Napi bevezető imádság lelki világosságért:
Világosíts meg engem, ó áldott Jézus, a belső fényesség világával, és űzz el minden sötétséget szívemnek hajlékából.
Tartsd féken elkalandozó gondolataimat, légy úrrá a rám támadó kísértéseken.
Harcolj keményen értem, és győzd le a fenevadakat, vagyis az ingerlő érzéki vágyakat, hogy hatalmadból békesség szülessen, és szent udvarodban, vagyis tiszta lelkiismeretemben bőségesen visszhangozzék a te dicséreted.
Parancsolj a szeleknek és a viharoknak, mondd a tengernek: csöndesedjél, és az északi szélnek: nyugodj el, és nagy csöndesség támad.
Áraszd ki világosságodat és igazságodat, hogy fényeskedjenek a földön, mert terméketlen és puszta föld vagyok, míg meg nem világosítasz.
Hullasd onnan fölülről kegyelmedet, frissítsd meg szívemet mennyei harmattal, add az áhítatosság vizét, hogy megöntözze a földet, s az jó és hasznos gyümölcsöt teremjen.
Egyenesítsd föl bűnök alatt görnyedő lelkemet, és minden vágyódásomat irányítsd a mennyei javakra, hogy miután megkóstoltam már az örök boldogság édességét, ne essék jól a földiekkel való foglalkozás.
Ragadj magadhoz engem, és szabadíts meg a teremtmények minden múlandó vigasztalásától, mert semmi teremtett valóság kívánságomat egészen el nem nyugtathatja, teljesen meg nem vigasztalhat.
Kapcsolj magadhoz engem, szerelmednek elválhatatlan kötelékével, mert egyedül te elégíted ki a téged szeretőt, és nélküled minden üres.
(Kempis Tamás, Krisztus követése, III./23)
 |
| http://juandelacruz-ocd.blogspot.com/ |
Nyolcadik nap
3. A boldog éjjelen,
Titokban, hogy ne lásson ember,
S ne lássak én se mást,
Utamra egy tűz szórt világot:
Az, mely szívemben ég-lobog.
(Keresztes Szent János: A lélek dala)
(Szellemi tisztulás kínos és félelmetes, a lélek azt hiszi, számára mindennek vége...)
1.Hogy jobban megvilágosítsuk a mondottakat és a mondandókat, azt akarjuk itt megjegyezni, hogy ez a tisztító és szeretetteljes ismeret vagy isteni fény, amelyről szó volt, éppúgy viselkedik a lélekkel szemben, éppúgy tisztítja és készíti elő a vele való tökéletes egyesülésre, amint teszi azt a tűz a fával, amelyet önmagához akar áthasonítani. Mikor ugyanis az anyagi tűz megtámadja a fát, első dolga, hogy elkezdi szárítani, kiűzi belőle a nedvességet, úgyhogy a fa valósággal kisírja, kikönnyezi magából a benne levő vizet. Azután pedig feketévé, sötétté, csúnyává, rossz szagúvá teszi; mikor pedig lassan-lassan kiszárad, fokozatosan világosabbá alakítja át s kidobja belőle azokat a sötét és csúnya tulajdonságokat, amelyek útját állják meggyulladásának, végül pedig elkezdi kívülről megtüzesíteni és izzóvá tenni, úgyhogy hasonlóvá és épp olyan széppé lesz, mint maga a tűz. Mikor azután egyszer ennyire van, akkor már a fában nem maradt meg semmiféle, a fát jellemző cselekvés vagy szenvedés s eltekintve attól, hogy mennyiség és súly tekintetében nem olyan könnyed és finom, minta tűz, egyébként ez utóbbinak sajátságait vette föl és annak hatásait gyakorolja, mert száraz s mint száraz anyag izzó s mint izzó anyag melegít, fényt áraszt és világít s azonkívül sokkal könnyebb, mint azelőtt volt. Mindezeket a sajátságokat a tűz hozza benne létre.
2.Ilymódon kell gondolkoznunk e szemlélődésnek isteni, szerető tüzéről is, amely, mielőtt a lelket magával egyesítené s magához hasonlóvá tenné, először kitisztogatja belőle az összes ellenkező tulajdonságokat. Napfényre hozza csúnyaságait; feketévé s homályossá teszi; olyannyira, hogy rosszabbnak látszik, mint azelőtt volt.
(Keresztes Szent János művei, II. Kötet, A lélek sötét éjszakája, X. fej., 97 o.)
***
Ima
(15 perc elcsendesedés. Jézusom, azért jöttél, hogy a bűnösöket hívd, nem az igazakat. Uram Jézus, tüzet hoztál a földre s azt akarod, hogy lángra lobbanjon. Tedd meg, én Uram, én Istenem – rajtam kezdjed, vidd végbe azt, amit elkezdtél.)Isten, te vagy az én Istenem, virrasztva keres a lelkem, a száműzetés földjén irgalmad és szereteted szilárdan tart engem. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése