Keresztes Szent János tiszteletére [6]

Napi bevezető imádság lelki világosságért:

Világosíts meg engem, ó áldott Jézus, a belső fényesség világával, és űzz el minden sötétséget szívemnek hajlékából.

Tartsd féken elkalandozó gondolataimat, légy úrrá a rám támadó kísértéseken.

Harcolj keményen értem, és győzd le a fenevadakat, vagyis az ingerlő érzéki vágyakat, hogy hatalmadból békesség szülessen, és szent udvarodban, vagyis tiszta lelkiismeretemben bőségesen visszhangozzék a te dicséreted.

Parancsolj a szeleknek és a viharoknak, mondd a tengernek: csöndesedjél, és az északi szélnek: nyugodj el, és nagy csöndesség támad.

Áraszd ki világosságodat és igazságodat, hogy fényeskedjenek a földön, mert terméketlen és puszta föld vagyok, míg meg nem világosítasz.

Hullasd onnan fölülről kegyelmedet, frissítsd meg szívemet mennyei harmattal, add az áhítatosság vizét, hogy megöntözze a földet, s az jó és hasznos gyümölcsöt teremjen.

Egyenesítsd föl bűnök alatt görnyedő lelkemet, és minden vágyódásomat irányítsd a mennyei javakra, hogy miután megkóstoltam már az örök boldogság édességét, ne essék jól a földiekkel való foglalkozás.

Ragadj magadhoz engem, és szabadíts meg a teremtmények minden múlandó vigasztalásától, mert semmi teremtett valóság kívánságomat egészen el nem nyugtathatja, teljesen meg nem vigasztalhat.

Kapcsolj magadhoz engem, szerelmednek elválhatatlan kötelékével, mert egyedül te elégíted ki a téged szeretőt, és nélküled minden üres.

(Kempis Tamás, Krisztus követése, III./23)

http://juandelacruz-ocd.blogspot.com/

Hatodik nap

     

      Ne tapadjon akaratunk semmi teremtményhez. Ne leljük örömünket érzéki, anyagi, erkölcsi, szellemi, természetfölötti javakban, hanem az akarat erejét és örömét Istenre kell irányítani. Ne akarjunk Istenen kívül mást birtokolni, legyen az szent hely, tárgy, sok mindenféle ájtatossági gyakorlat és ceremónia, vagy akár egyházi hivatás, valamilyen karizma.

      1. Arra a hiú kedvtelésre, s arra a valamelyes birtoklási örömre, amely az említett dolgokra vonatkozólag sok emberben megvan, még valahogy szemet lehetne hunyni, ellenben az a vakbuzgó ragaszkodás és az a teljes hiánya az egyszerűségnek a hit dolgában, amellyel egyes félművelt emberek által terjesztett ájtatossági gyakorlatok irányában viseltetnek: az már igazán tűrhetetlen.

      3. Ami pedig még rosszabb s egészen elviselhetetlen, az az, hogy ceremóniáik elvégzése után érezni vélik önmagukban azoknak a hatását; s azt állítják, hogy elnyerik azt, amit kérnek; és pedig nézetük szerint ez kizárólag az ő szertartásos imáiknak tudható be. Ez pedig mind valóságos istenkísértés és súlyos megbántása Istennek. Annyira, hogy Isten sokszor szabadjára ereszti az ördögöt, hadd szedje őket rá; ez utóbbi pedig azután olyan dolgokat éreztet és hitet el velük, amelyek ugyancsak nem üdvösek a lelkükre nézve. De erre rá is szolgálnak azáltal, hogy ilyen birtoklási érzéssel viseltetnek saját imáik irányában s nem azt óhajtják, hogy Isten akarata teljesedjék, hanem azt, hogy inkább az övék legyen meg. Az ilyenek, mivel nem Istenbe helyezik egész bizalmukat, sohasem fognak jól járni.

(Keresztes Szent János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, III.Könyv, XLIII. fej., 401 o.)

      1. (...) Mert vannak egyesek, akik inkább a saját kívánságuk teljesülésén dolgoznak, mint Isten dicsőségén. Igaz ugyan, hozzáteszik, hogy csak akkor teljesedjék a kérésük, ha Isten dicsőségére szolgál, ellenkező esetben pedig nem: de azért olyan erős a birtoklási kedvük és hiú örömük kérésük tárgyára vonatkozólag, hogy túlzó módon és tolakodva könyörögnek érte. Pedig talán jobb volna, ha reájuk nézve fontosabb dolgokat adna meg nekik az Úr, például azt, hogy a lelkiismeretük amúgy igazában megtisztuljon; hogy alaposan megértsék, mi szükséges lelkük üdvösségére; s hogy mellőzzék mindazokat az egyéb kéréseket, amelyek nem erre vonatkoznak. Így azután, ha elnyernék azt, ami a legfontosabb, megkapnák és pedig kérés nélkül a többit is mind, amennyiben hasznos reájuk nézve; és pedig könnyebben megkapnák, mintha előzőleg az egész erejüket belefektetik az érettük való imába.

      2. Mert hiszen ezt ígérte meg az Úr az evangéliumban, mondván: «Quaerite ergo primum regnum Dei, et justitiam ejus, et haec omnia adjicientur vobis». «Keressétek azért először Isten országát és az ő igazságát; és ezek mind hozzá adatnak nektek.» (Máté 6, 33.) Az ilyen kérés és kívánság leginkább van neki kedvére; már pedig, ha el akarjuk érni Őnála a mi szívünk vágyait, arra nincs jobb mód, mint az, hogy azért a dologért imádkozzunk a leghathatósabban, amelyik leginkább van Neki kedvére. Mert akkor nemcsak azt adja meg nekünk, amit kérünk tőle, vagyis az örök üdvösséget: hanem megadja kéretlenül mind azt is, ami hasznunkra van, ami jó nekünk; amint azt Dávid is kifejezi egyik zsoltárában e szavakkal: «Prope est Dominus omnibus invocantibus eum; omnibus invocantibus eum in veritate.» «Közel van az Úr mindazokhoz, kik őt segítségül hívják; mindazokhoz, kik őt segítségül hívják igazságban.» (Zsolt. 144, 18.) Már pedig azok hívják Őt igazságban, akik a legigazabb dolgokat kérik tőle, amilyen például az örök üdvösség. «Voluntatem timentium se faciet et deprecationem eorum exaudiet, et salvos facíet eos. Custodit Dominus omnes diligentes se.» Mert ezekről mondja ugyanott: «Meg fogja tenni akaratát azoknak, akik félik Őt és meg fogja hallgatni kérésüket; s üdvözíteni fogja őket. Mert megőrzi az Úr mindazokat, akik igazán szeretik Őt». (Zsolt. 144, 19.) Ami pedig ezt a Dávid említette isteni közellétet illeti, azt nem másra kell érteni, mint arra, hogy készséggel teljesíti minden óhajukat s megad nekik még olyant is, amiről eszükbe sem jutott volna, hogy kérjék tőle. (...)

      4. (...) Mert hiszen az csak világos, hogy amikor tanítványai kérték, tanítsa meg őket imádkozni, akkor elmondott nekik mindent, amire szükség van s a mi nélkül a mennyei Atya nem hallgatná meg az embert. Már pedig Ő mindössze arra a hét kérésre tanította meg őket, amelyekből a Miatyánk áll s amelyek magukba foglalják összes testi-lelki szükségleteinket. (...)

(Keresztes Szent János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, III.Könyv, XLIV. fej., 405 o.)

      Mivel pedig az öröm (mint szenvedély, természetes hajlam) az akaratnak ezen szája, vagyis hajlam révén elégíti ki önmagát, beszélni fogunk arról, hogy hányféle eledelt képes magához venni. Mindezen eledelektől mentesítenünk kell, hogy a száj üres lévén minden kézzel fogható falattól, ne éhezzék másra, mint Istennek felfoghatatlan akaratára.

(Keresztes Szent János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, III.Könyv, XLV. fej., 413 o.)

(Ezzel végződik a Kármelhegy útjának ránk maradt kézirata, amely körülbelül kétharmada az egésznek. A többi elveszett.)

***
Ima

      Uram, most már tudom, hogy akármit megtehetsz. Bocsáss meg nekem, hogy imáimból hiányzott a tudás. Adj nekem, Jézus, értelmet, hogy megértsem parancsaid. Istenem, a Te szavad örökké megmaradó kőszikla, mint az Ég dicsősége. Örömmel tekintek rád Jézus, mivel szavadra hagyatkozom, Te állsz a jobbomon, meg nem inoghatok.

      (15 perc elcsendesedés. Kérlek, Jézusom, imádkozz velem és bennem, taníts meg engem is imádkozni, szüntelen imádkozni.)

      Lassan, elmélkedve: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...

      Amen.