Mindnyájan eléd siettünk, Krisztus, akik őszintén és mélységes hódolattal imádjuk misztériumodat; örömmel eltelve sietünk feléd... Meggyújtott gyertyát viszünk, isteni ragyogásod szimbólumát.
Neked köszönhetjük, hogy ragyog az egész teremtés, sőt örökfény önti el, ami szétszórja a bűn sötétségét. Ezek az égő gyertyák azonban főképp annak a belső ragyogásnak a jelképei, amellyel fel akarunk készülni jöveteledre, Krisztus. Amint Anyád, a legtisztább szűz, karjában vitt téged, az igaz világosságot és felajánlott azokért, akik a sötétségben élnek, most mi is kezünkben tartjuk ezt a mindenki számára látható fényt és a te ragyogásodtól megvilágosítva eléd sietünk, aki az igazi fényesség vagy ...
A világosság, amely a világba jön, hogy megvilágosítson minden embert, megjött... Mindnyájan hozzád jövünk, hogy fényedbe öltöztess minket, hogy az öreg Simeonnal mi is karunkba vegyünk, ó, örök, eleven fény. Vele együtt ujjongunk az örömtől, dicsérő himnuszt énekelünk az Istennek, a világosság Atyjának, aki megajándékozott minket az igaz fénnyel, hogy kiragadjon a sötétségből és eltöltsön világossággal.
Szent Szofroniusz, De Hypapante 3, 6-7
Megjelenik a Templomban egy fiatal Anya, karjaiban elsőszülött Fiával, és a szegények alázatos ajándékával bemutatja az Úrnak. Az agg Simeon karjába veszi a Kisdedet, és így kiált fel: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet” (Lk 2, 29-30). Anna nevű prófétaasszony is jelen van, nagy lelkesedéssel beszél róla „mindenkinek, aki csak várta Jeruzsálemben a megváltást” (Lk 2,38).
Jézust Anyja keze ajánlja fel az Úrnak. Mária a jövendölések fátyolán át sejti, hogy Jézus a világ Üdvözítője, a fájdalom misztériuma keretében teljesíti majd küldetését, s mint anyjának részt kell majd vállalnia: „a te lelkedet is tőr járja át” (Lk 2, 35). Mária ért a szóból, és szíve rejtekében megismétli a názáreti legyen-t. Fiával együtt önmagát is fölajánlja; anyai szenvedését ettől kezdve mindennap Fia szenvedéséhez kapcsolja.
Az Anya és Fia mélyen alázatosak: Jézusnak nem volt szüksége kiváltásra, Máriának nem volt szüksége tisztulásra, mégis mindketten alávetik magukat a törvénynek.
Máriának a Krisztus bemutatásával összekapcsolt tisztulása azt a tisztulást jelképezi, amelyre az embernek mindig szüksége van, s amit csak Krisztus érdemeire való tekintettel nyerhet el, ugyanis az Atya előtt „ő vezekelte le népe bűneit” (Zsid 2, 17).
Mária Fia után minden egyes hívőt is bemutat Istennek, anyai segítségével felkészíti őket a szükséges tisztulásra.
Ajánld fel Fiadat, ó, Szent Szűz, mutasd be az Úrnak méhed áldott gyümölcsét. Ajánld fel az Istennek tetsző szent áldozatot mindnyájunk kiengeszteléséért. Az Atyaisten minden kétséget kizáróan elfogadja az új és drága áldozatot, amelyről ő maga mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik...”
Uram, én is önként felajánlom neked áldozatomat, nem mintha neked szükséged volna rá, hanem üdvösségemért... Csak két szegényes dologgal rendelkezem: testemmel és lelkemmel. Hadd ajánljam fel neked mindkettőt méltó dicséretként! Ó, sokkal, sokkal jobb nekem, hogy felajánljam magam neked, mint hogy magamra maradjak. Mert ha magamra maradok, lelkem nyugtalankodik, de mihelyt teljesen felajánlom magam neked, lelkem ujjong benned... Te, Uram, nem akarod halálomat, s én nem szívesen ajánlanám fel neked életemet? Hadd legyen egész életem áldozat, ami lecsendesíti haragodat, áldozat, amiben tetszésedet leled, élő, elégő áldozat.
Szent Bernát, In Purificatione B. M. V. 3, 2-3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése