik, a középkor nagy aszkétája és misztikusa! Egyszer kinézett az ablakon s látta, hogyan marcangol szét egy árva rongyot kegyetlen kedvében egy játszi kutya! Megértett: úgy lesz ő tökéletes, ha a rongy szerepét veszi föl! – Ki vagy? – Senki. Hát akkor miért akarsz valaki lenni?

      Keresztes Szent Jánost a börtönben imádságából rugdalta föl a sarus prior. Majella Szent Gellértet a leghihetetlenebb rágalomra börtönbe csukta szent főnöke: Liguori Szent Alfonz. És Jézussal hogyan bántak? Meg Máriával? És ma is hogyan bánnak Mindkettővel?! – Miért akarsz különb lenni? – Ki vagy te?...

      De nem elég mondani s vallani kívülről, belülről: „senki” vagyok. Ezt át kell élni, erről mélységesen meg kell győződve lenni.

      Átélni és megvalósítani az egyszerűséget, az alázatosságot, a szeretetet, még a szabályokat is, főképp pedig a rendi szellemet. Az egész vonalon! – 100%-ig! – Az elmélet legyen gyakorlattá! 100%-ban.

Marcell atya:
Keresztút Máriával

Ave Maria + Sis benedictus!

      Szeretteim, szeressük egymást. Aki szeret Istentől van. Isten szeretett minket és Egyszülött Fiát küldte a földre, hogy Általa éljünk. Leküldte engesztelésül a mi bűneinkért. - Csak a szeretet számít. Szeressük Istent, mert Ő előbb szeretett minket. Járjuk a keresztutat szeretetből - a Szűzanyával.

I. Elítélik. Hogyan viselkedem én, amikor elítélnek? Van-e bennem szeretet? Az Atya így akarja. Ó, örök engedelmesség!

II. Fogadja Jézus a keresztet. Örömmel, kitárt karral siet felé. S én hogyan fogadom? Jézusom, nézd, itt a Szűzanya, ő mindent szeretetből tesz.

III. Elesik. Nem bírja a keresztet. Ő viseli a szégyent. Őt lehetett - engem nem lehet megalázni. Odatartom a Szűzanya együtt érző Szívét.

IV. Anya és Fia együtt a keresztúton. Mily fájdalom! Az én keresztutamon is ott lesz a Szűzanya. A keresztutat Isten akarja. Találkoznom kell a szenvedő Jézussal. Találjam meg mindig a keresztúton a Szűzanyát.

V. Cirenei Simon. Ó, de nagy tanulság nekem! Hogyan kell a keresztet hordoznom. Szívesen vigyem. Jézus adja, tehát Jézusé. Sis benedictus! Minden keresztet kitüntetésnek tartok. Csak az tehet szentté.

VI. Veronika. Mily finom figyelem! Hogy hiányzik ez bennem Jézussal, azaz testvéremmel szemben. Jézus - Veronika szívébe - örökre bevési Szívét.

VII. Újra elesik! Újra átgondolom az első elesést.

VIII. Sirató asszonyok. Milyenek az én könnyeim? Magamat siratom. Elég ez? Milyenek Mária könnyei? Ezt ajánlom Jézusnak: tekintsd Anyám könnyeit.

IX. Harmadszor is elesik. Bűneimet lássam, melyek ezt okozzák. Hibáim végtelen sorozatát. Hallom Jézus panaszát: hová tetted első szeretetedet?

X. Levetkőztetik. Mi vetkőzteti le Jézust? Az érzékiség. Borítsam be orcámat és rejtőzzem el a Szűzanya mögött: íme a Szeplőtelen! A liliomok lilioma.

XI. Keresztre szegezik. 3 szeg: 3 fogadalom. Szeretem-e a szegeket? Áldom Jézust, hogy azokat adta? Őt lehetett engem nem?

XII. Meghal. Jézus a célnál van. Szeretett engem, s önmagát adja értem. Az én ambicióm is ez legyen: mindent Neki adni - szeretetből halni érte.

XIII. Levétel a keresztről. Mint az érett gyümölcs, úgy hullik le a keresztről a Szűzanya ölébe.

XIV. Eltemetik. Úgy kell nekem is elrejtőznöm. Naponként meghalni a világnak. Látom a Szűzanya teljes kifosztottságát.

      Hogy miért mindez? Érdemes stációt járni? Egyiket sem engedi el az Úr Isten, ha üdvözülni akarok. A keresztutat szüntelenül járjam. Ellenkező esetben sok állomás elmarad az életemből. Minden sikerül, élvezem a föld örömeit - Isten mentsen meg ettől! Legyünk inkább szegények, sújtottak, száz meg száz kereszttől megáldottak. De a keresztutat mindig járjam!

Ó, örök szeretet nagy mélysége!