A munkamorál változatlan

      Több mint egy hete a tömbházunktól nem messze egy sánc keletkezett, egyre hosszabb és szélesebb. Mélyül is, mert az elején a sánc a rejtélyes munkások derekáig ért, most már csak a fejük látszik ki belőle. Hogy nem régészeti ásatásokról van szó, azt onnan tudom biztosan, hogy gyakran nincs gáz, nincs melegvíz, sőt a hideg vizet is elveszik. Vigasztalásul a szomszéd egy képet küldözget. Ezt a képet, látszik rajta, hogy photoshopos kép:

      Ami méginkább meglátszik ezen a képen, hogy az Óperenciás tengeren túlról való. Nálunk nem történhet meg az, hogy két ember sáncot ás, és nem álldogál körülötte másik hat!!! aki elmélyülten figyeli a többieket vagy a havazást. Mert ma ismét szakad a hó. Lefényképezni nem mertem őket, mert bármilyen gyorsan is tudok szaladni, azért a bakancsom meg-megcsúszik a letaposott hóban.

      Megjegyezném, be jó, hogy van internet, van email, mert másképp egy-egy jó szót nem tudnánk váltani a szomszédainkkal.

Feltámadásról nev. Lőrinc testvér nemzetközi kisugárzása

      A Feltámadásról nevezett Lőrinc, segítőtestvér, polgári nevén Nicolas Herman, Hériménilből, Touli egyházmegye, született 1614-ben, fogadalmat tett 1642. augusztus 14-én, a sarutlan kármeliták Vaugirard utcai házában, Párizsban, ahol meghalt 1691. február 12-én, 77 évesen, szerzetesi fogadalmának 49. évében. Később majd bővebben az életéről is.

      Isten jelenlétét szüntelenül kereső és sokaknak feltáró szerzetesi lélek volt. Évekig sűrű sötétség vesz erőt rajta, csak a puszta hit élteti, „de e lelkem mély benső békére talált, mintha központjába vagy nyugvóhelyére jutott volna.”

      Lelkünk központjában, belső várkastélyunkban, a Mindenható Isten lakik. Lőrinc testvér egész módszere abban foglalható össze, hogy újra és újra visszatér Isten jelenlétébe, akinek édes szeretetét gyakran élvezi.

      „Felfogásom szerint Isten jelenléte maga a lelki élet, és azt hiszem, ha úgy gyakoroljuk, amint kell, rövid időn belül lelki ember válik belőlünk.”

      Begyakorolni... erről a módszerről fog szólni a nemsokára induló lelkigyakorlat.

      Életrajzírója 1666-tól kezdve rendszeresen látogatja, kiemeli, hogy „több nagy tudású pap és szerzetes” sokra becsülte Lőrincet. Kisugárzása volt, de nem csak már életében, hanem halála után más vallásúaknál is:

Német nyelvterület

      A Bossuet-Fénelon vitán és az 1699-es elítélésen megütköző protestánsok-pontosabban a „pietista” irányzathoz tartozók - buzgón terjesztik és fordítják Fénelon-t és kedvenc szerzőit. Így már 1701-re elkészül Lőrinc testvér műveinek - Mme Guyonéival együtt - a teljes német fordítása, a híres Gottfried Annold előszavával. Ezt a könyvet 1706-ban újra kiadják. 1714-bcn, a harmadik, Pierre Poiret-féle francia kiadás nyomán, Lőrinc testvérnek egészen új fordítása jelenik meg . Ezek a kezdetei a napjainkig létrejött német fordítások hosszú sorának.

      A teljes fordítások mellett, laikus testvérünk életrajzai is hamarosan megjelennek németül. Már 1701-ben közöl Gottfried Arnold egy „életet” 1717-ben Johann Heinrich Reitz követi példáját. De legfőképpen Gerhard Tersteegen, a lelki irodalom kiemelkedő alakja, aki más katolikus lelki írók iránt is nagyon nyitott volt, akiről ismert, hogy milyen benyomást tett Kirkegaardra, és akit Walter Nigg par excellence protestáns szentnek tartott, játszott jelentős szerepet a XVIII-XIX. század folyamán Lőrinc testvér gondolatainak elterjedésében mind Németország, mind Hollandia területén. Lőrinc „döntő befolyást” gyakorolt Tersteegenre a Jelenlét felfedezését illetően. „Válogatott életrajzai”-ban hosszú fejezetet szentel a laikus testvérnek, aki üdvösség útját oly módon világította meg, hogy „számos diplomás teológiai doktor sem tehette volna világosabban és rövidebben”, „saját példáján mutatva meg, hogy nemcsak papok és szerzetesek, hanem bármelyikünk a maga helyén, a maga életállapotában élhet Isten jelenlétében”.

Angol nyelvterület

      Az angol fordítás nem készül el azonnal, annál nagyobb lesz azonban a sikere, amikor megjelenik. „A misztitika ösvényein igen jártas, szerény segítőtestvér” - írja Jean Orcibal - a cambrai-i érsek által temtett kedvező angliai légkör előnyeiből részesült: „Joggal vonhatjuk le az éles elméjű Alexandre Knox-szal együtt a következtetést, hogy a halálát követő száz éven belül «egyetlen katolikus sem örvendett protestáns országban nagyobb népszerűségnek, mint Fénelon.» Az ő személyes lelki hatása óriási volt, de nem szabad különválasztanunk azoktól a barátoktól és tanítványoktól, akik ezt a hatást erősítették, mint például Lőrinc testvér, Madame Guyon, P. Poiret, Ramsay és más iskolákhoz tartozó misztikusok ...”

      Miután Lőrincet az eredeti francia szövegek nyomán elég hamar megismerte az anglikán egyház, végül 1724-ben John Heylin fordította le őket Dr George Cheyne és William Law támogatásával. Ez utóbbinak az 1728-ban, A serious Call to a Devout and Holy Life címmel írt munkáját számos kiadásban ismerjük. 1741-ben jelent meg újabb fordítás .

      A későbbiekben, úgy látszik, John Wesley, a metodizmus alapítója járult hozzá a leghatékonyabban Lőrinc testvér megismertetéséhez az angol nyelvű világban. Felolvassa híveinek, még amerikai missziós útja során is 1736-ban; 1750 után kiadja a műveit - másokkal együtt - a „Christian Library” impozáns gyűjteményében; Lőrinc szerepel a kingswood-i kollégiumának a programján; prédikátor segédeinek a képzési tervében minden tanítványának ajánlja.

      Nagy Britanniában és még inkább Amerikában Lőrinc testvért anglikánok, protestánsok és katolik újra- és újrafordították, újra- és újranyomták egészen napjainkig. „Brother Lawrence” egészen a „klasszikusok „közé számít sokak, köztük Thomas Kelly, a híres kvéker szemében, aki A kimondhatatlan jelenlét című könyvében: „Lőrinc testvér művének, Az isteni jelenlét gyakorlatának olvasása a gyönyörűségem...

Más nyelvek

      Más nyelvterületeken sem ismeretlen Lőrinc. Holland nyelven például már öt fordítás látott napvilágot (1842, 1910, 1954, 1956, 1976), többszöri utánnyomásokkal. Jure Zecevic egy viszonylag új keletű tanulmányában több nyelvet említ, amelyekre Lőrinc műveit lefordították. Ezek a következők: angol, német, holland, spanyol, olasz, bengáli, hindi, héber, japán, svéd és horvát. Biztosan ki kell egészítenünk ezt a felsorolást az indonéz és a koreai nyelvvel.

Idézetek forrása:

Fordította: Erdő Zsuzsa

Magyarszék, 2005

Szentnek kell lenni. Punktum.

Muszáj szentnek, tökéletesnek lenni, mert nagy bajok vannak az Egyházban, a világban. Ebben majd segíteni fog a Feltámadásról nevezett Lőrinc testvér tanítása, egy kis lelkigyakorlat formájában.

De a végkövetkeztéssel és a döntéssel kezdtem.

Avilai Szent Teréz azt írja, hogy „Ezidőtájt hallottam Franciaország bajairól, s arról, hogy mily rettenetes pusztítást okoznak benne a lutheránusok s hogy mennyire terjed ez a szerencsétlen felekezet. Emiatt sokat szenvedtem és sokat sírtam az Úr színe előtt, és - mintha csak nekem is lehetne beleszólásom ebbe a dologba - könyörögtem Neki, szüntesse meg ezt a nagy csapást.” (TU I. fejezet)

Tehát a katolikus Spanyolországban élő Szent Terézia megdöbben a franciaországi hírektől. „Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt.” (Préd 1.9) Igen, az eltelt években én is hallottam Franciaország, Ausztria, Anglia, Amerika, Szlovákia... nagy bajairól, ezt én sem a vatikáni hivatalos forrásokból vagy a Magyar Kurír honlapjáról tudom, akárcsak Szent Terézia, de ez nem is lényeges. Nem lehet struccpolitikát folytatni.

A II. Vatikáni Zsinat után egyházszakadás volt. De az Egyház történelméből tudjuk, hogy minden egyetemes zsinat után volt egyházszakadás. „Semmi sem új a nap alatt...” „Az egyetemes zsinatok az Egyház fontos tanító szervei. Egyetemességüket nem a világ valamennyi püspökének tényleges jelenléte, hanem összehívásuk vagy utólagos elfogadásuk egyetemes jellege révén nyerték. Ennek mindig döntő eleme a pápa jóváhagyása.” Az eddigi egyetemes zsinatok történelmi sorrendjét és fontosságát megtaláljuk itt, dr. Kovács Gábor atya könyvében, de ezt a komoly, érthető és lényegre törő hittankönyvet érdemes letölteni, a címe: Kétélű kard.

„Mivel pedig beláttam, hogy mint nő, - s hozzá ilyen hitvány nő - nem vagyok képes az Úr szolgálatában megvalósítani azt, amit szeretnék; s mivel az volt az egyetlen gondom - és most is az, hogy ha már oly sok az Úrnak az ellensége és oly kevés a jó barátja, legalább az a kevés legyen igazán jó: elhatároztam, hogy megteszem azt a csekélységet, ami tőlem telik, tudniillik, hogy a legtökéletesebb módon követem az evangéliumi tanácsokat és ugyanígy megtartatom azokat e kolostor csekély számú lakóival is. Isten végtelen jóságába vetettem tehát bizalmamat, mert tudtam, hogy Ő sohasem hagyja el azokat, akik Érte mindent elhagynak.” (TU I. fejezet)

Ott kell szentnek és tökéletesnek lennem, ahová az Úr állított. Ez az Isten parancsa, és Isten nem parancsol lehetetlent: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5.48). Döntenem kell, ismét döntenem kell. Én nem alapíthatok kolostort a magam számára, mint Szent Terézia, családom és munkahelyem van. Nem várhatok különös meghívásra, mint Mózes, nem lehetek Mózes. Ha nekem is égő csipkebokorból adná tudtomra az Úr a terveit és sajátos küldetésem, a zárt osztályon végezném. Oszlopos Szent Simon sem lehetek, a villanypóznák életveszélyesek, a tűzoltók leszednének kerek-perec, és átadnának a mentőszolgálatnak. Még hírem se menne, esetleg ha valaki szemfüles le nem fényképezne és fel nem tenné a fotót az iwiwre.

Jó, ha szent leszek, mert akkor Isten akaratát teszem: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem.” (Gal 2.20) Mert akkor már az imám Krisztus imája lesz, és Isten tüstént meghallgatja.

Hogyan is leszek szent: ha egyesülök Istennel minden pillanatban. Ha egyenesen a Célra irányul minden igyekezetem. Hátha végre valahára sikerül begyakorolnom Isten jelenlétében élni Lőrinc testvér és Kármel összes szentjeinek segítségével!!! Nem kell ahhoz mindig a templomban üljek, hogy Isten jelenlétében éljek. Egyszerűen csak lenni kell és imádkozni kell, mint a lélegzés: szabadon, ösztönösen és aggodalom nélkül. Én is Isten végtelen jóságába vetem minden bizalmamat, mint Szent Terézia: az én életem bizonytalan, kiszolgáltatott, és munkahelyem miatt sem lehet rendszeres időbeosztásom, mint egy kolostorban.

Minél több hely van Isten számára az emberi szívben, annál inkább tud sokakat segíteni a helyes irányba. A szent attól szenteli meg a világot, hogy van, súlyos és erős hatása van csupán egyszerű létezésének a lelkekre. Vianney Szent Jánosról jegyezték fel: „A sátán keserűségében, amiért sok lelket nem tudott kárhozatba dönteni, egy ördöngös asszony képében így kiáltott neki: Mennyit kell szenvednem miattad… Ha hárman olyanok volnának a földön, mint te, megszűnne az országom.”

Ez az idézet egy újabb ok arra, hogy szent legyek.

Továbbra is az Egyházért és apostoli céljaiért imádkozom, ezt az Úr már rég a szívemre pecsételte.

„Mert igazán nevetnem kellene rajta, ha nem fájna a szívemnek, hogy mi mindenért kérik a mi imánkat! Hiszen olykor még azt is akarnák, hogy eszközöljünk ki számukra Ő Szent Felségétől pénzt és nagyobb jövedelmet, mikor én inkább azt a kegyelmet szeretném számukra kérni, hogy vessék meg mindezt! Hiszen igaz, hogy jó szándék vezeti őket és mi meg is tesszük kedvükért, mert kívánságuk hívő szívből fakad, azonban én azt hiszem, hogy engem az Úr ilyen dolgokban sohasem hallgat meg. Mit nekünk mindez! Íme a világ lángban áll! Újra halálra akarják ítélni Krisztust! Földre akarják tiporni az Ő Egyházát!... mi pedig vesztegessük időnket olyan dolgokra, amelyek esetleg, ha Isten meghallgatna bennünket, valamely léleknek vesztét okozhatnák! Nem, nővéreim; nem olyan időket élünk, hogy ilyen apró-cseprő ügyekről tárgyalhatnánk Istennel!” (TU I. fejezet)

Ismerős: ma is szervezkednek Egyházam ellen, mindenfélét ráfognak, magát a Főt, Jézus Krisztus volt és jelenlegi helytartóját is gyalázzák. Akárcsak Szent Terézia idejében, sajnos ma is nagyon sok pap és hittudós nem áll a helyzet magaslatán, meggyengült az egyházi fegyelem. Ma is elmondhatná Szent Terézia, okos nő volt, ő is látta jól a papi hivatás fontosságát és a papok gyengeségeit is:

“Nekik tehát az emberek között kell élniük, a palotákban forgolódniuk s nem egyszer, legalább külsőleg, úgy viselkedniük, amint azt a világiak teszik. S azt gondoljátok talán, leányaim, hogy ez könnyű dolog? Érintkezni a világgal; kint élni a világban; világi ügyekkel foglalkozni; sőt, mint mondottam, alkalmazkodni a világiak viselkedéséhez; bensőleg pedig idegenkedni a világtól, ellenséges érzülettel lenni a világ iránt, számkivetésben érezni magát, egy szóval nem embernek, hanem angyalnak lenni? Mert ha nem ilyenek, akkor nem érdemlik meg, hogy tiszteknek nevezzék őket s ne is engedje az Úr, hogy elhagyják celláikat, mert több kárt okoznának, mint hasznot. Most nem olyan időket élünk, hogy még a tanításra hivatottakban is el lehetne nézni a gyöngeségeket. Pedig ha ez utóbbiaknál nem gyökerezik a szív mélyén az a tudat, hogy mindent lábbal kell tiporni; hogy csak az örökkévaló dolgokhoz szabad ragaszkodni; a mulandókkal ellenben teljesen szakítani kell: akkor hiába takargatják gyöngeségeiket, azok mégis csak napfényre fognak jutni. Mert hiszen mi mással van dolguk, mint a világgal? Már pedig azt leshetik, hogy a világ bármit is megbocsásson nekik, vagy pedig hogy bármi gyöngeségük elkerülje az ő vizsla szemét. Erényeiket legtöbbször nem fogja észre venni, vagy talán nem is fogja erényeknek tartani: ellenben kövessenek el csak valami rosszat, vagy egy kis gyarlóságot és meglátják mi lesz! Most jut eszembe s aggódva kérdem: hogy ha ők nem, akkor vajon ki adjon a világiaknak példát a tökéletességre? (...)

Arra kérlek tehát titeket, igyekezzetek olyanok lenni, hogy két dolgot érdemeljetek ki Istennél. Az egyik, hogy azon sok hittudós és szerzetes között minél többnek legyen meg az említett szükséges képesítése; akiben pedig ez nem volna meg, azokat javítsa meg az Úr, mert sokkal többre képes egy tökéletes ember, mint sok más, aki nem az. A másik pedig, hogyha már egyszer benne vannak a harcban - tekintve, hogy ez a harc, amint mondottam, ugyancsak nem tréfa dolog - istápolja őket az Úr hatalmas karjával, mert csak úgy lesznek képesek kikerülni a sok veszélyt, amely őket a világban fenyegeti; csak úgy tudják majd süket fülre venni az élet vészes tengerén a szirének csábító énekét. (...)

Mert vannak ám egyesek, akik nem szívesen mondanak le arról, hogy folyton a saját lelkükért imádkozzanak. Pedig hát van-e jobb imádság annál, amelyet én kérek tőletek? Vagy talán attól féltek, hogy ily módon elmulasztjátok letörleszteni azt a büntetést, amit a tisztítóhelyen kell majd szenvednetek? Biztosítlak, hogy e tekintetben éppen olyan hathatós ez az ima, mint az a másik; ha pedig mindamellett maradna még szenvedni való, hát maradjon! Mit bánom én, ha akár ítéletnapig kell is a tisztítóhelyen kínlódnom, ha az én imáim révén akár csak egy lélek is megüdvözül; hát még ha az sokaknak van hasznára, az Úrnak pedig dicsőségére! Ne törődjetek ti olyan szenvedésekkel, amelyek egyszer véget érnek, mikor arról van szó, hogy Őneki tegyünk szolgálatot, aki annyit szenvedett miérettünk. (...) Mert hiszen az Ő dicsőségéről és az Ő Egyházának javáról van szó; már pedig e kettőre irányulnak összes vágyaim.” (TU, III fej.)

Igyekszem Szent Terézia anyám kiesdeni az Úrtól, hogy az Egyháznak minél több szent „tisztje” legyen, te pedig, megkérlek szépen, hogy imádkozz velem együtt és kérd az Urat, hogy a lanyha, a gyáva és a tévelygő pásztorokat „ne engedje az Úr, hogy elhagyják celláikat, mert több kárt okoznának, mint hasznot.” Amen.

P. S. Ahogy elnézem, a nők bátrabbak, intuitívebbek, hűségesebbek voltak: akár  mint bűnbánók, akár mint Jézus követői, ott a Golgotán és a sírnál is. Valóban!!! Jézus földi életében (is) több szeretet kapott a nőktől. Jézus nem tüzes szekereken, nem látványosan érkezett, hanem csendben és titokban: a mennyei Atya egy nőre bízta a Fiát.

Szűz Mária, Isten Anyja, könyörögj Jézusnál érettünk!

Szír Szent Efrém: Ének a Gyöngyről

Minden ékkövek közül egyedül te születtél,  az isteni Igéhez hasonló lettél,  kit egyedül önmaga számára szült a Magasságbeli.  A csiszolt kövek is képmásaid lettek, Istentől  született Mennyei. Látható gyermek láthatatlan ölből: mily fönséges kép!  Fogantatásod - mag nélküli, szenvedélytelen,  születésed – tiszta, vegyítetlen.  megérkezésed testvérek nélküli - Te Örök, Egyetlen. A mi Urunknak vannak testvérei, mégis testvérek  nélküli, hisz Ő Egyszülött.  Magányos gyöngy, te - mily nagyszerű kép!  Egyedülálló vagy, mint példakép:  lásd, királyi koronán vannak testvéreid! Amikor felemelkedsz a tenger mélyéből,  az eleven sírból,  testvérek csodás seregét szerzed magadnak;  ahogy búzaszemek a kalászban,  királyi koronán sokaknak társa vagy. Tenger leánya, elhagytad a tengert, ahol létrejöttél,  kijöttél a partra, ahol megszerettek.  Igen, pogányok szerettek meg, és díszként magukra  vettek - mint ama égi Egyszülöttet, kit a pogányok  megszerettek, és benne koronára leltek. Természeted ó, gyöngy, hasonló a Bárányhoz, aki  szelíden hallgat,  téged, ó gyöngy, kézbe vesznek, átlyukasztva,  fülükbe függesztenek az emberek,  ahogy Krisztust is átlyukasztották, keresztre  függesztve a Golgotán,  aki így jobban árasztja sugarait  az őt szemlélőkre. Szépséged, ó, gyöngy, képviseli az örök Fiú szépségét,  aki mint te, szenvedést öltött magára:  ahogy Rajta áthatoltak a szegek, úgy rajtad is,  téged is átlyukasztottak, ahogy az Ő kezeit;  mivel szenvedett, Uralkodó lett.  a te szenvedésed is fokozta szépségedet. Ha Téged, ó, Uram, kíméltek volna, később nem szerettek volna;  mivel szenvedtél, Uralkodó lettél,  Simon Péter szerette volna megkímélve látni a Követ,  melyen minden szétzúzódik, mi ráesik,  de szenvedése által, szépsége a mindenség  - magasság, és mélység - dísze lett. Csupaszságodért, gyöngy, senki sem korhol téged;  szerelemtől ittas irántad a kereskedő is,  aki ruháidat elveszi - nem azért,  hogy lecsupaszítson;  hisz ruhád: a Te fényed, öltözéked:  a Te ragyogásod,  ó, Te Lecsupaszított. Évához hasonlítasz, aki ruhátlanságba volt öltözve;  de átkozott legyen, ki őt becsapta, és kifosztva magára hagyta;  ragyogásodat a kígyó már nem ragadhatja el,  mert általad sok asszony fog felöltözni az Édeni fénybe. Etiópia gyöngyei teljes fényükben ragyognak  - amint írva van;  De, ó, gyöngy, ki adott téged Etiópiának,  a fekete országnak?  Csak az, ki a fényt ajándékozta a népeknek,  azt a fényt, melynek sugarai Etiópiáig,  sőt egész Indiáig elérnek. Fülöp meglátta kocsiján az etióp eunuchot,  aki a Világosság Bárányára lelt a könyv sötét soraiban.  Az etióp megkeresztelkedett, felöltötte a Fény ruháját,  és ezen fényességben folytatta útját. Tanított és nevelt, és a feketét fehérre mosta,  így a sötéten csillogó szerecsenek, Isten Fiának  gyöngyévé váltak,  melyeket Atyjának adott át,  mint topázoktól ékes etióp koronát. Hozzád, ó, gyöngy, hasonlította az Úr  a mennyek országát,  a szüzek – öten, kik oda beléptek -  beburkolóztak lámpáik tiszta fényébe,  és ragyogtak, mert Hozzád hasonlítottak,  Te Fénybe Öltözött. Ruhátlan emberek merülnek a mélybe, hogy téged,  ó, gyöngy, felhozzanak;  Nem királyok voltak, kik először az embereknek  adtak téged, hanem ruhátlanok,  olyanok, mint ama szegény halászok,  kik egykor a hit gyöngyét hozták Galileából.  Mert felöltözött testek nem tudnak  a te mélységedbe merülni, nem, ruhátlanok jöttek, mint újszülöttek;  mintegy a testüket elásva jutottak le hozzád,  örömmel mentél eléjük,  készséggel hagytad, hogy vegyenek téged,  mert szeretetük, melyet irántad tápláltak,  igen nagy volt. Téged hirdetett nyelvük, még mielőtt ládáikat  felnyitották,  csak aztán nyitották fel azokat, vettek elő,  és mutattak kereskedőiknek téged,  új gazdagságukat,  és az emberek kezébe adtak,  mint az Élet orvosságát. Széteső vagyok még Benned, ó, Gyöngy,  de vágyom egybefogottá lenni,  Téged szemlélve, szeretnék Hozzád hasonlóvá válni.  Te önmagadban összefogott;  és mert Te mindig rendezett vagy.  szeretnék Általad én is egységben lenni. Sok gyöngyöt gyűjtöttem,  Isten Fiának koronát alkotni.  De képességeim sok foltja miatt,  fogadd el ezen áldozatomat,  nem a te, hanem saját szükségemből hoztam Eléd:  Mosd fehérré, tisztává minden foltomat!

Jel 21,21 „...A tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt, a kapuk mindegyike egy-egy gyöngyből, és a város utcája színarany, mint az átlátszó üveg.” Lk 2,7 „Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.” Jn 1,9-12 „(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében...” Iz 62, 3 „A dicsőség koronája leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened kezében.” Iz 53, 7 „Megkínozták s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját.” Mt 16, 21-23 „Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől. A főpapoktól és az írástudóktól, megölik. de harmadnap feltámad. Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki ezekkel a szavakkal: „Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled.” Megfordult és rászólt: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit emberek az akarnak.” Mt 21,44 „Aki erre a kőre esik, összezúzza magát, s akire rázuhan, azt szétmorzsolja.” Zsolt 22,19 „Elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek.” Én 5, 7 „Az éjjeli örök találtak meg, amikor a várost járták. Ütöttek és véresre vertek, letépték rólam a leplet, akik a falakat őrzik.” Ter 3, 10 „Ő így válaszolt: „Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem.” 1Tim 2, 13-14 „A teremtésben is Ádám volt az első. Éva utána következett: Ádámot nem vezették félre, de az asszony hagyta, hogy félrevezessék s bűnbe esett.” Szof 3,10 „Etiópia folyóin túlról is hoznak majd, nekem áldozatot az én híveim.” (2Sám 18, 21-22) 2Sám 18, 31-32 „Közben megérkezett az etióp ember is. és így szólt: Jó hírt küldenek, uram, királyom! Igazságot szolgáltatott ma neked az ÚR mindazokkal szemben, akik fölkeltek ellened. De a király ezt kérdezte az etióptól: Épségben van-e Absolon fiam? Az etióp így felelt: Úgy járjanak az én uram, királyom ellenségei, és mindazok. akik a vesztedre törnek. mint az a fiú!” (Jer 39, 16-17, Jer 38, 7-13) Jer 38, 7 „Meghallotta az etióp Ebed-Melek, a királyi palota egyik tisztje. hogy Jeremiást a ciszternába vetették...” Jer 13, 23 „Vajon megváltoztathatja-e bőrét az etióp...” (ApCsel 8, 26-40) ApCsel 8,27 „Fölkerekedett hát, és elment oda. Egy etiópiai férfi, Kandákének, az etiópiai királynénak magas rangú udvari tisztje és főkincstárosa épp Jeruzsálemben járt imádkozni.” 1Kir 8,41 „De hallgasd meg az égben, azon a helyen, ahol trónodon ülsz, az idegent is, aki nem tartozik népedhez, de nevedért messze földről idejön.” (Iz 56, 1-7) Iz 56, 6-7 „Az idegenek fiait meg, akik az Úrhoz csatlakoznak, hogy szolgáljanak neki, szeressék a nevét és a szolgái legyenek, aki megtartja közülük a szombatot s vigyáz, nehogy megszentségtelenítse, és ragaszkodik szövetségemhez, azt mind elvezetem szent hegyemre, és örömmel töltöm el őket házamban, az imádság helyén. Elfogadom égő- és véres áldozataikat oltáromon, mert házam minden nép számára az imádság háza lesz.” Zsolt 68 (67), 29-32 „Isten. mutasd meg hatalmadat. Isten, aki értünk munkálkodol! Templomod tiszteletére, amely Jeruzsálemben áll, királyok szentelnek neked áldozatot. Hatalmad mutasd meg a nádas vadjain, a tulkok csordáján s a népek borjain. Hódoljanak neked arany és ezüst ékszerekkel! Szórd szét a népeket, amelyek a harcban lelik örömüket! Jöjjenek Egyiptom nagyjai, Etiópia nyújtsa ki kezét Isten felé.” Zsolt 87 (86), 4 „Rahabot és Bábelt azok közé sorolom, amelyek tisztelnek engem. Lám, a filiszteusok, a tirusziak és Etiópia népe mind benne születtek.” (Mt 25, l-13) Mt 25,l-2 „A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat. és a vőlegény elé mentek. Öt balga volt közülük, öt pedig okos.” Mt 13. 45-46 „A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette.” Jn 21, 7 „Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét - mert neki volt vetkőzve -. és beugrott a vízbe.” Ef 3, 18-19 „Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével.” Lk 1, 76-79 „Téged pedig fiú a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz majd, hogy előkészítsd útját, hogy az üdvösség ismeretét add népének bűnei bocsánatára. Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból, hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa.” Mt 2,11 „Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd felnyitották kincsesládáikat, és ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” Én 3,11 „Sion leányai, gyertek, nézzétek: Salamon király fején a korona, amellyel szülőanyja megkoronázta lakodalma napján, szíve örömének napján!”

Forrás: Kármel újság 2006/3

Német nyelvből fordította:

Szűz Mária Mennybevételéről nevezett Margit nővér OCD és a Szent Arcról nevezett Hedvig nővér OCD

Kájoni-kódex

P. Kájoni János (latinosítva Johannes Caioni) (* kb. 1629 Kolozs megye – † 1687. április 25., Gyergyószárhegy, ott is nyugszik a templomkertben, jeltelen sírban.) Erdélyi születésű, román családból származó ferences szerzetes. (Maga is írja: „Natus valachus sum”) Ő a híres Kájoni-kódex alkotója, amely Erdély korabeli zenei gyűjteménye. Orgonista, orgonaépítő, énekszerző- és fordító is volt.

Iskoláit a kolozsvári jezsuita atyáknál kezdte és Csíksomlyón folytatta. 1647-ben lépett be a csíksomlyói kolostorba. Tanulmányaiban való tökéletesedésre Nagyszombatba küldték, ahol tényleg a tudományokban, különösen a zene- és énekszerzésben nagy haladásra tett szert. Utána, 1655-ben pappá szentelték. A csíksomlyói rendházban kezdte papi működését, de Mikházán, Szárhegyen is teljesített szolgálatot, ahol éppen szükség volt rá.

1675-ben nyomdát alapít Csíksomlyón. Egyrészt, hogy saját műveit, másrészt az iskolának szükséges tankönyveket kinyomtathassa. Nyomdaalapítási szándékát így fejezte ki a Cantionale Catolicum (a kézisajtó ma a kolozsvári múzeumban látható) című egyházi énekeskönyvének előszavában: “Édes hazámnak akartam szolgálni, és másoknak is alkalmatosságot e kis munkámmal adni, hogy akadály nélkül dicsérhessék az Istent”. Népszerűsége miatt még háromszor adták ki a Cantionalet a somlyói nyomdában: 1719-, 1805- és 1806-ban.

Ez a sajtó fontos művelődéstörténeti tényezőt jelentett a székelyföldi és a moldvai katolikusok számára. Nyomdájában először a “Cantionale catholicum” című énekeskönyvet nyomtatja ki 1676-ban. Majd 1678-ban engedélyt kap arra, hogy tankönyveket is előállítson. Egy lengyelországi főpap mond dicsérő köszönetet jeles tankönyveiért. A magyar szabadságharc idején, 1849-ben itt nyomtatták a Hadi Lapot és itt készült több forradalmi kiáltvány (a kézisajtó ma a kolozsvári múzeumban látható).

Legfőbb irodalmi műve a Kájoni Kódex, népies táncdallamokkal és egyházi gyűjteménye.

Története igen színes: Egyik tanárától – valószínűleg Seregély Mátyástól – kapta ajándékba mint jó tanuló diák. Az eredeti szerző már elkezdte a kódex írását. Kájoni folytatta tovább. Idők folyamán mások is dolgoztak bele. (A képen a Kódex egy lapja látható)

A csíkszeredai Role zenakar úttörő munkájának köszönhetően ma már sokunk számára ismert a "Kájoni Mise":

A videóban : Kájoni Mise 2.+3. ének (Bűnbánatra + Uram, irgalmazz!), Role zenakar & Árvácska együttes: archív feldolgozás a csíksomlyói Cantionale Catolicum alapján.

P. Kájoni János kéziratos, vagy nyomtatott könyvkiadványai:

- Cantus Catolici – egyházi énekek gyűjteménye az év minden időszakára és különféle alkalmakra (1676)

- Organo Missale – misék, litániák, antifonák és más szertartáshoz való énekek

- Sacri Concentus – „Egyházi énekgyüjtemény,” melyet különféle szerzők, de különösen Viadana Lajos írt

- Himnarium – latin és magyar nyelven lejegyzett vallásos versek gyűjteménye

- Magyar herbárium – Függelék egy latin nyelvű Ortus Sanitatis, Venetiis 1511 című növénytani munkához. Magyarul Fűvészkönyvnek nevezzük. (Leírja a gyógynövények gyógyászati hatását is.)

- Régi mód szerint való székely ÁBC – régi székely róvásírás (elveszett)

- A Custódia története – korabeli feljegyzések

- Aranyos ház – ima és énekeskönyv a hívek számára

- Hortulus Devotionis 1669 – imakönyv, sajátkezű írással

+ és még sok más liturgikus írás, szentbeszéd, jegyzet.

Szolgáljunk az Úrnak örvendezve

"Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam." (Fil 3,8)

      Ma már rengeteg eszköz áll rendelkezésünkre, hogy az Úr szőlőjében munkálkodjunk. Gyarapodik a tudásunk, kitárul a látóhatár, egyre okosabbak és aktívabbak lehetünk. Mindenkor jó csendben várni az Úrra, hogy ne a saját képzeletünk után induljunk el. Nem minden, ami jónak látszik szemünkben, az az Isten akarata. Az Úr gyakran az imádságon keresztül tud szólni a szívünkhöz, az imában és a lelkivezetésben ismerjük fel világosan Isten akaratát. Szeretni és szolgálni akarjuk az Urat, de lelki életünk igazi fordulópontja akkor következik be, amikor megtapasztaljuk, hogy Isten szeret minket. Itt többről van szó, mint vallásos tudományról, ami esetleg csak a lelki gőgöt táplálja. A reformok, a ma oly divatos „latin sznobizmus” mind-mind hiábavalóság, ha nem Jézust nyújtja az Istenre éhező világnak.

      Mennyire más egy olyan szív logikája, amelyet Isten Szeretetének megnyilvánulása már magával ragadott!!!! És ez menti meg a világot, ez az igazi evangélizáció, ez az igazi Isten- és felebarát szeretet.

       A savanyú szentek taszítanak.

Éjszakai párbeszéd

Edith Stein rövid színdarabja[1]

ANYA (PRIORNŐ) (éjszaka a szobájában elaludt írás közben. Felriad) Leesik a toll a fáradt kézből. Azt gondoltam ma sok dolgot csinálok...! Azonban már szinte az éjszaka közepe és a természet követeli jogait, nem enged. Megpróbálok befejezni egy levelet. (Ír egy keveset, de feje újra az asztalra hanyatlik. Kétszer megzörgeti valaki a kopogtatót. Felébred.) ...az éjszaka közepén?

(Az ajtóhoz hívják.) Most az ajtóhoz hívnak. Kinyílik! Oh, Istenem! Segíts!

IDEGEN (Belép egy női alak vándornak öltözve és mondja) A béke legyen veled! Ne félj! Az „éjszakai látogató” aki hozzád közeledik, segítségért jön, s nincs más fegyvere mint ezek a felemelt kezek.

ANYA Akkor beszélj! Örömmel megteszem amit kérsz, ha az számomra lehetséges. A félelem eltűnt. Szavad alázatos, tekinteted békével teli, mintha a messzi Örökkévalóságból érkeznél, a Menny utáni honvágyat ébreszti fel szívemben. De gyere ide és pihenj, nagy utat tettél meg. (Leülni hívja)

IDEGEN Köszönet jóságodért! Igen, messziről jövök, országról-országra, ajtótól ajtóig menedéket keresve mentem.

ANYA (magában beszélve) Menedéket keresve? Mennyire elérzékenyít engem ez a szó! A Legtisztábbra emlékeztet engem, a Szeplőtelenre, aki egy nap, ebben az időben keresett menedéket. (Térdre hull) Mondd, nem te vagy Mária, a Szűz és Anya?

IDEGEN Nem, nem én vagyok, de nagyon jól ismerem őt, boldogságom az ő szolgálatában van. Az ő népéből vagyok, az ő véréből, s egy nap az életemet kockára tettem ezért a népért. Őrá gondolsz majd, mikor nevemet hallod. Életem az övének képe.

ANYA Nehéz talány, hogy megoldjam! Hogyan érthetem ezt? Te egy vagy azok közül a nők közül, akiket Modellnek hívunk? Kockára tetted életed népedért? S nincs más fegyvered, mint kitárt kezed? Akkor te kell hogy legyél Eszter, a királynő.

ESZTER Így hívtak engem. S te ismered a történetem.

ANYA Mindazt, amit a Szentírás mond. Mindig megindított engem: egy piciny leány, aki elveszti apját, anyját.[2]

ESZTER Az én jó nagybátyám volt számomra apa és anya. De mindenekelőtt, mert az igazi Atyához vezetett engem, mindenki Atyjához, aki a mennyben van. Nagybátyám szíve szenvedélyesen izzott a buzgalomtól Istenért és népéért. Erre nevelt engem is. S bár a hazától távol növekedtem, oly védelemben éltem, mintha Isten szentélyének csendjében lettem volna. Olvastam népem szent könyveit; egy népét, mely száműzetésben rabszolga volt, s mely izzóan könyörgött az Szabadító eljöveteléért.

ANYA Ugyanúgy, mint Miasszonyunk! S mint neki, egy váratlan sors megmutatkozott.

ESZTER A király küldöttei bejárták az országokat, hogy a király számára a legszebb jegyest keresve.[3] Bevezettek a királyi udvarba, s nem is gondoltam volna, hogy a király pont rám függeszti majd pillantását.[4]

ANYA Mikor olvastam ezt a Könyvek Könyvében elszorult a szívem, látva lelked szenvedését bensődben. Könnyekre fakadtam.

ESZTER Természetesen nehéz volt. De Isten akarata, így ott maradtam az udvarban, mint az Úr szolgálóleánya. Hűséges nagybátyám követett engem. Gyakran odajött a palota kapujához s hírt adott nekem népünk nehézségeiről és veszélyeiről. S így érkezett el a nap, mikor a királyhoz kellett mennem, hogy pártfogását kérjem ellenségünkkel szemben.[5] Életről és halálról szólt számomra a döntést. Rátámaszkodtam a szolgálóim vállára, már nem féltem uram haragját. Nagy gyengédséggel fordult felém. Jóakarattal telve intett nekem jogarával. Lelkem akkor elragadtatott túl időn és téren. A felhőkön túl egy másik trón elé, hol az Urak Ura él, ki előtt a föld minden királysága hiábavalóság csupán. Ő maga, az örökkevaló, meghajolt előttem és megígérte nekem népem üdvösségét. Földre hulltam, mint egy halott a Magasságos trónja előtt. Uram karjaiban tértem magamhoz újra. Szerelmesen beszélt hozzám és megígérte, hogy teljesíti vágyaimat, bármi légyen is az.[6] Így szabadította meg a Magasságos az Ő népét Ámán kezéből, Eszter az ő szolgálója által.

ANYA Ma egy új Ámán[7] esküdött keserű gyűlölettel ugyanazon nép pusztulására. Talán ezért van az, hogy Eszter visszatért?

ESZTER Te mondtad ezt ki. Igen, kóborlom a világban, menedékért könyörögve azoknak, akiknek nincs hazájuk, a kitaszított és megtaposott nép számára, mely nem kell, hogy elpusztuljon.

ANYA Milyen érdekes! Akkor te nem haltál meg, ahogy minden ember meghal? Ugyanúgy, ahogy Illés elragadtattál[8] - vagy ahogy róla mondják - körbejársz, mint zarándok?

ESZTER Meghaltam, mint minden ember, s királyi pompával temettek. Azonban lelkemet elkísérte őrzőangyala a Béke helyére, hol Ábrahám kebelén megtalálta boldogságát, atyáinál.

ANYA Ábrahám kebelén, mint Lázár?[9]

ESZTER Úgy mint mindazok, akik hűségesen szolgálják az Urat. Békében pihentünk ott, ámbár messze a fénytől s ezért sóvárogva rá. De elérkezett a nap, melyen a teremtés egésze meghasadt, minden darabja megingott egy lázadó helyzet előtt. Az éjszaka befödte a világot fényes nappal. S az éj közepén, mintegy lénysugártól megvilágítva, feltűnt kopár hegy tetején egy kereszt s a kereszten függött valaki, aki ezer sebből vérzett. Szomjúság fogott el bennünket az üdvösség után, mely ezekből a sebekből áradt. A kereszt eltűnt az éjszakában, azonban a mi éjszakánkat hirtelen egy új fény ragyogta be, egy fény melyet semmivel sem lehet összehasonlítani: édes és boldog. Annak az embernek a sebeiből jött, aki éppen most halt meg a kereszten; hirtelen feltűnt közöttünk. Ő volt maga a fény, az örök fény, az ősidőktől várt világosság, az Atya ragyogása, az ő népének üdvössége. Kinyitotta karjait és beszélt hozzánk mennyei hangon: „Jöjjetek hozzám mind, kik hűségesen szolgáljátok az Atyát, kik a Megváltóba vetett reménnyel éltek; nézzétek ő veletek van, elvezet benneteket Atyjának Országába.” Azt, mi akkor történt, nem, nincsenek szavak melyek le tudnák írni. Mindannyian, akik vártuk a Boldogságot, elértük a célt Jézus Szívében.

ANYA Ne folytasd, ha nem akarod összetörni a szívem ily nagy boldogság gyötrelmeivel. Vagy mégis, jobb ha folytatod beszéded a Mennyei hazáról.

ESZTER Az örök világosság tükrében szemléltem, ami itt történt a földön. Láttam népemből megszületni az Egyházat, szívéből egy friss, kedves hajtás sarjadt, Dávid törzséből: a Szeplőtelen. Láttam, ahogy a Szűz szívébe áradt Jézus Szívéből a kegyelem teljessége, s akkortól kezdve minden tagra, mint élő víz forrása. S elérkezett a nap, melyen a Boldogságos, az angyalok kórusa által, a Magasságos trónjáig ragadtatott. Csillagokból készült korona ékesítette. Csak akkor tudtam meg, hogy öröktől fogva hozzá voltam kapcsolva az Isteni Bölcsesség által. Az én életem csupán az övének visszfénye volt.

ANYA S elhagytad a boldog fényt, hogy újra a földön járj?

ESZTER Ez az ő vágya, s az enyém is. Az Egyház virágba szökkent, de népem nagy része messze van az Úrtól, s édesanyjától, mint a kereszt ellensége. Kóborol s nem találja a békét, megvetés és gúnyolódás tárgya. S így lesz ez az utolsó ütközetig. Azonban mielőtt a kereszt feltűnne az égen, mielőtt eljön Illés, hogy egyesítse övéit, a Jó Pásztor járja be a csendes földeket. S a mélységekben felemeli a báránykát és szívére öleli. S nagyon sokan követik majd Őt. Ott fönn, a Kegyelem trónja előtt, nem szűnik meg közbenjárni az Anya az ő népéért. Ő lelkeket keres, akik segítenek neki imádkozni. Mert csak mikor Izrael megtalálta az Urat, csak akkor, mikor övéi befogadták, jön el dicsőségének ragyogásában. S kell, hogy ezt a második eljövetelt sürgetve kérjük.

ANYA Most már értem. Mint egykor, mikor küldetésed az volt, hogy készítsd az utat, most eljössz, hogy megnyisd Isten Országának útját. Értem most már üzeneted? A Kármel Királynője küld téged. Hol találhatna készséges szíveket, ha nem az ő csendes szentélyében? Népének, mely a tiéd - Izraeled -, szívemben menedéket ajánlok, imádkozva és feláldozva magam az elrejtettségben. hogy őt az Üdvözítő Szívéhez vigyem.

ESZETR Miután megértetted, én már elmehetek. Biztos vagyok benne, hogy nem fogod vendéged elfeledni, ki az éjszaka közepén érkezett hozzád. Újra látjuk majd egymást a nagy napon, mikor Kármel Királynőjének fején ragyog majd a csillagkorona, mert a tizenkét törzs megtalálta az Urat. Isten veled!

______________________________________

[1] „Színházi Rekreáció”, a Kármelekben szokás, hogy az üdülési órákon - mikor alkalom van a hosszú csend után a beszélgetésre, vidám együttlétre, ünnepre - a nővérek maguk írta színdarabokkal mulattassák egymást. Ezek sokszor nagyon komolyak, s nagyon sokszor valamilyen alkalomra születnek (karácsony, húsvét, valamelyik nővér fogadalma, névnapja...). Edith Stein, Terézia Benedikta nővérünk ezen írása is ezen darabok közé tartozik. 1941. június 13-án írta a priornő - Antonia Ambrosia anya névnapjára.

[2] Eszter könyve 2,7.

[3] uo. 2,2-4.

[4] uo.2,17.

[5] uo.4,14-15.és 5,l-

[6] uo.5,6.

[7] Edith Stein Hitlerre utal itt s a nácik zsidó üldözésére.

[8] Királyok második könyve 2,11.

[9] Lk 16,19-35.