Egy világtalan protestáns szeme meggyógyul az átváltozás pillanatában az éjféli karácsonyi szentmisén
(Anglia, 1937.)
A londoni „Catholic Herald” hetilap közölte azt a megható csodát, amely Prestwich-ben, 1937. december 25-én, a Miasszonyunk temploma éjféli szentmiséjén játszódott le. A négy hónap óta teljesen vak Pianist Eric Malene nevű fiatal művész, aki nem volt katolikus, arra kérte hívő katolikus barátját, vigye magával az éjféli szentmisére.
Átváltozás közben a megvakult művész hírtelen szokatlanul fényes fénysugarat észlelt és rögtön utána visszanyerte szeme világát: tökéletesen látott.
(Forrás: „Das Kleine Kirchenblatt”, Bécs, 1938.január30.)
A megbüntetett istengyűlölet
(Kína, 1962.)
A Bui-Chui-i (Tonking) kármelita apácakolostor főnöknője 1962-ben az alábbi esetet közölte. Egy alkalommal egy gyűlölködő katona jött a kolostorunkba és követelte: minden helyiséget mutassunk meg neki. Engedelmeskedtünk parancsának és végigvezettük az egész házon. Ahogy a kápolnához értünk, az egyik apáca megmagyarázta neki:
„Itt az Isten lakik, ezt a helyet szentség illeti!”
Gúnyosan vágott vissza:
„Mulasd meg, hol van az Isten!”
Az egyik nővér erre gyanútlanul a szentségházra mutatott. Az gyűlölettől eltelve fogta fegyverét és lőtt. A golyó átlyukasztotta a tabernákulumot, az áldoztató kelyhet kettészakította, a Szentostyák kihullottak belőle.
A rémület sikolya hangzott fel e szentségtörő gaztett láttán.
A katona ott állt mereven. Miután alighogy kilőtte puskáját, teljesen lebénult, néhány pillanatig mintha kővé dermedt volna. Aztán hangtalanul a földre zuhant. A kármelita nővérek hasztalan próbálkoztak elsősegélynyújtással; halott volt.
Isten a Legméltóságosabb Oltáriszentség ellen elkövetett vakmerő bűntényt azonnali halállal büntette és ezáltal megóvta a hűséges nővéreket a gátlástalan gyilkos kezektől.
(Calendario 1963 del Carmelo y de Sta.Teresita, Barcelona.)
Jézusnak és az Egyháznak az a forró óhaja, hogy a hívők mindennap szentáldozáshoz járuljanak. Ebből a szentségi Istenhez-tartozásból kell erőt meríteniük ahhoz, hogy ösztöneiket féken tartsák. Ezáltal kell a mindennapi élet bocsánatos mulasztásainak terhét lemosniuk, és gátat emelni általa halálos bűnöknek, melyeknek az emberi gyengeség oly könnyen áldozatul esik.
(Szent X. Piusz pápa 1905. december 20-i dekrétuma)
A bűnbánat szentségének alapítása
(Szentáldozáshoz csak méltón lehet járulni.)
Az Úr feltámadásának estéjén, együtt voltak a tanítványok, zárt ajtók mögött, mert féltek a zsidóktól. Akkor eljött Jézus, közéjük lépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát.
Az Úr láttára öröm fogta el a tanítványokat. „Békesség nektek!” - ismételte. „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket”. E szavak után rájuk lehelt és folytatta: „Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok az bűnben marad.” (Jn 20,19-23.)
1 megjegyzés:
Megjegyzés küldése