P. Marton Marcell OCD: A Kármel nagy szentje
6. nap - Szent Teréz vidám lelkülete
Ami a lelkiéletben az előhaladást megkönnyíti és állandósítja, az a vidámság. Ha a lelket az élet nagy tengerén tovasuhanó vitorlás hajóhoz hasonlítjuk, akkor a jókedv, a vidámság az az állandó kedvező szél, amely a vitorlákat duzzasztja s így a hajót szüntelenül előreviszi. Bizalomnak szokták nevezni ezt a jótékony szellőt. A jókedv, a vidám lelkület nem más, mint a bizalomnak egyik lényeges alkatrésze. Akiben nincs bizalom, annak kedve sincs. Viszont a bizalommal teli embert el se lehet képzelni jókedv nélkül. A szomorú, kedvetlen lélek elcsügged, s a feleúton megáll, mert nincs szél, amely vitorláit fújja.
A szerzetesi élethez elengedhetetlen a vidám lelkület. De a kolostoron kívül is, bárki legyen az, nélküle képtelen a tökéletesség magaslataira följutni. Jókedv, vidámság nélkül nincs valódi életszentség. Szomorú szentek nincsenek. Ha volna egy is, Kis Szent Teréz szavai szerint szomorú egy szent volna az a szomorú szent.
Azért bajlódik oly sokat írásaiban Nagy Szent Teréz a melankóliával, azaz a mélabúval. Gyógyítani kell, mégpedig szigorú ráparancsolással, ha pedig ez az eljárás eredménytelen, el kell bocsátani a melankolikust.
Ne gondoljuk, hogy a vidámság valami mellékes járulék, amelyről fölösleges vagy talán nem is való beszélni egy komoly lélek szentségének tárgyalásánál. Ellenkezőleg; a bizalmat, a hitet a lelkiélet természetfölötti örömeit semmi úgy nem bizonyítja, mint a vidámság. A Szentírásnak gondja van rá, hogy sűrűn figyelmeztessen bennünket e lelket emelő jó hangulatra. „Isten a jókedvű adakozót szereti.” (2Kor 9,7) „Szolgáljatok az Urnák örvendezéssel.” (99. Zsolt 2) „Ismételten mondom, mindig örüljetek.” (Fil 4,4) „Túláradok az örömtől minden megpróbáltatásomban.” (2Kor 7,4) stb.
A savanyú arc senkinek sem tetszik, levertséget okoz a környezetnek, de a vidám szemek életet sugároznak a csüggedő lélekbe is. A farizeusok képmutató szomorúságát megrótta Jézus, de Anyja szavára megsokasította a menyegzőn a vidámító bort. A vidám mosoly olyan, mint a Nap: kihúzza a földből a növényt, azaz életet fakaszt. A szomorúság és a mélabú ellenben hervaszt, és lassanként megöli az életet.
Szent Teréz szent volt, mégpedig a legnagyobbak közül való. Telve szenvedéssel, megpróbáltatással egész élete; testi kínok gyötörték, rettentő gondok nehezedtek gyönge vállaira, üldözték, megszólták, rágalmazták; szinte kétségbeejtő nehézségek közepette indult el egy-egy kolostoralapításra, azonban a jókedve, drága humora, napos vidámsága sohasem hagyta el. Mily édes csipkelődéssel szólítja meg Antal atyát, a frissen beöltözött sarutlan kármelitát, amint elszánt ambícióval söpör a kis durvelói zárda előtt: „Antal atya, hol maradt a tekintély?”
Amikor pedig egyszer pár órára elvette az Úr Teréz testi fájdalmait s már kezdett aggódni jó közérzete miatt, ám hirtelen fölborult az apácaszállító kocsi vele együtt, jól megütve magát - kedves humorral kiált föl: „Uram, már azt hittem, haragszol rám!” Mily mosolygós vidámsággal gyönyörködik betegágyán nagy szenvedéseiben is a vidám Katalin nővérben, aki táncával igyekezett őt üdíteni, vidítani. Biztosította a fiatal apácát, hogy táncolva megy be a mennyországba.
Amikor hozzáfogott a férfirend reformjához, s a kis termetű Keresztes Szent János a hatalmas Antal atyával vállalkozott az új életre, mily jóízű humorral tudta mondani: „Van már másfél barátom!”
Az a jelenet, amely lejátszódott közte és a kis Jézus között, éppen nem nélkülöz valami csodálatos mennyei derűt:
- Ki vagy te?
- Én vagyok a Jézusról nevezett Teréz. - Hát te ki vagy?
- Én meg a Terézről nevezett kis Jézus vagyok.
Hát még a tolla! Mily aranyos a humora! Gondoljunk csak arra a szent versenyre, amelyre oly vidám komolysággal buzdította fel néhány szent kortársát, akiket aztán kitűnő tollával ugyancsak megcsipkedett.
A vidámság a lélek egészsége. Tehát szükséges valami, mint ahogy a testnek is szüksége van egészségre. A beteglélek képtelen szárnyalni, mert a szomorúság földhöz köti. A magaslatokra nem lehet félelemtől és aggodalomtól sápadt képpel, beteg tüdővel meg mankóval fölmenni; oda a vidámság pirossága, egészséges izmok és daloló lélek visz föl. A szomorúság leköt, visszatart; a jókedv, a lélek egészséges humora lendít és röptet. Ha a lélek egészséges, még a beteg test se nyög; sőt a szentek szenvedése csak emeli lelkük vidámságát.
Mi teszi vidámmá a lelket? - A tiszta szív. Mégpedig nem a valahogyan megtisztogatott vagy csak pusztán halálos bűntől mentes szív, hanem a gyermekien egyszerű, tiszta szív. Az olyan kisgyermeknek a szíve, aki a karácsonyfa alatt játszik vagy édesanyja ölében kacag a kedves mókán; aki tud felejteni s eszébe se jut a jövő, pusztán az édes jelennek él. Az a szív, amely nem okoskodik, még kevésbé töpreng, hanem egyszerűen bízik, mégpedig határtalanul, Istenben. Egészen úgy, mint a valódi gyermek az édesanyjában. Amikor életszentségről van szó, akkor szó szerint ebben az értelemben kell venni Jézus szavait: „Ha csak olyanok nem lesztek, mint a kisdedek...” (Mt 18,3) Mert a kisdedek szíve mennyország, vagy legalábbis abból maradt itt a földön szemükkel együtt, mint ahogy a virág színe, illata és a dalos madár éneke is a mennyországra emlékeztet. A mennyországban pedig nincs szomorúság, nincs kedvetlenség, hogy volna tehát a gyermeki, azaz az egyszerű, tiszta szívben?! Aki mindig vidám akar lenni, annak gondoskodnia kell arról, hogy a szíve mindig tiszta legyen. A lélek bukása szomorúsággal jár. A tisztátalanná lett szív elveszíti nemcsak természetfölötti, de természetes vidámságát is. Zárkózott lesz, emberkerülő, hús és csüggeteg. Hogy sok a szomorú és a meghasonlott ember, annak nem mindig a nehéz életkörülmények az okai, legalábbis nem föltétlenül azok, hanem nagy százalékban - a tiszta szív hiánya. „Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent.” (Mt 5,8) Itt a boldog szó vidámságot, állandó derűt és jó hangulatot jelent. Olyanok hangulatát, akik elégedettek, akiknek a szívét nem zavarta meg semmi, akiknek olyan a lelke, mint a tengerszem sima tükre, amelybe nem dobtak kavicsot és nem hánytak sarat, de még békamoszat sincs a felületén.
Csak így lehet megérteni a Szentanya humorát, vidám lelkületét. Vagy lehetne annak más magyarázata?... Avagy mivel tudnánk megmagyarázni Szent Dávid zavartalan jókedvét, amellyel a frigyszekrény előtt táncolt?! Az 50. zsoltárt azonban nem a gondtalan gyermeki jókedv szülte, hanem mély szomorúság és bánat a szív elvesztett tisztaságán. Tudott volna Keresztes Szent János oly természetes egyszerűséggel táncolni Karácsony estéjén, karjában a kis Jézussal, ha nem lett volna olyan tiszta szíve, mint egy egészen kis gyermeknek? Hiszen ezt a szívet kérte újmiséjén! Vagy mi elől futott a két kis manó Szent Terézke álmában keresztül-kasul a mosókonyhában, ha nem a gyermek tiszta, kíváncsian vidám tekintete elől? A lelki életben a vidámság éppen olyan fontos, mint a természetben a napsütés, a derült ég, a jó idő. A növényzet képtelen másképp kifejlődni; a virágok nem ontják illatukat; szomorú lesz minden, csenevész és pusztaságos. Vannak felhők is, jótékony eső és harmat. Igaz, de ezeken át kell törnie a Napnak; a fénynek és fölszárítania a nedvességet, mert különben elrothad minden. A lélek bánatfelhői is kell, hogy megöntözzék a lelket, de csak azért, hogy annál fényesebb legyen az Ég és vidámabb, derűsebb a földi élet.
Egy szent mondta, hogy az örvendező, vidám lelkület megszerzésének több eszköze van: Isten jelenlétének a gyakorlata, az ima és a szentségek, de kitűnő eszköz a jó lelki olvasmány is. Olvassuk sokat, kedvvel és szeretettel Nagy Szent Teréz írásait - el fogja árasztani lelkünket e kivételes nagyságú, bájos szentnek a derűje, ragyogó humora, mennyei vidámsága. A jókedv ragadós - szokták mondani - ránk ragad majd az ő vidámsága is, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy megszerettük a szentek útját, rá is léptünk arra, és vidáman küzdjük le a föltornyosuló akadályokat, amelyeket a hármas ellenség immáron reménytelenül igyekszik utunkba gördíteni. A vidámság nagy bizalmat, bátorságot és biztos sikert jelent. Imádkozzunk buzgón a Szentanyához, esdje ki számunkra az ő szellemét, a vidámság lelkületét!
Könyörögjünk. Ó Szentlélek Úristen, aki pünkösdi tüzeddel eloszlattad az apostolok szívében a félelmet, a szomorúságot, a csüggedést, és kedvet öntöttél beléjük a lelkek meghódítására, add, hogy Szent Teréz hathatós közbenjárására mi is elteljünk a Te lelkeddel, hogy vidáman és rendületlen bátorsággal járjuk meg az életszentség meredek útját. Aki az Atyával és a Fiúval egyetemben élsz és uralkodol, Isten, mindörökkön örökké! Ámen.
Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.
Festmény az avilai zárdában. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése